Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-09 / 23. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 9, i960 1 Mozgalom Görögországban Glezosz kiszabadításáért Május 31-én volt 19 esztendeje annak, hogy Manolisz Glezosz letépte a hitleri zászlót az Ak- ropoliszról a németek által megszállt Athénben. Glézosz a napokban szabadonbocsátását kérte a (kegyelmi tanácstól. Az EDA végrehajtó tanácsa ebből az alkalomból felhivást intézett a görög néphez és a kormányhoz, és a felhívásban emlé­keztetett rá, hogy Glezosz kérvényéről éppen ha­zafias hőstetének évfordulóján döntenek. Junius 1-én volt miniszterekből, képviselőkből, szak­szervezeti vezetőkből álló bizottság rendezésében gyűlést tartottak Athénben, hogy megemlékezze­nek az évfordulóról. Gyűléseket tartottak az év­forduló alkalmából Londonban, Párizsban és más európai fővárosokban is. Továbbra is özönével ér­keznek a tiltakozások Glezosz fogvatartása ellen különféle szervezetektől. A Manolisz Glezosz kiszabadításáért vivott harc része amu:k a harcnak, melyet a görög nép az elnyomás ellen és a demokratikus szabadságjo­gokért folytat. Az EDA interpellációt nyújtott be a parlamentben az ellen, hogy 2,000 hazafit .tartanak 15 év óta börtönben, hogy koncentrációs táborokat tartanak fenn és rendkívüli törvénye­ket hi iználnak fel a terrorista perekben, hogy ia kormány politikai ellenfeleit súlyos büntetések­kel sújthassák. Az egvik ilyen terrorperben április 13-án 12 hazafit Ítéltek el. A másik per, melyet 42 hazafi ellen indítottak, május 16-án fejeződött be: élet­fogytiglani börtönbüntetésre Ítélték Kostas Lou- lest, Harialos Florakist, Mitsos Daliást, Kyriakos '•Tsakirist, Jorgos Koutroukist és Polvxeni Hry- sohoidout. A 21 napig tartó per ismét megmu­tatta, hogy a “kémkedés” vádjának semmiféle alapja sincs, s ezt részben még a terhelő tanú­ként szereplő magasrangu rendőri személyek is elismerték. VÁLTOZÁST A KÜLPOLITIKÁNKBAN! (Folytatás az első oldalról) sok semmi betekintést nem nyújtottak az ameri­kai népnek abba a veszedelmes állapotba, hogy nemzeti tradícióinkkal ellentétben, országunk bél­és külpolitikai vezetése milyen nagy arányban van a katonai erők, a katonai rendeléseken élős­ködő, a pusztító eszközöket gyártó érdekeltségek és az őket kiszolgáló politikusok kezében. Drew Pearson, ismert kommentátor többek kö­zött ezt írja rovatában, az ultra reakciós Daily Mirrprban: “Az igazság az, hogy részünkről sök hiba történt és Kruscsev sok megállapítása meg­felel a valóságnak, még ha kellemetlenül is hang­zott. Egyik vádja az volt, hogy Eisenhower a militaristák hatása alatt van. Ez részben igaz”. A U-2 utáni uj helyzet felszínre veti az igaz­ságot és annak felismerését, hogy »"helyzeten változtatni kell. Véget kell vetni a hidegháború­nak. Jóhiszeműen és őszintén kell a békés kiegye­zést keresni a Szovjetunióval. Országunk és né­pünk érdeke is a háborumentes jövőt igényli Csak a béke biztosíthatja országunk demokratikus fej­lődését, vezető pozícióját nemzetközileg és népünk jólétének biztosítását. Ha jóhiszeműen és békés szándékkal közelitjük meg a fennforgó nemzet­közi problémákat, elsősorban a leszerelést, a bor­zalmas pusztító atomfegyverek megszüntetését, a német és berlini kérdést, akkor a megoldás le­hetősége biztosítva van. Csak olyan politikus tarthat igényt megválasz­tásra ebben a jövőnkre igen mélyen kiható vá­lasztási évben, aki meggyőzi a választó polgáro­kat békés irányú programjáról. A választó pol- gjrolc feladata ezt ellenőrizni és igy biztosítani országunk és a világ fejlődését. Egy elavult jelszó Az üzletemberek hangosan magasztalják a “szabad versenyképes vállalkozást”, de ugyan akkor mindent megtesznek, hogy alkalmazását elgáncsolják. Példa erre az a kihallgatás, amit a District of Columbiában tartottak nemrégen egy kongresszusi albizottságban. A kihallgatás tárgya egy olyan törvényjavas­lat volt, amely — habár csak a District of Co­lumbiára vonatkozik — példaadó lenne az