Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-08-25 / 34. szám

Thursday, August 25, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 AZ AFL-CIO LELEPLEZI AZ ADÓKIBUVÓKAT Minél több részvénnyel rendelkezik valaki, annál több az adókedvezmény Az AFL-CIO Gazdaságpolitikai Bizottsága ki­adványában, az Economic Trends and Outlook legutóbbi számában lerántja a leplet az Eisen- hower-adminisztráció gazdagoknak kedvező adó­politikájáról. A Bizottság vezetője, amely a kor­mány elleni vádat emeli, Walter P. Reuther az AFL-CIO alelnöke. Egy egyetemi tanulmány hívta fel a szakszer­vezetek figyelmét arra az igazságtalanságra, amit az 1954-es adótörvény a gazdagok javára elköve­tett. E törvény annak az egész kisszámú gazdag családnak kedvez, akik nagy értékű részvényekkel rendelkeznek. A Michigani Egyetem Survey Research Cen­ter-ének legújabb kutatása szerint, minden 100 amerikai családból 86 egyáltalán nem rendelkezik tőzsdén jegyzett kötvényekkel. Csak 14.3 százalék — más szóval 7.7 millió család — birtokában van kötvény. 4.8 millió ezek közül 5,000 dollárnál ki­sebb értékű részvényt mondhat csak magáénak. Az itt ismertetett számokból következik, hogy “az amerikaiak egy elenyésző kisebbsége húz csak hatalmas hasznot abból az adóelőnyökből, amit a részvénytulajdonosoknak juttattak.” Az 1954-es adótárvény óta a fizetésükből és bérükből élők, akik nem rendelkeznek kötvények­kel, jóval magasabb adót kénytelenek fizetni jö­vedelmük után, mig a kötvényesek a következő előnyöket élvezik: Az osztalékokból származó el­ső 50—100 dollárra teljes mentességet kapnak — ha házasok —, minden további osztalékból szár­mazó jövedelemre pedig 4 százalék adókedvez­ményt. Az AFL-CIO bemutatja egy példán a törvény hatását a gyakorlatban. Egy házaspár 5,000 dolá- ros osztalékból származó jövedelméből 513 dollár és 60 cent szövetségi adót fizet. A bérből élő ugyanannyi jövedelem után 660 dollár szövet­ségi adót kénytelen leróni, tehát 146 dollár és 40 centtel többet. Az 1954-es adótörvény nemcsak a részvénye- sekkel rendelkezők és nem rendelkezők között tesz ilyen igazságtalan különbséget, hanem a rész­vényesek között is különösen a hatalmas rész­vénytulajdonosoknak. Egy kis részvénytulajdo­nos pl. aki 2,000 dolláros részvényei után kap 100 dollár osztalékot, csak 25 dollár adókedvezmény­ben részesül. Ugvanekkar 100,000 dollárt érő rész vények birtokosa, aki 5,000 dolláros osztalékot Ahogyan én látom... Írja: EHN_________ Évi kétbillió - agymosásra Frank Thompson, Jr., new-jerseyi demokrata képviselő a Landrum-Griff in-törvény javaslat tár­gyalása közben szenzációs felfedezésnek jött nyo­mára és azt úgy melegiben közölte képviselő- társaival. Felfedezte azt, hogy a “szabad sajtó” 52 vidéki díszpéldánya teljesen azonos szövegű vezércikkben támadta a javaslat ama pontját amely a piketelés jogát védte. Az éleseszü hon­atya ebből arra a következtetésre jutott, hogy az amerikai vidéki lapok szerkesztőinek “önálló” véleményét valamilyen előtte ismeretlen központ­ban kovácsolják és ezért a vezércikkek sem a szerkesztők, sem pedig az olvasók véleményét nem tükrözik vissza. Nem kell sok tudomány annak a megállapítá­sához, hogy Thompson honatya nem olvassa a Magyar Szót, sem a munkássajtó más nyelven és angolul is megjelenő példányait, mert ha olvasta volna, akkor már régen tudná, hogy a fentemli- tett szerkesztők is áldozatai az országos agymo­sásnak, amelyet az óriásvállalatok pénzén évek óta folytatnak. Sőt, tovább megyünk: ha a képviselő urak egy­általán olvasnának, biztosan olvasták volna a Business Week Magazine julius 23-iki számában megjelent rendkívüli riportot arról, hogy Ame­rika legnagyobb vállalatai évenkint KÉTBILLIÓ (kétezer millió) dollárt költenek “Public Rela­tions” (P. R.) cimü intézményre, amelynek egye­düli és fő hivatása az amerikai közvélemény nagy tökének megfelelő irányítása.