Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-04 / 5. szám

14

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

Thursday, February 4, 1960

T yT -v V «r V y T V > T T T ▼ 'T" Ti

: HETI KRÓNIKA :

► < A A AAAAAAAAAAAA^AAA.^

Irta: BÓDOG ANDRÁS

Egy levél jelent meg a N. Y. Times vasárnapi mellékletében január 17-én, amelyhez alig kell magyarázat. Itt van hü fordításban, majdnem teljes egészében:

“Amikor Adenauer elfordult a szocialistákkal való együttműködéstől és elhatározta, hogy a korábbi konzervatív és jobboldali náci elemeket felveszi kormányzatába, ezt azért tette, hogy ezek az erők támogathassák a bonni köztársaságot. Érdeme tehát, hogy realista módjára járt el, nem úgy, mint Németország egykori idealistái, különösen Hitler. Az egykori weimari köztársasággal szerzett politikai tapasztalatai eredményeként Adenauer látta, hqgy veszélyes dolog nagy tömegeket kizárni a kormányból. Minthogy pedig a politika a lehetőség művészete, ezt az eljárást a lehető legrealisztikusabbnak kell értelmezni az adott körülmények között”.

Ennyi a levél, amely bizony megérdemli a dicséretet őszinteségéért. Nem kell megütközni azon, hogy Hitlert például idealistának minősiti; ezzel leginkább csak azt akarja mondani, hogy nem volt eléggé realista. Sokat akart a szarka és nem bírta a farka. Vagyis nem azzal volt a hiba, amit csinált, vagy akart csinálni, hanem nem vette számításba “az adott körülményeket”, túlsók háborút kezdett egyszerre ahelyett, hogy minden erejét a Szovjet ellen összpontosította volna. Ez a nyugatnémet hivatalos felfogás ma és ez az uralkodó kapitalista politikai felfogás világszerte, ha nem is talál mindig ilyen nyílt kifejezésre. Csak bizonyos szemernyi okokból, (vagy 30 millió halott még nincs teljesen elfelejtve) még kissé ritkább dolog, hogy valaki ezt ilyen őszintén megmondja.

Persze, nem beszél az ember semmi újat azzal, ha rámutat arra, hogy a fasizmus a kapitalizmus politikai formája. Csak több Adenauer-féle realizmussal kell csinálni, nem pedig egy megszédült egykori őrmester hebehurgya ‘.‘idealizmusával”. Ez az pontosan, amit a fenti levél Írója mondani akart. Igazából csak a politikai csecsemők és a nyugatnémet szociáldemokraták csodálkozhatnak azon, hogy Nyugat-Németországban és általában a nyugati világban nyíltan feltűntek újra a horogkeresztek.

9

Eldicsekszem vele, hogy másfél évvel a nagy halabalu után én is elolvastam a Doktor Zhivagót. Aki még emlékszik rá az tudja, hogy Pasternak ezen regénye Nobel-dijat kapott, ami nem nagy dicséretére válhat azok irodalmi Ízlésének, akiktől a Nobel-alapitvány jövedelme függ — tudniillik a nemzetközi municiókartellnak. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy a Nobel-dijat mindig politikai célokból adták ki. Az igazság az, hogy a Nobel-alapitvány mindig azzal próbált magának nemzetközi elismerést és tekintélyt szerezni, hogy ügyes politikájukkal általában fenntartották a tárgyilagosság látszatát, hogy e réven nagyobb hatást tudjanak elérni azokban az esetekben, amikor a dijat tisztán politikai propaganda szempontból adták ki valakinek.

Ilyen volt Doktor Zhiyagó esete is. De nem sok áldás volt benne. Olyan politikusoknak is kellett beszélni róla, akik életükben egy tucat könyvnél többet el nem olvastak. Mármost kétféle alapon beszelhet egy politikus egy könyvről. Először, ha elolvasta. Hát ez nehéz munka. Második alap az, hogy nein olvassa el és ugv beszél róla. Ez se könnyű dolog. Visszaemlékezem egv. esztendővel ezelőtti időben egyes államférfiak és politikusok nyilatkozataira és mondhatom, keserves verejték hullott homlokukról, amig ki tudtak izzadni maguknak valamit a Doktor Zhivagóból. Sajnáltam őket.

Mert, aki nagy szovjet- és forradalomellenessé- geí vár a könyvtől, az keservesen csalódik. Leginkább csak az derül ki belőle, hogy egy forradalomban az emberek lövöldözni szoktak és zavarodó -> van, ami nem kellemes dolog, különösen egy gazdag ember számára, akinek nincs miért harcolnia (hacsak vagyonla. megóvásáért nem) és legjobban azt szeretné, hogy őt mindenki békében hagyná vagyona élvezetében. Doktor Zhivagó, a regény hőse, jómódú családból jön, felesége családja különösen gazdag, tehát nagy ártatlanul körülnéz a vilában, meg van rökönyödve és mondja : “Mirevaló ez az egész zűrzavar és forradalom, mi célja és értelme, amikor nekem minden bőségesen megvan, amit az ember magának kivánhat

az életben!” Az a bankár vesse rá az első követ, aki nem értene egyet vele.

Nem véletlen párhuzam ezzel az általános felfogással véleménye a zsidókérdésről. Hogy ezt megértsük, vissza kell emlékeznünk arra, hogy milyen elnyomásban és sivár nyomorúságban tartotta a cári Oroszország a zsidóságot, nem is emlegetve az állandó pogromokat. Pasternák apja hires és jólkereső festőművész, maga is zsidószármazásu volt, aki karrierje kezdetén és valószínűleg annak érdekében csatlakozott az ortodox keleti egyházhoz családjával együtt. Ezzel a lépéssel befogadásra talált az uralkodó polgári és arisztokrata körökben, vagyis a Pasternák-család az egész zsidókérdést megoldotta önmaga számára éppen úgy, ahogy a család gazdasági kérdéseit egészében megoldotta az a tény, hogy a divatba jött festőművész képeit a gazdag vásárlók jól megfizették.

Amikor tehát Pasternák meg van zavarodva, hogy miért tört ki a forradalom, holott neki nem volt semmi baja a rendszerrel, hasonlóképpen nem érti, hogy a zsidóság miért nem követi az ő példájukat, holott ezzel az egész zsidókérdés megoldást nyerne. Tudjuk, hogy sok meggazdagodott zsidó gyáros, kereskedő, vagy bankár sokszor így gondolkodott, de egy írótól elvárná az ember, hogy valamivel tisztábban lássa a társadalom gazdasági és politikai rugóit, vagy legalább is önmaga becses személyén kívül is meglásson valamit a világból.

SzéltibenJhosszában szerették citálni lapjaink, hogy a Doktor Zhivagóban Pasternák kimondja, hogy a marxizmus nem tudomány. Még hajlandó lettem volna ezt el is hinni neki, ha találtam volna az egész regényben egyetlen helyet, ahol az iró tudja, hogy mit beszél, vagy egyáltalán tudja azt, hogy mi a tudomány. De társadalmi és lélektani kérdésekben még jó, ha csak szamárságokat mond. Pi. zsidókérdésről, a cári Oroszország idején ilyeneket mond: “Különös, 'hogy a (zsidó)

ÍMÜil)

\________ ____ „ r

Élei a jégtáblákon és más érdekességek

Nem hiszem, hogy lenne valaki a lap olvasói között, aki annyi elismerő nyilatkozat után ameny nyi a lapban már eddig is megjelent, még eddig nem rendelte volna meg a naptárt. Azonban előfordulhat az, hogy vannak, akik elmulasztották rokonaikat és barátaikat meglepni egy ilyen igazán értékes és olcsó ajándékkal. Hol lehet egy dollárért kapni egy olyan magyar könyvet amelyben mindenki talál olyan olvasni valót, ami őt érdekli és szórakoztatja a hosszú téli estéken át? Vétkes mulasztást követ-el, aki ezt elmulasztja és mindjárt azt is megmondom, hogy miért.

Mindenki szeret egy kis bepillantást nyerni többek között a mindig zavarosabbá váló világ- politikába. Gazdasági verseny, a gyarmati népek felszabadulási törekvése, a milliós és billiós profitérdekek összeütközése, lázongások szerte a világban, mindezekről és sok más fontos eseményről nvujt tájékoztatás egyik jól ismert munkatársunk egy kitűnő cikkben. A háborús feszültség is enyhülni kezd már és ugylátszik, hogy az irányítható lövegek, a gyilkos és még gyilkosabb bombák készítése és felhalmozásának céltalanságai jobb belátásra bírta az embermilliók sorsát ke- zükbentart'ó politikusokat, akiknek egy kicsit nehezen megy visszahúzódni a “meredek széléről” és leszállni a hidegháborús fenyegetés magas lováról. De kénytelenek keresni a békés együttélés lehetőségét. A változott világpolitika és főképpen a Kruscsev látogatása nagyban hozzájárult ehhez. Ilyen cikkek olvasását nem mellőzheti senkisem.

Érdekes cikk van bénne kanadai magyar testvéreink életéről, amelyekről olyan keveset tudunk. Milyen szép magyar életet élnek odaát gyermekeikkel együtt, akiket sikerült megtartani magyarnak.

“A halottak rokona” cimii elvesaédés azonkívül, hogy érdekfeszitő olvasnivalót nyújt, két másik célt is szolgál egyszerre. Felébreszti a figyelmet egy olyan ügy iránt, amellyel sokkal többet kellene foglalkoznunk, másodszor felhívja egyedülálló, korosabb barátaink figyelmét olyan lehetőség keresztülvitelére, amellyel senkinek nem árthat és annak a célnak — amelyért élt és életében dolgozott — sokat használhat.

nép, mely valamikor felszabadította az emberiséget bálványimádás alól, nem képes önmagát felsza baditani... és beolvadni... “... Miért van az, hogy a zsidóság intellektuális vezetői. . . nem mondják nekik: Térjetek esztekre. . . oszoljatok szét. . . legyetek egyek a többiekkel.” Mintha sosem hallott volna Pasternák a gettóról, különleges zisidó útlevelekről a cári Oroszországban, külső, belső társadalmi' nyomásokról és gazdasági kérdésekről. Nem tudja, hogy csak egy igazságos társadalomban lehetséges kisebbségi beolvadás. És ugylátszik azt sem tudja, hogy a kisebbségek elleni uszítás mindig hasznos és kívánatos társadalmi biztonsági szelep az uralkodó réteg számárra. Az egész éppen olyan ostoba beszéd, mintha nálunk egy déli politikus úgy akarná megoldani a színes kérdést, 'hogy a négerek változtassák meg színüket.

De a frászkarika belé, még az efajta tudatlanságot is el lehetett volna nézni, ha az egész regény a nácizmus és horogkereszt előtt Íródott volna. De Pasternák még a 'hitleri Németországról sem hallott- soha. Avagy megmagyarázná, hogy a történelem leggyilkosabb zsidóüldözése éppen abban az országban kezdődött, ahol a zsidó- iság legjobban beolvadt, szétoszlott, sőt felvette a többség vallását. Minthogy a hitlerizmus nem talált elég zsidóvallásu zsidót Németországban, kikereste magának a vallásilag is “beolvadt” zsidót harmadik ivadékig. Kár, hogy Pasternák semmit sem hallott erről 15—20 év elteltével sem.

Lehet, hogy. Pasternák tehetséges költő és fordító — ahogy mondják. Ha igy igaz, kár hogy varga létére nem maradt a kaptafánál. De tartok attól, hogy nagyon szegényesen állhat a marxizmus-ellenes irodalom sorsa, ha már kevésbé Együgyű ostobaságokkal teli könyvet nem tudtak fel- csippantani maguknak a Nobel-alapitvány jövedelmét szállító muníció gyárosok. Mondjuk valakit, aki legalább valaha is beiratkozott a társadalomtudományok elemi iskolájába.

A gyors történések korát éljük. A lassú, álmos évszázadok után szinte ránk zúdulnak az események. A lassú, döcögő gőzös megjelenése után is évek teltek el az első sikeres repülésig. És ma már a csillagokat próbáljuk megközelíteni. De hogy még mi mindent lehet megtudni abból a naptárból. . . ! Abból tudtam meg, hogy az ég nem is olyan magas, mint én azt képzeltem, amikor esténként a holdat és a csillagokat nézegettem. . . hanem sokkal, de sokkal magasabb!!! Ezt a szovjet tudósoktól tudtam meg, akik rakétát küldtek fel. lefényképezni a Holdnak ismeretlen oldalát.

Most már elérkeztem a Jégföldhöz, akarom mon dani a Jégbirodalomhoz, amelyet csodálni eléggé nem lehet. Nem uj ez, már régen próbálkoznak, úgy amerikai, mint más nemzetek tudósai — és a szovjet részről is régóta folytak próbálkozások az Északi-siark megközelítésére. De a naptárban leirt most folyamatban levő expedícióban — több külföldi újságíróval együtt — egy magyar újságíró is részt vett és az irta meg ezt a nagyon érdekes beszámolót a jégvilágról és a kutatócsoport életéről az úszó jégtáblákon. Az ember gondolatban sem tudja felmérni azt az áldozatot, amit a iszovjet kormány fizikai erőben, szellemi képességben, és anyagiakban a fejlődés, haladás és lehetetlennek is lehetővé tétele érdekében meghoz.

Ki tudná elmulasztani ezeket az izgalmas és tanulságos olvasnivalókat? És hol van még a homályba veszett magyar tudósok életének és hasznos működésének ismertetése. S összes kül- m unkatársaink nagyszerű tanulságos és szórakoztató cikkei?

Rev. Gross A. László elbeszélése engem olyan mélyen érintett, hogy külön is fel akarom hívni ol vasóink figyelmét ennek a szép és hasznos Bibliai idézetnek olvasására. Régi, — itt-ott kétezer éves a témája, de mindig uj marad és sohasem volt jobban helyénvaló, soha szükségesebb, mint tartozik egyik templomi üzlethez sem. Tanitása e pár szóban összpontosul: “Emberek szeressétek egymást és segítsétek egymást. S akik eszerint élnek azok az én bárányaim”. Ez az igazi vallás. 'Milyen szép lenne, ha a hitoktatók is igy tanítanák, ezt vésnék a gyermekek leikébe. Ha mégértenék és segítenék az altion kívül állókat. Ha földi jólétünkkel is törődnének, segítenék Jézus választott népét, hogy megnyerjék a sztrájkot, amikor fizetésjavitást kémek — mikor az árak az égig emelkednek. Ezért még lehetnének az aklon belülállók vallásosak és törvénytisztelők. (Persze, mindezeket nem Rev. Gross irta, csak én tettem hozzá.)

nek olvasni és megtanulni kötelessége.

Ennyi érdekes olvasnivalót csak a Magyar Szó Naptárában lehet találni.