Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-09-29 / 39. szám

Kiujuli a harc Laoszban Laoszból jelentik, hogy ismét kiújult a harc a Pathet Lao és pártütő Nosavan miniszter seregei között. A harc Sam- neuatól két és fél mérföldnyire folyik és a hírek szerint a Pathet Lao seregei erősen nyomulnak előre. Kham Kong ezredes, a nyugat barátja segítséget kér, de nem fogadja el a törvényes kormánytól, amelynek feje Sou- vanna Phouma herceg, miniszterelnök Vientianeban. Kijelen­tette, hogy csak kommunista-ellenes forrásból kér segítsé­get, Boun Oum harcegtől, vagy Phoumi Nosovan generális­tól. A N. Y. Times szerint Kham Kong ezredes még a kor­mány fővárosából Vientianeből jövő repülőgépet sem engedi leszállni, mert csupán a törvényes kormány ellen lázadók ve­zéreit ismeri el maga felett. A törvényes kormány miniszterelnöke, Souvanna Phouma nem hiszi, hogy a Pathet Loa komolyan támad az északi város Phongsaly ellen, mert bízik a Pathet Lao vezetők Ígé­retében és csupán helyi tévedésnek minősiti a támadást, va­lamelyik gerilla csoport részéről. Közben a kormány seregei Ouane Rathikone tábornok vezetése alatt elverték Nosovan seregét Paksannál, de Nosovan most újból csoportosítja erőit a kormány ellen, amely neki miniszteri tárcát nyújtott előzőleg. Souvanna Phouma miniszterelnök kijelentette, hogy a kor­mány ura a helyzetnek és egy rossz hirt kapott csupán, “fel­robbantották a hidat a Nam Lo folyón egyetlen ágyulövéssel, amelv Thailandból a Mekong folyó túloldaláról jött.” Még mindig várják a bocsánat kérést A newvorki rabbik egyesülete elfogadta Robert Wagner polgármester bocsánatkérését, azonban nem találja kielégí­tőnek Stephen S. Kennedy rendőrfőnök magyarázkodását, sértőnek találja Kennedy megjegyzését a zsidó rendőrök val­lásosságára vonatkozólag. Még mindig hisznek abban, hogy a rendőrfőnök “sajnálatának ad kifejezést”. Az egyik rabbi abban reménykedik, hogy legalább a zsidók legnagyobb ün­nepét “Yom Kippur”-t megünnepelhetik a zsidó rendőrök. A nézeteltérés ott kezdődött, hogy Kennedy rendőrfőnök azt a megjegyzést tette a zsidó rendőrökkel kapcsolatban, hogy “csak újévkor vallásosak, amikor a városnak az ENSZ láto­gatói miatt rendkiviili szükségük van reájuk”, majd kijelen­tette, hogy egy rendőrnek sea*. adnak szabad időt, amig a szükséghelyzet, tart. New Yorkban a 24,000 városi rendőr közül 1,300 zsidó. A polgármester kijelentette, hogy teljes bizalommal van Ken­nedy jóindulatával szemben és biztosra vette, hogy Kennedy bocsánatot kér a rabbiktól. Kennedy azonban nem tette ezt, bár mondott olyasmit a TV-n, hogy nem antiszemita és sen­kit sem akart megsérteni. Tanítók a sztrájktilalom ellen New York város középiskolai tanítói a bírósághoz fordul­tak, hogy helyezze hatályon kívül a Condon-Wadlin-törvényt. E törvényt alkotmányellenesnek tartják, amennyiben meg­tiltja a városi alkalmazottak sztrájkhoz való jogát. Ez az első eset, amikor próbára teszik e törvény alkotmányosságát, illetve a bíróság döntését kérik a kérdésben, bár 1947 óta jogtalannak tartják, amióta a sztrájkoló buffalói tanítók el­len megszavazták. A tanítók, rendőrök, tűzoltók, közlekedési munkások egyaránt elitélik a törvényt, amely megfosztja őket azon jogtól, amellyel más dolgozók, szakszervezetükön keresztül élhetnek, ha azt szükségesnek tartják. Harold G. Israelson, a tanítók szövetségének ügyvédje sze­rint e törvény értelmében bárkit elbocsáthatnak a várostól, aki azt megsérti. A jelenlegi bírósági keresettel kapcsolatosan az a legfon­tosabb, hogy végzést kaphatnak a törvényt illetőleg anélkül, hogy bárkire lesújtson. New Yorkban ezideig még senki ellen nem használták, a Condon-Wadlin törvényt, de