- Meg kell (gyorsan jegyeznem,- hegy ezt a két­vág zsebre, 421 dolláros adókedvezményt köny­velhet el a törvény jóvoltából. Az AFL-CIO Economic Policy Committee-je a részvények, foglalkozás és társadalmi helyzet szerinti megoszlását is megvizsgálta. A részvény- tulajdonosok főleg a vezető tisztviselőkből, üzlet­vezetőkből és nagyjövedelmü intellektuelekből áll­nak. Csak egy százalék köztük az olyan mester­ember és kevesebb, mint egy százalék az olyan nem szakmunkás és közszolgálati alkalmazott, aki több mint 5,000 dollár részvénnyel rendelkezik. A farmmunkásoknál is ugyanaz az arány, mint a szakmunkásoknál. Az AFL-CIO rámutat arra a társadalmi igaz­ságtalanságra, ami a kötvények megoszlásával kapcsolatban a munkásokat, farmereket érinti, és kijelenti: “Ironikus, hogy a kormány büszke arra. hogy megvétózta azt a törvényt, amely 250 millió dollárt juttatott volna azoknak a depressziós területeknek, ahol állandóan magas a munka- nélküliség, de ugyanakkor ellenzett minden olyan törekvést, amelyik arra irányult, hogy lezárja az osztalékokból eredő adókibuvókat, (amelyek évi 400—500 millió dollárjába kerül­nek az Egyesült Államok kincstárának.” Sem az adózási rendszer, sem a demokratikus társadalom fogalma nem engedheti meg, hogy olyan “különleges kiváltságokat élvezzenek azok a kevesek, akiknek már úgyis annyi kiváltságuk van” — mondja iaz AFL-CIO mikor követeli, hogy szüntessék meg ezt az adózási “egérutat”. Terror Dél-Vietnamban A vietnami néphadsereg főparancsnoksága a nemzetközi ellenőrző bizottsághoz intézett le­velében ismételten tiltakozott Ngo Dinh Diem dél-vietnami diktátor terrorja ellen. A levél sze­rint csupán a junius 6-tól julius 9-ig terjedő idő­ben 97 volt ellenharcost gyilkoltak meg, több mint százat megsebesítettek, több mint három­százat letartóztattak, ezreket pedig koncentrációs táborba hurcoltak. billió dollárt a nyílt hirdetésekre fordított tízbil­lió dolláron felül költik el évente, holott a leple­zetlen hirdetések is nagyban befolyásolják a köz­véleményt, amelyet azután a P. R. szakértők fi­noman és alig észrevehetően, de véglegesen a “helyes” csatornába terelnek. A Business Week magazinban Ralph Ober pro- fasszor csak megismétli és megerősíti, amit mi évék, sőt évtizedek óta hirdetünk, amikor állít­ja és bizonyítja, hogy “az újságokban megjelenő hírek 80 százaléka P. R. forrásokból ered.” A ma­gazin ehhez hozzáfűzi, hogy “a P. R.-legények elferdítik a híreket, mert ki­zárólag csak olyan információkat közölnek, amelyek kedvezőek azokra, akik őket felbérel­ték és fizetik”. A Business Week megállapítja, hogy a jelenleg működő SZÁZEZER P. R.-legénynek legnagyobb része a nagyvállalatok irodáiban, a rendes alkal­mazottak soraiban működik és évi fizetésük száz­ezer dollárig, sőt azon felül emelkedik. Vannak azután önálló P. R. vállalatok — számszerint je­lenleg több mint 1,350 és számuk évente ötvennel szaporodik —, amelyek jó pénzért készen állnak szakavatott agymosásra. A magazin cikke szerint a legbefolyásosabb P.R. irodák: Hill & Knowlton, Bvoir & Associates, Dudley-Anderson, Ruder & Finn, Selvage & Lee és Earl Newson and Co., — valamennyi newvorki főhadiszállással. Ezek a Madison Avenue-i fő- közvélemény-iránvitók. Amikor valamelyik nagyvállalat bajban van, a P. R. irodákat hívják segítségül. Ennek egyik példáját a Hill & Knowlton iroda szolgáltatta, amikor évekkel ezelőtt a nagyközönség először hallott a dohányzás-okoZta tüdőrákról. A cigaret­tafogyasztók száma csökkent, amit úgy ellensú­lyoztak, hogy a H. & K. iroda segítségével létre­jött a Tobacco Industry Research Bizottság, amelynek keretében pénzért-romdem»e kapható Az acélszakszervezetek közelgő konvenciója A nagyarányú munkanélküliség és a rövidebb munkahét az acélszakszervezet szeptember 19-én Atlantic City, N. J.