Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-07-14 / 28. szám
Thursday, July 14, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 ÓRIÁSI PÉNZPOCSÉKOLÁS A HADSEREGNÉL Az óriási részvénytársaságok hatalmas profitja a hidegháborúból. - Mi dézi elő a dollár értékének romlását, és mi teszi az inflációt fenyegető veszéllyé A dollár vásárlóerejének állandó süllyedését mindenki tapasztalhatja, aki huzamosabb idő óta él már itt az Egyesült Államokban. Nem beszélve arról hogy a 2 világháború előtti szilárd értékű pénzegységünkben kifejezve a dollár ma már csak 47 centet ér, elég ha összehasonlítjuk az 1950-es, tehát 10 évvel ezelőtti értékével, és láthatjuk a gyors süllyedést. A mai dollár 83 1950-es centtel egyenértékű, tehát egy hatoddal kevesebb. De statisztika nélkül is nap mint nap érezzük ezt, a vásárlóközönséget olyan érzékenyen érintő folyamatot. Ez már olyan jelentős, hogy a kormányköröket is élénken foglalkoztatja, csak éppen nem csinálnak semmit megakadályozására. Azaz mégis csinálnak valamit. Ha ugyanis nagyon keressük az okát az előbbi fenyegető jelenségnek. azt tapasztalhatjuk, hogy adminisztrációnk jelentős mértékben elősegíti létrejöttét. Sokan azt fogják gondolni, hogyan lehet ilyet feltételezni a kormányról, hogy sajátmaga alatt vágja a fát, hisz az országot gyengíti ezzel. De a vizsgálatok azt mutatják, hogy intézkedései és a hidegháború fenntartását elősegítő politikája nagyon nagy szerepet játszik az infláció előidézésében. A hidegháborús politika fő szólamai a nemzeti védelem fokozása, külföldi államok támogatása és a nemzeti biztonság. Rengeteg pénz folyt már el az állami kasszából, tehát az adófizetők zsebéből erre a célra. A múlt évben számos bizonyíték merült fel, ami azt mutatja, hogy a kiadások nagyobb része, mit ezen ürügy alatt költöttek el, nagyon kis mértékben szolgálta azt a célt, amit nagy hangon hirdettek felhasználásukkal kapcsolatban. Sőt, legtöbbnyire gyöngítették országunkat a gazdasági kárral, amit előidéztek. Egy néhány ilyen intézkedést vizsgáljunk meg közelebbről. Mi volt a célja a felhalmozott állami készleteknek? A nagy befolyású részvénytársaságok, amelyeknek kapcsolata a legfelső állami hivatalokkal közismert, “meggyőzték” a felelős szerveket, hogy az állam biztonsága szempontjából igen fontos a stratégiai anyagok felhalmozása a kincstár raktáraiban. 8 milliárd értékű felhalmozott fém, olaj és gumi gyűlt igy egybe, aminek fő célja, ahogy most utólag maguk a nagy üzleti vállalkozások elismerik —, az volt, hogy a nyersanyagok árait magas szinten tartsák. Állami szerveink pl. támogatást nyújtottak a fémbányaipar tulajdonosainak. A Magazine of Wall Street maga irta, hogy sem gazdasági, sem katonai indoka nem volt az intézkedés elrendelésének. Ez a hatalmas készlet, aminek megszerzésére annyi pénzt fordítottak, s amelynek nagyrésze már elavult, komoly gondot okoz az illetékeseknek, hogy mit csináljanak vele. Mert még ha akadna rá vevő, azok a vállalatok, melyektől eredetileg megvásárolták, nem akarják eladásukat, mert veszélyeztetné az újonnan termelt áruk piacát. Az eredetileg stratégiai megokolások alapján felhalmozott áruk tehát hozzásegítették a milliárdos vállalatokat, hogy a fogyasztási javak egész sorának magas árát fenntartsák. Mi több maguknak a fogyasztóknak kellett finanszírozni azon állami szerveket adójuk által, melyek népellenes rendelkezéseikkel segítettek még több pénzt kihúzni a zsebükből. Olcsó vásár a hadseregnél A hadügyminisztériumnak most problémát okoz, hogy hogyan tudna megszabadulni a nemrég még olyan fontosnak hirdetett nyersanyagoktól. A rendelkezésre álló raktárhelyiségek befogadóképessége már kimerült és keli a hely az uj, talán MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy most Júliusban lejárt az előfizetésem. Itt mellékelek $..............................