Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-08-04 / 31. szám

Thursday, August 4, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZd 9 A náci bestia EICHMANN TÖMEGGYILKOS TETTEI MAGYARORSZÁGON (Befejező közlemény) — Alulírott, Adolf Eichmann saját akaratom­ból kijelentem, hogy mivel yalódi személyazonos­ságomat ismerik, megértem, semmi értelme sincs továbbra is menekülni az igazságszolgáltatás elől. Kijelentem, hogy hajlandó vagyok Izraelbe men­ni, hogy megjelenjek egy illetékes biróság előtt. Magától értetődik, hogy minden szükséges jogi segítséget meg fogok kapni és arra fogok töre­kedni, hogy minden kendőzés nélkül ismertessem azokat az eseményeket, melyek németországi szol gálatom utolsó éveiben történtek, hogy a jövő generációk az igazságnak megfelelő képet kapja­nak ezekről az eseményekről. Saját akaratomból teszem ezt a nyilatkozatot. Semmit sem Ígértek, és semmivel sem fenyegettek meg. Szeretném végre megtalálni belső békémet. Tekintve, hogy nem tudok visszaemlékezni minden részletre és másfelől bizonyos dolgokat összekeverhetek, ké­rem, hogy bocsássanak rendelkezésemre doku­mentumokat és tanúvallomásokat, amelyek se­gítségével felfedhetem az igazságot. A levél végére aláírás és dátum került: “Adolf Eichmann, Buenos Aires, 1960 májusában”. Annak ellenére, hogy a jegyzék váltás nyilvá­nosságra került, a londoni Daily Express-ben a lap Buenos Aires-i tudósítója megírta, hogy egyes argentin állami funkcionáriusok együttműködtek az izraeli csoporttal. Izrael és Argentina ugyanis a közelmúltban olyan egyezményt irt alá, amely­nek értelmében senkit nem adnak ki politikai bűncselekmények miatt, Argentina számára vi­szont — írja az angol lap — kínos lett volna a világközvélemény által elitéit tömeggyilkos ki­adásának megtagadása. Biróság elé kerül-e Eichmann? Alig száradt meg a nyomdafesték ezen a londoni jelentésen, amikor egy újabb argentin jegyzék megcáfolta ezt a feltételezést. , Argentina szerint kétségbevonható az az állí­tás, hogy Eichmann önként követte az izraeli önkénteseket és az is kétséges, hogy Izraelnek jogában áll Eichmannt biróság elé állítani. Ar­gentina szerint tömeggyilkost csak nemzetközi bi­rd v. azon ország bírósága Ítélheti el, amely­nek területén a bűntettet elkövették. (Meg kell jegyezni, hogy Eichmann eddigi bünlistáján a Szovjetunióban, Lengyelországban, Csehszlová­kiában, Bulgáriában, Magyarországon és még né­hány országban elkövetett tömeggyilkosságokra van okmányszerü, jórészt a nürnbergi nemzetkö­zi biróság hatalmas aktacsomójában megtalálható bizonyíték.) Akárhogyan is van, a liatmilliószoros gyilkos ügye egyelőre két síkon zajlik. Egyrészt folyik a kihallgatás a vizsgálóbírónál, s mint hírlik, leg­korábban az esztendő végén, vagy a jövő eszten­dő elején sikerülhet biróság elé állítani. Másrészt — egyelőre óvatosan — megindult a mentőakció. De vajon biróság élé állítják-e ? S ha igen, mi­lyen biróság ítélkezik majd felette? Akik menteni akarják Vajon kinek az érdekében áll a hatmilliószoros tömeggyilkos megmentése? Erre a kérdésre ter­mészetesen nem egyenes, de mindenesetre érthe­tő választ adott Schaffer nyugatnémet igazság­ügyminiszter a Bundestagban. — Kívánatos lenne, hogy Eichmannt nyugatné­met biróság elé állítsák — mondotta Schaffer. A Washington Post és a N. Y. Post egyelőre “jogi érvekbe” burkolják érveiket, amelyeknek célja Eichmann nyugatitémet bjróság elé állítá­sa —- másszóval megmentése. .. — Ez az eljárás (Eichmann biróság elé állí­tása Izraelben) törvénytelen lenne, ez a nemzet­közi jog megésértését jelenti. . . Eichmannt elitél­ni csak Nyugat-Németországnak lenne joga — Írja a Washington Post. Eichmann náci-Németország terméke, bűnei ugyanabba a 'kategóriába tartoznak, mint a többi náci bíinei... Mi úgy hisszük, hogy Nyugat-Né­metországnak inkább szüksége van egy ilyen tár­gyalásra — szögezi le vezércikkben a N. Y. Post. Más “jogi” és “államjogi” érvek is felbukkan­nak