-ben kezdődő országos kon­venciójának központi kérdése, jelentette ki Da­vid McDonald a United Steelworkers of America központi elnöke. A szakszervezet 171 tagból álló Orsz. Bérkidol­gozó Bizottsága 10-pontos programtervezetet dol­gozott ki és hozott nyilvánosságra, amelyben a kongresszus feladatává teszi annak meggátlását, hogy az acéliparban jelenleg uralkodó depresszió más iparágakra is kiterjedjen. 135,000 acélmun­kás van jelenleg munkanélkül, 350,000 azoknak a száma, akik nem dolgoznak ki teljes hetet, ez összesen majdnem a tagság felét teszi ki. A 10-pontos program a munkaalkalmak biztosí­tására állít fel követeléseket, a gazdaságilag súj­tott területek megsegítésére, iskolák, lakások építésére, közmunkálatok létesítésére való szö­vetségi kiutalások igénybevételével, a munkanél­küli biztosítás heti összegének felemelésével, a minimális órabérnek 1.25 dollárra való emelésé­vel és további néhány millió munkásra való ki- terjesztésével. Követeli, hogy a bankkölcsönök megkönnyítésére szállítsák le a kamatlábat. Fo­gadják el a Kefauver-Holland-törvényjavaslatot, egy Folyamatos Prosperitási Bizottság felállítá­sára. A nyilatkozat hivatkozik a munkaügyi miniszt. megállapítására, melyszerint az acélipar terme­lékenysége 12 százalékkal növekedett. “Az acél­munkások megtették a magukét e téren, most joggal elvárják, hogy a kongresszus vessen véget a hanyatlásnak az iparban.” “A cselekvésnek most van ideje, nem január­ban, amikor esetleg teljesen kifejlett ipari krízis­sel állunk szemben”. wwumuwwvwwwwwwuwvwww Szomália semleges politikája Dr. Abdi Riasid Ali, a Szomáli Demokratikus Köztársaság (Afrika) miniszterelnöke Mogadis- sióban, az ország fővárosában bejelentette, hogy a közeli napokban a parlament elé terjesztendő kormányprogram alapelve a semlegességi politika. 12 KILOMÉTERNYI Tsz-bekötő ut tervét ké­szítik el társadalmi munkában — a Hazafias Nép front kezdeményezésére — a Szabolcs-Szatmár megyei mérnökök. “tudósokat” alkalmaztak. Ahányszor hir jelenik meg, amely a tüdőrákot vagy a szívbajt a do­hányzással kapcsolja össze, a tudósok e bizottsága gyorsan figyelmezteti a közönséget, hogy a tudományos részletek még ismeretlenek és további kutatásra van szük­ség, hogy a végleges eredményt megállapítsák. Ezt a figyelmeztetést a nagy cigaretta hirde­tésekkel lefizetett újságok és magazinok feltűnő­en közlik, mig a rákbetegség és a szívbaj vesze­delméről csak a belső oldalak eldugott helyén em­lékeznek meg. . . A rádió és TV pedig állandóan újabb és újabb felfedezésü cigarettákkal bombáz­za a hallgatóságot... Igv a hamisan megnyug­tatott dohányzók száma szaporodik és a tüdőrák és szivbaj is szaporodik. A P. R. iroda “jó” mun­kát végzett — a nagy cigaretta társaságok szem­pontjából : a cigarettafogyasztás évről-évre sza­porodik és az ördög sem törődik azzal, hogy a tü­dőrákban elpusztultak száma is nagyobb! A nagyvállalatok P. R. osztályai évente száz­zal szaporodnak és nő a dollármilliók száma is, amellyel az agymosást végző szakemberek lelkiis­meretét nyugtatják meg. Az (amerikai közönség nagy részének fogalma sincs arról, hogy amit olvas, amit a TV-n lát és amit a rádión hall, an­nak nagy része olyan olajjal szagtalanított pro­paganda, amelyet a Standard Oil árul, amelynek terjesztésére a nagyvállalatok billiókat költe­nek, de amelyért végeredményben a fogyasztók zsebébe nyúlnak. Ezt az önmagában is veszedelmes állapotot még veszedelmesebbé teszi az a körülmény, hogy a hadiszergvárosok érdekében évek óta folyik az alaptalan uszítás a Szovjetunió, Kina és a Népi Köztársaságok—köztük Magyarország ellen is,— ami folytonosan a háborús meredek szélére so­dorja a világot és egyelőre lehetetlenné tette a valódi BÉKE megvalósítását. •

Next

/
Thumbnails
Contents