Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-08-11 / 32. szám
Thursday, August 11, 1960 Elöljáróban el kell mondanom, hogy gondot okozott bécsi utazásunk; feleségemmel napokon át törtük a fejünket, hogy az IBUSZ párizsi vagy bécsi kirándulásán vegyünk részt. Nekem Párizsba lett volna kedvem menni. A problémát a pénztárcánk döntötte el: a párizsi utazás jóval drágább (repülő, stb.). A “Felszabadulás” nevű hajón mentünk Bécs- be. A hajó a Bem-rakpartról indult el. Itt volt a vámolás is, amely abból állt, hogy a beszálláskor megkérdezték tőlünk nem viszünk-e magunkkal tiltott árut, valutát. A “nem” választ tudomásul vették és beszálltunk. A “Felszabadulás” hajó nem valami tengerjáró gőzös, sőt folyamjárónak is elég kicsiny, mindössze 200 utast vihet magával, ezeket is elég szűkösen helyezik el. A nyári évadban az IBUSZ hetenként indítja Bécsbe a hajót, ősztől vonaton, illetve autóbuszokon bonyolítja le az ausztriai társasutazást. • A hajó közepén — viszonylag kényelmes — helységben van a büfé. itt főzik az illatos feketét és itt ismerkednek meg az emberek egymással. Természetesen igyekeztem minél több ismeretséget kötni, főleg azt kívántam megállapítani, hogy kik utaznak. Miután a bécsi tartózkodás alatt a hajón laktunk, aludtunk, ettünk, sok mindenkivel alkalmam volt megismerkedni. Megállapítottam, hogy alig akad olyan városi foglalkozás, amelynek művelője ne lett volna képviselve a hajón. Orvos, pedagógus, tisztviselő, háziasz- szony, szakmunkás, mérnök, kereskedelmi alkalmazott, ügyvéd, stb., stb. A falu nem volt képviselve, hiszen most folyt az aratás. Negyven házaspár utazott a hajón. • Talán elöljáróban kellett volna elmondanom, hogy a társasutazás részvevőinek egyáltalán nem kellett az útlevelük után járni. Kitöltöttük az Ibusz által kibocsájtott űrlapot, fényképeket mellékeltünk, befizettük az előleget; az adminisztratív ügyek elintézésével az utazási iroda törődik. Az Ibusz gondoskodott a hajón való elhelyezésről, kitűnő ellátásról, Bécs nevezetességeinek bemutatásáról és egy kevésnvi osztrák valutáról, zsebpénznek. Sokan azonban nem vették mindezt igénybe, mert ismerősöknél, rokonoknál szálltak meg és a kiszállás után csak a visszaindulás előtt tértek újból a hajóra. • Néhány nap alatt természetesen nem sokat láthat az ember egy ilyen nagy városból, hiszen a kirándulásnak nem az a célja, hogy a gazdasági, politikai helyzetet, az emberek életét tanulmányozza. A kirándulók az ismerőseikkel akarnak találkozni, vagy pedig szórakozni kívánnak, igy a benyomásaik kellemesek és szép emlékekkel térnek vissza. Bécs nagyobb, mint Budapest és belvárosának forgalma többszöröse a Váci utca és Rákóczi ut környéke forgalmának. A pesti ember számára szédítő az óriási autóforgalom. A másik meglepetés számunkra, hogy a villamosok,, autóbuszok úgyszólván üresek Az ember hamarosan rájön a nyitjára. Igen sok embernek sokkal jobb az élete Bécs- ben, mint a budapestieknek. Ausztriában most is nagy a konjunktúra, amely Nyugat-Németor- szágban már megtorpant. A nyugatnémetországi üzletemberek, spekulánsok, fezőrök Bécsbe teszik át székhelyüket. Az amerikaiak, az angolok, tekintettel a kedvező dollár, font ausztriai árfolyamra, olcsón és remekül élnek az osztrák fővárosban. Szaporodnak a tőkés vállalkozások, mint mondani szokás “megy az üzlet”. Mindez igen sok bécsi számára könnyű keresetet, könnyű életet jelent. Ezért van olyan sok autó, ezért csillognak a brilliánsok az ékszerészek kirakataiban, ezért nagy a lukszus. A villamosok, az autóbuszok pedig azért üresek, mert hihetetlen drágák és a munkások, tisztviselők, kereskedelmi alkalmazottak egyszerűen nem tudják megfizetni. Napi két-három órát gyalogolnak munkahelyeikre oda és vissza. Gyalogolnak akkor is, ha süt a nap és akkor is, ha ziman- kós az