Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-12-15 / 50. szám

I KIÉRT KI STEREHSOM a HUsmKzrat A világ közvéleménye élénk érdeklődéssel figyeli a George- townban lejátszódó eseményeket. Ennek a városnak egyik vöröstéglás épületében, ezekben a napokban jelöli ki Ken­nedy megválasztott elnök kormányának tagjait. Amerika népe, különösen nagy várakozással tekint külpolitikánk jö­vendő irányítójának kiválasztása elé. Az egész világ békéjé­nek és a leszerelés ügyének alakulására döntő befolyása lesz az uj külügyminiszternek. A választási kampányban is már nagy szerepet játszottak a külpolitikai kérdések. Ha a jelöltek nyilatkozatai nem is árultak el lényegesebb különbséget felfogásukat illetően, a tömegek mégis a Demokrata Párt jelöltjétől várták a válto­zás bekövetkezését. Ez a párt egyesitette magában ugyanis azokat a liberálisnak ismert vezetőket és államférfiakat, akik múltbeli magatartásukkal reményt tápláltak a szavazókban, egy egészségesebb külpolitika kiépítésére és a nemzetközi feszültség csökkentésének megvalósítására. Ezek között a liberálisnak ismert államférfiak között Stevensonba vetette a legtöbb ember a bizalmát, mert józan és széleslátókörii j politikus hírében állt. Két alkalommal mint pártjának jelölt- j je, a tömegek tízmillióinak szavazatát nyerte el és nagy nép­szerűségnek örvendett mindenhol, ahol megfordult. Bár Stevenson mindkét alkalommal megbukott, az események azt bizonyították, a tömegek tévedtek, mikor ellenfelére ad­ták szavazatukat, mert az országnak a republikánus admi­nisztráció súlyos károkat okozott. Külpolitikánk intézői ku­darcot kudarcra halmoztak és nemzetközi tekintélyünket is jelentősen aláásták reakciós intézkedéseikkel. Ez év november 8-án az ország népe megbuktatta a Re­publikánus Párt reménységét, Nixon alelnököt, mert benne látta megtestesülni az eddigi kudarcok okozóját. De Kennedy megválasztásában nemcsak a Nixon elleni ellenszenv látszott szerepet, mert ez legfeljebb elfordította volna az embereket a szavazástól, hanem nagyon jelentős mértékben segítette győzelmét, a mögötte álló volt illinoisi kormányzó népszerű személyének a támogatása. Az a hir járta a fíép körében, hogy ha a demokrata jelölt győz, akkor a Secretary of State tisztségét Stevenson fogja betölteni. Ezzel a hírrel szerezte meg Kennedy szenátor a liberalizálódást és demokráciát aka­ró tömegek támogatását és végső fokon a győzelmét. A legújabb hírek szerint most Georgetownban más irányt 4 akarnak szabni az események menetének. Kennedy a győze­lem birtokában, az Egy. Nemzetek Szervezeténél, az Egye­sült Államok megbízottjának tisztségével akarja megbízni ; Stevensont, a Demokrata Párt legnépszerűbb politikusát, j Hozzátette ugyan, mikor az újságírók előtt nyilatkozott a ! kinevezésről, hogy . ezt a tisztséget az Egyesült Államok egyik legjelentősebbjének tartja s a jövőben az ezen a posz­ton működő államférfinak az eddiginél sokkal nagyobb szere­pet kell betöltenie politikánk irányításában. így Stevenson — mondta Kennedy — kabinettag minőségben a kormány ülésein is jelen lesz. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act oi March 2, 1879, at the P. O. of N. Y., N Y Vol. IX. No. 50. Thursday, December 15, 1960. NEW YORK, N. 1. äDean Rusk, a nagytőke megbízottja az uj államtitkár Palm Beach, Fla.