-t Név: ...................................................................... Cim: ...................................................................... “még fontosabb” készleteknek. A minisztérium mái- hozzászokott az ilyen prob léniákhoz, sőt “megoldásukhoz” is. 1958-ban a hadügyminisztérium hét és fél milliárd dollár összegű árut kótyavetyélt el. Ezek közül 1 milliárd értéküt a vételár 8 százalékáért, bár a készletek vadonat újak voltak. Bizonyos esetekben 7 dollárba került egy $5 értékű áru eladása. A légihaderőnél elhatározták, hogy megváltoztatják a páncélsisak formáját. így a felesleges régieket eladták darabját 75 dollárért. Ezek a sisakok az adófizetőknek darabonként 550 dollárjukba kerültek. Még számtalan példát lehetne felsorolni, amikor a hadseregnél megállapítják, hogy az egyik vagy másik repülőgép-fajta vagy rakéta típus elavult, mielőtt még használatba vették vagy tömeggyártásukat elkezdték volna. Mi az oka az ilyen nyilvánvaló hibáknak, tévedéseknek és elszámitásoknak? Miért nem akadályozzák meg a pénznek ilyen mértéktelen szórását? A nagyvállalatok és a kormányszervek kapcsolata Ha felelni akarunk az előbbi kérdésekre, ugv meg kell vizsgálnunk, hogy kik adják, illetve kik kapják ezeket a rendeléseket. A szenátusi vizsgálatok és jelentések valamint a U. S. Office of Accounting hasonló jelentései az elmúlt évben, nem hagynak kétséget az irányban, hogy a nagy vállalkozások és a kormány szervei között szoros a kapcsolat. A magasrangu törzstisztek nyugalomba vonulásuk után rendszerint a katonai szerződéseket kereső és akaró részvénytársaságoknál kapnak alkalmazást. Viszont megfordítva a vállalatok magas állású vezetői sokszor elhagyják állásukat, hogy a hadügyminisztérium kötelékébe lépjenek. A kettő közötti összefüggést most már az igen rövidlátó emberek is észrevehetik... Ennek a jól működő kapcsolatnak egyik példáját a Navy esetében láthattuk. A Navy 600 millió dolláros rendelést adott olyan repülőgépekre, amikről Campbell főellenőr megállapította, hogy képtelenek betölteni hivatásukat, igy használhatatlanok a kijelölt célra. Lehet, hogy tudatlanságból csinálták ezt? Nem valószínű, mert utána, hogy a hiba kiderült — állapította meg Campbell — a Navy ujabh hasonló mennyiségű rendelést adott le ugyanezekből a fajtákból. Ezek a repülőgépek, amiket több mint 1 milliárd dollár értékben rendeltek meg nemcsak rengeteg pénzünkbe kerültek, hanem emberek életébe is. Ezeknek a gépeknek — az F-7-U jet vadászokról van szó — a baleset százaléka kétszer akkora, mint más jet gépeknek. Mikor nyilvánosságra jutott, hogy 762 magasrangu katona- és tengerésztiszt lépett annak a 100 vállalatnak alkalmazottai sorába melyek az uj fegyvervásárlási szerződés 80 százalékát megkapták, sokan azt hitték most már betelt a mérték, és kongresszusi vizsgálatot követeltek. Mind- ezideig semmi nem történt az ügyben. A vállalatok haszna ezeknél a katonai rendeléseknél fantasztikus összegekre rúg. A szerződéseket nem szabadversenyen alapuló szerződés- ajánlat alapján kötik meg, hanem külön tárgyalásokon, ahol az illető vállalat alkalmazottai és a kormány tisztviselői vannak jelen. Tehát az előbbieknek még a szokásos tervajánlatot sem kell elkésziteniök, hogy megkapják amit akarnak. így történhetett meg az, hogy a North American Aviation Co. 802 százalékos hasznot ért el 1954- ben a kormányszerződések alapján, és a Lockheed 238-at a megelőző évben. Hozzátehetjük még ehhez, hogy a repülőgép ipar és közvetlen utána az autó- és a villamossági cikkeket gyártó ipar az, mely a legtöbb kormány támogatást kapja. így pl. állami pénzen finanszírozott kisérleti laboratóriumuk által hasznosított találmányuk, önköltség leszállítás folytán százmilliós profitnyereséget jelent a tulajdonosoknak. Bár az államtól kapott pénzen érték el az eredményt, a haszon 100 százalékban az övék. így mi adófizetők kétszeresen járulunk hozzá milliárdos jövedelmükhöz. Nem éreznek felelősséget Láthattuk milyen óriási hasznot vágtak és vágnak zsebre a nagy vállalkozások. Úgy látszik senki nem törődik azzal, hogy mire megy az a rengeteg adóból származó jövedelem, amit közvetve, vagy közvetlenül a dolgozó kisemberek fizetnek be az államkasszába. A