idő. Budapesten lényegesen kevesebb az autó, zsúfoltak a villamosok, az autóbuszok. Amíg nem győződtem meg arról, hogy miért sok az autó Bécsben és miért üres a villamos s autóbusz, elégedetlenkedtem. Most megenyhült a haragom és türelemmel préselődöm a 6-os villamoson. • Bemegyünk egy Kartnerstrasse-i textiltizletAMERIKAI MAGYAR SZÓ be. Asszonynyelven szólva: “álomszép' anyagok” tárulnak elénk. A legfiatalabb csinos kisleány elmondja, hogy ő tanuló, már egy éve dolgozik és most kapta az első fizetését, havi 350 schillinget. Két év múlva lesz segéd és. akkor 1,000 schillinget kap majd kezdő fizetésként. Beszélek egy olyan alkalmazottal, aki már 1,400 schillinget kap. Megkérdem, hogy milyen színdarabot, milyen operát látott. Nevetett. Csak moziba jár. Operaházban még soha sem volt, hiszen ott egy hely legalább 60 schilling; egy evvel ezelőtt a vőlegénye meglepte és elvitte a színházba. Az üzleteket legkésőbb fél 9-kor nyitják. A legtöbb üzlet még 6 óra után is nyitva van. Ez természetes, a kereskedő minél többet akar árulni. Viszont a személyzet is köteles addig bent maradni. Az ebédet a “zsebből eszik”. Egy biztos, ezután nem fogom annyira kritizálni az itthoni úgynevezett üzemi konyhát, amelyről minden dolgozó jelentéktelen hozzájárulásért étkezhet. • A munkások, a tisztviselők, az alkalmazottak megkapják a 13-ik havi fizetésüket. Fizetett szabadságuk van, amelyet ott tölthetnek, ahol akarják, Megkérdeztem egy lakatost, hol tölti majd a szabadságát; — “Ich werde Fussbad nehmen” (lábfürdőt fogok venni”) — válaszolta. Amikor e sorokat irom az összes magyarországi üdülök megteltek a dolgozókkal. • A magyarokat nem szeretik Bécsben. A hírnevünket tönkretették a disszidensek. Úgy mondják, hogy kb. 25,000 ma is lágerben él. Ezek erkölcsileg teljesen lezüllöttek. A bécsiek a kiejtésünkön nyomban észrevették, hogy rr/.gyarok vagyunk s nem túlságos udvariasságot tanúsítottak irántunk. De amikor megtudták, hogy otthon dolgozunk és csak látogatóba jöttünk, azonnvomban kedvessé, figyelmessé váltak. Félnek minden magyartól, aki a nyakukon maradt. Budapesten a fiatalság egyrésze feltűnően otrombán öltözködik, különösen vonatkozik ez a fiukra, akik tüntetni kivánnak Ízléstelen ruházkodásukkal. Bécsben a fiatalok sokkal szolidabban öltöznek, mint Budapesten. Ez tetszett nekem! Viszont az is tetszett, hogy nagy általánosságban Budapesten az emberek sokkal rendesebben, mondhatnám divatosabban öltözködnek, mint az osztrák fővárosban. Ha nem a belvárosiak ruházkodását nézem, hanem a városszélén lakókét, úgy a mérleg különösen a budapestiek javára dől. • A bécsi belváros fényei a pesti ember számára egyszerűen kápráztatok. Azt hittem, hogy a Rákóczi útnál, a Kőrútnál már alig világítható meg jobban egv-egy utca. Tévedtem. A hajónk, ahová esténként visszatértem, a Reichsbrückénél vesztegelt, a villamos nem vitt odáig. Egyszerre többen mentünk haza, hogy a perifériák sötétségében ne tévedjünk el. A bécsi belvárosi fények ragyogóbbak, de én Kőbányán vagy Újpesten világosabb utcákon járok éjszaka. Persze megnéztünk mindent, ami időnkből kitelt. Voltunk a Schrönbrunnbán, a Kunstmuseum- ban, a császárok sírjánál, a Szent István templomban, stb. Mindenütt belépőjegyet kellett fizetni. A Szent István templomban a feleségemmel odaálltunk Ha még nem olvasója a Magyar Szónak, rendelje meg most! Kedvezményes előfizetési ár egy egész évre: $5.00, félévre $3.00. — Küldje be az alábbi szelvényt. Ha nem tud most pénzt küldeni, jelezze azt is. Mi megindítjuk a lapot és elküldjük a számlát: Név: .......................................................................... Cim: ......................................................................... Város: ............................................ Állam:......... Mellékelve $5.00 □ Félévre $3.00 □ Kérem, küldjenek számlát □ egy csoporthoz, amelynek a templom egyik alkalmazottja magyarázott. Abbahagyta a mondanivalóját és felszólított bennünket, hogy előbb fizessük le az öbulusunkat. Nálunk óriási propagandát fejtenek ki. bogy minél többen látogassák a múzeumokat, a műemlékeket és a szakemberek örülnek a legjobban, ha bemutathatnak valamit, ha magyarázhatnak — persze ingyen. Budapesten a Váci utcában ugyanazt az árut kapom meg ugyanazért az árért, mint á külső Kerepesi utón, vagy valamelyik vidéki városban. Amit a bécsi belvárosban megvehetek, azt nem kapom a Mexikói Platzon, mert ott nem tudják megfizetni. Viszont a legelőkelőbb üzletben is alkudhatok. Egy nap alatt megtanultuk, hogy alkudni kell. Persze ez nem növelte a bizalmunkat a szabad kereskedelém iránt. • Nézegettem a könyvkereskedések kirakatait éa meglepődve láttam, hogy milyen drágák a könyvek. Szerettem volna vásárolni egy bécsi képesalbumot, de nem vehettem meg az ára miatt. Azért a pénzért itthon egy ezeroldalas lexikont veszek. • Magyarországon igen drága a kávé, de ha bemegyek egy pressóba 1 forint 60 fillérért egy szimplát kaphatok. Bécsben igen olcsó a kávé, de ha bemegyek egy pressóba 5 forint 10 fillérért kapok egy szimplát. • A kiszolgálás túlságosan udvarias. Az üzleti eladók, a pincérek, a különféle alkalmazottak szinte alázatosan udvariasak. A legutálatosabb vásárlót is a legelőzékenyebben szolgálják ki. Az alkalmazottak félnek a főnök tekintetétől, rosszkedvétől, reszketnek a felmondástól. Budapesten különböző szervek (szakszervezet, egyeztető bizottság, bíróság) vizsgálják meg, hogy egy vállalat igazgató jogosan bocsátja-e el valamelyik dolgozóját. Igaz', hogy a kiszolgálás nem olyan udvarias a magyar fővárosban, mint Bécsben, de az emberek nem kényszerülnek megalázkodni. • Érdekes és tanulságos volt a bécsi kirándulás. Tárgyilagosan vonom le a következtetést: Ha valaki ügyeskedő, jó üzletember, nincs gátlása, sokkal inkább boldogul Bécsben. De ha valaki szellemi munkát végez (orvos, színész, művész stb.) az lényegesen jobban él Budapesten. A szakmunkás vagy segéd, tisztviselő, kereskedelmi alkalmazott és általában minden dolgozó kulturáltabb, nyugodtabb, biztosabb, emberibb életet él Budapesten, mint az osztrák fővárosban, ahol nem sokra becsülik az egyszerű dolgozót. Ják Sándor FÜGGETLENSÉGI TÖREKVÉSEK INDIÁBAN M| Naga törzsbeliek önálló állam alakításáról j tárgyalnak Nehruval Egy Naga törzsbeli küldöttség kereste fel Nehru indiai miniszterelnököt, hogy önálló állam alakítására való kívánságukat előadja. Nem valószínű, hogy a miniszterelnök beleegyezik követelésükbe, inkább bizonyos engedményeket .fog a számukra javasolni. Az uj állam, aminek megalakítását kérik, Naga Hillsből és a Tuensang területből állna, a burmai határ mentén. Lakossága kb. 400,000 ember. 1957-ig Naga Hills fél-autonóm körzet volt Assam államban. A körzetet egyesítették Tuensang területtel India északnyugati részében és a központi kormány ellenőrzése alá helyezték. Az egyesítésnek az volt az oka, hogy számos összeütközés történt az indiai csapatok és nagai törzsek között, aminek 100 halálos áldozata volt. Á küldöttség tagjai, akikkel Nehru találkozott 11 törzset képviselnek Naga 14 törzséből. Már az alkotmányt is megszövegezték, amelyet ők az uj állam, Nagaland számára terveztek. Ezek szerint Nagaland India 16. állama lenne, és hasonlóan a többi 15-höz önálló kormánnyal rendelkezne. Kormányzó állna az állam élén, akit India elnöke nevez ki, valamint törvényhozó testület is működne és 3 megbízottat küldene a központi parlamentbe. De Nagaland különbözne a többi államtól abban, hogy a törzseknek hatalmukban állna helyi törvények alkotása és a bírósági rendszer a szokásos törzsi törvényeken alapulna. BÉCSI JEGYZETEK- <9
