Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-12-15 / 50. szám
Thursday, December 15, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZŐ A munkaalkalmak biztosítása Amerika gazdasága nem fejlődik elég gyorsan Irta: GERÉB JÓZSEF Ha a közép-, vagy szegényebb osztályhoz tartozó amerikai átlagos ember uj ismeretséget köt, vagy rég nem látott ismerősével találkozik, hamarosan ezt kérdezi tőle: “Do you have a job?” Manapság esetleg ilyen változatot nyer a kérdés: “Do you have a good job?” A “job” vagyis a munka minden más tárgykört felülmúló nagy fontosságát itt mindenki ismeri. Régente, amikor a népesség túlnyomó többsége állattenyésztésből, vagy földművelésből élt, a “job” (kiejtése: dzsáb) nem volt ilyen nagyon fontos, mert a “föld”, ha nem is nyújtott fényes életet, de a nagy néptömegek valahogy eltengődtek rajta. így van az még ma is az iparilag elmaradt országokban. Amint az Egyesült Államok vezető szerepet nyert az iparosodás terén, a “job” úgy lett egyre fontosabb és már a század elejétől kezdve éltető ütőereje annak a földrajzi területnek, amit ma az Egyesült Államok és Kanada foglalnak le. Ha sok embernek volt “job”-ja, vagyis munkája, minden jólment, élénk fejlődés mutatkozott minden területen; ellenben amikor aránylag sok embernek nem jutott “job”, — vagyis a munkanélküliek száma magasra szökött, nélkülözés, szenvedés mutatkozott mindenütt és az ország szomorú, bánatos, hervadó szint mutatott. Az ipari fellendülések és a pangást okozó visz- szaélések szinte ciklus-szerű biztonsággal váltották fel egymást. A szocialista ékonomisták '(gazdaságtudósok) észrevették, hogy a fellendülések és pangások váltakozása a természetes tulajdonsága a tőkés termelő rendszernek, azért azt nem is lehet kivenni belőle. A tőkés ékonomisták azonban tagadták ezt a tényt. Azt állították és állítják ma is, hogy megfelelő intézkedésekkel véget lehet vetni a munkanélküliségnek, igy tehát semmi szükség nincs megváltoztatni azt a termelő rendszert, amely az életszínvonalat olyan magas- re emelte, mint amilyenben ma az amerikai nép él. Háborús proszperitás Különös eréllyel ragaszkodnak ehhez az állításukhoz jelenleg, miután a “Hoover-falvak” ideje óta nem volt igazi nagy pangás, a második világháború alatt és utána csak állandó jóléttel dicsekszenek. A szocialista gazdaságtudósok persze azt mondják, hogy ez csak HÁBORÚS proszperitás; a háború, meg az azzal kapcsolatos fegyverkezési verseny tartja forgásban az ipari gépek kerekeit. Ezért a proszperitásért időközönként vérrel — embervérrel kell megfizetnünk. Ezt itt minden ÉRTELMES ember tudja, nem is tagadják, hanem mindenféle hazafias frázisokkal próbálják igazolni. A háborús termelés fenntartása érdekében találták ki azt a rémmesét, hogy a Szovjetunió meg akarja támadni az Egyesült Államokat. Ez ellen a “halálos nagy veszedelem” ellen a Szovjetunió kcrülzárásával, külföldön elhelyezett katonai bázisokkal és állandó fenyegetőzéssel védekeztek, holott nyilvánvaló volt, hogy az igy körülvett, atombomba célpontnak kmevezett országok szintén fegyverkezni fognak, ha nem akarnak, öngyilkosságot elkövetni. Lehet, hogy éppen erre számítottak a fegyver- gyárosok és a militaristák, mert csak igy jöhetett létre az a fegyverkezési rendszer, aminőhöz még csak megközelítőt sem látott eddig a világ, de ami lehetővé tette, hogy a nagy ipari pangás etld’g elmaradt. És mert nagyon is igaz az, hogy az emberek gondolkodását a gazdasági érdekük irányítja, láthatjuk hogy azok (kevés kivétellel), akiknek “job”-.iuk van, helyeslik a fegyverkezést, helyeslik a militarista kardesörtetést, támogatják a hidegháborút és szívesen élesztik a háborús szellemet. Ez az oka annak, hogy az elnökválasztásnál mindkét jelölt a militarista erők, a méregdrága fegyverek további fejlesztését ígérte; ez az oka annak, hogy a nagy szakszervezetek vezetői a béke híveinek vallják ugyan magukat, de támogatják a fegyverkezési versenyt; ez az oka annak, hogy a panság ég felé emelt szemekkel imádkozik a békéért, de a gyakorlatban támogatja a fegyverkezést és éleszti a háborús feszültséget. Meddig mehet? A kérdés azonban az, hogy meddig mehet ez ig.v? Meddig lehet ily túlfűtött gőzerővel fegyverkezni és a kiválasztott ellenséget azokkal állandóan fenyegetni egy újabb világháború kitörése nélkül? És ha a fegyverek borzalmassága következtében nem is tör ki az újabb nagyháboru, meddig lehet ezt az őrületes költekezést igy folytatni? A háborús profitot élvező államférfiak és ékonomisták azt mondják, hogy az amerikai termelő rendszer kibírja ezt a költekező fegyverkezést akármeddig is, sőt éppen az segiti elő az általános proszperitást, vagyis azt, hogy csaknem mindenkinek legyen “job”-ja. És mégis, már a választások előtt hangoztatták, hogy a munkanélküliek száma emelkedik, de a hivatalos jelentések, részben letagadták, részben meghamisították az idevágó adatokat azon indokolással, hogy nem akarják befolyásolni az elnökválasztást. A valóságban természetesen éppen ellenkezőleg, igenis befolyásolni akarták a választást a republikánus adminisztráció javára. A különböző “job”-okra vonatkozó adatokat részben a munkaügyi, részben pedig a kereskedelemügyi minisztériumok statisztikai irodái tartják számon és adják a közönség tudtára. Legutóbbi jelentésük szerint a munkanélküliek száma most túlhaladta az 5 százalékot. Ezzel szemben azonban az a bizottság, amelyet Eisenhower elnök még a múlt évben nevezett ki a gazdasági állapot felülvizsgálására és a “Nemzeti Gazdasági Cél” kijelölésére, a munkanélküliek számát 6.4 százaléknak mondja. A két jelentés közötti különbséget az magyarázza, hogy mig a statisztikai irodák csak azokat tartják számon, akik “job”-jaikat elveszítették és a munkanélküli biztosítás járulék felvételére jelentkeznek, Eisenhower bizottsága számbaveszi azokat a fiatalokat is, akiknek már dolgozni kellene, de még nem kaptak munkát; sőt még azokat is, akik valami oknál fogva egy-két évre kiléptek a job-keresők soraiból, de most már újból dolgozni akarnak. Ilyenek például az anyák, a hosszabb betegségből felépültek, vagy akik rövid időn át saját magukat alkalmazták, de üzletüket feladták, stb. A nemzeti cél Eisenhower bizottsága, amelynek elnöke dr. Henry M. Wriston, a Brown University igazgatója, tagjai között pedig ott vannak az ország legismertebb nagy üzletemberei, militarista vezetői, a hires ékonomisták és még George Meany, az AFL-CIO elnöke is, november 28-án tette közzé a jelentését, amelyben a Nemzeti Gazdasági Célt úgy szabta meg, hogy abban a munkanélküliek száma ne haladja túl a 4 százalékot. Másszóval. elismerik, hogy a mai tőkés termelő rendszerből nem lehet kiküszöbölni a munkanélküliséget, de ha az nem lépi túl a 4 százalékot, akkor minden rendben van. Azaz még sincs minden rendben, mert kitűnt az is, hogy a jelenlegi nagy fegyverkezésre meg űrkutatásra elköltenek ugyan sok billiót, de még sem teremtenek elegendő uj “job”-ot. Itt a sok billiót a szó szoros értelmében csak elpuffogtat- ják s ha marad is utána valami a tudomány gyarapítására, az nem teremt annyi munkaalkalmat, mint például tette azt az automobil, vagy hasoíi- ló más ipar, amelyek az amerikai termelést oly magas fokra emelték. A statisztikai hivatal adatait nézve azt látjuk, hogy tiz évvel ezelőtt, vagyis 1950 közepén az Egyesült Államok lakossága (Hawaii és Alaszkával egyetemben) 152 millió volt s azokból 82 milliónak volt “job”-ja, vagyis dolgozott bárért, illetőleg heti fizetésért polgári (nem katonai) alkalmazásban, ami körülbelül 40 százaléknak felel meg. Jelenleg a lakosság száma 180 millióra emelkedett s a kimutatás szerint 67.5' millió egyén van polgári alkalmazásban. Ez már csak körülbelül 37 százaléknak felel meg, ami azt jelenti, hogy termelési rendszerünk az utolsó tiz évben a népesség kisebb részének nyújt munkaalkalmat. Tény az, hogv ez a kisebb százalék dolgozó dollár értékben kifejezve többet termel és keres, mint az előző nagyobb százalékú munkás csoport, de azért mégis hamis veit a republikánus párt “ilyen jó még soha sem volt” választási körte ;- jelszava és bizony nem alaptalan Kenr.edyuek azv a kijelentése sem, hogy dacára a" annyira dicsért jólétnek, 17 millió amerikai polgárnak nem jut elegendő táplálék. A fejlődés menete A szigorúbb vizsgálatnál kitűnt, hogy az