egész országra és a törvényjavaslat ellenzői szerint sok pénzébe kerülne a vásárló közönségnek. Ez a tör­vény monopóliumot biztositana egyes gyógyszer­árusoknak úgy a receptre készített, mint a re­cept nélkül árusított gyógyszerek terén. Szakszervezeti és kormányképviselők', a leszállí­tott (discount) áron árusító és a postai rendelé­sek alapján működő árusítók megbízottai tanús­kodtak a törvényjavaslat ellen és vallomásaik­ból a következőket szűrhetjük le: Több recept nélkül kapható gyógyszer között vannak különböző vitaminok és az aszpirin. Az utóbbi években úgy füszerüzletekben, mint más helyeken meg lőhetett venni ezeket a gyógyszere­ket, s még hozzá alacsonyabb árakon, mint a gyógyszertárak legtöbbjében. Ez a törvényjavaslat megtiltaná az ilyen módon való árusítást, monopóliumot biztosítva egyes gyógyszertárak részére ezen a téren és lehetővé tenné a magasabb árak fenntartását. A törvény azt is megtiltaná, hogy bármely gyógyszerész hirdetésekben olcsóbban ajánlja eze­ket a gyógyszereket, ami ugyancsak hozzájárul­na a magasabb rögzített árak fenntartásához. Azt a gyógyszerészt, aki ezt megszegné, megfoszta­nák gyógyszerészi engedélyétől és ezzel üzletétől is. A gyógyszerészek monopóliumát még jobban erősítené az a szakasz, amely megtiltaná a re­ceptre készített gyógyszerek postai rendeléssel történő eladását. Két csoport működik Washing­tonban, amely tagjainak igy szállít olcsóbb or­vosságot. Az egyik egyesület nyugalomba vonult egyénekből, a másik pedig a sütöde munkások szakszervezetének tagjaiból áll. Ezek az egyesü­letek képzett gyógyszerészeket alkalmaznak, akik Ugyanúgy készítik el a receptre irt gyógyszere­ket, mint másutt, csupán lényegesen olcsóbb ára­kon. Mégis, a “szervezett gyógyszerészek” azt mondták a kihallgatáson, hogy úgy a postai ren­delésekkel lebonyolított gyógyszereladások, mint minden más ilyen módon eladott gyógyszer ve­szélyezteti a közegészséget. Ez alól csakis azok a gyógyszerek képeznek kivételt, amelyeket ők árusítanak magas, rögzített árakon. Ezek a tanuk a “National Retail Druggist As­sociation” egyik ágazatát képviselték a kihallga­táson, amely — más hatalmas üzleti érdekeltsé­gekkel együtt — már régen arra törekszik, hogy a kongresszus egy úgynevezett “National Fair Trade Bill”-t fogadjon el, amely megtiltaná a ke­reskedőknek az egész országban, hogy leszállít­sák a gyárosok által rögzített magas árakat. A becslések szerint ennek a javaslatnak tör­vényerőre emelése legalább évi egybillió dollár többletkiadást jelentene az amerikai háziasszo­nyok részére. Az amerikai rendszer azonban kitart amellett, hogy nálunk “szabad vállalkozás” és “szabad ver­sengés” létezik. Minden 5 női dolgozó közül 2 az iparban fog al­kalmazást nyerni. Mrs. Leopold arról beszélt, hogy átlagosan a női dolgozó férjezett, 35 és 44 év körüli és na- gvobbára a kiszolgáló iparokban van alkalmazva és kisebb arányban a termelő iparban. E hiányos jelentés fontosságát abban látjuk, hogy a szerve­zetlen, olcsó női munkaerőt egyre nagyobb szám­ban alkalmazzák a férfimunkások kiszoritásával és hogy a család fenntartására egy kenyérkereső nem elég. Mesék világa WEWAK, New Guinea. — A UPI hire szerint Uj Guineában még mindig élnek kannibálok, vagyis emberevő népek. Május hó vége felé We- wak városban 12 ilyen kannibált állítottak bíró­ság elé és ítélték őket halálra. A törvény ugyanis halállal bünteti az emberevést, de azok a népek még annyira tudatlanok, hogy a biró (a Supreme Court feje) megígérte, hogy kegyelemre fogja őket ajánlani. Az újságírók jelentése szerint a vádlottak a tárgyalási terem padlózatán elnyujtózva hever­tek, vakaróztak, vagy aludtak és nem értették, hogy mi folyik körülöttük és mit akarnak velük csinálni. Mann főbíró úgy véli, hogy ezeket az embere­ket valameddig fogva kell tartani s a civilizáció olyan fokára kell nevelni, amikor már megértik az emberevés nagy bűnét. Emelkedik a női munkások száma A Munkaügyi Minisztérium most ünnepelte