Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-09-29 / 39. szám

Thursday, Sept. 29, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 üűőLqszemle Mire megy a játék Kongóban “A belgák Katangában, s általában Kongóban nem óhajtják elveszíteni vezető szerepüket. Most így úgy járnak el, mint amikor még ők voltak az, urak: ravaszul, keményen és a legnagyobb fokú eltökéltséggel” — irta az angol Observer egyik cikkében még két hónappal ezelőtt. Megállapítá­sa ma is helytálló. A felszínen legfeljebb annyi változott, hogy a belga gyarmatosítók a nyílt színről kissé visszahúzódtak, átadták a fősze­repét a UN-nek és azon belül az amerikai tőké­seknek és a velük szövetséges erőknek. A kincset elviszik. A Kongói Köztársaság rendkívül gazdag ás­ványi kincsekben. Az egész ország nemzeti jö­vedelmének 25—30 százalékát a bányászati ter­mékek adják, és összes exportjának fele bányá­szati nyersanyag. Kongó szolgáltatja a tőkésvi­lág kobalt- iparigyémánttermelésének 70—75 százalékát, horganytermelésének 10, réztermelé­sének 9 és mangánércének 5 százalékát. Itt van a világ legjelentősebb uránlelőhelye is. A leg­több bánya külszíni fejtésü, tehát a költséges befektetések tekintélyes részét a tőkések megta­karíthatják, s igen olcsón jutnak a nyersanya­gokhoz. Ennek a mérhetetlen gazdagságnak a fő lelőhe­lye Katanga- Ez a tartomány, amely Kongó te­rületének mintegy ötödé, szolgáltatja egész Kon­gó jövedelmének 60 százalékát. Katanga és általában egész Kongó óriási ter­mészeti kincseiből az ott élő nép, az ország tör­vényes gazdája — nem részesedik. Az országnak feldolgozóipara alig van. A meglevő ipar főleg az alapvető belső, közfogyasztási szükségletek kielégítésére dolgozik. Ezért a kitermelt bánya­kincseket zömükben nyers állapotban szállítják el A Kongói Köztársaság exportja átlagosan 22- 25 billió frank (50—1 dollár) ködül mozog. Az egész export 55—60 százaléka bányászati, 35 százaléka pedig mezőgazdasági (növényi és álla­ti) termék. A kongói export 50 százaléka (1959-ben) Bel­giumba irányult, 17 százaléka az Egyesült Ál­lamokba, 9—10 százaléka Angliába, a többi pe­dig főleg Franciaországba Nvugat-Németország- ba és Olaszországba. Érdekes módon a belga sajtó — de az amerikai is — azt hangoztatja, hogy az Egyesült Államok és Belgium import­jában Kongónak alig van jelentősége. A számo­kat tekintve igy is van. Belgium importjában Kongó 5—6 százalékkal szerepel és az Egyesült Államok importjában pedig századszázalékok­kal fejezhető ki csupán a részaránya. De nem ez a lényeges, hanem az, hogy mit szállítanak el? És ha ezt nézzük, óriási fontosságú terület a Kongó. A kongói gumiexport 25 százalé­ka Belgiumba és 35 százaléka az Egyesült Álla­mokba irányul, az évi 280 ezer tonnás rézterme­lés 32 százalékát Belgium és 20 százalékát Franciaország szállítja el; az évi 20 ezer tonnás óntermelés 60 százalékát a belga és 30 százalé­kát az amerikai tőkések használják fel. A legszembetűnőbb Kongó jelentősége az ipargyé- mánt-termeléssel, mert ebből Kongó a világter­melés hetvenöt százalékát adja, ennek hetven százalékát az Egyesült Államok kapja. Kongó tehát, mint sok jelentős alapanyag forrása, döntő fontosságú terület. Nem említjük az uránércet, mivel ennek ter­meléséről nincsenek adatok- Egy tény azonban közismert: a kongói uránérc-termelés ( a lelő­helyek főleg Katangában vannak) 75 százalékát az Egvesíilt Államok és 25 százalékát Anglia szállítja el. Egyeduralkodó monopóliumok Kongó gazdaságál>an tehát a belga tőke domi­nál, de a monopóliumok bonyolult nemzetközi kapcsolatai révén — a belga befektetésekben is érdekelt az amerikai, az angol és