Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-08-04 / 31. szám
A KONVENCIÓK UTÁN A két pol pari iker-párt konvencióinak befejeztével az a vélemény alakult ki polgári körökben, hogy az amerikai nép annyi kifogásolni valót talál az elnöki és alelnöki tisztségre kijelölt személyekben mindkét párt részéről, hogy egyiket sem érdemesíti szavazatára. A reakciós politikusoknak nagyon is kezére játszana az, ha a nép letargiával viseltetne a választással szemben. Abban az általános véleményben megegyezünk, hogy nem sok különbség van a kijelölt személyek között. A dúsgazdag Kennedy és a déli faji elnyomókat képviselő Johnson a demokraták részéről, vagy “Tricky Dick” Nixon, a Wall Street kedvence és a kékvérű Lodge, a kémrepülés politika védelmezője a republikánus párt részéről, nem hordja magán a demokratikus előrehaladás és a béke érdekében való működés Ígéretét. Ebből a szempontból megérdemelnék az amerikai szavazók rnellőzését. Ildivel elnöki választásról és uj kormányalakításról van azonban szó, amely nemcsak országunk jövőjére, hanem a nemzetközi politika fejlődésére is kihatással lesz, sok függ attól, hogy milyen kezekbe kerül az amerikai kormány és hogy milyen módszerekkel fogja megoldani az Eisenhower adminisztráció kétlaki politikája által felgyülemlett problémákat. Ezért nem lehet eltekinteni a választásban való részvételtől. Az eseményeket figyelve megállapítható, hogy az amerikai nép kéretlenül is, sokkal nagyobb érdeklődéssel viselte- tetett mindkét párt konvenciója és munkaprogramja iránt, semhogy ennek jelentőségét mellőzhették volna. Mindkét párt olyan programtervezetet dolgozott ki, hogy abban helyet adott bizonyos népi követeléseknek. Más lapra tartozik, hogy betartják-e a megtett Ígéreteket. Ez az a terület, amelyen a szavazók hatásosan éreztethetik erejüket. Mindkét pártprogram bővelkedik a polgárjogi, a jóléti, a gazdaságot fellendítő, a külföldi segélyt kiterjesztő Ígéretekben. Nixonnak gondja volt rá, hogy megvilágítsa a két párt közti különbséget, hogy mig a demokrata párt a kormány segitségét, hozzájárulását helyezte kilátásba e célpontok meg valósítására, addig a republikánus párt az egyének és az alsóbb közigazgatások felelősségévé teszi az ország belíigyé- hez tartozó programok kivitelezését. Ez az irányvonal pontosan egyezik a Wall Street felfogásával, amely a kormány- segítséget csupán a nagykereskedelem, a fegyvei'kezés és általában a monopóliumok javát szolgáló vállalkozásokban tartja jogosnak és szabályszerűnek. Amikor a tanítók fizetésemeléséről van szó, vagy iskolák és lakáshiány pótlásáról, vagy az idős polgárok egészségügyi ellátásáról, akkor a Wall Street és a republikánus párt mindjárt az “egyéni vállalkozás” hive. A polgárjogok érdekében a republikánus konvenció helyisége elé felvonuló főleg néger polgárokból álló 10,000-es tömeget és vezetőit, A. Philip Randolph szakszervezeti vezért Rév. Martin Luther King-et és Roy'Wilkins NAACP vezetőt, a pártvezérek semmibe vették. Hiába jelentették be előre a felvonulást, levelükre nem kaptak választ és senki nem fogadta a tüntetőket a pártvezérek részéről. Félóra múlva Kenneth Keating newyorki szenátor jött .ki beszélni a felvonulók vezetőivel a programkidolgozó bizottság nevében. A republikánus pártkonvención semmi ellenzéki hang nem hallatszott. Minden előre ki volt dolgozva Nixon és Lodge jelölésére. Egyedül Goldwater arizonai szenátor fejezte ki elégedetlenségét a programkidolgozó bizottság előtt azok ellen, “akik inkább meghajolnak Moszkva előtt, semmint szembenézzenek egy esetleges atomháborúval”. A háborús uszítok nevében tiltakozott “az atomfegyver kísérletek további szünetelése és a lefegyverzés ellen”. Tiltakozott továbbá a szakszervezeti vezetőség, az egyenlő iskolázás és munkalehetőség ellen is. A Chicago Tribune napilap hőst csinált Goldwater-ből, akinek támogatói között találjuk a wisconsini Kohler cég főigazgatóját és Stratemever és Wederrtever hidegháborús generálisokat, ő az ipar és banktőke legreakció- sabb szárnyát képviselte. A demokrata pártkonvención legalább kísérlet történt Ad- lai Stevenson jelölésére. Bár a legtöbb államban vannak támogatói, a konvención Stevenson vereséget szenvedett. A demokrata pártgépezet ellen a párton belül erős liberális ellenzék fejlődött ki. New York államban, pl. néhány ellenzéki jelölt nyert a gépezet jelöltjével szemben. Az ellenzéki csoport egyik vezetője Mrs. Roosevelt, aki Stevenson jelölését támogatta. A jelölést több mint egymillió összegyűlt aláírás és hatalmas tömegdemonstráció támogatta. Stevenson tanácsadói minőségben fog résztvenni Kennedy kortes- kampányában. Azt is hiresztelik, hogy Kennedy a külügyminiszteri állást tartogatja számára, ha a választást megnyeri. Stevenson a számottevő politikusok között jelenleg aránylag a legliberálisabb külpolitikai "álláspontot képviseli. Maga Kennedy is tárgvilagosabb megértésről tett bizonyságot, amikor a U-2 esetében azt a kijelentést tette, hogy Eisenhower helyében ő bocsánatot kért volna a U-2 kémrepülésért. A politikusok józanabb meglátása és kijelentései a nép követeléseit és szükségleteit tükrözi vissza. Amilyen arányban ez a nép részéről megnyilvánul, olyan arányban várhatunk eredményt tőlük. A múltban már többször tapasztalhattuk, amint politikusok egy gesztussal a nép követelései felé, megnyerték a választást. Példa erre, amikor Truman 1948-ban röviddel a szavazások előtt magáévá tette Henry Wallace, a Progresszív Párt jelöltjének programját. Az amerikai népnek azonban, tanulva a múlt tapasztalaEnt. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act oi March 2, 1879, at the P. O. of N. Y., N. Y, vol. IX. No, 31, Thursday, August 4, 1960 NEW YORK, N. Y. Újabb békeajánlatok A Szovjetunió a UN-hez tartozó államok kormányfőinek összejö- vételéről. — Chou En-lai egy atomfegyver-mentes zóna felállításáról. — Az atomfegyver kísérletek ellenőrzésének megoldásáról. A Szovjetunió helyettes napokig tartó eredménytelen megbízottja az Egyesült tárgyalások után, a szocialis- Nemzetekben, Platon D. Mo- ta országok delegátusai meg- rozov, a Leszerelési Bizottság szakították a 10-es leszerelé- elnökéhez irt levelében azt az si bizottság működését, mi- ajánlatot tette, hogy az Egye után meggyőződtek, hogy a sült Nemzetek szeptember hó nyugati államok képviselői 20-án esedékes ülésszakán ve- nem hajlandók komolyan ven- gyenek részt a tagállamok ni a leszerelés kérdését. A kormányfői, hogy az általá- szovjet megbízott már akkor nos leszerelés kérdéséről tár- I a UN közgyűlés elé utalta a gyaljanak. (Arkady A. Sobo- leszerelés kérdését, lev betegszabadságon van a Hsinhua, kinai hírszolgálat Szovjetunióban.) A levélben je]entést közölt Chou En-lai Morozov ellenezte az Egyesült e , ...... , , , . ..... , , . , felszólalásáról a svaid kovetAllamok képviselőiének kereset, hogy a 82 tagállam meg- Pék ingben tartott ünnebizottaiból álló UN Leszerelé- pélyén. Népi Kina miniszter- si Bizottság augusztusban elnöke többek között azt mon- rendkivüli gyűlést tartson, dotta: “Ajánlatot tettünk egv “Egv ilyen összejövetel köz- Ázsiában és a Csendes-óceán vétlenül az Egyesült Nemze- nyugati részén felállítandó tek közgyűlése előtt súlyos- -atomfegyver-mentes zónára hitaná a kérdés eredményes vonatkozó béke-egyezmény tárgyalását a megfelelő fórum megkötésére. Ez természete- előtt ... Ezzel az ajánlatával sen magába foglalná az Egve- az Egyesült Államok kendőz- sült Államokat is. Erre már ni kívánja azt, hogy a genfi régen törekszünk, de szüksé- lő-es bizottságban a nyugati gesnek tartjuk megismétel- államok akadályozták a UN ai álláspontunkat.” leszerelési határozatainak si- A State Department nevé- keres keresztülvitelét... A Chou En-lai provokációnak leszerelés további tárgyalásá- minősítette azt a híresztelést, ra az Egyesült Nemzetek köz- hogy Népi Kina nem hajlan- gvülése hivatott, amely az dó békés kapcsolatban élni errevonatkozó hat ározatot más rendszerű államokkal. 1959 szeptemberében meghoz- “Ezek rágalmak és nem fedik ta”, irja Morozov. a valóságot”, jelentette ki a Júniusban, a Genfben hó- miniszterelnök. ben Lincoln White sajtófőnök “újabb jelentőség nélküli propagandának” nevezte Chou En-lai ajánlatát az atomfegyvermentes zónára, ő nem lát alapot arra, hogy Kina ilyen egyezményt elfogadjon. Arról nem nyilatkozott Mr. White, hogy a US hajlandó-e errevo natkozó békeegyezményt támogatni vagy elfogadni. Genfben, az atomfegyver- kísérletek megszüntetését tár gyaló konferencián Semyon K. Tsarapkin szovjet megbízott a robbantások ellenőrizésére vonatkozóan azt ajánlotta, hogy úgy a Szovjetunió, mint a többi atomhatalmak területén az ellenőrző bizottságok évi három vizsgálatot folytathassanak esetleges visszaélések kiderítésére. Kifejtette bizalmát, hogy az atomtilalmi egyezmény tagjai eleget fognak Jenni kötelezettségüknek és ezért nincs szükség több vizsgálatra. Az (Egyesült Államok által ajánlott évi 20 ellenőrzést tulzott- í nak tekinti. ! Bár az Egyesült Államok hivatalnokai nem tartják kielégítőnek a szovjet ajánlatot, lehetőséget látnak arra, hogy további engedményekkel mindkét részről e kérdésben is megegyezés jöhet létre. A kongói válság tovább tart jón és igy helyreállítsa a gazdasági élet egyensúlyát ezen a területen. A UN-ben azonban előnyben részesítik a probléma elodázásának politikáját — va- lószinüleg imperialista befolyásra — és inkább csak élelmiszerkiosztással akarják enyhíteni a feszültséget. Közben Lumumba miniszter- elnök Washingtonban tárgyalt. A State Department Ígért ugyan gazdasági segítséget az uj államnak, szép szavak kíséretében, ugyanakkor pedig dicsérte a belga kormány magatartását. Mig Lumumba nyilatkozatában kijelentette, hogy az egész kongói ki'izis a belga kormány agressziója hazája ellen, addig Washington dicsőítette ugyanezen kormány lépését, hogy 1500 emberét visszavonja abból a 10 ezerből, amit az utóbbi napokban odaszállított. Az igazság az, hogy a belga gyarmatosítók azzal az ürüggyel, hogy Katanga különállását biz- I tositsák, számos kongóit megöltek. A katangai Balubakat Párt több parlamenti képviselője táviratban kérte Lumumba kormányát, tájékoztassa a világ közvéleményét Tshombe és a belgák üzelmeiről. A távirat nyilvánosságra hozza, hogy a belga katonaság százszámra (Folytatás a 11-ik oldalon) Dag Hammarskjöld az Egye- i területébe., amelyre a UN megsült Nemzetek főtitkára az el- , bízása kiterjed. A .belgák szeműit héten a Kongó Köztársa- ; rethék a UN határozatát társágba érkezett, hogy személye- ] gyalásokkal hátráltatni, miköz- sen tanulmányozza a katangai [ ben azt remélik, hogy gazdasági kérdést és a UN határozatának I nyomással sikerül az uj Kongó érvényt szerezzen. A belgák { K ö z társaságot meghátrálásra ugyanis minden jel szerint aka- j birni. Az ország jelentős részé- dályokat gördítenek annak a j nek újbóli megszállásával to- határozatnak a végrehajtása | vábbá a gazdasági szakértők és elé, hogy a UN csapatok az ! technikusok gyors kivonásával egész volt kongói belga gyár- elérték azt, hogy a fiatal állam mat területén rendfenntartói fővárosában 70,000-re nőtt a szolgálatot gyakoroljanak. A munkanélküliek száma és az Kongó folyam három fontos egész volt gyarmaton félmillió pontjánál és Katanga tartó- embert érint a belgák által elő- mányban fenn akarják tartani idézett gazdasági krízis. Ezt az- a megszállást és csak olyan for- által érték el, hogy kizárólago- mában hajlandók tárgyalni az san maguknak tartották fenn a Egyesült Nemzetek képviselőjé- gazdasági élet irányítását és vei, hogy ha beengedik is a UN Így kizárták a kongóiakat abból seregeit, az övék is a helyszínen a lehetőségből, hogy megfelelő marad, és a rendőri teendőket képzettségű gazdasági szakem- tevábbra. is ők látják el. berekkel rendelkezzenek az orH a m marskjóid kijelentette; szág ipari és pénzügyi életének hogy a maga részéről Katanga az irányítására. A UN feladata tartományt is beleérti Kongó I lenne, hogy erről gondoskodtaiból, következetesebbnek kell lennie. A megtett Ígéretek betartásáról is gondoskodnia kell. A szavazatait kereső politikusok közül meg kell találnia azokat, akik a választások után is tudomásul veszik a nép szükségleteit. Szervezett politikai akcióka választási kampány ideje alatt olyan eredményes munkát végezhetnek, amelynek tartósságát a választás után is biztosíthatják. Egyelőre ilyen akciók helyettesítenék az oly szükséges népi politikai pártot, amely a békés haladás utján működne.
