Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-06-09 / 23. szám
Thursday, June 9, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 13 A Labour Monthly c. angol folyóirat 1960 márciusi számából. A nemzetközi helyzet döntő fordulóponthoz érkezett: a májusban tartandó csúcsértekezleten a nagyhatalmak felelős vezetői olyan életbevágó kedéseket vitatnak majd meg, mint a háború és a béke, a fegyverkezési hajsza, vagy a leszerelés, az atomíegyveikezés fokozása, vagy a nukleáris fegyverek megsemmisítése. . . Egyáltalán nem időszerűtlen tehát, hogy Sir Anthrony Eden emlékiratainak az 1951—57 közötti időszakot felölelő kötete éppen ezekben a napokban látott napvilágot, s került széleskörű megvitatásra. A szóban forgó időszakban ugyanis Eden politikai tevékenységének legpozitivabb és leghasznosabb része az 1955-ben tartott első csúcsértekezleten való részvétele volt (e konferencia eredményeit egyébként az utóbb tartott külügyminiszteri értekezlet során a nyugati hatalmak nem vették tudomásul és megsemmisítették,) és a szóban forgó értekezletről a kötet részletesen beszámol. Úgy ancsak Eden munkásságának pozitívumához sorolható az indo-kinai háborúval kapcsolatos amerikai tervekkel szemben 1954 folyamán tanúsított ellenállása, valamint jelentős közreműködése a Vietnam, Laosz és Kambodzsa ügyében kötött genfi békeszerződést előkészítő tárgyalásokon. Az átlagolvasó azonban alighanem először is a szuezi ügyre vonatkozó feljegyzéseket keresi majd meg a könyvben. Eden emlékiratai ugyanis teljes világossággal tárják fel a tory-szellem végzetes korlátáit, amelyek újra-, meg újra vészterhes eseményekbe sodorják Angliát — a jelen esetben epeiig Eden nevét a történelemben mindörökre összekapcsolják a szégyenletes szuezi kalanddal. A múltban a Hitlerrel kötött szégyenteljes müncheni paktum jelezte a tory-szellem megnyilvánulását. Ezúttal a szuezi támadás. Még korábban a Jameson-féle támadó akció amely Cecil Rhodes-tcl sugalmazott és dr. Jameson által vezetett 1895 december 25-i tianszváli burellenes angol támadás,,volt. Az angol konzervatizmus min den egyes* nemzedék életében legalább egyszer leveti álarcát, hogy megmutassa simulékony, mosolygós közéleti viselkedése mögött rejlő iszonyatos igazi ábrázatát. Sir Anthony azt a felfogást vallja, hogv emlékiratait egv központi gondolat vezérli. Mint a kötet előszavában leszögezi, memoárjainak fő témája a harmincas évek történelmi leckéje —s azok gyakorlati alkalmazása az ötvenes évek során. A kiadó által szerkesztett reklámszöveg, mely a könyv borítólapján olvasható, ugyancsak azt állítja, hogy “az.ötvenes években megismétlődtek a harmincas esztendők eseményei...” Majd igy folytatja: “Hitler s Mussolini az abessziniai rajnavidéki, ausztriai, csehszlovákiai és albániai kalandokból, melyek során lábbal tiporták a nemzetközi szerződéseket, azt a meggyőződést merítették, hogy e demokráciák nem akarnak a diktátoroknak ellenállni. . . Az eredmény a második világháború lettAmikor kollégáimmal 1956 őszén felmértük a nemzetközi helyzetet, elhatároztuk, hogy hasonló helyzetnek nem szabad újból bekövetkeznie.” A kötet egy másik helyén ezt Írja: “A világnak lényegesen kevesebb szenvedést kellett volna kiállnia, ha Hitler csapatainak rajnavidéki bevonulását megakadályozták volna.” Eden különös módon nem említi meg. hogy történetesen ő volt Anglia külügyminisztere, amikor Hitler csapataival bevonult a Rajna-vidékre s ronggyá tépte a versailles-i békeszerződést. Külügyminiszter volt, amikor Franciaország szilárd politikát és támogatást kért Hitlerrel szemben, és az angol politikai vezetés ezt megtagadta. Eden kiilügvminisztersége idején Hitler Németországa oly gyenge volt, hogy könnyűszerrel meg lehetett volna állítani térhódítását, ha az angol politikában meglett volna az erre irányuló akarat — hiszen Hitlernek ebben az időben azzal kellett az elhatározó aggressziv lépésre rávennie tábornokait, hogy megígérte: azonnal ön- gyilkosságot követ el, ha az angol—francia haderő megmozdul a németek ellen.