Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-06-23 / 25. szám
Thursdays, June 23, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Hogyan hóditották meg a ‘világ tetejét1 a kínai alpinisták? Három kínai alpinista, Vang Fuchu, Chi Jin- hua és a tibeti nemzetiségű Konbu május 25-én elérte a Himalája Chomolungma nevű 8,882 méter magas csúcsát. Ez volt az első kísérlet az emberiség történetében, amikor sikerült a Himalája északi lejtőjén feljutni földünk legmagasabb pontjára. Az expedíció hosszabb tibeti akklimatizálódás után március 25-én indult el, hogy pontosan két hónappal később elérje a nyugati alpinisták részéről északi oldalról mindeddig megköze- lithetetlennek tartott “világ tetejét”. A győzelem nemsak alpinista kuriózum: a vállakózásnak óriási tudományos jelentősége is van. A 44 tagú expedícióban részt vettek a Kinai Tudományos Akadémia tagjai, több egyetem tudósai, minisztériumok szakemberei, akik adatokat gyűjtöttek a térség földrajzi, földtani, helyrajzi, meteorológiai és más tudományos vonatkozásairól. A hódítás terve Az expedíció néha dermesztő hidegben, hóviharral küzdve, hó- és jégmezőkön, állandó lavinaveszélynek kitéve, sokszor mély és meredek szakadékok szélén folytatta útját a csúcs felé, minden lépésért keményen küzdve. Főtáboruk 5,120 méterrel volt a tengerszint felett. A terep néhány napos tanulmányozása után itt készült el a négy pontból álló hóditási terv, amelyet március 24-én este az egész expedíció közgyűlésen hagyott jóvá. Ez a következőket tartalmazta: 1. A hegymászó csoport elindul a bázisról, hogy elérje a 6,400 méter magasságot, majd visszatér, s a bázison kipiheni magát: 2. útnak indul a második felderítő csapat, mely 7,600 méter magasságig jut fel és innen visszajön a főtáborba erőt gyűjteni; 3. a harmadik célkitűzés a 8,300 méter magasság elérése. A három üt alatt megépítik a szükséges táborláríóolatot különböző magasságokban és az utak alkalmával az alpinisták megszerzik a szükséges akklimatizálódást; 4. amikor mindez megtörtént, a hegymászók útnak indulnak a negyedik műveletre, megépíteni az utolsó “ostrombázist” 8,500 méter magasságban. A csúcs meghódítása a terv szerint történt. Március 25 én elindult az első csoport. Már ez az együttes is tapasztalta, miért tartották a nyugati alpinisták megközelithetetlennek a “világ tetejét”. Egy régi táborhely nyomai Első este, amikor 5,400 méter magasságban a hegymászók tábort akartak ütni, egy régi táborhely nyomait fedezték fel, amelyet sziklarakás övezett. Körülötte üres konzerves dobozok, eldobott, foltos hegymászó cipők angol kereskedelmi márkával. Huszonkettedikén délután pedig megtalálták a Himalája áldozatát, egy csonttá fagyott — feltételezhetően angol — hegymászó holttestét. Amikor másnap hajnalhasadtakor elindultak, egy meredek sziklalejtő alatt csodálatos, csillogó hó- és jégmezőre bukkantak. Egy idő után előrejutásukat kristálycseppkő alakú hatalmas jégoszlopok zárták el. Csak úgy tudtak előrejutni, hogy valóságos lépcsősort vágtak az útjukat álló jégoszlopokban. Az újabb magasságok uiabb nehézségek és megpróbáltatások elé állították őket. Hétezer méter körül a hőmérséklet kb. mínusz 60 fok. Itt van a Rongbuk gleccser, ettől keletre kellett utat törni a csúcshoz. óriási lavinák, jégkémény A hegynyereg meredek és veszélyes lejtője vastag, szemcsés, még jéggé nem kristályosodott hóval borított. Időnként óriási lavinák indulnak innen. Óriási jég- és hótömeg zudul le a hegyoldalon, és moraja sok-sok kilométerre elhallatszik. A dühöngő, süvöltő tornádók az égig kavarják a kőoszlopokat. A felderítő csapat egyszer hát- vagy nyolcórás fájdalmas munka után egy széles repedéshez jutott a jégfalon — 6,800 méter magasságban a tengerszint felett. Ezt “jégkémény“ néven szokták emlegetni. A hegymászók elhatározták, hogy a nyíláson keresztül feljutnak a nyeregre. Hsu Csing, Liu Ta-ji és Peng Shu-li vállalkozott úttörőnek. A komplikált “hát- és térd”-technikát használták: hátukkal nekitámaszkodtak az.egyik hegyfalnak, térdükkel és kezükkel a másiknak és ig.v centiméterről centiméterre tornászták felfelé magukat. Az első kísérlet után kimerülve estek vissza a “jégkémény” fenekére. A kísérlet csak negyedszeri próbálkozásra sikerült. Amikorra valamennyien feljutottak a nyeregre, már sötét volt. Hogy biztonságos utat teremtsenek az utánuk jövő főcsoportnak, lépcsőket vágtak a meredek jégfalba, kötélhidakat építettek es könnyű fémlétrákat állítottak fel a függőleges jégfalak oldalán. A végső ostrom A táborsorozat megépítésének, az ut biztosításának fárasztó és páratlanul kalandos munkája után a végső ostromra május 17-én indult el az expedíció, hogy 9 napos kemény küzdelem után meghóditsa a “világ tetejét”. Az expedícióban részt vevő tudósok most összegezik tudományos kutató munkájuk eredményeit, amelyet nagy érdeklődés előz meg szerte a világon. A GYÓGYSZEREK ÚTJA A SZERVEZETBEN Minden gyógyszer hatása a felszívódásának, elbomlásának és kiürülésének sebességétől függ. E folyamat tanulmányozása ez ideig még az állatkísérletek során is nagyon nehéz volt. _Az egyes szervek és szövetféleségek feldolgozása, a gyógyszer kivonása és mennyiségének meghatározása ugyanis időt rabló és költséges feladat Ennek megoldását jelentősen megkönnyítette olyan gyógyszerek alkalmazása, amelyekben egy- egy atomot radioaktiv izotóppal helyettesítettek. A gyógyszer vegyi szerkezete, hatása, elbomlása és kiürülése ilyen körülmények között is változatlan, ellenőrzése azonban egyszerű. A nyomjelzett gyógyszer útja ugyanis sugárérzékeny lemezre rögzíthető. Svéd kutatók ezt az autoradiográfiának nevezett módszert továbbfejlesztették. Az izotópatomos gyógyszerrel kezelt kísérleti állatokat bizonyos idő múltán leölik és minus 78 C- fokos hőmérsékletre hütik. Ezután az ultramikrotom nevű készülékkel 0.01—0.02 mm vastagságú szeletek vághatok belőlük. Az ultramikrotom metszése egyenletes és pontos, függetlenül attól, hogy a kés csontszöveten vagy lágyrészen halad-e át. Az igy készült metszeteket minus 10 C. fokon lemezre teszik és a bennük levő nyomjelzett anyagok sugárzását fényérzékeny lemezen rögzítik. Ezzel az eljárással érdekes jelenséget észleltek például az antibiotikumoknál. A penicillin a vesében, továbbá a májban és a tüdőben érte el legnagyobb töménységét. Az izomzatban rendkívül kevés, az agyban gyakorlatilag semmi sem volt belőle. Ez annyit jelent, hogy a penicillin a vér és a liquor, tehát az érpálya és az agyviz közötti gáton nem hatol át. (Hasonló “sorompó” van egyes anyagok tekintetében a méhlepény és a magzat között.) Ha penicillint fecskendeznek az agvvizbe, akkor sem jut belőle jelentős mennyiség'az agy mélyebb szöveteibe. A penicillin — ellentétben a szulfonamidokkal — behatol a tályogüregekbe, bár nem ér el bennük nagy töménységet. Ha a veséket a Probenecid nevű speciális gyógyszerrel tömitik, akkor a penicillin vérbeli és szövetekben töménysége egy idő múlva mégis csökken. Ennek az a magyarázata, hogy a gyógyszer az orr nyálkahártyáján és a szőrtüszőkön keresztül ürül ki. Az antihisztaminok főleg az agyban, a tüdőben, a vesékben és a nyálmirigyekben halmozódtak fel. Egyes epilepszia elleni gyógyszerekről kiderült, hogy a patkány erébe fecskendezve perceken belül nagy töménységben halmazodnak fel az agybanEszerint az autóradiográfiával és az ultramik- rotomos metszési módszerrel végzett vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a vér és az agyviz között csakugyan van egy gát, de ez csak bizonyos gyógyszerek útját akadályozza. V\ % WVWWWWWWVWW* WWWWWWWVWWVW* vvw* Ellentmondás: Egy hátralékos előfizető! Élni a szabadsággal - büntetéssel jár Stephen, Bayne, 17 éves felsőiskolai tanuló szószérint vette azt a tanítást, hogy hazánkban szólás- és gondolatszabadság létezik. Ennek értelmében az érettségi ünnepélyen bátran felállt és vísz- száütasitotta az American Legion helyi osztálya áltat felajánlott “jó-polgári-jutalmat” a következő