Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-16 / 7. szám
Thursday, February 16, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ ... gj Országos mozgalom az U n- American Committee m egsziintetéséért 35 állam több mint 400 közéleti vezetőjének aláírásával ellátott petíció jelent meg a N. Y. Times feb. 9-iki lapszámában, majdnem kétoldalas hirdetés formájában. A petíció az Egyesült Államok 87-ik Kongresszusa Képviselőházának van címezve és arra kéri, hogy távolítsa el a “House Committee on Un-American Activities”-t a házbizottságok sorából. Közöljük a petíció szövegét: “Úgy hisszük, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Wátkins-ügyben tisztázta azt, hogy a Bizottság rendszeresen, alkotmányellenes módon politikai okokból visszaélt megbízatásával; az elnyomás eszközévé vált; bitorolta a kormány végrehajtói és bírósági hivatalának jogkörét. “Meggyőződésünk, hogy csak ha visszatérünk az alkotmányos eljárásokhoz, védhetjük meg magunkat a felforgatástól, anélkül, hogy aláaknáznánk azokat a szabadságjogokat, melyeknek védelmére kelünk. ‘‘A'Kongresszus két évtizede engedélyezi a Bizottság működését. A Bizottság két évtizede elkárhoztatott amerikai egyéneket, tönkretette egyesek életét, megfosztotta őket a törvényes eljárástól... A nemzet most ennek keserű termését aratja: 1. A Bizottság eltorzította és ezzel veszélyeztette a Kongresszus kivizsgálási hatalmát. 2. A Bizottság segített elejét venni a békéié irányuló szabad cselekvésnek, mialatt a világot a pusztítás fenyegeti. 3. Üldözte azokat az amerikaiakat, akik a faji egyenlőségért és igazságért dolgoztak. 4. Élesztette polgáraink faji és vallási csoportosulásai között fennálló keserűséget, ami viszont veszélyeztette jóviszonyunkat Ázsia, Afrika és Lutin-Amerika népeivel. 5. Gátolta társadalmi és kulturális kapcsolataink kifejlesztését szomszédainkkal ezen a szűkülő földgömbön. Elkedvetlenítette diákjainkat és tudósainkat attól, hogy azokban az országokban folytassák tanulmányaikat, amelyeknek megértése Amerikának súlyos szükséglete. Mindezzel a Bizottság gyengítette Amerikát. A történelemben soha sem volt nagyobb szükségünk erőnkre és bölcsességünkre. Szabadítsuk meg magunkat a gyöngeség és oktalanság ezen ügynökétől.” Uszit az Amerikaellenes Bizottság Az általánosan népszerűtlen Ameri- kátlan Tevékenységeket Kivizsgáló Bizottság úgy akarja biztosítani további fennállását és az ahhoz szükséges pénzkiutalást a kormány pénztárából, hogy évi jelentésében megkongatta a vészharangot “a kommunisták által szított erősza- kosságok”-ról, amelyek az Egyesült Államok jövőjét veszélyeztetik. Bebizonyult, hogy az erőszakra való szitást éppen az Amerikátlan Bizottság végzi, mégpedig nagyon hatásosan. Berkeley, Cal.-ban, a California Egyetem irodájába hatolt egy “vallásos fanatikusának bélyegzett férfi és revolverével súlyosan megsebesítette Thomas F. Parkison tanárt, aki nyílt kritikusa az Amerikátlan Bizottságnak, azonkívül ott nyomban megölte Stephen Mann Thomas egyetemi diákot. “Az isten utasítására tettem”, mondotta a rendőrségen, “gyűlölöm a kommunistákat”. Los Angelesben még mindig keresik két bombamerénylet tettesét. Még szeptemberben bombát dobtak az “Országos Szervezet az Amerikátlan Bizottság Megszüntetésére” irodájába, decemberben pedig az iroda vezetőjének, Frank Wilkinson- nak házát bombázták. Csak véletlen szerencse volt, hogy otthonlevő két gyermeke nem sebesült meg. Két nappal később horogkeresztet festettek a házra és a megrémült tulajdonos felszólította Wilkinsont, hogy költözzön el. A reakciós sajtó és Fulton Lewis rádiókommentátor uszítása-következtében Wilkinson nemcsak képtelen más háztulajdonost találni, aki hajlandó volna lakást kiadni részére, de egy TV vitán való részvétele után névtelen fenyegetést kapott, hogy megölik. A Washington Post január 27-iki számában M. Childs rovatvezető leleplezte az Amerikátlan Bizottság erőszakra való szitásának egy másik