Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-05-26 / 21. szám

z AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 23, 1980 I NftfiYCSAL0DÄS A választási kampány uj fordulatai (Folytatás az első oldalról) ban levő kommentátorjának következő kitétele: (május 8., 46. old.) “Az egyik amerikai hirbemondó, aki 7 óra le­forgása alatt 9 híradást végzett el, s kinek arca hallgatói előtt olyan ismerős már, akárcsak a szomszédé, olyan leírást adott a mi páratlan ve­zetőnkről, hogyha azt a hirszogálata hálózatán keresztül ismertetné, azonnal menesztenék állá­sából és örökre megváltoztatná a történelmünk egyik legjobban oltalmazott elnökének a köztu­datban élő képmását.” A nyílt őszinteség gyakorlásához nem szokott sajtóalkalmazottak igazi véleményét tükrözi visz- sza ez a kitétel, ők mindenkinél jobban tudják, b ír nem mondják ki, hogy ki felelős a párizsi ese- xlányokért. Sem a nevezett hirbemondó, sem Mr. 1 any nem álihatott már ellen a kísértésnek, 1 gy a belőlük kibuggyanó igazságot valahogy az c''ásóik tudomására hozzák. A washingtoni bo- S'orkánykonyha rejtelmeit ismerő újságírók alig 1 dják titkolni megvetésüket a U-2 körüli hiva- t ,'os tévelygésekkel szemben. Kruscsev eleven, nyílt, temperamentumos, ha l->ll indulatos, de mindig az igazságra és az ele­vené1 e találó kijelentése inek leleplező ere­jét a propaganda malmok a rágalom, a gúny, az elítélés és sérelmek szóáradatával kicsavarták, a szovjet miniszterelnök személye ellen fordították és “megkezdődött az uj Eisenhower-hőskultusz fölépítése, aki csendes, disztingvált, amerikai erényhősként áll az ördögi erőszakoskodással szemben.” (Seymour Freidin, N. Y. Post, május 18.) Fiserhover Ígéretei Vannak, akik azt kérdik, miért nem fogadta el Kruscsev Eisenhower kijelentését, hogy a kémre­püléseket beszüntették és igéreté-t, hogy nem fog­ják többé folytatni? Először is fennforog a szavahihetőség kérdése. A Wall Street Journal még a csúcskonferencia előtt, május 10-én, vagyis a kémrepülés-magya- rázkodás-hazugságánadata közepette lamentál er­ről. “Eddig volt lehetőségünk azt mondani a vi­lágnak, hogy minden ami a Kremlinből jön, az csalárd és megbízhatatlan, de amit az Egyesült Államok kormánya mond, abban a népek megbíz­hatnak”. Kifejti azt a félelmét, hogy a világ bi­zalma megingott ebben a feltevésben és hogy ez a “legszomorubb sérülés”, amit a kémrepüléssel magunknak szereztünk, “mint a pap, akit rajta­kaptak, mig másoknak tart erkölcsi prédikáció­kat.” Önteltségünkben elhittük, hogy minden ami­nek elkövetését elhatározzuk, az helyes.” “Azt is nehéz elhitetni a népekkel, hogy kor­mányrepülőt küldeni más ország területére annak felületét lefényképezni, nem az, amit a diploma­ták ‘provokácic’-nak neveznek. Csak el kell kép­zelni, hogy mi volna a mi reakciónk arra, ha orosz repülőt fognánk el Chicago fölött vagy egy orosz tengeralattjárót a newvorki öbölben?” Szép volt a Wall St. Journaltól, hogy első zava­rában mindezt bevallotta, habár ma már másként beszél a többi közvéleménygyártóval együtt, hogy ezekről a lehetetlenségekről meggyőzze a köz­véleményt, de nem veheti rossz néven, ha Krus- csevet nem tudja meggyőzni arról, hogy a kémre- piilés nem provokáció. Eisenhower Ígéreteinek szavahihetőségét más tények is gyengítették. A “U-2” repülőket azonnal kivonták a szolgá­latból, amikor a szovjet lefogás első hire megér­kezett. Akkor még azzal a kifogással, hogy “oxi­gén felszerelésüket ellenőrizzék.” Május 9-én, James Reston, a N. Y. Times-ban ezt irta: “Felelős forrásból jelentik, hogy az el­nök elrendelte a repülések beszüntetését a kom­munista határok felett és közelében, a kormány teljes kémapparátusának adminisztrációs kivizs- gálásáig”. Másnap Härter államtitkár pont ellen­kező kijelentését közölte a