Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-16 / 24. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 16, 1960 Munkásmozgalom A KIREKESZTETT lIEIIKfUIK Az amerikai mezőgazdasági vándormunkások helyzete nemcsak szégyenletesen rossz az átlagos amerikai életnívóhoz viszonyítva, hanem körül­ményeiket a “világ legrosszabb életkörülményei között élőkéhez” lehet hasonlítani — állapítja meg a N. Y. Times egyik cikke. A vándormunkások élete annyira távol áll az átlagos amerikaiak életmódjától, hogy európai, ázsiai és afrikai hittérítők tudatosan keresik az alkalmat arra, hogy velük dolgozhassanak és tá­boraikban éljenek. Ezt azzal magyarázzák, hogy itt találják meg legjobban azokat az életviszonyo­kat, amikhez hozzá kell szokniok, ha sikeresen akarnak majd működni a nagy hiányokat Szenve­dő országokban kijelölt állomásaikon, mint Ne­pálban, Sierra Leone-ban, Koreában és másutt. Áz Egyesült Államokban félmillió, vándormun- kás van, akiket “a földnélküli munkások hadsere­ge” néven ismernek és akiknek keresete minden évben jobban és jobban elmarad az ipari bérskála mögött. 1958-ban a vándormunkás évi átlagkere­sete 961 dollár volt. Ezek a munkások nem tar­toznak sem a minimális órabértörvény, sem a munkanélküli biztosítás hatáskörébe. Csupán 4 államban jogosak a “workmen’s compensation”- ré; Gyermekeik alig jutnak némi iskoláztatáshoz, a családok kunyhókból álló táborokban laknak, a munkaadók a végletekig kihasználják őket sok­szög még .aliapi kis keresetükből is kény­telenek “kick-back”-et leadni és élelmüket felsró­folt árakon kénytelenek megvásárolni. “Minden rendesebb vándormunkás táborra leg­alább 12 olyan tábor jut, amelyekben egy kon­centrációs tábort megjárt ember nehezen tudna emlékeitől megszabadulni” — mondja a N. Y. Times cikke. A Mezőgazdasági Munkások Szakszervezete (AFL-CTO) nemrégen felhívással fordult a kong­resszushoz, hogy alkalmazzák a vándormunkások­ra a Taft-Hartley-törvény azon szakaszát, mely feljogosítaná őket a szervezkedésre és a munka­adókkal való kölcsönös egyezkedésre. A szakszervezet a szenátusnak a vándormunká­sok ügyeivel megbízott albizottságához intézett beadványában rámutatott arra, hogy 1948 óta a vándormunkásokkal szemben elfoglalt hivatalos álláspont megtagadja tőlük a szakszervezetekbe való tömörülés és egységes intézkedés jogát. Ezt a hivatalos álláspontot még Nixon alelnök — aki akkor képviselőházi tag volt — fektette le abban a jelentésben, amit a Bakersfield, Cai-ban folyó farmmunkások sztrájkjával kapcsolatban tett meg. Azóta a “Nixon-teoriát”. hogy a farm­munkásoknak nincs joguk szervezkedni, más te­rületeken is alkalmazták. Az AFL-CIO felhívásokat intézett úgy a sze­nátusi, mint a képviselőházi bizottságokhoz olyan tömények hozatalára, amelyek pénzalap kiutalá­sával segítenék az egyes iskolakörzeteket a ván- dormunkásök gyermekeinek iskoláztatásában. Harrison A. Williams, new-jerseyi demokrata sze­nátor be is nyújtott ilyentartalmu javaslatot, ő a feje annak az albizottságnak, amely nemrégi­ben megállapította, hogy 100,000 ilyen vándor­gyermek van az országban, akiknek iskolázottsá­ga négy évvel van elmaradva. Olyan törvényjavaslatok is benyújtásra kerül­tek, amelyek a mezőgazdasági munkások minimá­lis órabérét állapítanák meg. Ezeket a javaslato­kat a szervezett munkásság támogatja, de az Amerikai Farmiroda és a “nagyüzemi farmok” parlamenti kijárói harcolnak minden olyan lépás ellen, amely javítana ezen munkások helyzetén. Közben a Kongresszus kevés érdeklődést mutat a mezőgazdasági vándörmitnkások szenvedései iránt, akiket a Times szerint úgy ismernek, mint “a kirekesztett amerikaiak.” "• Az acéltermelés hanyatlásának következményei A betek óta hanyatlásban levő acéltermelés ki­hatással van