-ban Ken­nedy megválasztott elnök saj­tókonferencián jelentette be azoknak nevét, akiket kine­vezett adminisztrációja kül­politikájának vezeté sére. Dean Rusk, jelenleg a Rocke­feller Foundation elnöke lesz az uj államtitkár, helyettese Chester Bowles, jelenleg kong résszusi képviselő Connecti­cut államból. Adlai Steven­son, két ízben demokrata el­nökjelölt elfogadta az Egye­sült Nemzetek Szervezete amerikai főm egbizottjának hivatalát. A főpozició természetesen a State Department államtit­kári hivatala. Jellemző, hogy Kennedy szenátor az erre ki­nevezett Dean Rusk-al C3ak múlt héten találkozott elő­ször. Ugylátszik, hogy tanács adói nagyra értékelték és Kennedy is elismerésre mél­tónak találta Rusk előbbeni összeköttetéseit a State De- partmenttél. Ezek közül ki­magasló epizódként említik azt, hogy 1950-ben, mint'a.tá- I volkeleti ügyeket intéző h. ál- ; lamtitkára a Truman-admi- nisztrációban, fontos szerepe volt a koreai háború megindi- j kásában. Az akkori államtit- j kár, Dean Acheson ugyanis őt hívta be sürgős tanácsko­zásra a kérdéssel kapcsolat­ban, mielőtt a, tragikus lépés­ben döntöttek. Rusk először 1945-ben, azután 1947-től 1952-ig működött a State De- partmentben, a távolkeleti kérdésekben specializálva. 8 éven keresztül, mint a Rocke feller Foundation elnöke 35 millió dollár erejéig terjesz­tette “a demokráciát” az ázsiai, afrikai és délamerikai államokban, társadalomtudo­mányi és könyvtár alapítvá­nyokon keresztül. A Council of Foreign Relations előtt ki­fejtette januárban az állam­fői csúcskonferencia helyte­lenségéről alkotott vélemé­nyét és hogy ő ehelyett gya­korlott diplomatákra bízná a külpolitikai egyezkedést. Chester Bowles, a jövendő helyettes államtitkár 1951— 53-ig Indiában volt amerikai követ. Széles külpolitikai ta­pasztalatai vannak. Egyi do­bén előrevetítette, hogy az Egyesült Államoknak meg kell majd oldania Kina elis­merésének kérdését, ha m is- kép nem, akkor “két Kína” elvén. Adlai Stevenson néhány na­pi gondolkodás után elfogadta az ENSZ-be való kinevezését, számítva arra, hogy befolyása lesz az amerikai külpolitika kialakításában. Kijelentette, hogy az ENSZ nagy problé­mák előtt áll és hogy “az Egyesült Államok meg a nyu­gati hatalmak már nem kon­trollálják teljesen.” Dean Rusk az egybegyült újságírók kérdésére még idő­szerűtlennek tartotta nyilat­kozni arról, hogy milyen kül­politikai álláspontot fog kö­vetni. SZÁMOS HALOTT ÍS SEBESÜLT AZ AIOEÜII! TÜNTETÉSEK ALKALMÁNÁL Az ejtőernyős csapatok sortiizet cdlak az arab tömegekre. Szigorú cenzúrái vezetett b? a francia hatóság Stevenson, Kennedy ajánlatára azt válaszolta, hogv a ki­nevezés elfogadását a napokban kijelölendő külügyminiszter (Secretary of State) személyétől teszi függővé. Nyilvánvaló ugyanis, hogy hivatalosan a külügyminiszter irányítása alatt áll az ENSZ-nél működő amerikai megbízott is. A megválasztott elnök tárgyalásai és nyilatkozatai, vala­mint a vezető pozíciókba történt eddigi kinevzései, de külö­nösen Stevensonnak nyújtott ajánlata azt bizonyítják, hogy nem a tömegek kívánságainak és vágyainak jegyében hozza meg döntéseit. A háza előtt Stevenson küliigyminiszterségét követelő diákok tüntetése pedig rádöbbenthette volna, hogy mit vár tőle az amerikai nép. Ugylátszik azonban, hogy a már megválasztott elnöknek nem a liberális politikusként ismert volt illinoisi kormányzóra van szüksége, hanem csak a nevének használatára. Nem térhetett ki az elől, hogy vala­milyen funkciót ne juttasson a számára, de csak olyat, ahol nem adódik alkalom önálló politikának a kifejezésre juttatá­sára, legalább is nem döntő mértékben. Úgy látszik, a Demokrata Párt jelenlegi vezetői nem akar­ják levonni a novemberi választások tanulságait. Nem érzik, vagy nem akarják megérteni, hogy a tömeg nem azért buk­tatta meg a korábbi adminisztrációt, mert ugyanazt a kül­politikát akarja. A nép lényeges változás biztosítékát Steven- sonban látja. Elvágják a Kennedy-kormánytól, hogy ne csak névlegesen, hanem a valóságban is kövesse