- -Sir Anthonv állt az angol külpolitika kormánykerékénél, amikor megpecsétlődött a béke sorsa s a világ elindult a háború felé vezető utón. Emlitést sem tesz arról, hogy a Konzervatív, a Liberális és a Lahoui Párt egyaránt jó szemmel nézte a hitleri seregek rajnavidéki bevonulását (mint Lloyd George mondotta: “végeredményben Németország csak saját tartományait foglalja vissza”, s ugyanezt a gondolatot hangoztatta a Daily Herald is.) Nézzük megy egy pillanatra közelebbről mi is az agresszor engedményekkel való lecsillapításának politikája? A tory-vezetőkön kívül ma már a világon mindenki tudja, hogy a Konzervatív Párt vezető csoportját kommunistaellenes megszállottsága vezette, amikor előbb tűrte, későén pedig egyenesen bátorította Hitler fegyverkezési politikáját és agresszióit, mondván, hogy a hitleri Németország “ a nyugati civilizáció védőbástyája a kommunizmus ellen.” A kom- muista- és szovjetellenesség bírta rá a tory-ve- zetőket, hogy helyeseljék a versaillesi szerződés felrúgását, hogy aláírják az angol—német flotta-egyezményt, amelynek alapján Hitler felszerelhette tengeralattjáróit -r- az angol hajók és tengerészek megsemmisítése céljából. Ez a politikai légkör tette lehetővé a koncentrációs táborok .és a gázkamrák eltitkolását a közvélemény elől — s a róluk szóló jelentéseket csak hat évvel később szedték elő az irattárakból a háborús propaganda céljaira. A komunista- és szovjetellenesség jegyében adtak Hitlernek pénzt és fegyvereket, s hunyorítottak beleegyezően minden egyes agressziója után, mindaddig^ amig úgy tűnt, hogy ezek végső célja a “nagy keleti kereszteshadjárat” előkészitése. Ezek az urak csak fjJ E bb a ■ Bia» BjmjujL&ja-ajL» j a ■ a_H tii.u ili i 1 m ■ aa m n »■ ■« ■m ■■ A TOTÓIT VáRCSA az utolsó pillanatban, akkor fordultak Hitler ellen, amikor (Lord Há'tlfaxnak, az akkori külügyminiszternek szavai szerint) “a világ legnagyobb hitszegője” megnemtámadási szerződést irt alá a Szovjetunióval. Hitler éktelen üvöltözése teljesen hiábavaló lett volna a lefegyverzett Németországban, ha Anglia nem követett volna el mindent a német ujraf egy vérzés engedélyezése érdekében. Hitler Anglia támogatásával nőtt nagy- gyá. A torykat kommunista-ellenes megszállottságuk vezette odáig, hogy végül is gáládul elárulták az első világháború tízmillió halottját, akik abban a hitben áldozták fel életüket, h-ogy ezzel mindörökre véget vetnek a német milita- rizmus fenyegetésének. A kommunistaellenesség vezette a konzervatívokat és a jobboldali labou- ristákat, amikor elárulták Angliát és felidézték a második világháborút. A második világháború tombolása közepette, egy őszinte pillanatában, Eden felismerte a történelmi tanulságot: "A német propaganda álladóan visszatérő témája a ‘bolsevizmus ördöge’ volt. . . s mily jól használta Hitler ezt a rémitgetést. . . “Ne tévedjünk: abban a pillanatban, amikor a háború véget ér, Németország ismét elkezdi a régi propagandát. Megint arra fog törekedni, hogy Angliát Oroszország ellen fordítsa, Oroszországot pedig Amerika és Anglia ellen. Vigyázzunk nagyon, nehogy ismét e propaganda kelepcéjébe essünk!” (A fenti beszédet, amelyet 1945. febr. 28-án mondott az alsóházban, Eden, nem ismerteti emlékirataiban.) Sir Anthony igen helyesen tette, hogy figyelmeztetett bennünket az előbb emli- tett veszélyre — ugyanis most megjelent könyl ve elejétől végéig azt bizonyítja, hogy szerzője, a konzervatív és a labourista vezetőséggel együtt az elsők között volt, akik újból beleestek a régi kelepcébe. (Befejező közlemény a következő héten) A japán bíróság előtt huszonnyolc éve3 férfi áll, neve Kazou M. Visszaeső. Első ízben rablásért vonták felelősségre. A második alkalommal még súlyosabb a vád: rablógyilkosság. S a vádlott közönyös, rídeg hangja, amint megteszi vallomását, mintha egy titkolt és régen behegedtnek hitt se’oet szakitana fel. Kazou tizenöt évvel ezelőtt, mint fiatal gyerek, kifliiéként dolgozott egy hirosimai vállalatnál. Felrobbant az atombomba s szeme láttára pusztult el a vállalat irodájának egész személyzete, a főnöktől a gépirónőkig, egyedül ő maradt életben. Hazasietett. Otthon egyetlen élőlényt talált, súlyos égési sebekkel borított