Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-12-22 / 51. szám
Thursday, December 22, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 EGY OLVASÓNK JOGOS FELHÁBORODÁSA: A HARMADIK VILÁGHÁBORÚ “MAJDNEM” KITÖRT 1960 OKTÓBER 5-ÉN 2X2=4+1234:1234+212349870+790J321X 123455=12347 A SZAMOK BESZÉLNEK írja Eörsi Béla 2x2=4 + 1234:1234+212349870+7904321X123455=12347 A “Moonlighier”-ek Az amerikai életnívó fenntartási költségei mind inkább emelkednek és a fokozódó eladósodás jellemzi legjobban a háztartások nehézségeit. A családfő keresete nem elég, azt valamivel pótolni kell. Régebben a gyei’mekek már az elemi iskola elvégzése után dolgozni mentek; akkoriban csak álomkép volt a középiskola elvégzése. Ma már ezt szigorúbb iskolatörvények nehezítik, legalább is a nagy városokban. így az anyának kell munkát vállalnia, ahol pedig ez lehetetlen, ott a családfőnek kell kettős munkára mennie '(Moonlighting). Gyakran találkozhatunk ilyen kettős teher viselőjével. Egy állami forgalmi rendőrnek — veszélyes foglalkozása mellett — (itt Los Angelesben a forgalmi rendőr igen nehéz munkát végez) egy szücsmühelyben volt állása. Arra a kérdésre, hogy miként tud 15 órát dolgozni naponta, azt felelte, hogy csak egyféleképpen: nem sajnálkozhat önmaga felett. Kettős elfoglaltságának igazi oka az volt, hogy felesége szeretett előkelőén élni és a szegény embernek ezért kellett küz- ködnie. A sors iróniája folytán felesége otthagyta őt. De nem mindig ilyen haszontalanság az oka annak, hogy valaki kettős munkát vállal. Több esetben láthatjuk', hogy fiatal leányok “moonlight”- olnak, hogy a nagy áruházak által felajánlott könnyű kreditre vásárolt és sok esetben felesleges árucikkeket kifizethessék. Megállapítható, hogy a legtöbb ilyen ember a munkások köréből kerül ki, de ugyanakkor találkozunk hivatalnokokkal, tanítókkal is. Nemrégiben egy autóbalesetből kifolyólag kiderült, hogy a teherautó sofőrje egy középiskolai igazgató volt, aki nagy családját csak úgy tudta eltartani, hogy két munkát vállalt. Van olyan, hivatalnok, aki éjjel benzinállomáson dolgozik, olyan rendőr, aki Mikulásnak öltözik fel szabad idejében, vagy egy nagy áruházban vállal munkát. ' A kettős munkavállalás nemcsak a munkás egészségére káros, de sok esetben másokra is káros hatással van, holott ugyanakkor elismeréssel kell adózni egy olyan ember iránt, aki ilyen nagy erőfeszítést fejt ki, hogy az élettel megküzdhessen. De helytelen ez a mai növekvő munkanélküliség idején, helytelen a családdal szemben is, melyet ezáltal a munkás kénytelen elhanyagolni. A szakszervezetek természetesen szintén helytelenítik ezt a szokást, de mégis elnézik azt. A Sacramento, Californiában levő “Aerojet” telepen 7,000 munkásból 1,200 dolgozik kettős munkán. A kettős megterhelés 1950 óta (1958-ban és 1960- ban) 50 százalékos emelkedést mutat, amely kétségtelenül az életnívó követelményeivel és az állandó drágasággal függ össze. A munkaadó is ellene van a kettős munkának, mert a megfizetett 8 óráért igen intenzív munkát követel, melyet egy 15-—16 órát dolgozó ember képtelen teljesíteni. Bár egyes helyeken, mint pl. Texasban, az a vélemény alakult ki, hogy amíg a munkás nem esik össze a gép mellett, addig a munkaadónak mindegy, hogy mivel tölti a szabad idejét. A munkásosztály érdeke a+viban azt kívánja, hogy a munkaidő 7 óra, esetleg 6 óra legyen. Évtizededig harcolt a 8 órás munkaidőért, s így he’vtelen, ha maga a munkás nyújtson érvet a tőkés osztálynak a rövidebb munkaidő ellen. Társadalmunknak meg kell adni a lehetőséget m'nden munkás részére, hogy el tudja tartani -családját; ho°y ne ke1)len gyermekeit megfosztani az anyai gondoskodástól, s neki se kelljen elhanyagolnia családját a kettős munka vállalásával. De sokat segítene a helvmten az is, ha az amerikai munkás nemcsak abban látná élete célját, hogy még egy televíziót, vagy még egy autót vásároljon maga és családja számára, hanem a kulturális értékek fe'márésével is gazdagítaná a sajátmaga és családja életét. REMBRANDT két nagvértékü metszetét ellopták a hollandiai haarlemi Teijlars