N. Y. Times, melysze- rint “Az Egyesült Államok folytatni fogja a fel­derítő repüléseket. Az Egyesült Államok nem vonja ki ki magát ezen felelőssége alól”. Erre Eisenhower 16-án kijelenti, hogy a kémrepülése­it. vket beszüntették. Másodszor, milyen biztosítéka lehetett Krus- csevnek arra, hogy Eisenhower Ígéretének érvé­nye lesz, mikor azt látta, hogy az elnök rendelke­zését egyik napról a másikra mások megváltoz tátják. Azt is tekintetbe vette, hogy Eisenhower már nem sokáig lesz elnök, tehát nincs kivel leül­ni tárgyalni és világproblémákat megoldani. Ezért ajánlotta azt, hogy a csúcskonferenciát halasszák el egy alkalmasabb időpontra. Eisenhower maga semmisítette meg ígéretének jelentőségét azzial, hogy még párizsi nyilatkoza­tában is fenntartotta a kémrepüíések folytatásá­nak szükségességét, de a további felelősséget az Egyesült Államokról az Egyesült Nemzetekre szándékszik átterelni. Valószínűleg olyan alapon képzeli ezt el, mint ahogyan a koreai háborút ve­zették, amelyben iaz Egyesült Államok diplomá­ciája és hadereje működött az Egyesült Nemze­tek égisze alatt. Arra nem gondolt Eisenhower, hogy az Egyesült Nemzetek ma 10 évvel a koreai háború után, talán nem kapható többé ilyen ag- ressziós szerep vállalására. “Miután Oroszország bebizonyította, hogy ki­ülheti az égből az amerikai kémrepülőket, az Egyesült Államok uj módszer tökéletesítését fog­ja siettetni, amivel bekukkanthat a vasfüggöny mögé —- a légüri műholdat”. Ezzel vezeti be a Wall St. Journal “SAMOS”-ról, a készülő kém­műholdról május 10-iki lapszámában közölt ta­nulmányát, “A jelen nemzetközi törvények sze­rint kém repülőket küldeni országhatárokon ke­resztül — tilos. De a kém-mühold kérdése vitat­ható, mivel országhatárok nem terjednek &• lég­ül sokszáz mérföldnyi magasságába”. Tehát sza­bad lopni, csak vigyázni kell, hogy meg ne fogja­nak. “A Pentagon sokszáz millió dollárt tervez a Samos fejlesztésére költeni, a julius 1-én kez­dődő évre majdnem 200 millió dollár kiutalását kéri”. A “U-2” körüli hivatalos baklövések eggyel szaporodtak Párizsban. Miután ‘Mr. Kruscsev ki­erőszakolta Eisenhowertől az Ígéretet, hogy a ‘U-2’ kémrepülést nem folytatjuk többé...” — (AVall Str. Journal, máj. 17). ugyanaznap, hét­főn, az a hir terjedt el, hogy ezt a rendeletet Eisenhower még csütörtökön adta ki Thomas S. Gates védelmi miniszteren keresztül, de nem hoz­ta nyilvánosságra, mert ütőkártyának tartogatta a csúcskonferenciára. Ez a hir “nagy meglepe­tést okozott Washingtonban a hivatalos körök­ben” (N. Y. Times, május 17), tehát nem tudtak róla. “Hiszen még tegnap este Nixon alelnök or­szágos televízió adáson a kormány múlt heti ál­láspontjára hivatkozott, amely szerint a kémre­püléseket folytatják.” Köztudomásúvá vált, hogy Eisenhower Ígérete a kémrepülések szünetelésére csupán őt kötelez­né, vagyis az ígéret érvényessége 1960 végéig tartana, amikor az ő elnöksége véget ér. A fentiek tehát azt bizonyítják, hogy Eisen­hower ígéretét Kruscsev úgy vette, mint amely­re nem lehet építeni, mert nem felelős egyén, sem felelős kormány nem kezeskedik a betartásáért. A kormány hidegháborús álláspontját még jobban kiélezte a védelmi államtitkár, Thomas Gates, aki a tervezett csúcskonferencia napjá­nak hajnalán az összes katonai támaszpontokon általános harci riadó gyakorlatokat tartott. Fur­csa módja a már kiélezett hangulat enyhítésének. “Az elnök gyakran hangoztatta, hogy nem ül le tárgyalni fenyegetések nyomása alatt és sem a berlini, sem más kérdésben, nem hajlik meg az ultimátumnak. Talán arra gondolt, hogy Krus­csev megteszi?” (New Republic, május 23.) James Reston, a N. Y. Times kommentátora Párizsból ezt irta: “Kruscsev nem egyezhet meg olyan eljárással, amely a Szovjetunió kormányá­nak saját területe feletti hatalmi jogát sérti meg” Ismét a New Republic mondja: “Lelőttek egy kémrepülőt. Egy kieszelt magyarázatot ad­tuk, amit aztán visszavontak; a baj megtörtént. Vagy le kellett volna tagadni, vagy bocsánatot kérni érte. Az elnök már ezelőtt is volt ilyen hely­zetben. 