számos olyan iparra és üzemre, ame­lyek áz acéltermeléshez szükséges nyersanyagot, Szerelést’ Szolgáltatták s szállítást végezték. Tér mészetesen itt is nagyszámú munkáselbocsátások voltak és folynak. Vasutak és vizi uszályok, fém- öntödék, kohászati szénbányák, stb. érzik a hely­zet súlyos voltát. Az acéltermelés e héten átlago­san a termelőképesség 62.3 százalékát tette ki, ami további munkáselbocsátással és üzemlezárás­sal járt. A Mine Workers, District 5. titkára, Mi­chael Onüs azt mondta, hogy tagságuk 20 száza­léka nem dolgozik. A United Steel és a Crucible Steel saját bányáinak munkásait is szabadságolta. Ajbányászok 4. kerülete nem tudott számot adni az elbocsátott munkásokról, mivel ott többnyire kicsiny bányaüzemekről van szó, de “egy tucat embór itt, 20—25 ember ott megnöveli a munka­nélküliek számát.’ A Monongahela, az Allegheny és az Ohio folyók bárkái szállították az acéltele­pekhez szükséges szenet és onnan pedig a kész acélt Pennsylvania, Ohio gépgyártó üzemeibe. “Egész májusban csak félannyi anyagot szállí­tottunk, mint tavaly ilyenkor”, mondotta egy uszály cég vezetője. A vasútvonalak is csökkent szállítási rendelésekről panaszkodnak. Az acéltermelés lényeges fellendülésére még nincs kilátás. Repülőgépipari munkások sztrájkja Connecticutban a United Aircraft Corporation társasághoz tartozó hét repülőgépgyár munkásai sztrájkba léptek junius 8-án. A tömegsztrájk “wild-cat” sztrájkkal kezdődött. Erre az adott okot, hogy a vállalkozók nem telje­sítették a munkások béremelési követeléseit és az igazgatóság nem nyújtott szilárd biztosítékot az elbocsátások ellen. Repülőpilóták sztrájkolnak Az Eastern Airlines 5 nagy városban és né­hány kisebb helyen kénytelen volt beszüntetni a repülőforgalmat, miután pilótái sztrájkot kezd­tek. A sztrájk, afnit a pilóták szakszervezete nem engedélyezett tiltakozás a Federal Aviation Agency azon rendelkezése ellen, hogy egy hiva­talos ellenőrző foglalja el a harmadik pilóta he­lyét. A'pilóták szerint ez az eljárás veszélyeztet­né a repülőjáratok biztonságát, A társulat nem volt hajlandó megmondani,-hogy 19,000 pilótája közül mennyien hagy ták- abba a munkát. Az épitömunkások béremelése A newyorki épitömunkások szakszervezetei az újonnan megkötött három évre szóló bérszerző­désekben összesen 70 cent óránkénti béremelést szereztek 60,000 épitőmunkás részére. Ezt való­színűleg kiterjesztik az összes New York kör­nyékbeli 250,000 épitőmunkásra a közeljövőben. A megállapodás az épületiparban dolgozó ácso­kat, cement falazókat, gépkezelőket, fém esz­tergályosokat és napszámosokat érinti. A kőmű­vesek külön két éves szerződésben 56 cent óra­béremelést nyertek. Ez a béremelés aránytalanul felülmúlja a más iparokban elért 7-10 centes órabér emelést. Ám a munkáltatók és szakszervezeti vezetők egysé­gesek abban a feltevésben, hogy kölcsönösen hozzájárulva a termelékenység emeléséhez és a technológiai változás, azaz gépesítés bevezetésé­hez, a béremelés az építkezés kiadásait nem fog­ja nagyon sokkal emelni. Hogy ez a munkások számára milyen hatással lesz, arról nincs jelen­tés­A téglarakók egyezménye azt a különleges pontot foglalja magában, hogy az órabérből egy cent egy olyan alap felépitésére megy, -amelyet az ipar előmozdítására használnak majd fel. Pro­pagandára, hogy pl. téglából készítsenek falakat az előrekészitett aluminium, :acél- és üveglemezek helyett. • Az uj szerződés az órabér három részletbeni emelését, a szabadság alap és a jóléti alap eme­lését teszt lehetővé. A fémlemez munkások és va csőszerelők szakszervezete még nem kötötte meg az. uj szerződést. - - _ Béremelések egyes alapiparckban A United Automobile Workers Union két éves munkaszerződést kötött a North American Avia­tion társulattal az üzemeiben dolgozó 24,000 mun­kás részére. Az üzemek Los Angelesben, Colum­bus, O.-ban és Neosho, Mo.-ban vannak. A szer­ződés szerint a munkások egy év múlva kapnak 7 centes órabéremelést és tovább kapják a jelen­leg érvényben levő drágasági pótlékot. Nagyobb munkanélküliségi jutalékban és változott nyugdíj tervezetben állapodtak meg. e 53,000 vasúti munkás részére 4 százalékos bér­emelést határozott meg egy különleges egyeztető bizottság. A döntés a Brotherhood of Locomo­tive Engineers (mozdonyvezetők) 37,000 és a ka­lauzok és fékezők szervezetének 16,000 tagjára vonatkozik- Valószínű, hogy ez a döntés képezi majd alapját a többi vasúti szakszervezet 740.000 tagját érintő munkaegyezményeknek is. A moz­donyvezetők részére a 4 százalékos emelés 11 c óriabértöbbletet jelent, amit azonban két részlet­ben kapnak meg; 2 százalékot ez év julius 1-töI és 2 százalékot 1961 március 1-től. Ugyanez áll a kalauzok és fékezőkre is, akiknek alapfizetésük kisebb, mint a mozdonyvezetőké és a béremelés is aránvlagosan alacsonyabb. Az uj szerződés­ből eltávolították a drágasági pótlék járandósá­got. Még hátra van a szakszervezetek és a vasúttár­saságok közti ellentét legalapvetőbb pontjának, a munkaviszony rendezésének kérdése. A vasut- társulatok munkásaik nagy részét el akarják bo­csátani, a “featherbedding”-re való hivatkozással. A munkaviszonyok átszervezésével jobban meg- terneinék a munkások feladatkörét és az igy ki­alakult munkásfelesleget elküldenék. Most a tár­sulatok még arra is hivatkoznak, hogy a felemelt órabér évente 200 millió dollár többletkiadást je­lent számukra, amit csak a munkáslétszám csök­kentésével képesek kielégíteni. Mindkét részről el vannak készülve arra, hogy ez a kérdés hosszú és kinos tárgyalásokat fog igénybe venni. • A Western Union Telegraph Co. 25,000 mun­kása részére két éves munkaszerződést és 21 cent béremelést harcolt ki a Commercial Telegraphers Union. Ebből 10 cent órabértöbbleti 1960 junius 1-én, 5 cent 1961 január 1-én esedékes, a többi egészségügyi és kórházi biztosításra megy. 25 évi szolgálat után négy heti fizetett vakációra jogosultak a társulat munkásai. A szerződés elfo­gadása felett a munkások szavazással fognak dönteni. Uniók kölcsönös segítő programja Hét szakszervezet, amelyek a személyszállító repülőtársulatok majd valamennyi alkalmazottját képviselik megállapodást kötött, hogy sztrájk esetén anyagi segítséget nyújtanak egymásnak. Ezt a társulatok egymásközti megállapodásának ellensúlyozására teszik, amelynek értelmében egy sztrájk által üzemképtelenné vált társulatnak visszaadják azt az extra profitot, amelyet növe­kedett forgalmuk behoz. Ezzel természetesen pó­tolják a társulat veszteségét és erősitik a munká­sok elleni kitartását. A munkások “a szakszerve­zetek elleni harc kiszélesítésének” nevezik a tár­sulatok szerződését. Béremelési kérnek a gumimunkások A gumimunkások szakszervezete értesítette a Firestone Tire & Rubber Co.-t, hogy a társulat 18,000 munkása nevében béremelési tárgyalást akar folytatni. A fennálló bérszerzedés, amely 1961 ápr. 15-én jár le, feljogosítja a szakszerve­zetet erre a lépésre. A következő két hétben a szakszervezet a. többi nagy gumifeldolgozó tár­sulatokhoz hasonló értesítést szándékszik külde­ni, kb. 100,000 munkás bérének korszerű feljaví­tása érdekében. 4 r—- ■ - — MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. , Tisztelt Kiadóhivatal! , fLátom, hogy illést Júniusban lejárt az elő­fizetésem. Itt mellékelek $. ............... ...... . .-1 ■Kív" ■ •: • • • • • • :• é • <>*-*":* 4» • • -* • • • • • # • 'tP­■ Piai • ' - 1 *' I " ’ \ ■“ ' 4 » • • • • • • • • • • • f-m .• f v * - * * •* * * * * * * **.*'• • • • * * V* • • * *.•■* ... á X

Next

/
Thumbnails
Contents