női osztályának 40 éves fennállását. James T. O’Con­nell helyettes államtitkár és Mrs. Alice, Leopold segédtitkár ismertették az amerikai női munká­sok helyzetét. O’Connell szerint jelenleg 24 millió női alkalmazott van az országban. Számit arra, hogy 1970-ben ez a szám 30 millióra fog emelked­ni, vagyis minden 3 dolgozó közül egy nő lesz. Első höszfellsnes ifélei várható A trösztellenes törvény immár 70 éve áll fenn, de eddig még egyetlen nagyüzlet vezetőt sem bör- tönöztek be a törvény megszegéséért. Ezt a rekordot talán most fogják megdönteni Philadelphiában, ahol J. Cullen Ganey biró előtt tárgyalják néhány nagy iparvállalat ügyét. A tár gyalás világosságot vet arra, hogy a nagyvállala­tok hogyan akadályozzák meg a szabad versenyt, habár úgy a monopóliumok alakítása, mint az árrögzités az állam-törvényeibe ütközik. Az I-T-E Circuit Breaker Co. és az Allis Chal­mers Manufacturing Co., valamint ezen utóbbi cég három vezetője, L. W. Long, Frank M. Nolan és David W. W'ebb van a biróság előtt. Mindegyik bűnösnek vallotta magát. A vád szerint “bűnösen összeesküdtek”, hogy kormányügynökségeknek eladott villanyerő kapcsoló készülékek és áram- körmegtörők árajánlataiban nem fognak egymás- sál versenyezni, megosztva a piacot egymás közt, titkos gyűlések tartásával és más módszerek igénybevételével; ugyancsak “felhajtott áraján­latokkal” magasan tartják a villamossági felsze­relések árait. Más gyárvállalatok és azoknak vezetői — akik nem vallották be bűnösségüket —, ugyancsak be­le vannak keverve ebbe a perbe, de tárgyalásukat későbbre halasztották. Olyan hatalmas cégekről van szó, mint a General Electric és a Westing­house. Négy nagyesküdtszék még mindig folytat­ja vizsgálatait annak a hatalmas “összeesküvés­nek” az ágazataiba, amely a villamossági felszere­lési iparban létezik, de már az eddig nyilvános­ságra hozott vádak is sok különböző felszerelést említenek, kezdve a sokmillió dollárostól egészen olyan apróságokig, mint a szigetelők és biztosíté­kok. A vád értelmében ezen cégek titkos számokat használtak árinformációik kicserélésére és más titkos módszereket az árak felhajtásának titok­ban tartására úgy a nagyközönség, mint a ható­ságok előtt. Mi az oka annak, hogy a nevezett két vállalat és a három vezető bevallotta bűnösségét, különö­sen tekintetbe véve, 'hogy valószínűleg egyéves börtön és 50 ezer dolláros pénzbüntetés vár rá­juk, valamint 50 ezer dolláros büntetés a vállala­tokra ? A valószínű válasz az, hogy elsősorban is a vál­lalatvezetők nem tartoznak a legfelsőbb vezetőség körébe. Lehetséges, hogy “áldozati bárányod­ként dobják oda őket, hogy ezzel megmentsék magukat .a vállalatokat olyan büntetések lefize­tése árán, amelyek csak csekély mértékben érin­tik azt az óriási profitot, amit az árak rögzí­tésével szereztek maguknak. Másodszor gyakorlott ügyvédek azt mondják, hogy a vádlottak bizonyára úgy gondolták, hogy a részletezett és súlyos bizonyítékokkal szemben elitélésük biztos, s ugyanakkor Ganey biró olyan kijelentést tett, hogy azok, akik bűnösségüket bevallj ák, könnyebb büntetést kapnak, mint azok, akik ragaszkodnak ügyük kiharcolásához a bíró­ságokon keresztül. Érdekes megjegyezni, hogy a legtöbb újság vagy elhallgatta az ügyet, vagy csak futólag tett említést erről a szenzációs trösztellenes ügyről. Felmerül a kérdés, hogy ez talán azért van, mert a szóbanforgó cégek a nagy hirdetők közé tartoznak ? Modern nomádok CHICAGO. — A lakóházak finanszírozásával foglalkozó pénzintézetek newyorki konferenciáján az egyik szakértő “modern nomádoknak” nevez­te az egyre szöporodó “trailer” lakókat, akik a kerekekre épített lakóházaikat, automobiljuk után akasztva vándorolnak egyik várösból a másikba, avagy egfyik államból a másikba s járják be az egész Egyesült Államokat. Az előadó szerint a modern nomádok száma három és fél millióra te­hető, tehát ha egy helyre telepítenék őket, ak­kora várost alkotnának, mint Chicago.

Next

/
Thumbnails
Contents