Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-08-11 / 32. szám

Thursday, August 11, 1960 Elöljáróban el kell mondanom, hogy gondot okozott bécsi utazásunk; feleségemmel napokon át törtük a fejünket, hogy az IBUSZ párizsi vagy bécsi kirándulásán vegyünk részt. Nekem Párizs­ba lett volna kedvem menni. A problémát a pénz­tárcánk döntötte el: a párizsi utazás jóval drá­gább (repülő, stb.). A “Felszabadulás” nevű hajón mentünk Bécs- be. A hajó a Bem-rakpartról indult el. Itt volt a vámolás is, amely abból állt, hogy a beszálláskor megkérdezték tőlünk nem viszünk-e magunkkal tiltott árut, valutát. A “nem” választ tudomásul vették és beszálltunk. A “Felszabadulás” hajó nem valami tengerjáró gőzös, sőt folyamjárónak is elég kicsiny, mindössze 200 utast vihet magá­val, ezeket is elég szűkösen helyezik el. A nyári évadban az IBUSZ hetenként indítja Bécsbe a hajót, ősztől vonaton, illetve autóbuszokon bo­nyolítja le az ausztriai társasutazást. • A hajó közepén — viszonylag kényelmes — helységben van a büfé. itt főzik az illatos feke­tét és itt ismerkednek meg az emberek egymás­sal. Természetesen igyekeztem minél több ismeret­séget kötni, főleg azt kívántam megállapítani, hogy kik utaznak. Miután a bécsi tartózkodás alatt a hajón laktunk, aludtunk, ettünk, sok min­denkivel alkalmam volt megismerkedni. Megálla­pítottam, hogy alig akad olyan városi foglalko­zás, amelynek művelője ne lett volna képviselve a hajón. Orvos, pedagógus, tisztviselő, háziasz- szony, szakmunkás, mérnök, kereskedelmi alkal­mazott, ügyvéd, stb., stb. A falu nem volt kép­viselve, hiszen most folyt az aratás. Negyven házaspár utazott a hajón. • Talán elöljáróban kellett volna elmondanom, hogy a társasutazás részvevőinek egyáltalán nem kellett az útlevelük után járni. Kitöltöttük az Ibusz által kibocsájtott űrlapot, fényképeket mel­lékeltünk, befizettük az előleget; az adminisztra­tív ügyek elintézésével az utazási iroda törődik. Az Ibusz gondoskodott a hajón való elhelyezés­ről, kitűnő ellátásról, Bécs nevezetességeinek be­mutatásáról és egy kevésnvi osztrák valutáról, zsebpénznek. Sokan azonban nem vették mindezt igénybe, mert ismerősöknél, rokonoknál szálltak meg és a kiszállás után csak a visszaindulás előtt tértek újból a hajóra. • Néhány nap alatt természetesen nem sokat lát­hat az ember egy ilyen nagy városból, hiszen a kirándulásnak nem az a célja, hogy a gazdasági, politikai helyzetet, az emberek életét tanulmá­nyozza. A kirándulók az ismerőseikkel akarnak találkozni, vagy pedig szórakozni kívánnak, igy a benyomásaik kellemesek és szép emlékekkel térnek vissza. Bécs nagyobb, mint Budapest és belvárosának forgalma többszöröse a Váci utca és Rákóczi ut környéke forgalmának. A pesti ember számára szédítő az óriási autóforgalom. A másik meglepe­tés számunkra, hogy a villamosok,, autóbuszok úgyszólván üresek Az ember hamarosan rájön a nyitjára. Igen sok embernek sokkal jobb az élete Bécs- ben, mint a budapestieknek. Ausztriában most is nagy a konjunktúra, amely Nyugat-Németor- szágban már megtorpant. A nyugatnémetországi üzletemberek, spekulánsok, fezőrök Bécsbe teszik át székhelyüket. Az amerikaiak, az angolok, te­kintettel a kedvező dollár, font ausztriai árfo­lyamra, olcsón és remekül élnek az osztrák fővá­rosban. Szaporodnak a tőkés vállalkozások, mint mondani szokás “megy az üzlet”. Mindez igen sok bécsi számára könnyű keresetet, könnyű éle­tet jelent. Ezért van olyan sok autó, ezért csil­lognak a brilliánsok az ékszerészek kirakataiban, ezért nagy a lukszus. A villamosok, az autóbuszok pedig azért üre­sek, mert hihetetlen drágák és a munkások, tiszt­viselők, kereskedelmi alkalmazottak egyszerűen nem tudják megfizetni. Napi két-három órát gya­logolnak munkahelyeikre oda és vissza. Gyalogol­nak akkor is, ha süt a nap és akkor is, ha ziman- kós az idő. Budapesten lényegesen kevesebb az autó, zsú­foltak a villamosok, az autóbuszok. Amíg nem győződtem meg arról, hogy miért sok az autó Bécsben és miért üres a villamos s autóbusz, elé­gedetlenkedtem. Most megenyhült a haragom és türelemmel préselődöm a 6-os villamoson. • Bemegyünk egy Kartnerstrasse-i textiltizlet­AMERIKAI MAGYAR SZÓ be. Asszonynyelven szólva: “álomszép' anyagok” tárulnak elénk. A legfiatalabb csinos kisleány elmondja, hogy ő tanuló, már egy éve dolgozik és most kapta az első fizetését, havi 350 schillinget. Két év múlva lesz segéd és. akkor 1,000 schillinget kap majd kezdő fizetésként. Beszélek egy olyan alkalma­zottal, aki már 1,400 schillinget kap. Megkérdem, hogy milyen színdarabot, milyen operát látott. Nevetett. Csak moziba jár. Operaházban még so­ha sem volt, hiszen ott egy hely legalább 60 schil­ling; egy evvel ezelőtt a vőlegénye meglepte és elvitte a színházba. Az üzleteket legkésőbb fél 9-kor nyitják. A legtöbb üzlet még 6 óra után is nyitva van. Ez természetes, a kereskedő minél többet akar árul­ni. Viszont a személyzet is köteles addig bent maradni. Az ebédet a “zsebből eszik”. Egy biztos, ezután nem fogom annyira kritizál­ni az itthoni úgynevezett üzemi konyhát, amely­ről minden dolgozó jelentéktelen hozzájárulásért étkezhet. • A munkások, a tisztviselők, az alkalmazottak megkapják a 13-ik havi fizetésüket. Fizetett sza­badságuk van, amelyet ott tölthetnek, ahol akar­ják, Megkérdeztem egy lakatost, hol tölti majd a szabadságát; — “Ich werde Fussbad nehmen” (lábfürdőt fogok venni”) — válaszolta. Amikor e sorokat irom az összes magyarorszá­gi üdülök megteltek a dolgozókkal. • A magyarokat nem szeretik Bécsben. A hírne­vünket tönkretették a disszidensek. Úgy mond­ják, hogy kb. 25,000 ma is lágerben él. Ezek er­kölcsileg teljesen lezüllöttek. A bécsiek a kiejtésünkön nyomban észrevették, hogy rr/.gyarok vagyunk s nem túlságos udvari­asságot tanúsítottak irántunk. De amikor meg­tudták, hogy otthon dolgozunk és csak látogató­ba jöttünk, azonnvomban kedvessé, figyelmessé váltak. Félnek minden magyartól, aki a nyakukon maradt. Budapesten a fiatalság egyrésze feltűnően ot­rombán öltözködik, különösen vonatkozik ez a fi­ukra, akik tüntetni kivánnak Ízléstelen ruházko­dásukkal. Bécsben a fiatalok sokkal szolidabban öltöznek, mint Budapesten. Ez tetszett nekem! Viszont az is tetszett, hogy nagy általános­ságban Budapesten az emberek sokkal rendeseb­ben, mondhatnám divatosabban öltözködnek, mint az osztrák fővárosban. Ha nem a belvárosiak ru­házkodását nézem, hanem a városszélén lakókét, úgy a mérleg különösen a budapestiek javára dől. • A bécsi belváros fényei a pesti ember számára egyszerűen kápráztatok. Azt hittem, hogy a Rá­kóczi útnál, a Kőrútnál már alig világítható meg jobban egv-egy utca. Tévedtem. A hajónk, ahová esténként visszatértem, a Reichsbrückénél vesztegelt, a villamos nem vitt odáig. Egyszerre többen mentünk haza, hogy a perifériák sötétségében ne tévedjünk el. A bécsi belvárosi fények ragyogóbbak, de én Kőbányán vagy Újpesten világosabb utcákon já­rok éjszaka. Persze megnéztünk mindent, ami időnkből ki­telt. Voltunk a Schrönbrunnbán, a Kunstmuseum- ban, a császárok sírjánál, a Szent István temp­lomban, stb. Mindenütt belépőjegyet kellett fizetni. A Szent István templomban a feleségemmel odaálltunk Ha még nem olvasója a Magyar Szónak, rendelje meg most! Kedvezményes előfizetési ár egy egész évre: $5.00, félévre $3.00. — Küldje be az alábbi szel­vényt. Ha nem tud most pénzt küldeni, jelezze azt is. Mi megindítjuk a lapot és elküldjük a számlát: Név: .......................................................................... Cim: ......................................................................... Város: ............................................ Állam:......... Mellékelve $5.00 □ Félévre $3.00 □ Kérem, küldjenek számlát □ egy csoporthoz, amelynek a templom egyik alkal­mazottja magyarázott. Abbahagyta a mondani­valóját és felszólított bennünket, hogy előbb fi­zessük le az öbulusunkat. Nálunk óriási propagandát fejtenek ki. bogy minél többen látogassák a múzeumokat, a mű­emlékeket és a szakemberek örülnek a legjobban, ha bemutathatnak valamit, ha magyarázhatnak — persze ingyen. Budapesten a Váci utcában ugyanazt az árut kapom meg ugyanazért az árért, mint á külső Kerepesi utón, vagy valamelyik vidéki városban. Amit a bécsi belvárosban megvehetek, azt nem kapom a Mexikói Platzon, mert ott nem tudják megfizetni. Viszont a legelőkelőbb üzletben is al­kudhatok. Egy nap alatt megtanultuk, hogy al­kudni kell. Persze ez nem növelte a bizalmunkat a szabad kereskedelém iránt. • Nézegettem a könyvkereskedések kirakatait éa meglepődve láttam, hogy milyen drágák a köny­vek. Szerettem volna vásárolni egy bécsi képesalbu­mot, de nem vehettem meg az ára miatt. Azért a pénzért itthon egy ezeroldalas lexikont veszek. • Magyarországon igen drága a kávé, de ha be­megyek egy pressóba 1 forint 60 fillérért egy szimplát kaphatok. Bécsben igen olcsó a kávé, de ha bemegyek egy pressóba 5 forint 10 fillérért kapok egy szimplát. • A kiszolgálás túlságosan udvarias. Az üzleti eladók, a pincérek, a különféle alkalmazottak szinte alázatosan udvariasak. A legutálatosabb vásárlót is a legelőzékenyebben szolgálják ki. Az alkalmazottak félnek a főnök tekintetétől, rosszkedvétől, reszketnek a felmondástól. Budapesten különböző szervek (szakszervezet, egyeztető bizottság, bíróság) vizsgálják meg, hogy egy vállalat igazgató jogosan bocsátja-e el valamelyik dolgozóját. Igaz', hogy a kiszolgálás nem olyan udvarias a magyar fővárosban, mint Bécsben, de az emberek nem kényszerülnek megalázkodni. • Érdekes és tanulságos volt a bécsi kirándulás. Tárgyilagosan vonom le a következtetést: Ha valaki ügyeskedő, jó üzletember, nincs gát­lása, sokkal inkább boldogul Bécsben. De ha vala­ki szellemi munkát végez (orvos, színész, művész stb.) az lényegesen jobban él Budapesten. A szakmunkás vagy segéd, tisztviselő, keres­kedelmi alkalmazott és általában minden dolgozó kulturáltabb, nyugodtabb, biztosabb, emberibb életet él Budapesten, mint az osztrák fővárosban, ahol nem sokra becsülik az egyszerű dolgozót. Ják Sándor FÜGGETLENSÉGI TÖREKVÉSEK INDIÁBAN M| Naga törzsbeliek önálló állam alakításáról j tárgyalnak Nehruval Egy Naga törzsbeli küldöttség kereste fel Neh­ru indiai miniszterelnököt, hogy önálló állam ala­kítására való kívánságukat előadja. Nem való­színű, hogy a miniszterelnök beleegyezik követe­lésükbe, inkább bizonyos engedményeket .fog a számukra javasolni. Az uj állam, aminek megalakítását kérik, Naga Hillsből és a Tuensang területből állna, a burmai határ mentén. Lakossága kb. 400,000 ember. 1957-ig Naga Hills fél-autonóm körzet volt Assam államban. A körzetet egyesítették Tuen­sang területtel India északnyugati részében és a központi kormány ellenőrzése alá helyezték. Az egyesítésnek az volt az oka, hogy számos össze­ütközés történt az indiai csapatok és nagai tör­zsek között, aminek 100 halálos áldozata volt. Á küldöttség tagjai, akikkel Nehru találkozott 11 törzset képviselnek Naga 14 törzséből. Már az alkotmányt is megszövegezték, amelyet ők az uj állam, Nagaland számára terveztek. Ezek sze­rint Nagaland India 16. állama lenne, és hason­lóan a többi 15-höz önálló kormánnyal rendelkez­ne. Kormányzó állna az állam élén, akit India el­nöke nevez ki, valamint törvényhozó testület is működne és 3 megbízottat küldene a központi parlamentbe. De Nagaland különbözne a többi államtól ab­ban, hogy a törzseknek hatalmukban állna helyi törvények alkotása és a bírósági rendszer a szo­kásos törzsi törvényeken alapulna. BÉCSI JEGYZETEK- <9

Next

/
Thumbnails
Contents