ncyérét, akinek fejét kopaszra perzselte a láng. Családjának többi tagja megsemmisült. Kazou kórházba vitte nővérét. És azóta... közönyös,'rideg és kegyetlen, mint az a világ, amely az atombomba robbanása után elébe, tárult. Nem volt családja, nem volt senkije. Beszegő- dött egyikébe azoknak a hirósimai gyermekbandáknak, amelyekben mintha nem is fiatal fiuk, hanem fiatal farkasok élték volna a maguk dzsun g.el-életét. Zsebtolvajlás, betörés, utonállás volt mindennapi foglalkozásuk és szórakozásuk. Majd amikor Hirosima lakossága szaporodni kezdett, ivóvizet árultak, borsos áron. A hatóságok rendbe akarták hozatni az elpusztult vízmüveket. Kazou is ott volt abban a gyermekbandában, amely éjszakánként megrohanta a telepet és lerombolta mindazt, amit nappal építettek, mert a vízmű tönkretette volna virágzó viz-üzletüket. Kazou és a hirosimai romok között garázdálkodó gyermekbandák, mintha csak meztelen és rideg valóságában mutatnák meg a huliganizmust, azt az életformát, amellyel az öntudat nélküli fiatalok feleltek és felelnek ma is az esztelen atomfenyegetésekre. De a szerencsétlen kis rablók és betörők közül nem mindegyik maradt meg a bűn utján, mint Kazou. Két okos és emberséges ember, két tanár kézenfogta őket. Egyikük, Ka- mikkuri, saját házába vitte Hirosima hajléktalan, kóbor árváit s szinte teljesen Makarenko elvei szerint igyekezett visszavezetni őket a társadalomba. Neveltjei közül néhányan képtelenek voltak újból beilleszkedni abba az emberi közösségbe, ahonnan az atombomba robbantása kivetette őket. Újból és újból megszöktek s végül betörőkké, utonállókká, gyilkosokká züllöttek, mint Kazou rs. Hirosima árváinak másik apja,-Yoshiomori Mori nemrégiben ért • tragikus véget. Yoshiomori Ninislrma szigetétt társadalmi .adakozásból gyermekotthont létesített.-Eredményes munkásságára az állam is felfigyelt és.-támogatta. Der felfigyeltek a rágalmazók is és megvádolták, hogy az állami támogatás egy részét saját céljaira fordítja. Ycshiomori megvárta a hosszadalmas vizsgálat végét, amely teljes mértékben tisztázta. S akkor, becsületében megbántva, a gyalázatos rágalmazás elleni tiltakozásul, az általa létesített gyermekotthon előtt harakirit követett el. Az újjáépülő, az ultramodern Hirosimában igy rombol még ma is a tizenöt évvel ezelőtt felrobbantott atombomba, pe talán még szörnyűbb az a roncsolás, amit titokban, láthatatlanul végez. A. kórházak ma is tele vannak az atombomba áldozataival, de senki se tudja, hány ilyen beteget ápolnak s milyen betegségben szenvednek, mert még tudományos célokra is csak olyan adatokat szabad kiadni róluk, melyeket egy katonai bizottság előzőleg tnegcenzurázott. De a legszigorúbb katonai cenzúra se képes eltörölni az agydagána- tokat, a fejgörcsrohamokat, a fehérvérűséget, a különleges fáradékonyságot — amelyek mind népbetegséggé váltak Hirosimában, és napról napra szedik áldozataikat. A betegségnél jobban csak attól félnek ma a hirosimaiak, hogy betegségük kitudódik. Rettegve mennek a házasságkötés előtt kötelező orvosi vizsgálatra, mert akin a fertőzés nyomait észlelik, azt eltiltják a házasságtól. Igyekeznek eltüntetni testükről az atomtámadás sei üléseinek nyomait, mert ha meglátják azokat — még a közfürdőkből is kiutasítják őket. Ha megbetegednek, igyekeznek eltitkolni — tűrik a szenvedést és a. kór roncsolását — mert ha betegségük kitudódik, elbocsátják őket munkahelyükről fertőzési veszély elmén. Munkások, tisztviselők, anyák és apák titkolják szenvedéseiket és fájdalmaikat, nehogy kenyértelenné váljanak egész családjukkal. S közönyös vagy gépiesen mosolygó arccal járnak- kelnek az újjáépült Hirosima ultramodern házai között, testükben hordozva a romboló és roncsoló emlékeket. Hárs László R. PALME DUTT: SIB AUTHOR? EIEH EMLÉKIRATAI — avagy kellemetlen szenny ester eg été s a toryk kázatáján MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy most Júniusban lejárt az előfizetésem. Itt mellékelek $..., .....................- .-t Név: ......................................................... j Cím: ..............................................................•••-