formáját. Nyilvánosságra hozta, hogy7 a mások által is hamis tényekre alapozottnak vélt “Operation Abolition” cimü filmről, amit a Bizottság készített a sanfranciscoi tüntetésről és terjeszt az országban, “a Defense Department jogtanácsosi hivatala jelentése megállapította, hogy ugylát- szik a Bizottság maga mozdította elő a tüntetést azzal a nyilvánvaló céllal, hogy megmutassa milyen ártalmas a Bizottság által vezetett kihallgatásoknak az ellenzése.” Miután a Defense Department saját jogügyi hivatala véleménye ellenére 30 példányt rendelt a filmből és a State Departmental is igyekezett a filmet elfogadtatni, még a Child leleplezése meg A N. Y. Times február 9-i számában közölték a hirt, hogy Habsburg Ottó, aki Károly, egykori osztrák császár és magyar király fia, lemondott trónigényéről. A hir szerint Ottó a lemondásáról szóló nyilatkozatot dr. Ludwig Draxler bécsi ügyvédjének küldte el. A lap megjegyzi, hogy még nyitott kérdés, vajon ez a lemondás szabaddá te- szi-e az utat a volt trónkövetelő Ausztriába való visszatérése előtt. Ennek eldöntése attól függ, hogy a parlament veszélyesnek tartja-e jelenlétét a köztársaságra nézve. Az osztrák szociáldemokraták mindezideig élesen állástfoglaltak minden olyan kísérlettel szemben, amely a Habsburg-uralkodók leszármazottját akarta visszacsempészni Ausztriába. A szo- szocialisták szerint Ottó abban reménykedik, ha visszatér az országba, a nép követelni fogja, hogy vegye át a hatalmat, hasonlóan ahhoz ahogy De Gaulle tette Franciaországban. Állításuk igazolására felhozzák, hogy a trónkövetelő tavaly Hannoverben, Németországban felolvasást tartott. Ezen a felolvasáson ő olyan Ausztriát javasolt, amelyet egy “pártokon felül álló” ember kormányozna, akinek “öröklött elkötelezettsége szolgáltatna biztosítékot a nép számára, hogy pártatlanul fog kormányozni”. Ottó úgy irta le ezt az államfőt, mint egy “igazságot tevő kancellárt”. Nem-kétséges, hogy önmagára célzott ezen a felolvasáson. Mindez azt bizonyítja, hogy a Habsburgok leszármazottja, visszatérése után, részt akar majd venni az ország politikai életében. A Habsburgok mozgolódása nemcsak az osztrák politikai pártokra tartozik, hanem ugyanúgy érinti a Duna-medence többi népeit is. Az első világháború végén felbomlott Osztrák-Magyar Monarchia uralma alatt tartotta a cseheket, szlovákokat, lengyeleket, románokat, délszlávokat és magyarokat is. Ezek a népek nem akarnak még egyszer részesedni a Habsburgok “áldásaiból”. Nem felejtették még el, hogyan játszotta ki őket a császári “kamarilla” egymás ellen, hogy aztán egyformán elnyomja és rabságban tartsa őket. Különösen érzékenyen érint bennünket magyarokat minden olyan hir, ami arról szól, hogy a volt császári család tagjainak újból meg akarják adni a lehetőséget a hatalom megszerzésére. Történelmünk tanúsága szerint 400 éven keresztül kellett keserves és véres küzdelmet vívnunk a Habsburg önkény és elnyomás ellen. A mohácsi vésztől kezdve (1526) egész az első világháború végéig (1918) az osztrák császárok mindig abban mesterkedtek, hogyan tudnák egyszersmindenkorra megszüntetni a magyar nép függetlenségét. Hosszú évszázadokon keresztül sikerült is nekik elnyomni minden szabadságtörekvést és már-már úgy látszott teljesen keresztülviszik ördögi szándékukat'. A magyar nép törhetetlen akarata és hazaszeretete hiúsította meg a Habsburgok tervét. Az elnyomott és jogfosztott nép megmozdulásainak élére olyan emberek álltak, mint Bocskai, Rákóczi, Kossuth. Ha a túlerő le is verte szabadság- harcukat, a fellobbanó szabadságvágyat nem tudták teljesen elfojtani. A reakció — köztük a magyar is persze — állandóan a ferencjózsefi régi szép időket emlegeti, ha a múltról van szó. Akik nem éltek ebben a korban, azok előtt úgy festik le a nemzet történetének ezt a fél századát (1867—1918) mintha a magyar nép történetének fénykora lett volna. jelenésének napján a Pentagonban termett két ember az^Amerikátlan Bizottságból, kikutatni, hogy