újabban a nyugatnémet tőke. A legnagyobb és a kongói gazdasági élet minden területére kiterjedő ha­talommal biró monopólium a Société Générale de Belgique. Ez a társaság Belgiumban is szinte egyeduralkodó. Tukjdonában van Belgium leg­nagyobb bankja (1952-ig Kongóban a pénzt ez a társaság bocsátotta ki), a Sabena repülőtársaság legnagyobb részvényese volt; a kongói érc kiol­vasztására Antwerpen mellett óriási kohómüvel rendelkezik és Belgium acéltermelésének 40 szá­zalékát szolgáltatja. Kongóban pedig szinte min­den bánya, a leghatalmasabb ültetvények, az ötezer kilométer hosszú vasútvonal fele van a tulajdonában. A Société Générale egyik leányvállalata, az Union Miniére du Haut Katanga az egyeduralko­dó a mezőgazdaságban (hétmillió hektár terüle­tű ültetvénnyel) és a bányászatban. Az Union Miniére rendelkezik közvetlenül még a bánya­koncessziók megadása felett is. Ugyanis a Comi­té Special du Katanga nevű társaság bírálja el és adja a bányajogot s ezen társaság összes részvényeinek egyharmada az Union Miniére tulajdounában van. Nem tekinthető ezért véltelennek, hogy az Union Miniere monopólium megszerezte magánam a leggazdagabb bányákat, s a világ réztermelésének 8 százalékát, kobalt­termelésének 70 százalékát adja. Ezenkívül a kongói ón-, cink-, szín-, rádium- és urániumter­melés döntő hányadát tartja kezében. De az Union Miniere nem kizárólagosan belga érdekeltség. Részvényeinek 60 százaléka ugyan a Société Générale tulajdona, de 30 százalékát a Tanganyika Concession nevű angol társaság és 10 százalékát az amerikai Rockefeller-monópo- lium tartja kezében. Csak egy jellemző adat az Union Miniére gazdagságára vonatkozóan: az Union Miniére adóbefizetései fedezik az összes RÖVIDEN LONS LE SAUNIER francia város polgár- mesteri hivatalának egyik szekrényében megta­lálták Rouget de l’Isle, a Marseillaise zeneszer­zőjének tizenegy eddig ismeretlen szerzeményét. • RÁDIÓEGYETEMET létesítenek Sydneyben a nagy kiterjedésű és gyér lakosságú ausztrá­liai területen élő tanuló ifjúság oktatására. Az uj rádióállomás minden reggel 9-től este 10-ig csak előadásokat közvetít, és ezek jegyzeteit postán beszerezheti a hallgatóság. • A SZOVJETUNIÓ lakossága 17.9 millióval nö­vekedett az utóbbi öt évben. Ez meghaladja Svédország. Norvégia és Finnország együttes lélekszámát. A halandóság alacsonyabb, a ter­mészetes szaporulat pedig magasabb, mint a ka­pitalista országok legtöbbjében. • KÖVÉR férfiakat és nőket toboroz egy sváj­ci gyümölcstermelő egyesület. A jelentkezőket kizárólag almakosztra akarják fogni, hogy bizo­nyítsák az alma soványitó hatását. • RENATO GUTTOSO olasz festőművészt az első Ízben kiadott 5 millió lírás Marzott-dijjal tüntették ki. A díjra kiirt pályázaton 92 művész vett részt. belga költségvetési bevételek egyharmadát, és 1959-ben az adók befizetése után a társaság a részvényesek között 3,5 billió frank (70 millió dollár) nyereséget osztott fel. Az angol és az amerikai tőke (néhol a holland tőkével együtt) jelen van az Unilever nevű óriá­si vegyimonopóliumban, amelynek egymillió hek­tár területű ültetvénye van Kongóban, ezenkívül a Forminiére társaságban, amely az ipari gyé­mánt kitermelését monopolizálta. A tőkések a kongói események alakulása kö­vetkeztében befektetéseiket és óriási profitjukat féltik- Belgiumban a beruházott tőke után átlag 9 százalék hasznot élveznek a monopóliumok, ez­zel szemben Kongóban a haszon 19—20 száza­lék; vagyis kétszerié nagyobb profitot sajtolnak ki a kongói népből, mint hazai munkásaikból. Ennek oka — a rendkívül alacsony munka­bérek. Az iparban dolgozó fehérek átlagos bére 8—10-szer több, mint