megjegyzéssel: “Nem fogadok el jutalmat olyan szervezettől, amelynek álláspontját nem tisztelhetem”. Az 1,000 tagú látogató közönség .meglepetten figyelt fel. Az American Legion, háböfus' veteránokat magában foglaló ultrareakciós szervezet, amely önhatalmúlag az amerikai hazafiság legfelsőbb tekintélyének tolta fel magát s mint ilyen “jutalmakat” osztogat és a közvéleményt váska- lapos hajlíthatatlansággal terrorizálja. Ezt semmi sem bizonyította jobban, mint az, hogy az iskolaigazgatóság a helyszínen bocsánatért esedezett a Legion “aamerikanizmus bizottságának” jutalmat osztogató elnökétől. Ezt megismételte másnap egy levélben, amit a szervezethez küldött. Ifjú Bayne jutalmat kapott a zene, a tudomány és a spanyol tantárgyakban végzett kitűnő munkájáért. Az iskolaigazgatóság a történelem és angol irodalomból is jutalmat tűzött ki a számára, amit azonban Bayne merész felszólalása után visszatartottak tőle és helyette más két tanuló között osztották ki. A két tanuló mitsem sejtve a szünet közben történt változásról, elfogadta a jutalmat. Másnap azonban mindketten tisztelettel visszajuttatták az igazgatóságnak, amikor megtudták, hogy a jutalmak Bayn-nek voltak szánva. Az Am. Legion elnöke a fiatalember szüleihez küldött sürgönyben “magyarázatot” követelt. Megjegyezte, hogy a fiú “olyan életreszóló tévedést követett el, amely örökre kínozni fogja. De- hát, mit várhatunk egy serdülő ifjútól?” ő talán teljes meghunyászkodást és alárendeltséget vár az ifjú generációtól, de az amerikai közvélemény megkönnyebiilten veszi tudomásul, hogy az ifjúságban megvan az akarat és a képesség. hogy alkotmányos jogaival éljen. Még egy “büntetés” Teaneck, N. J. főiskolájában is kipellengéreztek egy érettségiző diáklányt. Ellen Shapiro éltanulót és vita-bajnokot nem választották be a National Honor Society tagjai közé, mivel egyike volt azoknak, akik a május 3-iki országos védelmi gyakorlatokban megtagadták a részvételt. Ellen állandóan a kitüntetett tanulók listáján volt, amióta az iskola tanulója lett. Visszautasítása nem volt egyhangú a bizottságban. “A város lakói jól tennék, ha megvizsgálnák, hogy ebben az iskolában hogyan korlátozzák a szellemi szabadságot”, volt Ellen megjegyzése, amikor értesült az ellene használt diszkriminációról. Visszaélések a kormányhivatalokban William Proxmire, wisconsini szenátor “komoly szabálytalansággal és tékozló költekezéssel” vádolta a State Departmentet, mivel 89,400 dollár értékű irodai bútort vásárolt a kereskedelemügyi államtitkár, Frederick H. Mueller fiától, akinek Grand Rapids, Mich.-ben bútorgyára van. Proxmire szerint 1958 január óta kilenc ren- edlést kapott a cég és egyiket sem nyílt árajánlatok utján. A bútort külföldön működő amerikai ügynökségek részére vásárolta egy kormánybizottság, amelynek Mueller miniszter ur is tagja. Ez a bizottság 1926 óta létezik, de egyes tisztviselők szerint már tiz éve nem gvülésezett. Hasonló váddal illette Paul H. Douglass szenátor a Védelmi Minisztérium anyagbeszerző osztályát, amely szintén mellőzi az árajánlatok verseny módszerét és az értékénél .hatszorostól százszorosig menő magasabb árakat fizet rendelésekért. A szenátusban felmutatott egy kis lámpafog- lalatot, amely az üzletben 25 centért kapható, de amiért a tengerészet 21.10 dollárt fizetett. Egy $3.89 értékű csavarkulcs sorozatért a hadsereg 20 dollárt fizetett. Tiz ilyen túlméretezett áron vásárolt cikket mutatott be a szenátor. Megállapította, hogy a haderő évente 2—-3 billió dollárt tékozol el rendellenes bevásárlásokkal. A Védelmi Minisztérium az elmúlt évben majd 20 billió dollár értékű bevásárlást eszközölt közvetítés utján, a bevásárlások 86.4 százalékát, holott a törvény ezt csak kivételes esetekben engedélyezi. így folyik szét az adófizetők pénze a “szabad világ védelmével” kufárkodó kapzsi poloskahad erkölcstelen kezén. Ezek látják többszörös hasznát a hidegháborúnak és a fegyverkezés folytatásának. " tAjudarruátfu/ és* tochnika ___É
