Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-11-17 / 46. szám
Thursday, Nov. 17, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ “Semmi sem uj a nap alatt” Igv álapitott meg ezt jó néhány évezreddel ezelőtt Salamon, korának bölcs királya és bár emberi vonatkozásban több megállapítása fedi a valóságot, azért mégis erről a mondásáról emlékeznek rá legjobban: “Semmi sem uj a nap alatt”. Dehát miért ne lehetne uj ? Hiszen napról-nap- ra találkozunk olyan emberekkel, akik a rpsszin- dulat, a becstelenség, a kétsziniiség és aljasság megnyilvánulásának uj ruhájába öltözve jelentkeznek közöttünk. Vagy ha már kézzelfoghatóbb dolgokat akarunk látni, elcsodálkozhatunk az automata gépekkel felszerelt gyárak belsején és ablakain kipillantva munkájukat elvesztett embereket láthatunk ténferegni, akik abban a reményben vannak, hogy talán még lesz alkalmuk visszaszerezni kenyérkereseti forrásukat, amitől az emberi agy billiáns működése megfosztotta őket. A gyárak automatizálása mégis csak uj! — szállnak vitába egyesek a bölcs királlyal, aki még mindig határozottan állítja, hogy csak azért is “semmi sem uj a nap alatt”, mert mindezeknek a változásoknak a lehetősége már ott volt a Nap a’att a világ kezdete óta, csupán megnyilatkozásra, gyakorlati megvalósítóra várt! Nekem természetesen igy is jól van, mert hiszen én nem vitatkozni akarok ezen a bölcsészeti tételen, hanem inkább azt kívánom elmondani, hogy menynyire örülnek egyesek itt Floridában, a citrom és narancstermelés hazájában, hogy a Donna nevezetű leányzó (nálunk leánynévre hallgat a pusztító orkán)., 160 mérföldes sebességű széllel, villámokat szórva, szakadó esőtől kisérve végigszá- guldott a narancsültetvényeken is, miután sok millió dollárra rugó kárt csinált egyéb épületekben. Eddig csak siránkozást és a panaszok özönét hallottuk azoktól, akik a vihar következtében teljesen tönkrementek, most azonban; miután az ültetvényeken elapadt a viz, a tulajdonosok tenyerüket dörzsölve örömmel állapították meg, hogy nagyszerű szezonunk lesz, magas árat kapunk a terményért, mert az az egyharmad, amit a vihar hála Istennek elpusztított, alacsonyabb árszabást okozott volna a piacon. Most azonban az idei gyümölcs a legmagasabb árat fogja hozni a vesződés- ért. Szóval, mindent összevetve, a kormányszub- venció és a Donna okozta káron jól fognak keresni a narancs-nagytermelők. Ez az örömmámoros ujjongás eszembe juttatta, hogy az aratás előtti napokban egyik szenátorunk azt ajánlotta, hogy fohászkodjunk az Egek Urához, nehogy bőséges terméssel áldjon meg bennünket, mert nem tudjuk, hová tegyük a felesleget. Kennedy szenátor urunk ezzel szemben éppen a napokban állapította meg, hogy legalább 5 millió amerikai éhezik, s ha őt választjuk meg elnöknek, kötelezi magát arra, hogy ezt az áldatlan állapotot orvosolja. (Én azért adtam rá a vok- somat.) A mi generációnk nemcsak két világháború pusztításáról tud, hanem azt is megérte, hogy tótágast álljon körülötte a világ. . . Gve”me-;korunkban egy sötéten gomolygó, vészt jósló felhő láttán az öregekkel együtt elkezdtük imádkozni a rózsafüzért, hogy az Egek Ura másfelé terelje a jégterhelt felhőket. Nagybátyám, az egri Káptalan birtokának intézője, viharágyukkal lövüldöz- tetett az égre, hogy a levegő mozgásával robbantsa szét a szőlőtermelést veszélyeztető felhőket. Most meg imádkoznak és örülnek annak, ha az aszály, a vihar és a féreg megeszi a termést, mert igy magasabb lesz az ára a piacon. De térjünk csak vissza a narancshoz és általában a C-vitamin-ban gazdag rokongyümölcsökhöz, amikért ebben a szezonban a legmagasabb árat fogja fizetni a jobb sorsra érdemes fogyasztó. Floridában áz 1958—59-es szezon 292 milliós rekord jövedelmet biztosított az ültetvényeseknek. Ebben az évben a több száz millió dollár kárt okozó Donna-orkán legalább 300 millió dollárra emeli fel a jövedelmet, mert ennek következtében másfél millió ládával kevesebb