a kongói négereké. Példát­lanul alacsony ezért az egy főre jutó évi jövede­lem Kongóban: 2200 frank (44 dollár). Világos, hogy ilyen körülmények között a tőkések mesés profithoz jutnak. A nemzetközi monopóliumok eddigi befekteté­seik hasznából bőségesen fedezni tudták a* újabb beruházásokat. Hivatalos adatok szerint évente 9—12 billió frankot ruháztak be Kongó­ba, a profit viszont az összes befektetett tőke után évente 35—40 billió frank volt. Tehát a* évente élvezett profitnak körülbelül egyharma­dát fektették be, mig kétharmada a tőkések tisz­ta haszna maradt. Jellemző a nemzetközi tőke nagy érdeklődésére Kongó iránt, hogy az Egye­sült Államok részvételével nemrég alakult nem­zetközi konzorcium (Congo International Ma­nagement Corporation), amely főleg a kongói bá- nyakincsek és energiaforrások kiaknázására as elkövetkező években kétbillió dollárt kívánt be­fektetni ! Érthető tehát, hogy a monopóliumok vérrel- vassal próbálják megtartani a kongói kincsesbá­nyát. A belga tőkések és a velük érdekszövetség­ben lévők nem akarnak lemondani e gazdag pro­fitforrásról, és igénybe vesznek minden eszközt céljaik megvalósitására. A UN-t az annak Biz­tonsági Tanácsát is felhasználják arra, hogy meg­őrizzék pozícióikat Kongóban vagy pedig uj ki­zsákmányolási lehetőségeket biztosítsanak a jövő- ben. Ezért dühödben és szakadatlanul kísérletez­nek, hogy megbontsa« a Kongo: nó>j «íyswt, le­törjék ellenállását és harcát a függetlenség meg­szilárdításáért. Gyulai István Kikiáltották a függatlen és szuverén Mali Köztársaságot Szeptember 23 -án péntek reggel rendkívüli ülést tartott a szudáni parlament. A törvényho­zói testület Modibo Keita kormányfő törvényja­vaslata alapján egyhangúlag kikiáltotta a füg­getlen és szuverén Mali Köztársaságot­A parlament ezzel alkotmányosan szentesítet­te a Szudáni Unió Párt rendkívüli kongresszusá­nak határozatát. Mint a Szudáni Unió Párt rendkívüli kongresz- szusának határozata mondja, a bamakói kor­mány “felszabadult Franciaországgal szemben minden kötelezettsége alól.” Ez a határozat lagi- kus következménye volt a Mali Államszövetség felbomlása után kialakult helyzetnek, különösen pedig az államszövetségből kivált szakadár Sze­negál francia elismerésének. Emlékezetes, hogy a Mali Államszövetséget, amelyet két volt francia gyarmat, Szenegál és Szudán hozott létre, a francia kolonialisták se­gítségével megszervezett államcsíny gyakorlati­lag kettészakította, Modibo Keita elnök azonban a puccs után is hangsúlyozta, hogy a Mali gon­dolatának fenn kell maradnia. Bamako tehát to­vábbra is megőrzi a középkori hatalmas afrikai állam, a hajdani Mali Birodalom történelmi örök­ségét : ezért határozta el a Szudáni Köztársaság, hogy nevét megváltoztatja és megalakítja a füg­getlen Mali Köztársaságot. A tökévseket azonban más is érdekeltté teszi Kongóban: a nagy tőkebefektetések. Becs­lések szerint a Kongóba berunazott összes kül­földi tőke 1 billió belga frankra, azaz 2 billió dol­lárra rúg. Ennek 70-—80 százaléka belga erede­tű. Ezenkívül a belga állam 42 billió frankot fek­tetett be! A legfiatalabb hallgató az ogyesszai egyete­men a 14 éves Zsenya Gutnyikov, akit különös tehetségére való tekintettel felvettek a matema­tika-fizika szakra. A fiú egyébként egy zeneis­kola zongoratanszakának hetedévfolyamu nö­vendéke. Világos azonban, hogy nem csupán névváltoz­tatásról, hogy nem csupán uj jogi formuláról van szó. A független Mali Köztársaság kikiáltá­sának fontos következményei lesznek minden­ekelőtt két fontos területen: nevezetesen a* ENSZ-ben és a francia—mali kapcsolatok terü­letén.

Next

/
Thumbnails
Contents