a nemzetközi sajtóban. — Izraelnek szembe kell néznie azzal a váddal, hogy egy illegális emberrablás után nemzeti tör­vényszék elé akar vinni egy külföldit, aki akkor követte el az egész emberiség ellen irányuló bű­neit, amikor Izrael még nem létezett — ez a lon­doni Daily Telegraph véleménye. Ki illetékes ítélkezni hatmillió ember gyilkosa fölött? Eddig tehát mindössze egyetlen olyan félmon­dat hangzott el (éppen az argentin kormány egyik jegyzékében), amely a náci háborús bűnösök megbüntetéséről. intézkedő nemzetközi jogszabá­lyok érvényes paragrafusait és valódi, szellemét idézi: ezek szerint azon a területen, abban az or­szágban kell bűneikért felelősségre vonni a náci tömeggyilkosokat, ahol véres tetteiket elkövet­ték. Az eljárás, a nyomozás, a tömeggyilkos kihall­gatása folyik és egyelőre nem lehet látni, milyen fordulatot vesz majd az elfogatás és a törvényes felelősségrevonás körül kialakult vita. Máris szá­mos jel mutatja azonban, hogy az eljárás nem lesz olyan egyszerű, mint akár egy egyszeres, tettenért, vagy később elfogott gyilkos ügyében. Eichmann “a szövetségi köztársaság” segítségében reménykedik Megindult a mentőakció és megindult a fenye­getőzés is. Lincoln Rockwell, az “amerikai náci­párt” vezetője, fenyegető levelet irt az izraeli miniszterelnöknek, amelyben tiltakozik a sokmil­lió embert kiirtó, minden törvényt lábbal tipró háborús bűnös “illegális” elfogatása miatt és ar­ra inti Izraelt, hogy “ne kezdje ezt újra”. Maga Eichmann pontosan tudja, hogy mennyi­re fontos személy lett. a bonni állam számára. A nyugati hírügynökségek már közölték: a tömeg­gyilkos “a szövetségi köztársaság segítségében reménykedik”. Annál is inkább, mert ahogy ki­jelentette: magasállásu nyugat-németországi sze­mélyeknek igen nagy érdeke fűződik ahhoz, hogy perét megakadályozzák. A zehlendorfi villa pincéi Senki sem mondhatja meg előre, mennyit és mit vall majd Eichmann. Ám egy kérdésre fele­letet kaphatna a világ, amelyet Eichmann és bon­ni protektorai hétpecsétes titokként őriznek. A Berlin nyugati övezetében levő Zehlendorfban volt tizenöt évvel ezelőtt az SS főhadiszállása. Az épületek — közöttük az a villa, amelyről most szólunk — üresen kerültek a szövetségesek ke­zébe. Csak 1946—47-ben teltek a szobák és a hatalmas óvóhelyek iratokkal (mert az épületen ma amerikai tábla van: “Document Center”): ekkor hozták ugyanis ide Münchenből az SS tit­kos levéltárát. A levéltár megsemmisitését utolsó pillanatban akadályozták meg egy müncheni pa- pirmalomban. Tizennégy éve folyik az anyag fel­dolgozása, tizmillió náci és hétmillió külföldi hit­lerista adatait, személyi lapjait, az SS titkos leve­lezését tanulmányozzák. Egyetlen egyszer, a nürnbergi per idején lá­tott a világ néhány innen származó okmányt. Azóta soha nem hoztak nyilvánosságra az ada­tokból egyetlen betűt sem, hiszen az okmányok a mai nyugati politika nem egy oszlopos tagjá­nak gyilkos, náci múltját lepleznék le. James S. Beddy a levéltár parancsnoka, szigorúan megőrzi a náci bűnösök titkait. De vajon az amerikaiak egyedüli gazdái a hit- lerfasizmus népgyilkos politikájának titkait őrző milliónyi aktának? Úgy látszik, nem. Hogy mi az igazság, az Robin Smithnek, a Daily Mail tudósí­tójának esetéből derült ki. — Önöknek megvannak a nácipárt, az SS és az SA összes személyi lapjai? — kérdezte Robin Smith. — Yes. Tizmillió németországi náciról és hét­millió együttműködő külföldiről vannak adata­ink — felelte James S. Beddy. — Akkor szeretném megtekinteni Schröder bonni belügyminiszter aktacsomóját. Azt állítják, hogy SA-legény volt. Robin Smith nem kapott választ. Nem kaptak választ az angol és amerikai újságírók sem, akik az év elején a nyugati országokon végigsöprő fa­siszta tüntetéshullám idején akartak néhány ada­tot kapni. Még Eisenhower elnöknek is meg kellett szólal­nia, egyik sajtóértekezletén ugyanis megkérdez­ték: tulajdonképpen ki a gazdája a zehlendorfi Document Centernek? Az elnök arra hivatkozott, hogy nem ismeri a kérdést. — Forduljanak a külügyminisztériumhoz —. javasolta az újságíróknak. — Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy .tel­jesíthessük az újságírók óhajait. Felvilágosítást csupán a bonni kormány adhat — felelt a kül­ügyminisztérium. És végül megszólalt Bonn is, mint a náci bű­nök titkainak tudója és leplezője. “Illetékes hely’* nyilatkozott: — Újabban még a szövetségesek kormány- szervei sem tekinthetnek bele közvetlenül az egyes okmányokba, csupán konkréten feltett kér­désekre kaphatnak választ. így felelt Bonn. Ebből a feleletből kiszámít­ható, milyen segítség az, amelyre Eichmann tel­jes joggal számit. I)r. Hans Globke és társai Dr. Hans Globke, a náci idők “törvényszer- kesztője”, a nürnbergi faji törvények kommen­tátora, aki végeredményben az “ideológiai alátá­masztás” egyik megfogalmazója volt Eichmann tömeggyilkosságai számára, csak államtitkár Adenauer kormányában. Oberländer, a lwowi és kaukázusi hóhér egyelőre felállt a miniszteri székből. És a többiek? Gerhard Schröder, bonni belügyminiszter 1933- ban lépett be a nácipártba. Az első gyilkosságo­kat— kommunisták, haladó emberek tizezreinek meggyilkolását — az SA hajtotta végre. Gerhard Schöder az SA Sturmführere volt. Adenauer belügyminisztere 1937-ben a Frankfurter Rund- schauban cikket irt “a német filozófiáról”. Eb­ben a cikkben áll ez a mondat: “A német filozó­fia véren, rögön és harcon alapul”. (íme, Szála- si “vérrögvalóságának” frankfurti elődje...) Franz-Josef Strauss bonni hadügyminiszter “nemzeti-szocialista oktatótiszt” volt a Hitlei’- hadseregben, tehát a tömeggyilkosságra nevelő nácipolitika katonai exponense. Amikor a bonni parlament az atomfelfegyvérzésről vitázott, Strauss kijelentette: — Itt az ideje, hogy a kisebb és nagyobb há­borúk megvívására szolgáló atomfegyverek ha­tását állítsák a politika szolgálatába! Wuermeling bonni családügyi miniszter a Hit- ler-időkben a munkáselnyomás szakértőjének számított; ő szerkesztette a hírhedt “üzemi rend­tartást”, amely rabszolgatáborra fokozta le a német üzemeket. ­Drogisták és államtitkárok Dr. Ernst Lemmer, a bonni kormányban az “össznémet ügyek minisztere”. A náci világban vezető propagandista volt; s más feladatai kö­zött az ő dolga volt nácikat dicsőítő cikkekkel el­látni a budapesti német nyelvű “Pester Lloyd” cimü napilapot. Budapestre küldött cikkeiben el­sősorban “Hitler történelmi szerepéről” és a ke­let-európai államok germanizálásának szükséges­ségéről irt. , j Miért csodálkoznánk hát azon, hogy Krumey, Eichmann budapesti helyettese békés drogista­ként él Korbachban? ő legalább nem pályázik újra politikai babérokra... Ha Adenauer közvetlen környezete telistele van ítéletre régen megérett háborús bűnösökkel, vajon miféle figurák a tőle jobbra szereplő poli­tikai személyiségek? Beszélgetés Kaiserslauternben Egy beszélgetést idézünk, amelyet Colin Daw­son, a londoni Daily Express munkatársa folyta­tott Wilhelm Meinberg volt náci tábornokkal és Adolf von Thaddennel, a Német Birodalmi Párt vezetőivel, 1960 januárjában Kaiserslauternben. Meinberg: Rövidesen megkezdődik a küzde­lem a náci szavazatokért. Német Birodalmi Pár­tunk akkor lesz igazán sikeres! Dawson: De hát most is be akarták tiltani egy gyűlésüket... Meinberg: Csak akarták! Tegnap jót ittunk ar­ra, hogy a biróság megsemmisítette a betiltó vég­zést. Igenis vannak nácik. Nálunk ez inkább olyas mi, amire büszkék lehetünk. Dawson: Thadden ur, volt ön katona? Thadden: A háború kezdetén még fiatal vol­tam, a Hitler-Jugendben képeztem magam. De aztán a tankhadseregnél harcoltam. Tisztként szereltem le. Szóbakerült a háború és a két náci elemében volt. Meinberg: Egész életemet a bolsevizmus elleni harcnak szentelem! Thadden: Mi voltunk az egyedüliek, akik szem­beszálltunk a Szovjetunióval és ma is kizárólag (Folytatás a 10-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents