Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-28 / 30. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 28, 1960 A Tíz Parancsolat” \ Az amerikai moziipar a televízió elterjedése óta súlyos gazdasági válsággal küzd. A nagyközön­ség, amely megkapja saját lakásában mindazt a “szórakoztatást” és “kultúrát”, amit azelőtt a mozikban kapott, egyre ritkábban látogatja a mozikat. De a leleményes filmgyárosok nem adták fel az egykor oly busás profitot jelentő üzletüket. Rá­jöttek arra, hogy ha az átlagos amerikai nem is hajlandó többé a hollywoodi tucatprodukciók megtekintésére moziba menni, ha valami “szen­zációst”, “kolosszálist” mutatnak be, azt azért, megnézi. ­Az utóbbi évek folyamán ennélfogva egyre gyakrabban termelnek a hollywoodi filmgyárak­ban ilyenfajta nagyarányú “látványosságokat”. A nagyarányút természetesen (tisztelet a kivé­telnek, mert ilyen is akad) nem művészeti érte­lemben kell érteni, hanem úgy, hogy a hollywoodi íilmmágnások Wall Street segítségével befektet­nek 10—15 millió dollárt egy-egy produkcióba és a pénzhatalommal annyi “látványosságot” gyár­tanak, a statiszták akkora tömegét vonultatják fel, hogy filmjüket, mint “minden idők legkolosz- szálisabb látványosságát” hirdetik. Ebbe a kategóriába tartozik a “Tiz Parancso­lat”, a hollywoodi kulturszörnyeteg. Bizonyos véletlenek sorozata — és nem előre megfontolt szándék — következtében e sorok Író­ja megtekintette ezt a csaknem négy óra hosz- szat tartó hollywoodi “kulturattrakciót” és olva­sóink remélt utólagos beleegyezésével papirrave- tette benyomásait. A “Tiz Parancsolat” lényegileg Mózesnek, a zsidó vallás alapítójának élettörténete. A film az ótestamentumi legendák alapján és a modern egyiptológiai kutatás bizonyos eredményeinek fel- használásával dramatizálja a zsidók egyiptomi szolgaságának, majd Mózes vezetése alatti fel- szabadulásának, kivonulásának és a sinaji félszi­geten való vándorlásuk folyamán a monotheiz- musba, azaz egyistenhitbe való nevelésük törté­netét. Mielőtt a film “méltatására” rátérnék, enged­jék meg olvasóink, hogy néhány megállapítást te­gyek a bibliai (és nem a hollywoodi) tiz paran­papra, vagy papságra támaszkodott. A pi osz­tály végezte a ceremóniákat, amelyek „ lositot- ták” a törzs, illetve a nemzet jólétét. Addig, amig a nemzet viszonylagos | onság- ban élt, a királyság és a papi osztály ki Itságos helyzete biztosítva volt. De a Kr. előtti ik szá­zai kezdetétől Asszíria, majd Szkithial Babi­lónia sorozatos rablóhadjáratokat vezeta illeníik és Egyiptom ellen. A nép nyof.^ra nőttön nőtt, a királ; r és a papság nem Volt képes a nép jólétét, 5 puszta életét biztosítani. Ebben az időszakban! lennek meg a héber nép története színpadán a' if éták. A csapások sorozata azért érte a zsio népet, hangoztatta Jeremiás, a legnagyobb ‘ if éták egvike, mivel saját kezük müvét imádják, ÍVEL A GAZDAG ELNYOMJA A SZEGÉNYT s mivel még maguk a próféták is eszközül adják el ma­gukat a papi osztálynak. “Né,sújtsalak mindezek­ért benneteket, mondja Jehovah, ne bosszulja meg magát lelkem egy ilyen nemzeten?” (Jeremiás V—9, 29, IX, 9.) A papi osztály sarokba volt szorítva. Szorult helyzetükben azt tették, amit