a liberális vo­nalat, a népek közötti barátság és a lefegyverzés politikáját. És olyan embereket ültessenek a kulcspozíciókba, akik re­ményt nyújtanak arra, hogy a népnek a változást követelő vágyát teljesíteni fogják. WWWMWWWttWHWW VVVWVWWWWWWWVWVVWVWW A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG ; meg akarta akadályozni a né- elutasitotta Louisiana állam 1 í?er diákok bebocsátását a vá­fellebbezését az integrálás el-Iros} iskolákba. A fellebbezés , . ,. , , . . .. . meg ugyan nem erkezett be halasztasaval kapcsolatban. A a birósá^hoZ) de ezze] a for­New Orleans-i iskolák ügyé- rnális nyilatkozottal kinyilvá- ben hozta ezt a határozatot a nitották, hogy az esetleges washingtoni Legfelsőbb Biró- fellebbezés csak időpazarlás ság, mert Louisiana állam volna. Ezen a héten ismét véres események színhelye volt Al­géria, ez a sok megpróbálta­táson, keresztülment ország. A nyugtalanság jelei már a múlt pénteken elkezdődtek, amikor De Gaulle elnök el­kezdte 6 napos körútját eb­ben a háborudulta afrikai ál­lamban. A francia köztársasá­gi elnök, az arab lakosság szimpátiáját akarta megnyer­ni terve számára a látogatás­sal. A tervezet szerint Algé­riának bizonyos önkormány­zatot adnának, de azt remé­lik, hogy a január 8-ra terve­zett népszavazáson, az arabok a Franciaországgal való kap­csolatok további fenntartását válasszák. Az európai lakosság, amely főleg a gazdag gyarmatosítók befolyása alatt áll — és az or­szágnak kb. 10 százalékát al­kotja —, még ezt az erősen (Folytatás a 16-ik oldalon) A MUNKÁSSÁG ÉS AZ AUTOMÁCIÓ New Yorkban a szakszervezetek 100 megbízottja vitatta meg a helyzetet. Országosan nő a munkanélküliség. Keresik a megoldást A newyorki Central Labor Council ‘Shorter Work Week’ bizottsága rendezésében 100 szakszervezeti tisztviselő jött össze a Statler Hotelben fel­mérni a növekvő automáció által előidézett, a munkásság­ra nézve mind válságosabbá váló helyzetet. Amint Solo­mon Bárkin, a Textile Work­ers Union kutatási vezetője megnyitó beszédében és utá­na több felszólaló rámutatott, a folyamatban levő “technoló­giai forradalom” minden mun katerületről tömegesen távo­lítja el a munkásokat és át­alakítja a munkaerő összeté­telét. A newyorki értekezlet volt az első területi összejövetel, amely a problémával helyi szempontból foglalkozott. Ed­dig az AFL-CIO központi ve­zetősége csupán az országos szakszervezetek kisszámú ve­zetőségi tagja bevonásával, foglalkozott e kérdéssel. A newyorki “Shorter Work Week” bizottság két évi fenn­állása óta más városi és álla­mi szervezetek figyelmét is felhívta már a problémára és a nemrégen megtartott álla­mi AFL-CIO konvención ha­tározati javaslatot fogadta­tott el a 30 órás munkahét érdekében. Azonkívül sürgeti hogy a helyzetet illetékes szervek országos vonatkozás­ban is vegyék komoly meg­fontolás alá. Leonard Woodcock, az au­tómunkások egyik vezetője rámutatott ana, hogy' 1950 és 1959 között az autóterme­lés 38 százalékkal emelkedett és hogy ezen idő alatt a mun­kaórák száma 1.3 százalékkal csökkent. Általában ,a mun­kástábor, viszonya úgy alakul, hogy mig a termelő munká­ban részvevők, vagyis a gyá­ri munkások száma apad, ad­dig az értelmiségi, a fehér­galléros alkalmazottak száma emelkedik. Gépek és azokat kezelő mér­nökök és technikusok veszik át azt a munkaerőt, amit ed­dig szakképzett munkások töltöttek be. Ellis Van Riper a közleke­dési munkásoktól, közölte, hogy a városi földalattin 1945 óta 17 százalékkal vágták le a munkások számát, bár az utasok száma nőtt. Mae C. Healy arról jelentett, hogv i telefonkezelőket hogyan he­(Folytatás a 4-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents