Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-07 / 1. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, January 7, 1960 XíotleJc a swihsxtóköx- - - , . , tMHHWMVMHWVWMiMV Az ebben a rovatban kifejtett neze- > Olvasóink tek nem szűk cégszerűen azonosak $ hozzászólnak ___ a szerkesztőség álláspontjával \ a közűgyekhez Naptárunk újabb értékelése A gondolkodni szerető munkásság valósággal hordozható egyetemhez jutott az idei gazdag tartalmú naptárban De az ismeretek sokaságán kivül a szórakoztatás programja is élvezetes kielégítésre “talál , Irta: PÉTER TAMÁS Sok mindenféle oka van annak, hogy az Amerikába szakadt magyar nehezen válik betiifogyasz- tóvá az uj világban. Pedig elsősorban a tanulás, a betüfogyasztás határozza, meg a boldogulás mértékét az Egyesült Államokban. Dehát az amerikai magyarnak vagy elég fáradság, hogy az angol környezet szükségleteit, elsősorban a polgárosodásához szükséges angol nyelvtudást megszerezze, vagy a nehéz senyvesztő munka minden napos kimerültsége után már nem jut ideje könyvek olvasására, uj ismeretek szerzésére, vagy régi tudása felfrissítésére, vagy frissen tartására. Rövid egy pár évi virágzás után a magyar polgári sajtó ellaposodott, üres, gyakran tartalmatlan töltelék-anyaggá romlott és észrevehető rajta, hogy csak azért tákolták össze, mert helyet akartak szerezni a hirdetéseknek. Néhány év óta az úgynevezett magyar sajtó Amerikában alig több, mint egy hirdetésekre vadászó társaság hirdetőoszlopa, ahol a cél, a zsákmány, csak a fizetett hirdetés és a többi nem egyéb, mint szecska, vagy szalma, vagyis akárhonnan kivágott, akármilyen cikk, vagy vers, vagy kalendárium anyag. • Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a munkássajtó élhet és megélhet — ugy-ahogy — mert még itt is van felvilágösodott munkásság, amely minden deficit dacára és mindenféle hirdetés hiánya mellett is hajlandó fenntartani lapját és naptárát, még pedig romlatlanul gazdag és friss tartalommal. Máris látható, hogy csak a magyar munkásmozgalomnak van igazi állandó és szilárd sajtója Amerikában, noha áldozatokkal jár a fenntartása és mellesleg még az üldözés viszontagságait is el kell szenvednie. Nem véletlen tehát most sem, hogy 1960-ra kiadott Magyar Naptár olyan gazdag tartalommal és — főleg — olyan céltudatos, tervszerűen nevelő tartalommal jelent meg, hogy egész évre nyújt olvasnivalót, sőt többet is ennél, valósággal egyetemi kiképzést a ma, a jelenkori legfontosabb tudományágakból. Igaz, van benne propaganda is, propaganda a békéért, a lefegyverzésért, a nemzetek közös együttműködéséért, a kapitalizmus és a szocializmus békés versengéséért, hogy melyikük tud több jólétet nyújtani a népnek s ezzel párhuzamosan persze, olyan fináncpolitikáért, hogy a fegyvereken megtakarított milliókat hogyan kell elkölteni a föld népeinek békés szükségleteire, a nyomor, szegénység és tudatlanság leküzdésére. Ám ez a propaganda értékes, szerves része a naptárnak és tényekkel, adatokkal, frappáns statisztikákkal mutatja ki igazát. Mondhatnánk igy: észrevétlenül és élvezetesen tesz bennünket békeharcosokká. Egyetlen frázis nélkül! Most pedig nézzük, hogy a modern tudomány gazdag szántóföldjéről milyen aratást takarít be a majdnem kétszáz oldalas, gazdag tartalmú Naptár. Itt vannak elsőbben a magyar tudományosságot ismertető cikkek. Megismerjük Bolyai Farkas és János úttörő matematikusok életét és munkáit, különösen Bolyai János elmélete vált világhírűvé, mert felfedezte, hogy bár a geometria tanai helyesek, alapjában véve mégis csak tévesek, mert egyenes vonalakra épülnek. Egyenes pedig a valóságban nincsen, mert földünk görbülete mindent elgörbít, még a fénysugár haladását is. Bolyai János ezzel az einsteini relativitás előfutárává vált. Eleven nagy cikk ismerteti az Északi-sarkra küldött expedíció életét, ismerteti, hogy szovjet tudósok miként fényképezték a Hold rejtett, hátsó oldalát; a Napot, mint kiapadhatatlan óriási errőforrást; a radioaktivitás és atombontás legújabb fejleményeit; a kerámia haladását, a kőkorszaktól az aluminium edényig; a római katakombákat; az időmérő eszközök fejlődését; az atomenergia jövendő felhasználását a közlekedésben ; és igy tovább a technikai tudnivalók egész sokaságát — népszerűén, de mégis alaposan mindenkor egész évre való tanulást téve lehetővé. A kapitalizmus és a szocializmus korszerű kérdéseivel és a tudomány alaposságával foglalkozik a Naptár. Először is sok-sok cikkben ismerteti az Egyesült Államokat és vezető szerepét a világ haladásában. De ismerteti az amerikai közgazdaság fokozatos átalakulását is. Rendkívül érdekes például a “Csendes földindulás” cimü cikk, mert kimutatja, hogy még az Egyesült Államokban is, nemkevésbé, mint Európa haladó országaiban, a mezőgazdaság az elgyáriasodás, a koncentráció és a nagygépesités felé halad és csaknem valamennyi ország többé-kevésbé követni látszik az oroszok által kezdeményezett nagybani művelés technikáját, sőt még a szövetkezeti termelést is. Szinte egész könyv anyagát kapjuk a Magyar- ország átalakulásának szentelt részben. Nem üres statisztikák, hanem eleven, mozgó bemutatások egész sorozata teszi drámai érdekességeivé a mai magyar körképet. Falu és város fejlődik, nő, virágzik szemünk előtt még pedig országrészenként, vidékenként. Bámulatos kép ez; egy egész nemzet hús és vér rekonstrukciója, ténylegesen és valóságosan, kezdve az újonnan lerakott utak- tcl, a villanyfejlesztés csodáitól az uj gyárak, üzemek, bányák, nyersanyag-feldolgozók egész sorozatán át, a községek népeinek kulturális és szakmai kiképzéséig. így már értjük, hogyan történik Magyarország átnevelése: egyszerre és párhuzamosan folyik a munka, hogy a földet alkalmassá tegyék az emberhez és az ember uj, megnövekedett szükségleteihez, ugyanekkor pedig az embert is megtanítják, hogy egy uj fejlettebb, nivósabb, modernizált országnak legyen öntudatos, tanult és büszke polgárává. • Öröm észrevenni, hogy itt igazán magyar Évkönyvet kapunk, vagyis egész évre elosztható tanulságos és szórakoztató olvasmányok sorozatát. A szórakoztató anyag is bőven van a könyvben. Nem holmi olló által kinyírt össze-vissza novellák találomra egybehányt gyűjteményét kapjuk, hanem olyan Írások, történetek és jellemrajzok sorozatát, amik elmés és tsióló rajzokat, tükörképeket nyújtanak nekünk a kerek nagyvilág mostani arcáról. Kell-e nagyszerűbb illusztráció, mint Eörsi Béla igen találó társadalmi rajza a “hivatalnoki élet gyönyörei és keservei”-ről, amelynek realitása áthat a novellisztikus formán is, vagy az Irak forradalmát leiró bagdadi útirajz, amely egy uj ország elindulását mutatja be a kultúra és népjólét felé. Bódog János is az életből vett rajzot ad. “A szegény és a gazdag barátnő” címen: fénykép és dráma, de olvashatóan le tud kötni. “Bécsi körhinta” címen Gellért Gábor rajzolja meg az Ausztriába menekült fiatal magyarok elzüllését, a kábítószer csempészéstől a leánykereskedelemig. Márky István tollát pedig “A hazátlan magyar” megható irás dicséri azokról az elfelejtett magyarokról, akiket a szegények temetőjében hántolták el. • De még a felénél sem tartunk a felsorolásnak. Igen aktuális témakörről számol be Geréb József írása “A haldokló kapitalizmus”-ról, megmagyarázván sok ferde előítéletet az amerikai kapitalizmusról is. A cikk kimutatja, hogy az amerikai kapitalizmus fejlődése is igazodik a világ- helyzet nyújtotta képhez. A kapitalizmus létjogosultsága itt is attól függ, miként képes kielégíteni az emberiség boldogságvágyát. Ez az arány világszerte csökkenőben van s bár a kapitalista fejlődés Amerikában még tartozik a népnek az atomenergia korszakával, az emberi boldogság területén már csak hanyatlást tud