más uralkodó osz­tályok tettek előttük és utánuk. Kompromisszu­mot kötöttek az “ellenzékkel”. Elfogadták a pró- fétás párt programjának egyes részeit, hogy igy átmentsék magukat és osztályukat. E KOMPROMISSZUM EREDMÉNYE VOLT A TIZ PARANCSOLAT, amely a prófétás párt poli­tikai programja volt: Egy Isten (egy nép). Betiltani a faragott ké­peket (melyek a papi osztály és az általuk elő­szeretettel használt babona eszközei voltak.) Ne ejtsd ki az Ur nevét hiába — babonás szertartá­sokra (melyek szintén a papi osztály kiváltságai voltak). Hat napig dolgozz, a hetediken pihenj, nem pedig hét napi munka, mint eddigelé. Az élet, a tulajdon, a család megbecsülése. Mindeme parancsolatok alapjában véve ama túlkapások be­szüntetését célozták, amelyeket főleg az uralkodó csokiról. Lapunk olvasói,' mint a tudományos szocializ- mu elvein felnőtt emberek, bizonyára nagyot fog­nak nézni kiindulási pontom olvasásakor, mely­ben a tiz parancsolatot forradalmi dokumentum­nak minősítem. Nem tartom magam szakértőnek sem a szoci­ológiában, sem a vallástörténelmi kutatások tudo­mányában. Kautsky, Malinovski, Archibald Ro­bertson müveinek, valamint az Encyclopedia Bri- tannica héber prófétákról szóló egyes cikkeinek olvasgatása megérttette velem azt, hogy Mózes öt könyvét valójában nem Mózes irta, hanem több évszázad folyamán íródtak s visszatiikrözői ama osztályharcoknak, amelyek e századok folyamán az uralkodó osztályt alkotó “király-papság”, vala­mint a dolgozó tömegek és a parasztság érdekeit képviselő “próféták” között folytak le. — A dolgozó tömegek szószólói az uralkodókat képvi­selő papi kaszttal szemben a próféták voltak. A héber nép eredetileg Krisztus előtt 1400 tá­ján hatolt be a mai Izrael területére, az egyip­tomi királyság egyik ideiglenes hanyatlási kor­szakában. A héberek vándor északarábiai törzsek voltak, amelyek felhasználva Egyiptom ideigle­nes gyengülését abban az időszakban, leteleped­tek la Jordán és a Földközi-tenger közötti terüle­ten. A biblián kívül nincs egykori bizonyíték ar­ra nézve, hogy ezek a héber törzsek Egyiptomban felszabadult, vagy onnan kiszökött egykori rab­szolgák lettek volna. Az azonban feltételezhető, hogy a rabszolgaságon alapuló egyiptomi társa­dalomból állandcen törtek ki egyenként és cso­portosan rabszolgák, akik megkockáztatták a si- maji sivatagon való keresztülhatolást, csakhogy kimeneküljenek az egyiptomi rabszolgaság poklá­ból. Ilyen volt rabszolgák feltételezhetően tagjai voltak ama nomád és félnomád héber törzseknek, amelyek, mint említettük, Kr. előtt 1400 körül szivárogtak be a mai Izrael területére. Ezek a héber törzsek barbárok voltak. Istenük a törzs istene Jahu, vagy Jahveh (Jehova) volt és vallásuk sarkalatos pontja volt az emberáldo- ssat. Ábrahám kész volt fiát lemészárolni, Jephfáh feláldozta lányát, Dávid felakasztotta Saul hét fiát, hogy véget vessen a szárazságnak és igy to­vább. A nemzet élén a király állt, aki hol a 3aját Személyében gyakorolta a papi funkciót, hol fő­llj magyar találmány a föld alatti esc» és kábsíháioza! vizsgálatára Szerte az országban ezerszámra vannak közüze­mek, gyárak, amelyeknek föld alatti cső- és ká­belhálózatáról egyáltalán nem készültek tervraj­zok. Nagyon sok közmű, fatelep és gyárüzem ter­vei elkallódtak. Az ilyen föld alatti térképek hiá­nya gyakran nehezíti a hálózat bővítését, karban­tartását, meghibásodások megállapítását. Az ÉM Mélyépítési Tervező Vállalat dolgozói, Csanda Ferenc, Molnár János mérnök és Zalavári Tibor technikus nemrégiben olyan egyetemes ve­zetékkutató műszert szerkesztettek és készítettek, mely a föld alatti vezetékek nyomvonalán és fek­vésük mélységén kivül a vezeték hibahelyeit is minden talajmozgatás nélkül jelzi. Előnye az uj magyar műszernek, hogy az ez ideig ismeretes külföldi eredetű, hasonló rendel­tetésű műszerekkel szemben nemcsak fémes, de nem fémes anyagot pl: azbeszt, beton, műanyag felderítésére is alkalmas. A műszer lényegében miniatűr rádiószerü adó- és vevőkészülékből áll és működése során a feltárandó vezeték körül egyenlő feszültségű felületek keletkeznek, ame­lyekből a vevőapparátussal — mint valami tudo­mányos alapon működő “varázsvesszővel” — a vezeték vízszintes és magassági helyzete egyaránt felderíthető. Az uj magyar találmányt működés közben a minap a tudomány és az ipar népes képviselői előtt'mutatták be. *>*>*><• *t4 **■* *3» *$* *t*>**>t4*J*'*44>!‘**í* *í4 *t* *I4 *J‘ +1* *2» *1* «J* *t4 *2« *1* *1* *1* *1* *J< A NEW YORKI Stuyvesant Highschool záró­ünnepén 700 érettségiző diák lehurrogta az igaz­gatót, amikor az American Legion jutalmát be­hirdette. 1,500 szülő és vendég jelenlétében a hurrogás és fütyülés még erőteljesebb lett, ami­kor az igazgató azzal a kijelentéssel kezdte az érettségi igazolványok kiosztásához, hogy “egye­sek megérdemlik, egyesek nem.” Haragjában az igazgató az ünnepélyt felfüggesztette és a ta­nulókat másnap reggelre az iskolába idézte, hogy megleckéztesse őket. Ez a második eset, hogy' az American Legion reakciós szellemét diákok vis­szautasították. osztály és papi szövetségesei követtek el a nép többsége ellen és amelyek, aláásva a nemzet ere­jét, lehetetlenné tették számukra a külföldi hó­dítókkal szembeni ellenállást. Mózes ötödik könyvét, amely a tízparancsolat ismétlését és a próféták által követelt reformokat tartalmazza, a Kr. előtti hetedik században, tehát évszázadokkal az első négy könyv Írása után Ír­ták. Kr. e. 621-ben az akkori főpap átüzent Jósiás királyhoz, hogy “megtalálták” Mózes ötödik köny vét a szentélyben. Ez persze csak ügyes propa­ganda volt. A könyvet, a prófétai mozgalom nyo­mására, a papok írták és helyezték el — megta­lálás végett — a templomban. Figyeljük meg a könyv többi szakaszainak reform, sőt forradalmi jellegzetességeit: A tized (dézsma) egy részét a papoknak ezen­túl az özvegyek, árvák és idegenek támogatásá­ra kell beszolgáltatniok. Minden hetedik évben zsidónak zsidóval szembeni adósságát el kell tö­rölni. (Nyilván hat évenkint képes volt az akkori izraeli Wall Street ia nép nagy többségét adósává tenni. A hetedik év után elölről kezdhették a nép kisemmizését. Ugyan mi történne, ha Ameriká­ban is bevezetnék ezt a jó szokást. Kubában már pedzi a Castro!) A katonai szolgálat önkéntes volt, újonnan nő­sült férfiakat felmentettek a katonai szolgálat alól. Elmenekült rabszolgákat nem volt szabad volt tulajdonosaiknak visszaszolgáltatni, hanem szabaddá nyilvánították őket. Az uzsorát szigorú­an eltiltották zsidó és zsidó között ( bár az idege­nekkel szemben engedélyezték). Ruhát nem volt szabad zálogba elfogadni. Súly és egyéb mérték- egységeket szigorúan ellenőriztek. És hogy mind­ezek a reformtörvények ne a papok magántitkai maradjanak, a legszélesebb nyilvánosságot kell nekik biztosítani: többet között hetenkint három­szor felolvasni ia község gyülekező helyén, a zsi­nagógákban. Innen ered a biblia heti olvasásának kötelezettsége. Talán tulmesszire tértem a tulajdonképpeni té­mától, de érdemesnek tartottam a tízparancsolat és a biblia eme részének OSZTÁLYHARC jelen­tőségét némi részletességgel ismertetni. Most pedig visszatérek a Tiz Parancsolathoz, mint hollywoodi produktumhoz. Nyilván nem vár­hattuk el, hogy a hollywoodi mogulok a fenti tör­ténelmi elemzés alapján Írassák meg tollnokáik­ká! és dolgoztassák fel alkalmazottaikkal a tiz parancsolat történetét. De még ha a hagyomá­nyos bibliai történet alapján dolgozták is fel, ak­kor is lehetett volna egy maradandó értékű film­remeket alkotni belőle. Hollywood ezúttal újra be­bizonyította csaknem teljes kulturális és esztéti­kai csődjét. A film tervezői, írói, gyártói elsősorban a kasz- szia szempontjából készítették a filmet, másod­sorban — akár hisszük, ákár nem — a hideghá­borús propaganda szemmeltartásával. A kassza szempontja azt diktáltatta velük, hogy bőven kell beleadagolni “sex”-et, szerelmet, szép nőket, táncosnőket sem szabad kifelejteni, mindent “kolosszálisán” kell feldolgozni, óriási méretekben és arányokban. Az összes bibliai “cso­dákat” fel kell dolgozni és mindezt szinesfilm- ben, technicolorban. Bele is tettek mindent —, csupán lelket és művészetet nem. Mint Mózes, Charlton Heston, meg kell adni, dicséretreméltóan igyekszik a szélesskáláju sze­repet betölteni, de a tökkelütött dramaturg és rendező ezt teljesen lehetetlenné tette számára. Sethi, az öreg fáraó egy jómódú hamburgi ban­kárra emlékeztetett, mig a fiatal fáraó egy felci- comázott amerikai egyetemi diákra. A női szerep­lők, Mózes anyja és felesége (Yvonne De Carlo) kivételével, következetesen összetévesztették az allegóriát a filagoriával. A lovagiasság törvénye tiltja számomra, hogy egyebet Írjak róluk. A hiba természetesen nem teljesen az övék, hanem a bukott hollywoodi társaságé. Mindezek ellenére, a film egyes részletei érde­kesek. így pl. azok, amelyekben a fáraók nagy építkezéseit mutatják be. Ezeket a részleteket a Metropolitan Muzeum egyiptológiai osztályának szakértői és más tudósok közreműködésével ren­dezték és ez meg is látszik rajtuk. A rabszolga- munka érzékeltetését szintén sikeresen oldották meg. Mózes találkozása leendő feleségével Midján- ban és az ottani idillikus pásztorélet fényképezése üdítő oázis a film egyébként egyhangú művésze­ti sivárságában. A jövő múzeumában ezt iá feliratot fogják ad­ni a hollywoodi “Tiz Parancsolatának: Az ame­rikai tőkés kultúra csődjének egyik legkirívóbb dokumentuma. D. A. N. ■ V 'V ..... ..... UO-I v 'V >•'?•! V ' * .*■■■•* ^ «-v-f p->í s •’tr* $*»;■ 8 O ~________________ '

Next

/
Thumbnails
Contents