Múzeumból. Micsoda felelőtlen fecsegés ez? — méltátlan- kodhat a kedves olvasó. A harmadik világháboiu százmilliók életét, országok lerombolását, az egész emberiség jövőjét veszélyezteti. Ilyen tényekkel szemben nem szabad csak úgy kijelenteni, hogy a háború “majdnem” kitört. S hogyan mondható az, hogy éppen október 5-én? 1960 december 7-én, déli 12 órakor ebédidő alatt a N. <Y. Times rádió, állomásán (WQXR) a következő biradást hallottam: “A Greenland-on levő “Korai Figyelmeztető Állomás” (Early Warning System) jelentette október 5-én, hogy a Szovjetunió rakétatámadást indított az Egyesült Államok ellen és az első rakéta útban van. Mielőtt az ellentámadásra utasítást adtak volna, fölfedezték, hogy a figyelmeztető készülék egy a Holdról származó rádióvisszaverődést rakéta támadásként jelzett, s igy a “hibát” fölismerve, kellő javítást eszközöltek a készüléken. A Stratégiai Repülő Hadosztály (Strategic Air Command) titokban tartotta e jelentést, s csak most hozta nyilvánosságra.” A N. Y. Times rádió állomása minden órában közöl híreket. A fontosabbakat óráról-órára megismétli. A fent emlitett hirt nem ismételték meg egyszer sem. Gondoltam, hogy a másnapi lapszám nágv, vezető cikkben fog foglalkozni a fentemlitett eseménnyel. Nagy érdeklődéssel és izgalommal vettem kezembe a Times dec. 8-i számát. Sem az első oldalon, sem a másodikon, de az újság egész első részében semmi. Végre az utolsó előtti oldalán a Televízió “hirek” között egy kis cikket találtam a következő felirattal: “Moon Stirs Scare of Missile Attack”. (A Hold rakétatámadási ijedelmet okozott.) A hirecske beszámolt arról, hogy a Holdról érkező rádió-visszaverődéseket a Thule, Greenland-on levő Korai Figyelmeztető Állomás rakétatámadásnak jelentette a Coloradoban levő North American Air Defense Command-nak. Laurence Kuter generális kapta a jelentést, aki más forrósnál is érdeklődött és meggyőződött arról, hogy a greenlandi jelentés hamis és nincs rakétatámadás az Egyesült Államok ellen. Telefonált a greenlandi állomásra, s azt az utasítást adta, hogy hagyják a jelentést figyelmen kivid. Greenland akkor már rájött, hogy a “computer” téves jelentést adott s megmondták Kuter generálisnak, hogy kijavították a computer-t. Képzeld el csak kedves olvasó, hogy mi történt volna, ha Kuter generális Coloradoban fenntartás nélkül elfogadta volna a greenlandi jelentést, s kiadta volna a parancsot az azonnali ellentámadásra? Tudod azt, hogy amerikai repülők állandóan a levegőben vannak atombombákkal fölfegyverkezve, készen az ellentámadásra épp ilyen hely zet esetén. Tudva a fenti tényeket, most már láthatod, hogy a cikk fejeimé nem felelőtlen fecsegés. Tény az, hogy a fenli eseményt a hatóságok, az újságok, a rádió állomások és a hirszolgá’at egyéb eszközei mind eltemették. Hol van a garancia arra, hogv egy ilven “tévedést” nem ismételnek meg a jövőben? % Rep!8 szerensséllensépk Az elmúlt hét eseményei gyászkeretben jelennek majd mag a repülés krónikájában. A történelem legnagyobb és legtöbb halálos áldozatot hozó légikatasztrófájáról adtak hirt az újságok. Két gép közeledett 16-án pénteken New York területéhez. Az egyik egy négymotoros DO-8, United Airiines-hez tartozó jet gép, Chicagóból jött és az Idlewild-i repülőtér felé tartott, mig a másik szintén négymotoros TWA Super Constellation a La Guardia repülőtér felé igyekezett. Staten Island felett összeütköztek, s a DC-8. Brooklyn egyik sűrűn lakott területére zuhant 84 utasával. Nem csak, a repülőgép összes utasa halt meg, hanem meg számos embert megölt a lezuhanó gén által okozott tűz is. A TWA gépe, 44 utasával Staten Islandra esett le. Az utasok itt is kivétel nélkül meghaltak, de a. földön nem sérült meg senki. Az eddig befutott hirek szerint, a halottak száma elérte a 137-et. Szombaton, 17-én pedig München felett zuhant le egy Légierőhöz tartozó gép, amelyik 20 személyt szállított, legnagyobb részt amerikai diákokat, akik szüleikhez utaztak Angliába, mert azok ott a hadsereg kötelékében teljesítenek szolgálatot. Az utasok mind szörnyethaltak. A halálos áldozatok számát növelte az a tény, hogy Hol van a garancia arra, hogy ha egy ilyen tévedés megismétlődik a generális, aki kézhez kapja a hirt, újból érdeklődni fog más forások- nál mielőtt kiadja a parancsot az ellentámadásra? A valóság az, hogy minderre nincs semmi garancia. A valóság az, hogy az amerikai adófizetők pénzéből 2,000,000,000, azaz kétbillió dollárt költöttek az Early Warning System fölállítására —• csak azért, hogy hamis, helytelen, a tényekkel ellentétes hirt.kapjunk, hirt, mely az egész emberiség jövőjét veszélyezteti! A kérdés, mely feleletre vár az, hogy mi tevők legyünk e helyzettel szemben? A harmadik világháború lehetősége jelen van és jelen lesz mindaddig, amig a nép — és elsősorban az amerikai nép — többsége nem hat oda, hogy egy általános és teljes leszerelési egyezmény jöjjön létre az összes nagyhatalmak között, kellő ellenőrzési gépezet fölállításával. E feladat teljesítése minden gondolkozó egyén első és legfontosabb célkitűzése kell, hogy legven. L. I. Hozzászólás egy vitához (Folytatás a hetedik oldalról» gondolás, hogy mig a szerkesztőség tetszése szerint irhát, addig a munkáslevelek tartalmának mindenben egyeznie kell a szerkesztőség elgondolásaival. Ez helytelen volt, mert ha a munkáslevelező tökéletes Írásokat tudna beküldeni, akkor nem a gyárban dolgozna, hanem valamelyik lapvállalatnál, esetleg a mi lapunk szerkesztőségében. Ma már ez is megváltozott és minden munkáslevelet leközlünk a már emlitett feltételek betartásával, ami serkenti az olvasókat a további írásra. Viszont a munkáslevelezők is érzékenyek és ha a levelekben megnyilvánuló minden hibás elgondoláshoz szerkesztői megjegyzést fűznénk, vagy az ilyen tartalmú leveleket nem közölnénk, akkor ismét a régi hibás helvzet állna elő. Tehát a szerkesztőség rábizza az olvasótáborra, hogy szóljon hozzá szabadon a kérdésekhez s csak a legfontosabb, legalapvetőbb ügyekhez fűz megjegyzést. Ilyen volt pl. Smied munkástársunk választási leveléhez fűzött megjegyzésünk. Tudjuk, hogy ő nem neheztelt ezért, mert észrevehette, hogy milyen fontosnak tartottuk Írását. A levelezők is emberek, még hozzá érzékeny emberek, ők sem szeretik a “piros ceruzát” és velük szemben sem járhatunk el másként, mint a külmunkatársakkal. Szigorúan ragaszkodunk tehát ahhoz, hogy a leveleket teljes egészében (kivéve a megszólításokat és személyes részeket) leközöljük, az esetleges helyesírási és fogalmazási hibák kijavításával. Mégis egyik-másik néha megszólal, hogy “már megint megcsonkították írásomat”. Pl. a mi kedves Paczier barátunk hosz- szu cikket küldött-be, melyet két folytatásban, két oldalon közöltünk. Lehetséges, habár nem emlékszünk, hogy egy-két mondatot ki kellett szer keszteni a cikkből, de nem hisszük, hogy volt olyasmi benne, ami ellentétes lett volna a szerkesztőség álláspontjával és azért maradt volna ki. Éppen ezért csodálkozva olvastuk Paczier barátunk sorait, aki tanitómesterünk volt a nyomdászatban és igy tudhatná, hogy néha előfordul, hogy a szerkesztő kénytelen valamit kivágni a cikkből, hogy azt az oldalban elhelyezhesse. Ezt írja: “Szeretném, ha pontosan és lehetőleg hibátlanul közölnétek, ahogy leírtam. (Itt arra a jelentésre utal, amit egy halálesetről 'készített. — Szerk.) Mert az én cikkemben meglehetős hibákat találtam a részetekről. Igaz, hogy a piros ceruzátok is jól fogott!” Mi ebből a tanulság? Úgy látjuk, hogy lapunk Írógárdája, szerkesztősége és olvasótábora, egy nagy családot képez. Előfordul, hogy hibákat követünk el és ilyenkor elfogadjuk a megrovást. Előfordul, hogy igazságtalanul hibáztatnak bennünket, de az ilyesmit is szó nélkül hagyjuk legtöbb esetben, mert a múlt tapasztalataiból tudjuk, hogy a hosszas vitáknak nincs értelme, mert azok folyamán a cél elhomályosul. Már pedig a mi célunk az, hogy lapunkat nivóssá tegyük és olvasóinkat szolgáljuk. Rosner Sándor l WVVWVVtVMWHWWVrtWWWWWWWWtWV a gép München egyik legforgalmasabb helyére, esett és a földön is megölt 30 vagy 40 embert —- az áldozatok pontos számát még nem állapították: meg — köztük egy villamoskocsi utasait is.