ki irta a filmről ezt a kedvezőtlen jelentést. Tiltakozás is érkezett a Defense Department- hez, amiért rendelt a filmből. Az “Americans for Democratic Action” (ADA) szervezet sürgönyi- leg szólította fel McNamara védelmi minisztert: “Az uj adminisztráció szándékának határozott tisztázása szempontjából, hogy minden amerikai számára biztosítani óhajtja a polgárjogokat, reméljük, hogy azonnal visszavonja az ‘Operation Abolition’ filmre leadott rendelést. A filmről a Bizottság személyzete is bevallotta, hogy torzító”. A képviselőházban James Roosevelthez csatlakozott a legújabb newyorki demokrata képviselő, William Fitts Ryan. Mindketten fel fognak szólalni azon a kongresszusi kihallgatáson, amely az Amerikátlan Bizottság pénzkérelmével fog foglalkozni. Úgy érzik, hogy a képviselők többsége nem mernek még nyíltan állást foglalni az Un- American Committee-vel szemben, de remélik, hogy sikerülni fog káros tevékenységét jócskán korlátozni. Holott ha megnézzük közelebbről a tényeket, akkor meggyőződhetünk róla, hogy mennyire nem tartották tiszteletben az osztrák császár politikusai és tisztviselői a magyar függetlenséget. A hadsereg és a külügy teljesen német irányítás alatt állt. Magyarország gazdasági élete is teljesen alá volt vetve Ausztria gazdaságának. Ezen keresztül a fejlett osztrák ipar gyarmati sorban tartotta továbbra is a magyar népet. Másfél millió magyar volt kénytelen kezébe venni a vándorbotot, hogy itt Amerikában próbáljon szerencsét, mert a gyarmati helyzet miatt, mágySF ipar nem tudott kifejlődni és munkát biztosítani a íoiuneHw.Li falusi lakosságnak. Az idősebb magyarok közül sokai! emlékezhetnek rá milyen nagy nyomorban élt a falu lakosságának, főleg a mezőgazdasági cselédségnek, hatalmas tömege. Ugyanúgy a városokban is egyre növekedett a nyomortanyák népe. Ez a tűrhetetlen szenvedés kényszeritette rá az embereket arra, hogy elhagyják hazájukat és idegen országban, ismeretlen emberek között keressék boldogulásukat. Ha ebből a szemszögből, a történelmi valóság szemszögéből nézzük a múltat és a Habsburgok uralmát, akkor már korántsem tűnik ez olyan ideálisnak, mint ahogy egyesek ezt el szeretnék hitetni. A népek nem kívánják vissza ezt a rendszert. De a reakció úgy látszik még mindig lát fantáziát a régen anakronizmussá, idejétmúlttá vált a császárság gondolatának a felelevenítésében. Nyilván abban reménykedik, hogy a Monarchia felbomlása után létrejött államok népeire sikerül majd hatást gyakorolnia, ha a Habsburgok visszatérnek Ausztriába. A reakció tehát a .bomlasztás lehetőségét reméli ezáltal megvalósítani ezekben az országokban. Nem számol azonban azzal a ténnyel, hogy ezen országok ma már a szocializmust építik és népeik megtanulták a történelemből azt a tanulságot, hogy soha ne higyjenek a Habsburgoknak. Bízunk benne, hogy Ausztria népe sem hagyja majd félrevezetni magát a Habsburgok érdekében folytatott propagandától és megakadályozza Ottó letelepedését. 75 millió dollár farmtámogatásra Kennedy elnök utasította a Mezőgazdasági Osztályt, hogy 75 millió dollárt utaljon ki farmerek támogatására. Ebből 50 millió dollárt építkezési kölcsönökre és 25 millió dollárt élelmiszerfeleslegek tárolási dijaként fognak elkölteni. Havonta kb. 1,000 kérelem jön be építkezési kölcsönökre. Az erre a célra 1961-re szánt 40 millió dollár már elfogyott és még 4,300 kérelem vár teljesítésre. A kölcsönöket a farmerek 4 százalékos kamatra és 33 évig terjedő lefizetésre kapják. A 25 millió dollár tárolási bérre szánt összegből azok a farmerek kapnak, akik terményfeleslegeiket maguk raktározzák el és nem viszik kormány tárolókba. Átlagban 200 dollár jut egy-egy farmerre. Bár az összeg kifizetése még nem esedékes, és nem is képezi a teljes járandóságot, Kennedy előlegként adja a farmereknek azzal a céllal, hogy tavaszi munkálataik költségeit és más kiadásaikat fedezhessék. Ellentmondás: t,gy hátralékos előfizető! Habsburg Ottó lemondása