pénzpocsékolás teljesen szemérmetlen módon való megnyilvánulására az ellenőrzés és felelősségrevonás hiánya miatt, még nagyon sok példát lehetne felhozni. Egyik szembetűnő jelenség például a katonai ingatlan tulajdon hatalmas növekedése. Eddig már 33 milliárd dollárba került az az ingatlan, amit a hadsereg megszerzett és ehhez minden évben hozzáadnak még 1.5—2 milliárd értékűt. Eladni még nem adtak el belőle semmit. Jelentős részére már nincs szükség és a fenntartásuk rengeteg pénzbe kerül. A Pentagon könnyen csökkenthetné a kiadásokat, ha a becslés szerinti 1 milliárd dollár értékű felesleges ingatlant eladná. Ez nemcsak az eladásból származó 1 milliárd dollár bevételt jelenti, hanem megtakarítanák a 300 millió dollár karbantartási összeget is. Egy másik példája a pénz felelőtlen szórásának a 300 katonaláda “rémtörténete”. A németországi Bitberg városkában van a légierőnknek egy egysége. Ezek igényeltek 300 darab katonaládát. Mig az igényük a philadelphiai szállásközpontba eljutott, csodálatos módon megnövekedett és 30,- 017 drb. lett belőle. Anélkül, hogy megvizsgálták volna hogyan lehet egy 400 emberből álló kis egységnek szüksége több mint 30,000 bőröndre, elküldték a kívánt mennyiséget texasi és tennes- seei ellátmány központokból. Mire a tévedés kiderült, már túl késő volt arra, hogy 100.000 dollárnyi szállítási költséget megtakarítsák. De ez még nem minden. A rengeteg bőröndből a, bitbergi bázis csak 702-őt vett át, még igy is több mint a kétszeresét a szükséges mennyiségnek. A többi a németországi Giessen városába került, az ottani hadifelszerelés raktárunkba. Akkor derült ki. hogy ott többezer katonaláda volt már korábban is a raktáron, amiből a bitbergi igényt mindjárt kielégíthették volna. A hidegháború és az infláció Csak egy részét tekintettük át annak a felelőtlen garázdálkodásnak, amit az adókból befolyt összegekkel folytatnak a “védelem” nevében. A kiadások jelentős része csak arra volt jó, hogy a nagy részvénytársaságok amugyis busás profitját növeljék az adófizetők pénzéből. Kiszámították, hogy ha a hidegháború okozta kiadásokat 15 milliárd dollárral csökkentenék, úgy minden 4 tagú család, amelyiknek jövedelme nem haladja meg az évi 4,500 dollárt, adómentes lehetne, 5,207 dolláros évi jövedelem esetében pedig 473 dolláros adócsökkentést kaphatna. Az adó csökkentését a kapzsi vállalatok profitjának lényeges leszállításával és a kormányszervek felelőtlen költekezésének jobb ellenőrzésével, el lehetne érni. Mig ellenkező esetben szembe kell néznünk a dollár értékének állandó csökkenésével és az infláció állandó növekedésével. Csak titokban WASHINGTON. — A republikánus párt igen nagy dicsekvéssel jelentette, hogy úgy Kaliforniában, mint Indiana államban az előválasztások alkalmával Richard Nixon milyen rendkívül sok szavazatot kapott az elnökielölésre annak ellenére, hogy ezen államokban semmiféle korteskedést sem folytatott. Most azonban kiderült — mint Drew Pearson, neves szindikált rovatiró nyilvánosságra hozta, hogy a jelzett államokban a Nixon-gépezet nagy kiterjedésű, sok pénzbe kerülő telefon-kortesko- dást folytatott. Minden jelentősebb városban egy telefon-központból felhívták az összes regisztrált republikánus szavazókat, felolvasták nekik a központi irodában készített üzenetet, amely szerint a párt jövője függ attól, hogy Nixon most nagy szavazatot kapjon. De ugyanakkor, midőn kérték minden regisztrált republikánus szavazó aktiv támogatását, arra is kérték, hogy ezt a telefonbeszélgetést tartsa titokban. És ami a legfontosabb, hogy mindenki megkapta azt az utasítást is, hogy hová küldje a telefon-korteskodással kapcsolatos számláját, amit át fognak nézni és ki fognak fizetni. Szóval már itt mutatkozott, hogy a Nixon kampányban lesz elég pénz, nem kell tisztán csak hazafias érzéstől hajtva, szentimentális követőnek lenni a republikánus jelölt híveinek. vwvwwvwvwvww^wwvwwwvwvwwwwwvwvw* MEGBOTOZTÁK a durbani börtön'"'"- azokat az afrikaiakat, akiket ségük miatt lefo^-1 ' kát a l'"
