Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-07-07 / 27. szám
14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ \ Thursday, July 7, 1960 A japán események háttere A japán nép győzelmet aratott annak a harcnak az első szakaszában, amely Dwight E. Eisenhower elnök látogatásának lemondásáért, a Kishi kormány megbuktatásáért, a jelenlegi parlament feloszlatásáért, uj választások kiírásáért és az amerikai—japán katonai szerződés felbontásáért folyik. A kormány kénytelen volt meghajolni a heteken át tartó tüntetések hatalmas nyomása alatt, s közölni Eisenhowerral, hogy “az időt nem tartja alkalmasnak” a látogatásra. Japán népe örömujjongással köszöntötte az első győzelmet, de a népmozgalom ereje a látogatás elbalasz tásának bejelentése után nem gyengült, hanem tovább fokozódott. A tömegek felkészültek a harc következő szakaszára: a kormány és a parlament megbuktatására. Az ismert japan események nem váratlanul, nem minden előzmény nélkül következtek be. A második világháború óta értek, sűrűsödtek azok a problémák, amelyek most kül- és belpolitikai tekintetben egyaránt kiélezték a nép és az uralkodó osztály ellentéteit, és ez a feszültség a dolgozók sokmilliós tömegeinek feltartóztathatatlan mozgalmában robbant ki. Japán helyzete sajátos, sok tekintetben eltérő a többi ázsiai tőkésországétól. Az alapkérdésekben azonban ugyanazokat a megoldásra váró problémákat láthatjuk, mint az Egyesült Államok által megszállva tartott más országokban: helyreállítani az ország függetlenségét, kiszakadni az amerikai katonai szövetségből, felszámolni a halálos veszélyt jelentő amerikai támaszpontokat, biztosítani az alapvető emberi jogokat, és lemondásra kényszeríteni a reakciós kormányzatot. Ezekért a célokért harcol immár 15 esztendeje a japán nép. Az események mozgató rugóinak teljes megértéséhez mindenekelőtt emlékeztetni kell arra,- hogy az atombomba első áldozata két japán város, Hirosima és Nagaszaki volt. Az országban másfélmillió embert, egymillió lakóházat pusztított el a második világháború. Japán elvesztette nemzeti vagyonának 42 százalékát és iparának 30- százalékát. Á kapituláció előtt álló országra esztelenül és szükségtelenül ledobott két atombomba végtelen gyűlöletet ébresztett a népben az amerikaiakkal szemben és ez a gyűlölet 15 év erőszakoskodásai, elnyomó és kíméletlen rablópolitikája következtében még jobban elmélyült. A követelést, hogy tiltsák be az atombombát, 36 millió japán irta alá, csaknem a teljes felnőtt lakosság. Az első két atombomba amerikai eredetű volt. és az uj atomveszély is a “Made in USA” jelzést viseli. E veszély közvetlenül az úgynevezett amerikai—japán “biztonsági szerződésben” ölt testet. A szerződés egyik legfőbb pontja, hogy ha az Egyesült Államok Japánban állomásozó erői fegyveres konfliktust robbantanak ki, akkor Japán is automatikusan hadba lép. Vagyis Japán békéje teljesen ki van szolgáltatva az amerikai politika vezető köreinek. Ennek nagy veszélye a Powers-ügy óta senki előtt nem kétséges. A néptömegek levonták az amerikai kémrepülés tanulságait. Megértették a Szovjetunió kormányának, honvédelmi miniszterének azt a figyelmeztetését, hogy a jövőben a szovjet rakéták nemcsak az agresszor repülőgépét, hanem azt a támaszpontot is megsemmisítik, ahonnét a gép felszállt. Mivel az Egyesült Államok japáni támaszpontjain is állomásoznak U-2 tipusu kémrepülőgépek, a szovjet figyelmeztetés nem utolsó- sorban nekik szólt. Az ország lakosai most bebizonyították, hogy nemcsak értik a figyelmeztetést, hanem tanulnak is belőle. A japán alkotmány IX. cikkelye — amelyet még 1947-ben a háborús pusztítások közvetlen hatása alatt fogalmaztak meg és fogadtak el — kimondja: “A japán nép őszintén törekedve az igazságon és renden felépülő nemzetközi békére, örökre lemond a háborúról. .. Japánban sohasem áliltanak fel gyalogos, tengeri és légi haderőket. Az alkotmány nem ismeri el az állam hadviselési jogát”. Ezt Írja elő az állam alaptörvénye, és ezt az alaptörvényt sérti súlyosan az uj “biztonsági szerződés”. A katasztrofális külpolitikával együtt mind súlyosabb belső ellentmondások is feszitik a japán társadalmat. A dolgozók a háború óta eltelt 15 év alatt soha nem nyugodtak bele abba a nyomorba és jogfosztottságba, amibe a gyorsan magához térő japán burzsoázia taszította őket. Éveken át követték egymást a tüntetések és a sztrájkok, amelyekben a munkások, a parasztok, a fiatalok harci tapasztalatokra, szervezettségre tettek szert. Az amerikaiak által megszállva tartott Okinawa-szigeten például ismételten kommunista polgármestert választottak, hogy hatásosabban küzdhessenek a parasztok földjeiért. Jelképpé nőtt Szunagava falu neve is. E község vezetői ugyan kormánypártiak, a munkások által támogatott parasztok felzúdulására mégis kénytelenek voltak megtagadni a hozzájárulást ahhoz az amerikai követeléshez, hogy szántóterületeket adjanak át egy katonai repülőtér megnagyobbi- tására. A Kishi-kormány azóta pert indított a falu ellen, a dolgozók azonban még ma sem hátráltak meg. A parasztság amerikaellenes megmozdulásainál még sokkalta jelentősebb és szervezettebb a munkásosztály ellenállása. Az országban kb. 7 millió nagyüzemi és 10 millió kisüzemi munkás él, a munkásosztály tehát — ázsiai kapitalista viszonyokhoz mérten — rendkívül fejlett és szer vezett. Igaz, hogy a félig illegalitásba szorított kommunista és a legálisan dolgozó baloldali szocialista párt létszáma nem túlzottan magas, mind össze 60—60 ezer, programja azonban népszerű, és magába foglalja a dolgozók követeléseit. A radikális Szohio szakszervezetet a munkásság nagy többsége akti van támogatja. “A jelenlegi helyzetben — mondotta Ota, a Szohio elnöke — csak úgy lehet harcolni a dolgozók érdekeiért, ha: politikai szinten folytatjuk a kapitalizmus elleni küzdelmet.” A Szohio meghirdette a szocialistákkal és kommunistákal közös akció programot: a semlegesség politikáját Japánban, minden katonai egyezmény elutasítását, a békés egymás mellett élés elveinek követelését és a Ki- nai Népköztársaság elismerését. Ez az a program, amely ma a legnépszerűbb az országban, és ez az, amelyért a dolgozók milliói vonulnak tüntetve az utcákra. Az iparilag fejlett Japán a hatalmas trösztök és az alacsony órabérek országa. A két és fél millió munkanélküli, a hétmillió félmunkaidőben dolgozó és a kisüzemi munkások többsége a létminimumot sem tudja megkeresni családjának. “A japán paraszt rizsföldje alig nagyobb egy francia munkás kertjénél’^ — Írja egy jobboldali francia ujságiró. — A 10 —12 órás gyári munkaidő nem tartozik a ritkaságok közé, s a műhelyekben folyó hatalmas hajsza öt év alatt kétszeresére emelte a munka intenzitását. Siralmas képet mutat azonban a. társadalombiztosítás, munkavédelem pedig úgyszólván nincs. Egyik oldalon áll tehát a mérhetetlen népnyomor, a másik oldalon a trösztök és a kartellek a hírhedt Mitszubisi, Soji, a Mitszui, Busszan, a Szumitono és más monopóliumok szüntelenül emelkedő profitja. 1959-ben a 112 nagy monopólium összesen 21 milliárd 617 millió yen profitra tett szert, s ez 41.8 százalékkal múlja felül az 1958. évi profit összegét. A trösztök háborús bűnös iparbáróiról.irta az Humanité helyszíni tudósítása: “Közvetlenül a fegyverszünet után ők is, akárcsak a Ruhr-vidéki urak, kis időre az árnyékban húzódtak meg. Ma ők is újra megtalálták helyüket, régi pökhendiségtiket”. A néptömegek harcát a japán uralkodó osztály az amerikai fegyverek által nyújtott biztosítékon kívül az ország fokozatos fasizálásával is megpróbálja elnyomni. A kormány élére azt a Kishit állították, aki tagja volt a második világháború alatti szamuráj-kabinetnek, s akit a háború alatti bűnös tevékenységekért a fegyver- szünet után letartóztattak. A Kishi-kormány több fasiszta jellegű, alkotmányellenes törvényt bocsátott ki. A kormány évekig kísérletezett a büntető kódex kibővítésével a “kémkedésről” szóló cikkellyel, amely szigorúan büntetné a “belső rendzavarás szitásával” vádolt, személyeket. E cikkely alapján bíróság elé lehetne állítani mindenkit, aki részt vesz a demokrácia védelméért indított tömegmozgalmakban. Egy másik törvény amerikai mintára megtiltaná, hogy a kommunista. párt tagjai állami alkalmazást kapjanak. E két törvényjavaslat megszavazását a népmozgalmaknak mind ez ideig sikerült megakadályozniuk. Néhány nappal ezelőtt azonban a kormány puccsszerűen megszavaztatta azt a fasiszta törvényt, amelyet ugyancsak évek óta szeretett volna keresztülerőszakolni: súlyos büntetést Írtak elő “a kollektiv erőszakos cselekmények” elkövetőire. Ezt a törvényt a rendőrség önkényes értelmezéssel a dolgozók tüntetései esetén rendkívüli eljárásokra, tömeggyilkosságok legalizálására használhatja fel. A fokozódó fasizálódási irányzatokra utal az a mostanában éledező, ám a második világháborúban nagyon is jól ismert japán tőkés, elmélet. hogy Japán vezetéssel “nagyobb kelet-ázsiai közös virágzásu területet” kell kialakítani. A második világháború idején erre az elméletre való hivatkozással fosztották ki a japán imperialisták Kelet-Ázsiát. Nem nehéz felfedezni a közös ideológiai alapot a hitlerista “élettér” és a japán “közös virágzásu terület” formula között. így alakul ki a japán fejleményekre nagyon is érthető magyarázatot adó összkép: a háborúban súlyos vérveszteséget szenvedett japán tömegek fellépnek az uj háborús veszélyt jelentő amerikai katonai szövetség ellen, küzdenek az éledező fasizmussal szemben és jobb életet kivánnak teremteni maguknak, családjuknak. E harc során egységfront alakult ki a legkülönbözőbb rétegek között. A fővárosban megalakult az amerikai— japán katonai szerződés ellen küzdő erők akció- bizottsága, és hasonló bizottságokat szerveztek a vidéki városokban is. Tagjaik közt munkásokon, parasztokon, dolgozó értelmiségieken kivül megtalálhatók a progresszív burzsoá elemek is, amelyek az amerikai megszállástól és tilalmaktól saját üzleti érdekeiket látják veszélyeztetve. “NEW HORIZON FOR YOUTH”- ifjúsági folyóirat A Youth Publications, Inc.-tői sajtó ismertetést kaptunk egy tervbevett ifjúsági folyóiratról, amit szeptember havában szándékoznak nyilvánosságra bocsátani “New Horizons for Youth” címmel. Az ismertetés szerint az angol nyelvű folyóirat az ifjúságot érdeklő témákkal, u. m. társadalmi, kulturális, atlétikai és politikai kérdésekkel fog foglalkozni és alkalmazkodva az ifjúság felvilá- gositást-kutató beállítottságához, szívesen ad helyet minden konstruktiv vitás kérdésnek. A tanuló s dolgozó ifjúság részére készülő havi kiadvány programja a következő pontokra terjed ki: A világ országainak békés együttműködése, a leszerelés, a kötelező katonai szolgálat beszüntetése, a faji megkülönböztetés azonnali megszüntetése iaz iskolákban, étkezőhelyeken, üzletekben és másutt. Munkaalkalmat és kiképzést az ifjúság részére. Iskolák, lakások és középületek épitése a leszerelés által felszabadult pénzből. A demokrácia fejlesztése a nemzeti élet minden terén. A demokratikus és munkás tradíciók ismertetése az ifjú generáció részére. A cinikus és közerkölcsrontó megközelítés helyett a szebb jövőbe vetett bizalomnak, a társadalom önzetlen szolgálatának elgondolását terjeszteni, a hős néger diákok ülőmozgalma példája alapján. A tervbevett folyóiratot számos közismert felnőtt támogatja, köztük dr. DuBois, Rév. Fritch- man, dr Aptheker, Scot Nearing, Rockwell Kent dr. Barrows Dunham és mások. Szerkesztőségi bizottsága különböző intézményekhez tartozó fiatalokból áll, akiknek felfogása nem azonos, de ia haladó szellem kiterjedt távkörébe tartozik. Közölni fog híreket, alkotó Írásokat, olvasók beküldött leveleit. Miután a folyóirat nem tartozik semmilyen intézményhez és hirdetők támogatására sem számíthat, egyetlen jövedelme az előfizetések és olvasóinak hozzájárulása lesz. Arra kéri az érdeklődőket, hogy előfizetésüket, ami egy évre 1 dollár, küldjék be a következő cimre: Youth Publications, Inc. 799 Broadway, Room 235 New York 3, N. Y. Az amerikai ifjúságnak egy hiányzó szükségletét lesz hivatva kielégíteni a tervezett if uj sági folyóirat. Ezért örömmel és megelégedéssel tekintünk közeli megjelenése elé. A Magyar Szó olvasóinak most alkalmuk van arra, hogy angolul olvasó gyermekeiknek és barátaiknak figyelmébe ajánlják ezt a közérdekű nyomtatványt. Az ifjúság felvilágosításának közérdekű ügyét segitik, ha előfizetnek vagy előfizetőket szereznek az uj folyóiratnak. Ausztria a UN elé terjeszti a dél-tiroli kérdést Az osztrák kormány kedden elhatározta, hogy a UN soronkövetkező közgyűlése elé terjeszti a dél-tiroli kérdést. Mint ismeretes, Ausztria azzal vádolja Olaszországot, hogy megszegte az 1946-os párizsi egyezményt, mivel Dél-Tirolnak nem volt hajlandó teljes autonómiát adni. . .