John J. Theobald tanfelügyelő 1959 és 1960 tavaszán megfenyegette vele a tanítókat, ha sztrájkolni merészelnek. Mind a két alkalommal lefújták a sztrájkot. Vil. LX. No. 39. Thursday, September 29, 1960 NEW YORK, N. Y. Baráti tüntetés a szovjet küldöttség épületénél Rank and File szakszerve­zeti tagok, akik szeretnék, ha a hidegháború véget érne és a nyugat—kelet között ren­des kereskedelmi kapcsolatok jönnének létre, baráti tünte­tésre hívják New York mun­kásságát hétfőn, okt. 3-án d. u. 5 órára, a Szovjetunió UN- kövétségé elé. (68-ik utca és Park Avenue.) Meg akarják győzni Kurs- csev miniszterelnököt arról, hogy a lefegyverzésre és a gyarmatok felszabadítására irányuló javaslatát helyeslik. Úgy vélik, ez olyan kérdés az egész világ számára, hogy megérdemli, hogy barátságos légkörben tárgyalják. Sajnálják, hogy szakszer­vezetük vezetője, George Mea ny elfeledkezett a munkásság érdekeiről és a hidegháborús uszitókhoz csatlakozott. De Amerika munkássága békét és barátságot óhajt a világ népei között. Hussein király is jön Ammanból jelentik, Hussein, Jordánia királya is eljön az Egyesült Nemzetek nagygyűlésé­re. Beszélni is fog október első hetében. Huszonöt bányász elnusztult Dél-Afrika kormánya jelentet­te, hogy 25 bányász pusztult el Boksburgban, az East Rand-i aranybányában. Az ENSZ közgyűlése megkezdte tanácskozását Eisenhower, Tito, Nkrumah, Kruscsev és Castro nagy beszédeinek rövid összefoglalása Az Egyesült Nemzetek 15 , közgyűlését e hó 20-án d. u 3:22 órakor nyitották meg. A 1 megnyitón az országok kül­döttei között számos államfő és kormányfő foglalt helyet. A közgyűlés elnökévé Fri- derick H. Bolandot Írország küldöttét választották meg. Mindjárt a megnyitó után került sor az uj tagok felvé­telére. 13 afrikai ország és Cyprus felvételét egyhangúan megszavazták, igy korábbi 82 ország helyett 96-ra emelke- lett a tagok száma­Nagy érdeklődés vette kö­rül a New Yorkba érkezett Ham- és kormányfőket. A szállásuk körül hatalmas tö­meg verődött össze tiszte­letükre, bár az elmaradha­tatlan kis csoport ellenzék is megjelent. Kruscsev a Szov­jetunió miniszterelnöke saj­tókonferenciát is tartott a szovjet UN küldöttség szék­házának erkélyéről. Itt a szór ványosan előforduló ellen- 1 (ültetésekkel kapcsolatban kijelentette, hogy úgy látja az igazi amerikaiak tömegei barátságosak az ide, Ameri­ka földjére érkezett delegá­tusokkal szemben. Eisenhower beszéde Szeptember 22-én került sor Eisenhower elnök beszé­dére. Az elnök beszédének lé­nyege négy javaslatban fog­lalható össze. Az e’sö javaslat egy olyan programot ajánl amely l pontot foglal magában: 1.) Minden állam tartsa tisz teleiben az afrikai népek jo gát, hogy maguk választhas sák meg azt ,az utat amin járni akarnak és maguk dönthessék el milyen rend­szerben akarnak élni. Ide tartozik, hogy a UN tagjai tartózkodjanak a felforgató tevékenységtől és propagan­dától. Ugyancsak tartózkod­janak attól, hogy vitákat és nézeteltéréseket s z i t sanak ezen a területen vagy felbá­torítsák az. afrikai népeket, hogy fegyverkezési verseny­be kezdjenek. Tartózkodja­nak még attól is, hogy ki­használják a jelenlegi rende­zetlen kérdések problémáját azáltal, hogy fegyvert vagy csapatokat küldjenek erre a területre. 2.) Az Egyesült Nemze­teknek fel kell készülnie arra. hogy az afrikai népek belső biztonságát fenntartsa anél­kül, hogy ezek nagy fegyver­kezést indítsanak. A UN szakértői képezzék ki a belső biztonsági csapatokat a Kon­góban. Az elnök itt utalt a • ra, hogy az Egyesült Álla mok szívesen részt vállal ezeknek a feladatoknak lebo­nyolításában. — Reméli — mondta az el­nök, — hogy az afrikai álla­mok létre fognak hozni egy olyan politikai szervezetet amely megakadályozza, nog fegyverkezési verseny fej löd jön ki ezen a területen. 