Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-12-15 / 50. szám
i - ' r .fNn*fr.-fpr Thursday, December 15, 1960 f>,$p q rr)f u t# wsraw/ AMERIKAI MAGYAR SZÓ n "SZOMORÚ BUDAPEST” A jelentős életszínvonal emelkedést ma már senkisem tagadhatja. A “szomorú” magyar főváros vidám élete A New York Timesban megjelent egy meglehetősen hosszú cikk Budapestről. A nagy világlap helyi tudósítója számol be tapasztalatairól, amit a magyar fővárosban szerzett. Leírja, hogy nagyon jól öltözött férfiakat és nőket látott mindenütt amerre csak járt. Az üzletek kirakatai csábítóan fényüzőek és a legújabb párizsi diva- tu nőiruhák és kosztümök csak úgy mint a legfrissebb londoni fazonú férfiöltönyök megtalálhatók az áruházakban és divatkereskedésekben. Ezután még az árakat is ismerteti az újság helyszini tudósítója. Szerinte egy nagyszerűen szabott finom puplin ing 10 dollárba kerül és a helyileg előállított cipők ára átlagban ugyancsak. 10 dollár, a keletnémet és a cseh cipők ára 16— 17 dollár. A bérek, a cikkíró szerint, ugyancsak amerikai pénzben kifejezve, úgy jellemezhetők, hogy egy nem szakmunkás havi keresete 45 dollár, mig egy szakmunkás 80 sőt 100 dollárt is megkeres havonta. Hozzáteszi, hogy a házbér alacsony ezért az emberek a fizetésük nagyobb részét tudják személyes szükségleteik kielégítésére fordítani. Az élelmezéssel kapcsolatban megjegyzi, hogy nem egyenletes, mert a tojás, gyümölcs és bizonyos húsfélékből néha hiány van és néha bőség. A keményítőt tartalmazó ételek hagy szerepet* játszanak a napi étkezésben. _ Az újságíró ezután sajnálkozva mondja, hogy Budapest már nem az a romantikus város többé mint a múltban szokott lenni. Az utcák szerinte barátságtalanok és rosszul világítottak. Sopánkodva említi meg, hogy a magyar főváros nem nyújtja azt a melegséget amit szerinte a legtöbb város nyújt lakóinak. Nincs olyan otthonos hely, ahol az emberek összejöhetnek és szórakozhatnak. Végül sokat sejtetően állapítja meg, hogy minden fizikai javulás és fejlődés ellenére a szomorúság megnyilvánulása észlelhető a városban, ami nemcsak a téli éghajlatnak és ködnek a tükröződése. r Ez a cikk tipikus példája a tőkés irányítás alatt álló lapok “tárgyilagosságának”. Azt, ami már letagadhatatlan “elismeri”, sőt néha meg is dicséri. Ezzel az átlagolvasó szemében azt a benyomást kelti, hogy jójndubtuan közelíti meg a kérdést. Mikor már igy előkészítette a talajt, átcsap a támadásba, ügyesen adagolja a mérgező anyagot is, mert a túl nagy dózis esetleg leleplezheti ellenszenvét, illetve esetleges mesterséges ellenszenvét, amit a témával kapcsolatban, megbízatása értelmében mindig szem előtt tart. Magyarország pedig azok közé az újságírói témák közé tartozik, amit 1956 októbere óta nagyon nagy előszeretettel emlegetnek a nyugati tőkés újságok. Vizsgáljuk csak meg közelebbről, hogy mi is a cikk célja? Ugyanis olyan feltűnő címmel és feltűnő helyen jelentették meg, hogy nyilvánvaló különösen fel akarták hivni rá az olvasók figyelmét. Vegyük szemügyre először is a dicséretet. Hogy a pesti emberek, úgy a férfiak mint a nők, jól öltözöttek, már nem egy Ízben megállapították a nyugati ujságirók. Nem most, hanem már évekkel ezelőtt. Ez letagadhatatlan tény, amit nem lehet megcáfolni, hacsak nem akar valaki nyilvánvaló hazugságokat állítani. Viszont, amilyen formában az öltözködési cikkek árát a tudósító ismerteti és amilyen formában a fizetéseket dollárra átszámítja, már tendenciózusnak tekinthető. Kétségtelenül való amit mond, de ahogy nagy költőnk mondja hires versében, “Az igazat mondd, né csak a valódit.” Mert ha úgy számítjuk át a munkások forintban meghatározott keresetét, a- hogy a dollárt még jelenleg a külföldön értékelik, akkor kétségtelen, hogy a való összeget ismertette az újságíró. De ha a reális itthoni dollár értéket hasonlítjuk össze a forint magyarországi értékével, akkor már nyilvánvalóvá válik, hogy mennyire eltér az igazságtól a cikk Írója. Mert nem csak a házbér minimális aránylag szülőhazánkban, hanem számtalan más olyan juttatásban részesülnek a dolgozók, amit szintén számításba kell venni, ha tárgyilagos képet akarunk adni helyzetükről. így például az üzem által nyújtott étkezési lehetőséget feltétlenül meg kell említeni, mert ez elég jelentős összeg megtakaritáit teszi lehetővé az alkalmazottak számára. Tudjuk milyen költséges itt Amerikában a vendéglői étkezés, 1 esetleg két dollárt elkölt valaki a- nélktil, hogy jóllakna. A magyarországi látogatók mind személyesen győződhettek meg róla, hogy a munkahelyeken általában 3 forintért (10 cent, ha a N.Y. Times tudósítójának átszámítását vészük alapul) már teljes három fogásos ebédet adnak. És ehhez még hozzátehetjük, hogy Magyarországon az.ebéd a fő étkezés, tehát jóval tartalmasabb mint a mi lunchunk. De.ugyanigy felsorolhatjuk a közlekedést is, ami összehasonlíthatatlanul olcsóbb az óhazában. Nem is beszélve a nyaralásról és üdülésről. Ott a lakosság legnagyobb része állami üdülőkben és nyaralóhelyen vagy teljesen ingyen, vagy igen alacsony összegért elhelyezést nyerhet, tehát még olcsóbban él ebben az időben mint amikor nem üdül. Nálunk í} fizetés legtöbbnyire nem is fedezi a nyaralás költségeit és igy a legtöbb dolgozónak egész évben félre kell tennie egy bizonyos összeget ha nyaralni akar. Külön fejezet illeti meg a betegsegélyzőt és a gyógyszerellátást. Nálunk a betegség nem csak fizikai letörtséget jelent, hanem még anyagi katasztrófát is ap átlagember számára. Az orvos és , a kórház költségei valamint a gyógyszerek hatalmas összegeket számítanak fel, és njég ha van is biztosítás, jelentős a kiadás, mert a biztosítás is csak bizonyos mértékben fedezi a költségeket. Nem beszélve arról, hogy a biztosítás maga is tekintélyes összegbe kerül, amit az alkalmazottak maguk fizetnek. Ezzel szemben Magyarországon az állam mentesiti mindettől a dolgozókat. Sőt a vájlalata vagy gyára keresetének 75 százalékát egy teljes évig tovább folyósítja, a betegség tartama alatt is. Itt Amerikában, a huzamosabb betegség rendszerint még az állás elvesztését is maga után vonja. Még sorolhatunk számtalan példát, ami azt bizonyítja, hogy a két ország dolgozói bérének és fizetésének összehasonlításánál erős torzítást és az igazságtól való távoli elkanyarodást eredményez a két pénzegységnek, a dollárnak és a forintnak az összehasonlítása. Ha például tekintetbe vesszük, hogy milyen jelentős összegbe kerül. itt nálunk az iskoláztatás, főleg a college-ok és az egyetemek, mig odaát mindezt ingyen végzik el a fiatalok, akkor megint egy ilyen pontot érintünk, amit nem szoktak a bérek és fizetések összegébe beszámítani, de amit a reálbér elbírálásánál feltétlen tekintetbe kell venni. Az amerikai újságíró szomorú városként bélyegzi meg Budapestet, mert nélkülözi azokat a kellékeket, amelyek szerinte szükségesek a szórakozáshoz. Sok mindent el lehetne mondani er- i-ől a városról és lehetne találni hibát is benne jócskán, amit saját újságjai is meg szoktak imi és vicclapjai ki is gúnyolnak. De- azt állítani Európa, sőt talán a világ egyik legvidámabb és legszórakozni vágyóbb városáról, hogy ott nincs elég lehetőség erre, ez enyhén szólva az igazság eltorzítása. Azok a magyarok, akik innen hazalátogattak, a tanuk arra, hogy milyen vidám az élet Budapesten. A magyar fővárosnak aránylag sokkal több színháza és kabaréja van, mint az Egyesült Államok legnagyobb városának és kulturközpont- jának, New Yorknak. Nem beszélve a tánchelyekről és az éjjeli mulatókról, amiben szintén nem marad el a többi világváros mögött. A zenekedvelőknek ugyancsak számos alkalmuk van arra, hogy hódoljanak szenvedélyüknek. Budapestnek két operaháza is van, mig olyan hatalmas amerikai városnak mint Los Angeles egy sincs. A százszámra menő üzemi és kerületi kulturotthonok- ban a szórakozás változatos programjaiban vesznek részt, a dolgozók. De ami még sokkal lényegesebb: hogy a magyar társadalomban nem állnak fenn azok a társadalmi korlátok, amelyekbe itt Amerikában nagyon sok ember uton-utfélen beleütközik. Ott nem választja el az embereket egymástól a nagy- vagyoni különbség és igy az egyén elé nem emelnek olyan áthághatatlan korlátokat, mint amit itt tapasztalunk. A szegényebb rétegek szórakozásáról jóformán senki nem gondoskodik ebben a hatalmas országban. Az ifjúság számára nem áll elég nivós szórakozóhely rendelkezésre, ahol olcsón szórakozhat. Még azok a kávéházak és .espresszók sem találhatók meg1, mint amelyek Eu répában mindenütt általánosak. Ezeken a helyeken az, emberek olcsón elidőzhetnek, összejöhetnek, ismerősök találkozhatnak és idegenek megismerkedhetnek egymással. Tekintve, hogy ineifc költséges szórakozás, a társadalom minden rétéi ge előtt nyitva áll. Itt Amerikában legfeljebb a ' bárok nyújtanak olcsó időtöltést, de a bárpultok előtt sem lehet sokáig tartózkodni, mert a tulajdonos hamar kinézi az illetőt ha nem fogyaszt állandóan valamit. így „sokáig elidőzni még itt is költséges. Legfeljebb az olcsó mozi, ami téléit szórakozást nyújt, de hogy ezekben milyen silány- filmeket játszanak arról jobb nem beszélni. Ez~ utáh nem lehet csodálkozni, hogy a bűnözési statisztika az Egyesült Államokban a legmagasabb!. Visszatérve a New York Times cikkére, senki nem állítja, hogy Magyarországon minden a legjobb és az emberek gond és probléma nélkül élnek. Az sem kétséges, hogy az amerikai átlagember, aki dolgozik (a munkanélküliekről nem beszélve), ma még többet keres mint a magyar dolgozó. De egy kis ország helyzetét, amelyet a II. világháború alatt a hitleri hordák feldúltak és kifosztottak és amely az 56-os ellenforradalom megrázkódtatásain is keresztülment nem is lehet összehasonlítani egy olyan hatalmas világhataloméval mint az Egyesült Államok, amely földünk egyik leggazdagabb nyersanyagforrása és energia lelőhelye. Éppen ezért nem ad hü képet a helyzetről ha valaki a magyarországi dolgozók keresetét akarja kifejezni amerikai dollárokban. De ha az amerikai polgár többet keres is mint a magyar társa, egyáltalán nem jelenti azt, hogy jtíbban is él. Sőt a Magyarországra látogatók többsége, akik már évtizedek óta laknak itt Amerikában, bevallották, hogy hosszú évek óta most szülőföldjükön éltek és szórakoztak igazán. Ezek az emberek, akik a nép között jártak a vidám Budapestről beszélnek és ezt látták. Szomorú emberek persze mindenütt akadhatnak és a New York Times tudósítója “csodálatosképpen” csak ezeket vetie észre ... . A magyar gazdaság helyreállítása M. S. Handler, a N. Y. Times Magyarországon tartózkodó tudósítója jelentésében beszámol arról, hogy az 1956-os ellenforradalmat követő négy évben Magyarország gazdaságának helyreállítása várakozáson felüli eredményeket ért el. A tervbevett 22 százalék helyett az ipari termelés 40 százalékkal emelkedett, azaz minden évben 10 százalékkal. A mezőgazdaságban a termelés csak egy százalékkal múlta felül a tervbe- yett 12 százalékot. Ebben közrejátszottak a nem mindig megfelelő időjárás és a termelőszövetkezetek rohamos. megszervezésének kezdeti nehézségei. A személyi és háztartási cikkek bevásárlása ebben az évben 10 százalékkal haladta meg a tavalyi forgalmat, mondja a jelentés. Az árucikkek minősége jelentősen javult. Az ezt követő terv különös figyelemben fogja részesíteni az olajipar melléktermékeinek felhasználását vegyi és szintétikus termelvényekre. Az oktatásügyi szervek uj célpontokat tűztek ki a közművelődés még nagyobb népszerűsítésére és általánositására. ötwesi fajta nj szövet gyártását kezdik a csepeli posztógyárban A csepeli Magyar Posztógyárban a szövőgépeken már azokat a szöveteket szövik, amelyekbe ■ jövő év első negyedében készítenek uj ruhákat és kabátokat a szabók. A gyár vezetői a közelmúltban mutatták be a kereskedelem és a ruházati ipar képviselőinek a» uj évad mintadarabjait; a jól bevált eddig gyártmányokon kívül 65 fajta uj női, férfiruha és kabátszövet közül válogathattak az érdekeltek. Az uj szövetek 438 színárnyalatban készültek. A kollekcióból ötven fajta nyerte meg a szakemberek tetszését, ezeknek a gyártását kezdték meg. Az- uj gyártmányok közül érdemes megemlíteni a 100 százalékos gyapjúból készülő, egészen Vékony csikozásu fésűsszöveteket. Népszerűinek ígérkezik a Barikád és a Rubikon elnevezésű uj felöltőszövet is. Uj tipusu női szöveteket is. gyártanak Csepe- len :i Epika néveh a színkép minden árnyalatában ruhaszövet, Kladnó néven kiváló minőségű kártolt női kabátszövet készül- Az utóbbibó nagy mennyiséget gyártanak a konfekcióipaí - nak exportra is.