amerikai gazdaság, vagyis a termelés összessége nem fejlődött olyan gyors tempóban, mint azt a hivatalos vagy félhivatalos intézmények szerették volna elhitetni a szavazókkal. Kiderült, hogy a gazdaság fejlődésének menete elmaradt a népszapc- rodás arányának tempójától. A statisztikai adatok szerint az amerikai gazdaság fejlődése évi 3 vagy 3’á százalékot mutat. Ez a fejlődés nem lenne túl alacsony, ha -nem hasonlítanák össze a Szovjet gazdaságának fejlődési arányával, ami állítólag elérte a 10 százalékot is. Mikor ez nyilvánvalóvá lett, újból felhangzott a vészkiáltás: “A Szovjetunió elpusztít bennünket ! Amit nem t'udott elérni katonai erejével, most elpusztítja a ‘szabad világot’ gazdasági fejlődésével” — kiáltják ŐSZINTE rémülettel. Mert ez a vészkiáltás már egészen másféle természetű, mint volt az, hogy a Szovjetunió meg akarja támadni az Egyesült Államokat, azért tart olyan nagy hadsereget. Az elmúlt 19—15 év bi- zonvitja, hogy ennek a rémmesének semmi alapja sem volt. Ellenben amikor azt mondják, hogy ha a gazdaság növekedése továbbra is hasonló arányban megy végbe, akkor a következő évtizei# végére, vagyis 1970-re szocialista rendszert építő országok termelése felül fogja múlni a tőkés országok termelését. Ez azt jelenti, hogy több munkaalkalmat s valószínűleg magasabb életszínvonalat fognak teremteni polgáraiknak, mint amivel ma az állítólagos “szabad világ” dicsekszik. De ugyanakkor ma már nehéz letagadni, hogy a gazdaság ily gyors emelkedését csakis a termelő ágak egyesítése, a TERVGAZDASÁG teszi lehetővé. Az országokra, nemzetekre kiterjedő tervgazdaságban azonban nem marad hely a privát tőkének, nem marad alkalom a mások munkájából szerzett profitra. így nem csoda, hogy a tőkés termelő rendszer haszonélvezői most ŐSZINTE rémülettel húzták meg a vészharangot. Tehetetlenek A tőkés termelő hatalmak politikai és gazdasági gyarmatai forronganak úgy, aminőhöz hasonlót a világ még nem látott. Ázsia, Afrika és La- tin-Amerika tűzben állnak; .nemcsak politikai, hanem gazdasági szabadságot is követelnek. Annak azonban elengedhetetlen feltétele, hogy visz- szaszerezzék természeti javaikat, amiket a gyar- matizáló PRIVÁT töke lefoglalt, amely nemcsak kiszívja a gyarmatok gazdasági vérét, de megakadályozza annak további fejlődését is. Az amerikai sajtó természetesen minden megmozdulásra, az elégedetlenség .minden megnyiJ- vánitására azonnal rányomja a “kommunista izgatás” bélyegét. De mindez már nem sokat használ, nem lehet többé úgy gyalázni a szocialista vágj7 kommunista ideológiát, hogy az elmaradt országok népei ne látnák az uj termelő rendszer nagy előnyét, hogy félelem venne rajtuk erőt a TERVEZETT gazdaság említésére. Most már igazán mindenki láthatja azt a régi igazságot, hogy a nagy üzlet, a nagy ipartelep, amit ellátnak modern gépekkel, jobban, gyorsabban és olcsóbban termelhet a sok, egymással versengő kis üzletnél, vagy kis ipartelepnél. Az iparilag elmaradt országokban azonban csak az idegen tőke által lefoglalt területek és iparok VISSZASZERZÉSÉVEL lehet a termelést nagyüzemmé tenni, lehet a TÉR VG AZ RAS/- GOT bevezetni. Amilyen arányban emelkedik az elmaradt országok tervgazdasága, oly arányban csökken az. amerikai gazdaság fejlődési tempója, oly arányban esik a “job”-ok száma, ami arányos az elveszett profittal is. Ez magyarázza meg azt a nagy rémületet, amit: Kuba függetlenitési törekvése mutat és azt a harci készséget, amit itt most kifejtenek arra, hogy a “job”-ok számát, ha másképpen nem tudják, hát katonai hatalommal is fenntartsák, vagy szaporítsák. így a harci riadót még a munkájukat féltő munkások is szívesen hallgatják. Ü3g'si$93r!ék ktazéjukat Három lengyel, az auschwitzi haláltábor volt lakói. Nyugat-Németországban utazva az egyik vasúti állomáson felismerték egykori kinzójukat. Azonnal intézkedtek, hogy letartóztassák az 53 éves Emil Rednareket, akit azzal vádolnak, hogy mint táborfelelős részt vett a foglyok gyilkolásában. A bárom lengyel férfi Münchenbe utazott, hogy egy másik auschwitzi tömeggyilkos, Dr. Johane-s Kremer tárgyalásán mint tanuk részt- vegyenek. _________________________________________Ul
