Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-10-06 / 40. szám
Thursday, October 6, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 A merikai közvélemény A fegyvergyárosok állal pénzelt irodákban készítik a háborús feszültséget emelő“ olvasók leveleit” Irta: GERÉB JÓZSEF Az Egyesült Nemzetek Általános Gyűlése (UN General Assembly) tárgyalásainak menetét figyelve nagyon tisztán lehetett látni, hogy a sajtó most már messze túllépte hivatását és a közönség informálója helyett a közvélemény irányitója lett. Már itt meg kell jegyeznünk, hogy manapság a “sajtó” név alatt nem csupán az újságokat és folyóiratokat értjük, hanem a rádiót, a televíziót, sőt még a filmszínházakat is értjük, amelyek a szórakoztatás mellett a napi események híreit és az azokkal kapcsolatos véleményeiket is terjesztikMég meg sem érkeztek az Egyesült Nemzetek gyűlésére a külföldi államfők, az amerikai újságokat elárasztották az olvasók levelei, amelyekben hisztérikusan követelték, hogy az amerikai sajtó NE FOGLALKOZZON Kruscsevvel meg a népköztársaságok más vezetőivel; jelentsék úgy az Egyesült'Nemzetek gyűléseinek menetét, mintha orosz és más “ellenséges” küldöttek nem is lennének ott. Szóval követelték, hogy az amerikai sajtó az “agyonhallgatás” fegyverét alkalmazza a népköztársaságok küldötteivel szemben. Az amerikai lapok meglehetősen prominens helyet adtak a mindenféle durva sértésekkel telitett ily “követelő” leveleknek, amelyek hatása alatt az egyik kisebb rádió állomás (WBAZ, Kingston, N. Y.) bejelentette, hogy teljesiti A NÉP KÖVETELÉSÉT, AMIT EZEK A LEVELEK KIFEJEZNEK s a többi leadó-állomásokat is csatlakozásra kérte. Olyan nagy kavarodást csináltak a durva, erőszakoskodó levelek, hogy a nagy újságok szerkesztői meg a nagy televízió állomások igazgatói gyors megbeszélést folyhattak, amelyről úgy az AP, mint a UPI hírszolgáltató vállalatok beszámoltak. Az Associated Press beszámolójában ezt a jellemző pár sort találtuk: “Mostanában nagyon sok, — leginkább nők aláírását mutató — olyan leveleket kapnak az újságok, a magazinok, hogy Kruscsev miniszter- elnöknek az Egyesült Nemzetek gyűlésein elmondott beszédeit hallgassa el az amerikai sajtó és általában véve ne is tegyen róla említést amerikai tartózkodásának ideje alatt”. A hir szerint a nagy lapok szerkesztői (Turner Catledge, New York Times; M. J. Ogden, Providence Journal; J. R. Wiggins, Washington Post) és a TV nagy, úgynevezett “chain” szervezetei- vezetői úgy találták, hogy a sajtó rendeltetése még ma is elsősorban a hirek terjesztése. Véleményük szerint Kruscsev és a többi “kommunista” küldöttség jelenlegi szerepe az Egyesült Nemzetekben HIR, méghozzá FONTOS HIR, amelynek elhallgatása ellenkezne a sajtó rendeltetésével. Az AP hir a fenti idézetet a következő pár szóval egészítette ki: “Adataink vannak arra, hogy az ilyen (hisztérikuson kiabáló) leveleket nem spontánszerüen Írják, hanem VALAMILYEN SZERVEZET VAN MÖGÖTTÜK". Igazán sajnálatos dolog, hogy az AP hírszolgáltató vállalat nem adott több információt, nem irta meg, hogy milyen adatai vannak arra, hogy valamilyen központosított szervezet irányítja az amerikai közvélemény ily durva befolyásolását méghozzá oly módon, mintha az spontászerüleg magától a néptől származna. Hogy jobban megértsük a dolgot, nézzük csak a legutóbbi esetet. Mint ismeretes, az 533 négyzetmérföld területű “Panama Canal Zone” valójában a Panama Köztársaság tulajdona, noha jelenleg az Egyesült Államok védelme alatt áll, miután azon keresztül halad a Panama-csatorna, de Amerika azért (az 1955-ben megújított egyezség szerint évi 1.930,000 dollár bérletet fizet. Panama köztársaság régi követelése volt, hogy szuverénitásának elismerésére a Canal Zónában az amerikai zászló mellett kitűzhessék a panamai zászlót is. Ezt a követelést a napokban az Egyesült Államok teljesítette, mire egyszerre csak az amerikai sajtót elözönlötték az ilyen levelek: “A kommunisták régi vágya, hogy az Egyesült Államok szuverénitását aláássa a Canal Zónában. A kongresszus ezt jól tudta és eddig leszavazott minden ilyen ajánlatot. És ime, most Herter (külügyminiszter) ajánlatára Eisenhower elnök kapitulált. írjatok a kongresz- szus tagjaihoz, tiltakozzatok és követeljétek Herter elmozdítását.” (Aláírva: Mrs. F. Thomas.) “Ugy-e most kitűnt, hogy Secretary of State Herter milyen keztyüs kézzel bánik a kommunistákkal?! Milyen jogon szakította meg a diplomáciai összeköttetést a kommunizmus ellen harcoló Dominikai Köztársasággal (Trujillo diktátorral) és tovább barátkozik az erősen kommunista Fidel Castroval? És most látható lett, hogy még a Panama Canalt is vissza akarja adni a Panama Köztársaságnak. Sürgősen írjatok tiltakozó levelet stb., stb. (Aláírva: Mrs. Barbara Loversky.) “Nem bírom tovább hallgatagon eltűrni, amit a mi külügyminiszterünk csinál. Meddig fogja még megengedni, hogy Castro-féle kommunisták idejöjjenek kikémkedni az országunkat? És ráadásul kommunista kézre akarja juttatni a Panama-csatornát is. írjatok tiltakozó levelet, stb. (Mrs. Florence Border.) Elég ennyi mutatónak. A kérdés az: kik Írják az ilyen — enyhén szólva is —, “elfogult” leveleket? És vajon igazán spontánszerü kifakadások- e azok, avagy központi irodákból irányított szervezett propaganda termékei ? Nem véletlen Néhány hónappal ezelőtt a kongresszus alsóházában szóvátették, hogy az amerikai vidéki újságok gyakran egészen azonos szövegű vezércikkeket hoznak. Ez természetesen nem a véletlen eredménye, hanem azt a tényt mutatta, hogy az ilyen lapokat valamilyen irodából látják el vezércikkekkel. Nemrégiben Estes Kefauver demokrata szenátor panaszkodott, hogy Tennessee állam újságjaiban ilyen, a szerkesztőhöz irt levelekben kifejtett durva támadást intéztek ellene válaszul a gyógyszergyárosok árdrágító módszereinek leleplezéséért. Ezeket a leveleket nem a “felháborodott” olvasók Írták, mint jelezték, hanem egv hirdetési ügynökség küldte, vagy küldette az újságoknak. A polgári pártok konvencióit megelőző állami előválasztásoknál Nixon alelnöknek nem akadt ellenfele. A republikánusok tehát attól tartottak, hogy ellenfél nélkül Nixon nagyon kevés szavazatot fog kapni, amiből esetleg arra lehet majd következtetni, hogy nagyon messze elmaradt a demokrata jelölt mögött. Azért az előválasztásokat megelőző napokban egy “kellemesen” csengő női hang hívta fel a szavazókat, hogy menjenek és szavazzanak Nixonra, ha mindjárt nincs is szükség magasszámu szavazatra a jelöléshez. A hírszolgáltató vállalatok azt is megírták, hogy a Nixon politikai gépezete jól megszervezte ezt a telefonáló asszonyhadsereget és azokat természetesen JÓL FIZETTÉK. Mint láthatjuk, az ily levelek nagyon de nagyon kevés kivétellel mind a kommunista “mumussal” ijesztgetnek. Az pedig része a háborús uszításnak, amiből az egyre növekvő fegyverkezés táplálkozik. Igazán egész bátran kimondhatjuk, hogy az ilyen ijesztgető, majd követelő túlzó hazafias, hisztérikus levelek mögött a fegyverérdekeltséget találjuk. A második világháborút megelőzőleg számos olyan ember élt ebben az országban, akik az “an- ti-kommunizmus business”-ból éltek. George Sel- des az “In Fact” cimii lapjában igen találóan “féreg fasiszta” nevet adta nekik. Titokban dolgoznak A féreg-fasiszták most eltűntek a felszínről. De csak a felszínről, mert titokban operálnak. Különböző nevek alatt hon-mentő irodákat tartanak fenn, amelyekből szüntelenül áramlik a népköz- társaságok gyalázása, a kommunizmussal való ijesztgetés és durva támadás mindazok ellen, akik nem követik vakon az általuk igy létrehozott “közvéleményt”. Az ilyen irodákat természetesen a fegyverérdekeltség finanszírozza. A féreg-fasiszták azelőtt sem voltak nagyon szerények, “ildomosak”,, de most, hogy titokban működnek, élesen támadják nemcsak a