gyümölcs kerül piacra a tavalyinál jóval magasabb áron. Az idei* szezónban 125 millió láda termést várnak, de a jelenlegi berendezkedéssel 150 millió ládára válót is tudnának termelni, — ha találnának arra piacot. A szeptemberi orkán előtt itt azon búsultak a termelők, hogy mi lesz a bőséges terméssel, ho- g.von tudnak jó árért piacot szerezni a rengeteg gyümölcsnek. A Donna megszabadította őket az ettől való gyötrődéstől. Most már ujjongnak, mert biztosak abban, hogy magas árat kapnak a termésért és az öreg Cadillacot újra ki lehet cserélni. Hogy azután kevesebb amerikai fog hozzájutni a finom gyümölcshöz, az egészségek élethez nagyon szükséges C-vitaminhoz, azzal ők mit sem törődnek. Elvégre a gabonaföldek tulajdonosai sem törődnek azzal, hogy az elhagyott bányásztelepeken a családok százezreinek nem jut elegendő kenyér az asztalra. A kormány dolga erről gondoskodni — vigasztalják magukat és nyugodt lelkiismerettel mennek vasárnap a templomba hálát adni egy-egy megismétlődő természeti csapásért, amelynek révén rájuk köszönt a prosperitás ... Néha nevetünk, de a legtöbbször- talán mégis csak elszomorkodunk, vagy mérgelődünk az ilyen viselkedésen, magatartáson és bár kételkedünk abban, hogy “semmi sem uj a nap alatt”, de ha jól fontolóra vesszük a dolgot, úgy találjuk, hogy bölcsünknek van igaza, mert alapjában még mindig nem változott az ember egyénisége. Csupán más környezetbe és ennek behatására más körülmények közé került. A mag azonban még mindig az eredeti, ami nemesítésre vár korának megfelelő mérték szerint. SOK SOK KOSZOKÉT ■ Már Valóban sok-sok, nagyon sok köszönettel tartozom azon gratulációkért és jókívánságokért, amiket újságírói tevékenységem 50 éves jubileuma alkalmából kaptam és kapok még most is szinte naponként. Álszerénység lenne, ha tagadnám, hogy jóleső érzéssel veszem az olvasók, a barátok és egyes intézmények vezetőinek ily irányú leveleitAz újságíróknak valaha valaki a “nemzet napszámosai” nevet adta. Rám nem illik ez a név, mert én már kezdő újságíró koromban rájöttem, hogy a NEMZET — bármelyik nemzet, — egymással ellentétes érdekű bíró csoportokból osztályokból áll. És rra is rájöttem, hogy az újságíró, ha őszinte akar maradni önmagához, nem szolgálhatja egyszerre az egymással hadakozó osztályok mindegyikét. Ezért félévszázados újságírói munkámban én csak egy osztályt. — az én osztályomat, a MUNKÁSOSZTÁLYT — igyekeztem szolgálni, tekintet nélkül a munkáért esetleg kijáró “napszámra.” Ezt a nagyszámú gratulációt és jókívánságot, amit most kapok, az elmaradt “napszám” pótlásának tekintem. És azt is tudom, hogy ezek az üdvözletek nem annyira nekem, mint az amerikai magyar MUNKÁS ÚJSÁGÍRÓNAK szólnak, aki képes volt átvészelni teljes félévszázadot, hogy a munkásságnak legyen olyan orgánuma, amelyen keresztül kívánságát, akaratát nyilvánítani tudja. Az ily üdvözlő sorok oly tömegesen érkeztek, hogy közlésük esetén a lap jelentékeny részét lefoglalnák. A szerkesztőség időközönként leközölt egy-egy mutatványt, miután a legtöbbje többé- kevésbé azonos tartalmú, az ismétlődések unalmas olvasmányt nyújtanának. Viszont tul-sok munkát igényelne az is, hogy minden egyesre levélben válaszoljak. így itt mondok hálás köszönetét mindazoknak, akik ilyen gratuláló levelet küldtek hozzám. És itt mondok köszönetét azoknak is, akik az üzeneteikkel kapcsolatban valamilyen összeggel hozzájárultak a lapfenntartó alaphoz, ami lehetővé teszi, hogy itt, az Egyesült Államokban is szolgálja magyarnyelvű újság a munkásság érdekeit. És köszönetét mondok a Magyar Szó külmun- katársainak, —, különösen Bódog András és E. H. Neuwahl kollégáknak — akik szép cikkekben emlékeztek meg a jubileumról. De külön köszönetét kell mondanom a Nők Világa szerkesztőjének, is a vezércikkben mondott igen kedves üdvözletért. Ugyancsak köszönettel tartozom Gel- lért Hugó, neves rajzoló művészünknek a fedélrajzért, amelynek eredetijét is elküldte számomra. Lehet-e kihagyni a Magyar Szó személyzetét, amely társadalmi munkában tette lehetöve a könyv kiadását ? És végre köszönetét kell mondanom az alábbi levelekért, amelyek úgy. vélem, nemcsak nekem, hanem olvasó táborunknak is szólnak, mert mutatják az amerikai magyar munkássajtó megbecsülését. Kedves Geréb Honfitárs: A Washingtoni Magyar Követség nevében szeretettel köszöntöm újságírói tevékenységének -50. évfordulója alkalmából. Nagyra értékelve a magyar kultúra és az emberi haladás érdekében kifejtett félévszázados munkásságát, további erőt és alkotó tevékenységet kívánok. a washingtoni magyar követség ügyvivője. Zádor Tibor A másik levelet Budapestről, a Legujabbkori Történeti Muzeum igazgatóságától kaptam. Ez az- intézmény őrzi és a jövő részére tárolja Írásaimat, de jár oda Magyar Szó is és ezt a levelet a jubileumi könyvecske átolvasása után írták: Abból az alkalomból, hogy 50 éve fejt ki. munkásmozgalmi és publicisztikai tevékenvsé- get, fogadja őszinte üdvözletünket és szívből kívánjuk, hogy értékes és odaadó munkásságával továbbra is szolgálja a haladás és a béke ügyét. Köszönettel vettük a “Válogatott Írásait” tartalmazó’ könyvet, amelynek minden sora azt bizonyítja, hogy értékes és jelentős tevékenységet fejtett ki 50 éven keresztülőszintén kívánjuk, hogy erőben és egészségben úgy mint eddig ,a jövőben is a békéért, a dolgozók jobb létéért és az emberiség haladásáért fejtsen ki tevékenységet. Gerelyes Ede Főigazgató Köszönettel tartozom továbbá ezért az üdvözletért is: Kedves Geréb Honfitárs! Engedje meg, hogy ezekben a napokban társulhassunk múltja, küzdelmes munkássága méltatásához, örülünk, hogy ilyen emberek szállnak síkra a magyar kultúra, a magyar nyelv, a szülőfölddel való kapcsolatok kiszélesítéséért. Köszönni a Magyarok Világszövetsége nevében, s igaz szívből kívánom, hogy még sokáig munkálkodhasson azért a célért, amelyért 50 éven keresztül harcolt. Beöthv Ottó. főtitkár i Akadtak az üdvözletek irói között* olyanok, akik koromra való tekintettel felvetik a kérdést, hogy vajon gondoskodunk-e “utánpótlásról?” Ez persze nem annyira az újságíróktól, mint inkább attól függ, hogy meddig lesz még itt ide^ gennyelvü újságoknak olvasó tábora? És végre idézek pár sort H. E. ujamerikás leveléből is, aki többek között ezt a gondolatot veti fel: “Lapunkban sokan Írnak cikkeket, rövidebbet, hoszabbat, ki jobbat, ki roszabbat- De hogy mindenki gyarapítsa irói képességét, munkástárs Írhatna: arról, hogy milyen tudás és ismeretek szükségesek ahhoz, hogy valaki igazi munkásiró legyen? Egy ilyen írónak milyen a szellemi élete:'a vallási, a filozófiai, politikai, gazdasági, — szóval az ideológiai felfogása?” Én nem hiszem, hogy írót, — vagy még szorosabban korlátozva: munkás újságírót — bizonyos előirt szabályok alapján ‘ki lehetne, termelni,” hiszen ha az lehetséges lenne, akkor csak a már egyszer elkészült “típust” kellene utánozni. Márpedig az iró igazi értékét az egyénisége, eredetisége és kezdeményező ereje képezi, ezen!:i- vül a mélységes meggyőződése a munkásosztály igazságában, De azért érdemes ezen a dolgon elgondolkodni és alkalomadtán majd foglalkozni fogok vele. Geréb József Lázadás Bél-Vietnamban Katonai és polgári vezetőkből álló ellenzékr csoport a múlt héten sikertelen kísérletet tett, Saigonban, hogy megdöntse Ngo Dinh elnök diktatúráját. Egy ejtőernyős dandárral támadták meg a palotát, de tárgyalásokba bocsátkoztak az; elnökkel, aki időt nyerve, hozzá hü csapatok segítségével leverette a lázadást. A vezetőket elfogták. A washingtoni köröket aggasztja Ázsia ezen délkeleti részében fennálló bizonytalan helyzet. A szomszédos Laoszban is erős népi mozgalom, a Pathet Lao, fenyegeti a nyugat-barát kormányt, mig Cambodia semleges politikát folytat Ha a népi erők kerülnek felszínre ezekben az országokban, hatással volna a szomszédos országokra :is és a SEATO katonai egyezményt bukással fenyegetné. 3? 13