nyújtani, akármilyen legyen is az ezután következő korszak. Szóljunk a magyar költők nyomoráról irt cikkről, az első magyar tanácsköztársaság kezdeti napjairól, a Camp Kilmer kiábrándító tábori életéiül, vagy arról, hogyan fest az amerikai élet “odahaza” és hogyan a valóságban, vagy a “Rágalomhadjárat” cikkről, amely leleplezi az ellen- forradalmi propaganda hazudozásait? Van cikk Tiszazugról, ahol most már jólétben él a saját földjét művelő parasztság és a magyar néptáplálkozásról, amely csaknem a legtöbb kalória- fogyasztást biztosítja a földműveseknek. És ez valóban indokolja az emelkedő jólétet a magyar faluk újjászületését, uj magyar faluk alakulását teljesen uj, modern berendezésekkel, villanyra tervezve, bölcsődékkel, gyermekotthonokkal, de — s mindenekfölött — a minden családnak kiosztott 8—10 holdas kisbirtokkal. Egy egész ország, a fél világ szocialista újjászületését mutatja meg az amerikai magyaroknak ez a Naptár, oly sokoldalúan, olyan részletezően, hogy mindenkiben kerekded, tiszta vízió támad, hogy a haladás szekere jó utón, jó célok felé halad és ma már nem is szekér többé, hanem legalább is repülőgép, még pedig jet-motoros. A békekrizis válságos éveiben öröm és boldogság tudni, hogy a technikai fejlődéssel párhuzamosan a szociális fejlődés is egy olyan uj, boldogabb világ felé halad, ahol a növekedő gazdagság nem jelent többé veszedelmet, mert a tömegek, a milliók jóléte felé közeledik. A kétezer év óta másvilági boldogsággal kecsegtetett ember-billiók végre-végre itt lenn, ezen a földön is részesei és élvezői lehetnek annak a bőségnek, amit ők — é» csak ők — képesek megteremtem, ha a hozzávaló eszközöket és ezek közt a legfőbb eszközt, — a hozzávaló jogokat — nem tagadják meg tőlük. Az aggódó, remegő világ, amikor a békét várja, egyúttal a boldogság keresésének legfőbb eszközét, az emberi jogok kiszélesítését az elkövetkező béke-korszaktól várja. És a Naptár e^er dokumentummal támasztja alá a reményt, hogy nem várja hiába. A Naptár címlapján igen markáns, színes rajzban találkozunk újra a harcos munkás csupa izom alakjával, amint a kardból ekevasat kalapál és fegyverkezés helyett a békés gazdálkodás eszközeid faravia. Ez a raiz Gellért Hugó művészi alkotása. Reméljük, jövő évben a munkás-harcos már annak az uj társadalomnak lesz a polgára, amely a testvérnépekkel együtt, a világ uj és legnagyobb korszakát készíti elő — minden harc nélkül. Ajánlat lapunk fenntartása érdekében Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldök 5 dollárt a naptárért, tudván azt, amit talán minden olvasó tud, hogy a naptárt kis mennyiségben a megszabott árért előállítani nem lehet. Néhány levélből kitűnik, hogy értékelik is a naptárt, de vajon hányán? Olvasom az adakozók névsorát rendszeresen, összeadva az adományokat, s látom, hogy bizony még messze van a bevétel az előállítási összegtől. Nem tudom, hány olvasója van a lapnak és mi lenne az eredmény, ha mindnyájan köteleznék magukat havi egy dollár lefizetésére, a lapért járó összegen felül. Megteheti ezt az, aki 80—100 dollárt kap és ha nincs neki más kötelezettsége, mint pl. nekem, akinek 15 dollárt kell lefizetnem hetenként, igy marad $62.22 egy hónapra. Abból élek. Nyáron megtakarítom a téli fűtésre valót, s mindezeken felül vállalkoznék rája. De nagyon nehéz a mi magyarjainkat erre rábírni. Én tudom, mert a Dalárdát illetőleg vagy 20 évvel ezelőtt, amig dolgoztam, ajánlottam, hogy minden pártoló adjon 25 centet hetenként, de azóta nem pengetek meg semmit, mert nem talált visszhangra. C. Bagó, New Jersey KAPHATÓ AZ “AKNAMEZŐ” Lapunk azon olvasói, akik könyvalakban kívánják a folytatásokban közölt AKNAMEZŐ c regényt olvasni, most megrendelhetik azt kiadóhivatalunktól A könyv ára kötve $3.60 Csak limitált mennyiségben kapható a Magvar Szó Kiadóhivatalánál \_______________________f