kommunistákat, szocialistákat, szak- szervezeteket, liberálisokat, de még olyan kormánytisztviselőket, mint Herter külügyminiszter is, ha vakon nem követik az ő általuk előirt hazafias közvéleményt. Igaz, hogy a súlyúk, a befolyásuk egyre esik, de azért mégis jó lenne, ha valamelyik kongresszusi bizottság, mint például a Kefauver bizottsága kivizsgálná ezt a dolgot és feltárná a titokban működő közvélemény gyártó irodák címeit. Természetesen ezt ne várjuk az “Unamerican Activities” bizottságtól, amelynek működése egészen az ilyen posvány-hazafiak adataira támaszkodik. E lap olvasóinak meg azt ajánlom, hogy ne vegyék komolyan az ilyen túlzóan hazafias, vagy pedig túlzóan reakciós leveleket, bármelyik újságban látják is azokat. Mert időközönként azokból láthatunk egy-eg.v példát az idegennyelvü sajtóban is. A háborús propaganda egyik ágazata az, amely nem szűnik meg addig, amig a fegyverkezés határtalan nagy hasznot hajt egyes embercsoportoknak. STEVENSON KALIFORNIAI BESZÉDE Élesen bírálta a kormány külpolitikáját A kaliforniai Berkeley városában Adlai E. Stevenson mintegy 9,000 hallgató előtt mondta el beszédét, a demokrata párti elnökjelöltért folyó kampány keretében. A hatalmas tetszéssel fogadott beszéd keretében rámutatott arra, hogy a Szovjet “őszintén irtózik” az egész világot átfogó fegyverkezési versenytől. Ha ezt nem vesszük figyelembe — hangsúlyozta — akkor olyan hátrányos helyzetbe kerülünk, ahonnan nehezebben tudjuk megítélni az ügyeket, és ennek alapján tetteink is nehézkesebbek lesznek. A lefegyverzés kérdésével kapcsolatban tárgyalásra kell törekednünk a Szovjetunióval. Azt kérte, hogy vezetőink “állandóan kísérletezzenek, hogy az oroszokkal karöltve, olyan közös vállalkozásba kezdjenek, amely a békét célozza és ugyanakkor az egész emberiség jólétének emelését.” Minden eszközt meg kell ragadnunk — mondta Stevenson —, “hogy meggyőzzük az oroszokat lefegyverzési hajlandóságunkról, hogy haderőnket nemzetközi ellenőrzés alá helyezzük és hogy felépítsük a rendőrséget és keretét egy erőszak- mentes világnak.” “Nagyon meg voltam lepve — mondta —, hogy az ország hivatalos körei helytelenítették Kruscsev jelenlétét az Egyesült Nemzetek közgyűlésén”. Stevenson ezután rámutatott arra, hogy helytelen a hivatalos körök részéről, hogy Kruscsev minden szándékát és javaslatát már eleve ellenzik. Bírálta még azt is, hogy politikánk nem határozott irányvonalu és a vezetőknek sincs kiala- kitott véleményük arról, hogy milyen álláspontot kell elfoglalniuk az ország érdekében. Az Eisen- hower-adminisztrációt bírálva, a következőket mondta: “Mi nagy hangon beszéltünk és közben kis botot hordtunk.” “Amerikai bázisok, amerikai rakétatámaszpontok és bombavetők veszik körül Oroszországot. Berepültünk a területük fölé és a mi nukleáris támadóerőnk olyan közel van az ő területükhöz, mint országunkhoz Kuba.” Kritizálta a támaszpont rendszerünket és a kémrepülést, hogy a kormány nem veszi tekintetbe a tényeket és nem mérte fel a helyzetet, hogy mire lenne szükség. A veszélyes és feszült nemzetközi helyzetet adminisztrációnk “békének és jólétnek” nevezi. “Pontosan az ellenkezőjére” van szükség annak, mint amit eddig tettek — hangsúlyozta Stevenson. WWWWVUWVWWWWVVWVWWW'/WVWUWW NEM tudott születési bizonyítványt szerezni Ferdinand Engel, 19 éves német fiatalember, aki szüleit elvesztette a háborúban és nevelőotthonban nőtt fel. Mivel okmány nélkül nem köthetett házasságot, menyasszonyával a skóciai Gretna Greenbe ment, ahol minden irat nélkül, jogerősen összeadta őket — a helybeli kovács. • EGYÉVI adómentességet élvez Togóban mindenki, aki irás-olvasásból nyilvános vizsgán sikeresen szerepel. Ez a togói kormány legújabb kezdeményezése az analfabétizmus mielőbbi leküzdésére. ,j.-, • TÁVIRÁNYÍTÁSÚ szénkombájnt állítottak munkába az ostrawai kőszénbányában. A csehszlovák gyártmányú gép 200 méter távolságból irányítható. ...»