3.) Minden ország támo gassa azon szükségletek ele teremtését amelyek a kongó ■endkivüli helyzetben felme ültek. Amerika hajlandó — mondta az elnök, — hogy lé­nyegesen hozzájáruljon más nemzetekkel egyetemben a 100 millió dollárnak előte­remtéséhez amit a UN főtit­kára javasolt. 4 1 Az Egvesjilt Nemzf •eknek segítenie kell az u' fejlődő afrikai országokat hogy keresztül tudják vinn' hosszúlejáratú korszerűsít- si programjukat. A UN Kü lönleges alapját és a kitér jedt technikai megsegítés' programot úgy kell növeln5 hogy elérjék a 100 millió eredményt. így lehetősé^ lesz azoknak az országoknál a megsegítésére akik fejlesz­teni akarják gazdaságukat. 5.) A UN együttes erőfe ^zitésére van szükség az af dkai országok művelődési vi­szonyainak emelésénél. A: Egyesült Államok — tette hozzá az elnök — hajlandó; hogv a UN keretében olyan mértékben járuljon hozzá °zen törekvéshez ahogy azt r főtitkár és az afrikai népek maguk is jónak látják. A második javaslatban Ei senhower elnök kinyilvání­totta az USA szándéké4 hogy folytatni akarja a töb bi nukleáris hatalommal ? tárgyalást, a fegyverekhez szükséges anyagok gyártá­sának beszüntetéséről. Az Egyesült Államok pártolja a 10 nemzet közötti lefegyver­zési tárgyalást, amelyet az Egyesült Nemzeteken kívül állították fel tavaly. A harmadik javaslat az Egyesült Nemzetek számára csapatok kijelölését ajánlja Ezek a csapatok készenlét­ben lennének a jövőbeni szükséghelyzet esetében. A US mint nagyhatalom nem iárulna hozzá ennek a had­seregnek a létrehozásához csapatokkal, de légi és ten­geri szállítási eszközöket haj­landó biztosítani a számukra. A negyedik javaslat lénye­ge a UN “élelem a békéért”, programját érintette. Az Egyesült Államok és más or­szágok amelyek élelmiszerfe­lesleggel rendelkeznek ellát­nának másokat élelemmel a “Food and Agricultural Or­ganization” tanácsára s segí­tésére támaszkodva. Tito beszéde Ugyanezen a napon emel­kedett szólásra Jugoszlávia elnöke is. A NY Times tu­dósítója kiemeli, hogy Tito, Eisenhower elnök beszéde előtt tapssal köszöntötte a belépő elnököt, de a beszéd után egyáltalán nem tapsolt. A jugoszláv államfő beszédé­nek lényeges elemei a német kérdés és a gyarmati problé­mák valamint a lefegyverzés, voltak. A német Bundeswehr (had­sereg) felfegyverzésének kö­vetelése nukleáris fegyverek­kel jelentősen csökkenti a megegyezés és béke kibonta­kozását Európában és az egész világon- “Nem táplá­lunk gyűlöletet a német nép iránt — mondta Tito, — de mélyen érint bennünket a militarizmus felélesztése a Német Szövetségi Köztársa­ságban.” Vz UN kibővítéséről — Reméljük — mondotta a gyarmati kérdést érintve— hogy az UN a közeljövőben valóban univerzálissá válik annak eredményeként, hogy a most még gyarmati uralom alatt levő népek elnyerik füg­getlenségüket, és a Kínai Népköztársaság jogát is el­ismerik az UN-ben való kép­viseletre. Tito hangsúlyozta, hogy sok gyarmatosító hatalom nem akar megbékélni az Af­rikában tapasztalható törté­nelmi fejlődéssel, és politikai gazdasági és katonai intézke­désekkel igyekszik megállí­tani ezt a folyamatot. — Kongó — folytatta a jugoszláv küldöttség vezető­je — legtipikusabb megnyil­vánulása a negativ gyarma­tosító politikának, a kívülről való beavatkozásnak, a gyar­matosító erők és körök szűk érdekeinek védelmére. A leszerelésről Ezután a leszerelés prob­lémájáról beszélt részletezőn Tito. — Helytelen az a véle­mény, — mondotta, — hogv lehet egyidőben sikeresen tárgyalni és megsérteni i tárgyalásokon részt vevő ^e­(Folytatás a 2-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents