Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-09-08 / 36. szám

SOHA ILYEN SZÜKSÉG NEM VOLT LAPUNKRA! IGEN LELKES SZELLEMBEN FOLYT LE DETROITBAN A LAPKONFERENCIA. HIHETETLEN MÉRTÉKBEN NYILVÁNULT MEG AZ ÁLDOZATKÉSZSÉG New Yorktól Los Angelesig, Chicagótól Miamiig az or­szág minden magyarlakta vidéke képviselve volt Detroit- ban, a Labor Day week-enden megtartott hagyományos, évi országos lapkonfenrencián. Az 53 delegátus, a Detroit és környékéről összejött lapbarátok felmérhetetlen áldozat­készségükről tettek tanúságot. Megmutatták, hogy a hala- dószellemü magyar sajtó nélkülözhetetlen számunkra, és minden nehézséget lekiizdenek, minden áldozatra készek ahhoz, hogy sajtónk fennállását biztosítsák. A megjelent delegátusok nagyrésze régi harcos, de uj amerikások is voltak s jó néhány munkástLrsnő is felszólalt és értésére adta a gyülekezetnek, hogy é? volt életében az első konferencia, az első olyan értekezlet, ahcl a munkás­öntudat, a politikai megértés, a tettrekészség és áldozat- készség ilyen ragyogó példájával találkozott. A Petőfi Kör, valamint detroiti munkástársaink példátlan vendégszerete­te felejthetetlen emlék marad mindannyiunk részére. A munka megkezdődik A Petőfi Kör elnöke, Tatár Tamás nem lehetett jelen a megnyitás alkalmával, mivel dolgoznia kellett. így csak másnap fejezhette ki ugv saját, mint a tagság örömét, hogy ismét vendégül láthatták sajtónk delegátusait. Helyette a. kör egyik aktiv tagja, Imri János nyitotta meg üdvözletével a konferenciát. Gellért Hugó az országos lapbizottság elnöke üdvözölte a megjelenteket. Az elnökség és a dolgozó bizott­ságok megválasztásával kezdetét vette a komoly munka. A delegátusok a legnagyobb figyelemmel hallgatták Fodor Nagy Árpádot, aki a nemzetközi helyzetről, a világ minden részében folyó szabadság illetve függetlenségi har­cokról, a haladó erők győzelmeiről, a reakciós támadások visszaveréséről tartott előadást. Szűnni nem akaró tapssal fejezték ki megelégedésüket a szép előadásért. Utánra Fodor Erna tette meg az ügy vezetőség és kiadóhivatal beszámolóját lapunk elmúlt évi munkájáról, gazdasági helyzetéről. A jövő évi költségvetésről és az ah­hoz szükséges anyagi alap előállításának tervezetéről. A delegátusok két napon keresztül tartó hozzászólá­saikkal bizonyították, hogy mennyire-komolyan veszik a fel­vetett problémákat, és azok megoldását. A Nők Világa hely­zetéről jGyarmaty Kató adott érdekes és részletes jelentést, majd két nagyszerű jelentést hallgattak meg az Idegenvé­delmi bizottság munkájáról: Zala Matild a kaliforniai és Roth Ernő a new yorki bizottság nevében tartottak beszámo­lót. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P. O. of N. Y., N. VOL IX. NO. 36. Thursday, September 8, 1960 NEW YORK, N. Y. ■ ' " ... ■ -■ ----------­Százezres munkástömegek vonultak felNY-ban, Detroitban Több mint 600000 New Yor­ki nézte végig a Labor Day-i menetet az ötödik Avenuen. A rendőrség 174 ezerre be­csülte a felvonulók számát. A hires “Preparadness Day óta nem volt annyi részvevő. Ta­valy vonultak fel először 30 év óta »a szervezett munká­sok de az idén 50 százalékkal többen voltak jelen mint a múlt évben. Közel 11 órát meneteltek este már fáklyás menet zárta be a munkásság tüntetését. A felvonulás abban is kü­lönbözött az eddigitől, hogy rengeteg négef és portorikói munkás volt a tüntetők kö­zött. Különösen nyilvánvaló volt ez az Int. Ladies Garment Workers tagjai között ahol rengeteg fiatal munkás mar­solt a 27,000res tömegben. Az öregebbek nyilvánvalóan a nyugalomba vonult tagság soraiban marsoltak. A legnagyobb tömeg a Van Arsdale lokáljából, a villa­mossági munkások szakszer­vezetéből jött össze. Három és fél óra hosszat tartott amig elvonultak a tribün előtt, ahol a város vezetősé­gén kívül részt vett George Meany az AFL-CIO elnöke. Van Arsdale és Mitchell munkaügyi miniszter is a fel­vonulók szemléletében. A District Council 65 szin­tén hatalmas tömeget vonul­tatott el. A gyógyszeripar és kórházban dolgozók szakszer­vezete ugyancsak nagy szám­ban volt képviselve. A közlekedési munkások is sokkal többen vonultak ki, mint a múlt évben. Különö­sen a sztrájkoló vasutasok voltak ott vagy 1800-an. 500 még ia piketvonalat is ott­hagyta amig a felvonulás tar­tott. Michael Quill a 42-ik ut­cai könyvtár előtt tartott sajtókonferencián sztrájktö­rőnek nevezte James P. Mit­chell, munkaügyi minisztert, mert a szakszervezetet okolja a Pennsylvania vasúttársa­ság helyett a sztrájk miatt. Mitchell nem hallotta ezt ugyan mert 15 perccel a köz­lekedési munkások tribün elé érkezése előtt eltávozott 1— a rossz nyelvek szerint, — .tudta, hogy mi következik. A sztrájkoló munkások kapták a legnagyobb tapsot a néző- közönségtől, valóban harcias viselkedésük miatt. A felvonuló színházi mun­kások, a district -Council 65, a mészárosok, az ékszerészek, az egészségügyi intézmények munkásai kitűntek azzal, hogy plakátjaik békét is kö­veteltek. A többi szakszerve­zetek főképpen társadalmi s gazdasági követelésekkel áll­tak elő. Habár a szakszervezetek nyilvánvalóan a demokrata párt elnök jelöltjével szí ípa- tizálnak, egy plakát sem je­lezte ezt. A plakátok ösztö­kélték a munkásságot hogy éljen szavazati jogával. Vagy öt ven ötletesen feldí­szített teherautó tarkította a felvonulást és 200 zenekar vett részt benne. A New Yorkin kívül Det- roitban a Cadillac Squaren volt nagygyűlés ahol John Kennedy, a demokrata párt jelöltje is beszélt. Toledóban és néhány bányász vidéken is felvonultak. Az ország leg­nagyobb részében azonban úgy látszik továbbra is fele­désben tartják a Labor Day valódi értelmét és csupán mint ünnepet tartják szem előtt. A felszólalások mindegyikét érdemes volna leközölni, ha helyünk azt megengedné. Mindegyik visszatükrözte a végtelen szeretetet lapunk iránt. Megdicsérték nivós tártál* mát, sokoldalú témakörét. Elismeréssel, sőt külön felállással jegyzőkönyvileg mondtak köszönetét a külmunkatársaknak, akik lapunkat színesebbé, élénkebbé teszik munkájukkal. Elismerésüket fejezték ki a lap gazdaságos vezetésével és szigorú ellenőrzésével kapcsolatban. De a kritikával sem fukarkodtak. Jutott belőle bőven. Egy azonban bizonyos, hogy valamennyi jóakaratu és építő volt. Elmondták ho­gyan követett el hibát a szerkesztőség a levelek kezelésé­ben, és a kiadóhivatal is megkapta a maga jogos kritikáját. A hangsúly azonban minden delegátusnál azon volt, hogy miképpen terjesszük lapunkat. Hogyan állítsuk elő a szükséges kiadásokat. Az önkritika sem hiányzott. Egyesek beismerték, hogy sokkal többet tehettek volna, fogadalmat is tettek a jövőre nézve. Megbeszélés után elfogadták a ki­jelölt kvótákat minden kerületre vonatkozólag. Lapszerkesztőnk beszámolója Szombat este ünnepi vacsora és baráti összejövetel volt a Petőfi Klubban. Erre aztán jöttek olvasók, barátok az egész környékről. A Detroiti Női Kör nagyszerű vacsorája emelte a baráti hangulatot. Rosner Sándor beszámolót tar­tót magyarországi útjáról. Hosszan beszélt, de látszott a jelenlevőkről, hogy kevés volt részükre. A beszédet kivona­tosan közöljük egy másik oldalon. Az előadás, után Fodor Nagy Árpád adakozásrp szólí­totta fel a jelenlevőket. Leírhatatlan lelkesedéssel $3.591-t adtak össze készpénzben és 1550 dollárt Ígéretekben, ame­lyek három hónapon belül befolynak lapunkhoz. Az ado­mányok részleteit lapunk 11-12 oldalán közöljük. Agopcsa munkástárs saját készítésű gyönyörű tortá­val tisztelte meg a delegátusokat. A határozati javaslatok egy részét mai számunkban ol­vashatják, a többivel legközelebbi számunkban foglalkozunk. A határozati javaslatok mutatják konferenciánk elhatá­rozását, hogy sajtónkat mennyire fontosnak találják külö­nösen abban, hogy harcoljon hazánk és a világ munkássá­gának jobblétéért, a faji előítéletek megszüntetéséért a tar­tós világbéke előmozdításáért és a barátság helyreállításá­ért fogadott és szülőhazánk között. Detroit ismét meghívta a delegátusokat, hogy a jövő évben is tartsák ott a lapkonferenciát. Ugyanakkor Cleve­land és New York is hívta a delegátusokat. Erre nézve az Megkísérlik Lumumba eltávolítását Kasavubu elnök uj miniszterelnö köt nevezett ki. — Lumumba rádiót elhívása Kongó népéhez Kasavubu, a fiatal kongói köztársaság elnöke, megkísé­relte Lumumba miniszterel­nök eltávolítását a hatalom­ból. Egy előre bé nem jelen­tett rádióbeszédében, szep­tember 5.-én este kinyilvá­nította a köztársasági elnök, hogy Joseph Ileo-t a Szená­tus elnökét nevezi ki minisz­terelnöknek Lumumba he­lyére. Beszéde további részé­ben Kasavubu azt állította, hogy Lumumba kormányzása sikertelen volt és “testvér­gyilkos háborúba sodorta a kongói népet.” Megvádolta még Lumumbát azzal is, hogy megnyirbálta a vélemény nyilvánítás szabadságát. De Kasavubu nem elége­dett meg ennyivel, hanem rögtön az Egyesült Nemze­tekhez fordult támogatásért és felkérte az ország terüle­tén állomásozó UN csapato­kat, hogy vegyék át a fele­lősséget a törvény és a rend helyreállításáért. Az Egye­sült Nemzetek meghatalma­zottal örömmel kaptak a fel­híváson és úgy nyilatkoztak, hogy Kasavubu “legális man­dátumot adott nekünk arra, hogy intézkedjünk.” Az intézkedés első teendői közé tartozott, hogy kéksisa­kos ghanai katonákkal vetet­ték körül a rádió épületét Leopoldvilleban. Annak elle­nére, hogy az Egyesült Nem­zetek csapatai őrizték a rá­diót, Lumumba bejutott az épületbe és felhívással for­dult a néphez. Két beszédet is tartott. Az első beszédet 9:30-kor a másikat 10.05-kor tartotta. Az első alkalommal a hadsereghez fordult és se­gítségüket kérte, miközben wvwvwvvvwv\wv»\vv^v»wvvvwvwvvvvvv»wvwwvv»»vvw>wwv ügyvezetőség, az elfogadott határozati javaslat értelmében, később hozza meg határozatát. Lapszei’kesztőnk záróbeszédében értékelte a konferen­cia munkáját, megköszönte a delegátusok megértő hozzá­szólásait, a lapkezelök sikeres munkálkodását, a szives ven­déglátást a deroiti Női Körnek á George Miklósnak aki na­gyon sokat fáradozott a delegátusok elhelyezése körül. kijelentette, hogy meg van győződve arról, hogy a had­sereg mögötte áll. Hangsú­lyozta, hogy Kasavubu ren­delkezése a miniszterelnöki kinevezéssel kapcsolatban il­legális , s ne vegyék egyálta­lán figyelembe. “Senki sem, beleértve a Kasavubu állam­elnököt, nem rendelkezhet azzal a joggal, hogy vissza­hívja a nép kormányát, ame­lyet a nép választott, amely­re ma a nép bizalommal te­kint.” A második beszédében, Lu­mumba miniszterelnök kabi­netjének azonnali összehívá­sát jelentette be. Miközben ezek az esemé­nyek végbementek, a kor­mány erősítéseket tudott kül­deni a Kasai tartományban lévő Bakwanga térségbe, hogy legyűrje az elszakadó erőket. A hadseregben kije­lentették, hogy kijelölték az időt amikor bevonulnak a központi kormánytól elsza­kadt Katanga tartományba. Ez arra utal, hogy a belgák­tól tisztek nélkül hagyott hadsereg szilárdan a közpon­(Folytatás a 12-ik oldalon) .

Next

/
Thumbnails
Contents