Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-09-29 / 39. szám
Thursday, Sept. 29, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 üimqszßmle. Mire megy a játék Kongóban “A belgák Katangában, s általában Kongóban nem óhajtják elveszíteni vezető szerepüket. Most így úgy járnak el, mint amikor még ők voltak az, urak: ravaszul, keményen és a legnagyobb fokú eltökéltséggel” — irta az angol Observer egyik cikkében még két hónappal ezelőtt. Megállapítása ma is helytálló. A felszínen legfeljebb annyi változott, hogy a belga gyarmatosítók a nyílt sziliről kissé visszahúzódtak, átadták a főszerepét a UN-nek és azon belül az amerikai tőkéseknek és a velük szövetséges erőknek. A kincset elviszik. A Kongói Köztársaság rendkívül gazdag ásványi kincsekben. Az egész ország nemzeti jövedelmének 25—30 százalékát a bányászati termékek adják, és összes exportjának fele bányászati nyersanyag. Kongó szolgáltatja a tőkésvilág kobalt- iparigyémánttermelésének 70—75 százalékát, horganytermelésének 10, réztermelésének 9 és mangánércének 5 százalékát. Itt van a világ legjelentősebb uránlelőhelye is. A legtöbb bánya külszíni fejtésü, tehát a költséges befektetések tekintélyes részét a tőkések megtakaríthatják, s igen olcsón jutnak a nyersanyagokhoz. Ennek a mérhetetlen gazdagságnak a fő lelőhelye Katanga- Ez a tartomány, amely Kongó területének mintegy ötödé, szolgáltatja egész Kongó jövedelmének 60 százalékát. Katanga és általában egész Kongó óriási természeti kincseiből az ott élő nép, az ország törvényes gazdája — nem részesedik. Az országnak feldolgozóipara alig van. A meglevő ipar főleg az alapvető belső, közfogyasztási szükségletek kielégítésére dolgozik. Ezért a kitermelt bányakincseket zömükben nyers állapotban szállítják el. j A Kongói Köztársaság exportja átlagosan 22- 25 billió frank (50—1 dollár) ködül mozog. Az egész export 55—60 százaléka bányászati, 35 százaléka pedig mezőgazdasági (növényi és állati) termék. A kongói export 50 százaléka (1959-ben) Belgiumba irányult, 17 százaléka az Egyesült Államokba, 9—10 százaléka Angliába, a többi pedig főleg Franciaországba Nyugat-Németország- ba és Olaszországba. Érdekes módon a belga sajtó — de az amerikai is — azt hangoztatja, hogy az Egyesült Államok és Belgium importjában Kongónak alig van jelentősége. A számokat tekintve igy is van. Belgium importjában Kongó 5—6 százalékkal szerepel és az Egyesült Államok importjában pedig századszázalékok- kal fejezhető ki csupán a részaránya. De nem ez a lényeges, hanem az, hogy mit szállítanak el ? És ha ezt nézzük, óriási fontosságú terület a Kongó. A kongói gumiexport 25 százaléka Belgiumba és 35 százaléka az Egyesült Államokba irányul, az évi 280 ezer tonnás réztermelés 32 százalékát Belgium és 20 százalékát Franciaország szállitja el; az évi 20 ezer tonnás óntermelés 60 százalékát a belga és 30 százalékát az amerikai tőkések használják fel. A legszembetűnőbb Kongó jelentősége az ipargyé- mánt-termeléssel, mert ebből Kongó a világtermelés hetvenöt százalékát adja, ennek hetven százalékát az Egyesült Államok kapja. Kongó tehát, mint sok jelentős alapanyag forrása, döntő fontosságú terület. Nem említjük az uránércet, mivel ennek termeléséről nincsenek adatok- Egy tény azonban közismert: a kongói uránérc-termelés ( a lelőhelyek főleg Katangában vannak) 75 százalékát az Egvesült Államok és 25 százalékát Anglia szállitja eí Egyeduralkodó monopóliumok Kongó gazdaságában tehát a belga tőke dominál, de a monopóliumok bonyolult nemzetközi kapcsolatai révén — a belga befektetésekben is érdekelt az amerikai, az angol és újabban a nyugatnémet tőke. A legnagyobb és a kongói gazdasági élet minden területére kiterjedő hatalommal biró monopólium a Société Générale de Belgique. Ez a társaság Belgiumban is szinte egyeduralkodó. Tulajdonában van Belgium legnagyobb bankja (1952-ig Kongóban a pénzt ez a társaság bocsátotta ki), a Sabena repülőtársaság legnagyobb részvényese, volt; a kongói érc kiolvasztására Antwerpen mellett óriási kohómíüvel rendelkezik és Belgium acéltermelésének 40 százalékát szolgáltatja. Kongóban pedig szinte minden bánya, a leghatalmasabb ültetvények, az ötezer kilométer hosszú vasútvonal fele van a tulajdonában. A Société Générale egyik leányvállalata, az Union Miniére du Haut Katanga az egyeduralkodó a mezőgazdaságban (hétmillió hektár területű ültetvénnyel) és a bányászatban. Az Union Miniére rendelkezik közvetlenül még a bányakoncessziók megadása felett is. Ugyanis a Comité Special du Katanga nevű társaság birálja el és adja a bányajogot s ezen társaság összes részvényeinek egyharmada az Union Miniére tulajdounában van. Nem tekinthető ezért véltelennek, hogy az Union Miniere monopólium megszei-ezte magának a leggazdagabb bányákat, s a világ réztermelésének 8 százalékát, kobalttermelésének 70 százalékát adja. Ezenkívül a kongói ón-, cink-, szén-, rádium- és urániumtermelés döntő hányadát tartja kezében. De az Union Miniére nem kizárólagosan belga érdekeltség. Részvényeinek 60 százaléka ugyan a Société Générale tulajdona, de 30 százalékát a Tanganyika Concession nevű angol társaság és 10 százalékát az amerikai Rockefeller-monópo- lium tartja kezében. Csak egy jellemző adat az Union Miniére gazdagságára vonatkozóan; az Union Miniére adóbefizetései fedezik az összes RÖVIDEN LONS LE SAUNIER francia város polgár- mesteri hivatalának egyik szekrényében megtalálták Rouget de l’Isle, a Marseillaise zeneszerzőjének* tizenegy eddig ismeretlen szerzeményét. • RÁDIÓEGYETEMET létesítenek Sydneyben a nagy kiterjedésű és gyér lakosságú ausztráliai területen élő tanuló ifjúság oktatására. Az uj rádióállomás minden reggel 9-től este 10-ig csak előadásokat közvetít, és ezek jegyzeteit postán beszerezheti a hallgatóság. • A SZOVJETUNIÓ lakossága 17.9 millióval növekedett az utóbbi öt évben. Ez meghaladja Svédország. Norvégia és Finnország együttes lélekszámát. A halandóság alacsonyabb, a természetes szaporulat pedig magasabb, mint a kapitalista országok legtöbbjében. • KÖVÉR férfiakat és nőket toboroz egy svájci gyümölcstermelő egyesület. A jelentkezőket kizárólag almakosztra akarják fogni, hogy bizonyítsák az alma soványitó hatását. • RENATO GUTTOSO olasz festőművészt az első ízben kiadott 5 millió lírás Marzott-dijjal tüntették ki. A dijra kiirt pályázaton 92 művész vett részt. A tőkéseket azonban más is érdekeltté teszi Kongóban: a nagy tőkebefektetések. Becslések szerint a Kongóba berunazott összes külföldi töke 1 bülió belga frankra, azaz 2 billió dollárra rúg. Ennek 70—80 százaléka belga eredetű. Ezenkívül a belga állam 42 billió frankot fektetett be! • A legfiatalabb hallgató az ogyesszai egyetemen a 14 éves Zsenya Gutnyikov, akit különös tehetségére való tekintettel felvettek a matematika-fizika szakra. A fiú egyébként egy zeneiskola zongoratanszakának hetedévfolyamu növendéke. belga költségvetési bevételek egyharmadát, és 1959-ben az adók befizetése után a társaság a részvényesek között 3,5 billió frank (70 millió dollár) nyereséget osztott fel. Az angol és az amerikai tőke (néhol a holland tőkével együtt) jelen van az Unilever nevű óriási vegyimonopóliumban, amelynek egymillió hektár területű ültetvénye van Kongóban, ezenkívül a Forminiére társaságban, amely az ipari gyémánt kitermelését monopolizálta. A tőkések a kongói események alakulása következtében befektetéseiket és óriási profitjukat féltik- Belgiumban a beruházott tőke után átlag 9 százalék hasznot élveznek a monopóliumok, ez- zpI szemben Kongóban a haszon 19—20 százalék; vagyis kétszerié nagyobb profitot sajtolnak ki a kongói népből, mint hazai munkásaikból. Ennek oka — a rendkívül alacsony munkabérek. Az iparban dolgozó fehérek átlagos bére 8—10-szer több, mint a kongói négereké. Példátlanul alacsony ezért az egy főre jutó évi jövedelem Kongóban: 2200 frank (44 dollár). Világos, hogy ilyen körülmények között a tőkések mesés profithoz jutnak. A nemzetközi monopóliumok eddigi befektetéseik hasznából bőségesen fedezni tudták az újabb beruházásokat. Hivatalos adatok szerint évente 9—12 billió frankot ruháztak be Kongóba, a profit viszont az összes befektetett tőke után évente 35—40 billió frank volt. Tehát az évente élvezett profitnak körülbelül egyharmadát fektették be, mig kétharmada a tőkések tiszta haszna maradt. Jellemző a nemzetközi tőke nagy érdeklődésére Kongó iránt, hogy az Egyesült Államok részvételével nemrég alakult nemzetközi konzorcium (Congo International Management Corporation), amely főleg a kongói bányakincsek és energiaforrások kiaknázására az elkövetkező években kétbillió dollárt kívánt befektetni ! Érthető tehát, hogy a monopóliumok vérrel- vassal próbálják megtartani a kongói kincsesbányát. A belga tőkések és a velük érdekszövetségben lévők nem akarnak lemondani e gazdag profitforrásról, és igénybe vesznek minden eszközt céljaik megvalósitására. A UN-t az annak Biztonsági Tanácsát is felhasználják arra, hogy megőrizzék pozícióikat Kongóban vagy pedig uj kizsákmányolási lehetőségeket biztosítsanak a jövőben. Ezért dühödten és szakadatlanul kísérleteznek, hogy megbontsák a kongói nép egységét, letörjék ellenállását és harcát a függetlenség megszilárdításáért. Gyulai István Kikiáltották a független és szuverén Mali Köztársaságot Szeptember 23 -án péntek reggel rendkívüli ülést tartott a szudáni parlament. A törvényhozói testület Modibo Keita kormányfő törvényjavaslata alapján egyhangúlag kikiáltotta a független és szuverén Mali Köztársaságot A parlament ezzel alkotmányosan szentesítette a Szudáni Unió Párt rendkívüli kongresszusának határozatát. Mint a Szudáni Unió Párt rendkívüli kongreszszusának határozata mondja, a bamakói kormány “felszabadult Franciaországgal szemben minden kötelezettsége alól.” Ez a határozat lagi- kus következménye volt a Mali Államszövetség felbomlása után kialakult helyzetnek, különösen pedig az államszövetségből kivált szakadár Szenegál francia elismerésének. Emlékezetes, hogy a Mali Államszövetséget, amelyet két volt francia gyarmat, Szenegál és Szudán hozott létre, a francia kolonialisták segítségével megszervezett államcsíny gyakorlatilag kettészakította, Modibo Keita elnök azonban a puccs után is hangsúlyozta, hogy a Mali gondolatának fenn kell maradnia. Bamako tehát továbbra is megőrzi a középkori hatalmas afrikai állam, a hajdani Mali Birodalom történelmi örökségét: ezért határozta el a Szudáni Köztársaság, hogy nevét megváltoztatja és megalakítja a független Mali Köztársaságot. Világos azonban, hogy nem csupán névváltoztatásról, hogy nem csupán uj jogi formuláról van szó. A független Mali Köztársaság kikiáltásának fontos következményei lesznek mindenekelőtt két fontos területen: nevezetesen az ENSZ-ben és a francia—mali kapcsolatok területén.