1959 feb. 10-én, egy 5 hónappal azelőtt Arméniában lelőtt harci repülőgépre vonatkozó­lag Eisenhower tagadta, hogy az kémrepülést végzett és azt mondta, hogy a szovjet határon történő “provokációs repülések ellenkeznek” azok­kal a rendeletekkel, amelyeket ő “személyesen” bocsát ki. . . Ebben az esetben az is elég lett vol­na, ha az elnök azonnal elrendeli a kémrepülők leállítását és működésűk beszüntetését. De ezt csak Párizsban tette. . ., túl későn.” Kruscsev te­hát a nemzetközi jogszokások alapján kért elég­tételt a, “U-2” incidensért. Kruscsev miniszterelnök, mielőtt Párizsból el­távozott, 2,000 újságíró előtt felelt a feltett kér­désekre. A hidegháborús provokátorokat kereset­len szavakkal megbélyegezte és őket okolta azért a helyzetért, amely a csúcskonferencia megtartá­sát lehetetlenné tette. Azokat a nyugatnémet új­ságírókat, akik tiszteletlen módon adtak kifeje­zést szovjetellenes gyűlöletüknek előtte,, Kruscsev egy néhány találó szóval lecsendesitette. Kilátást •nyújtott arra, hogy a világbékét veszélyeztető nemzetközi problémákat egy későbbi időpontban, kedvezőbb körülmények között meg fogják oldani. Következil; a felelősségre vonás ' A csúcskonferencia, amelyre évekig készültek, megbukott az amerikai militarizmus és hadiérde- keUsegek cselszövésén. Kruscsev leleplezte a vi­lág előtt a va mingtoni külpolitika veszélyes két- szinüségét. Eisenhower elnök tudatosan, vagy tudatlanul ezeknek a lelkiismeretlen csoportoknak vált eszközévé. Ugyanezen forrásokból országos szimpátia-kampányt indítottak meg, amellyel igyekeznek az elnök további használhatóságát ép­ségben tartani, de ugyanezzel a kudarcba fűlt külpolitika támogatására szeretnék a közhangu­latot előkészíteni. Ez azonban nem fog sikerülni. Az amerikai nép tudni akarja, hogy ebben a “szabad” és “nyitott” demokráciában miért történnek súlyos következ­ményekkel járó intézkedések a nyilvánosság ki­zárásával. Elsőnek Adlai E. Stevenson, vezető demokrata politikus vetette fel igen erélyesen, hogy a jelen kormány diplomáciai és politikai baklövéseit nyíltan az amerikai népnek tudtára kell adni és megmondani őszintén, hogy a csúcs­konferencia felrobbantásához sorozatos tévedé­seikkel járultak hozzá. “Ez az adminisztráció adta Kruscsev kezébe a pörölyt és kalapácsot. Ha szándéka volt a csúcs- konferenciát felre’, bántani, akkor ezt a kormá­nyunk tette lehetővé. Szövetségeseinket kellemet­len helyzetbe sodortuk, támaszpontjainkat veszé­lyeztettük. Az oroszokkal való tárgyalásokat — amelyekre Ütünk szempontjából szükségünk van — kormányunk vezetői lehetetlenné tették arra az időre, amig ők vannak hatalmon. “Nem seperhetjük ezt a siralmas szemetet a szőnyeg alá. Sok forog kockán. Inkább igyekez­zünk megértetni az amerikai néppel ennek a krí­zisnek a jelentőségét, hogyan kerültünk ebbe a helyzetbe és hogyan kerülhetünk ki belőle. És azt, hogy hogyan javítsuk kapcsolatainkat és a kölcsönös bizalmat, hogy biztosabb és józan vilá­got építhessünk ebben a nukleáris korszakban. “Mert ebben a történelmileg páratlan korszak­ban mindnyájunknak, az amerikaiaknak és oro­szoknak egy közös ellenségünk van. Az ellenség a háború veszélye. Ezt az ellenséget közösen kell legyőzni”. A Demokratikus Tanácsadó Szerv, a demokra­ta párt országos bizottságának egy ága a hétvé­gen kiadott nyilatkozatában szintén leszögezte, hogy a kormány “adta meg az alkalmat” a csúcs- konferencia felrobbantására. Az Eisenhower- Nixon-adminisztráció külpolitikáját “káotikus”- nak nevezte. “Növelte egy mindent-elpusztitó nuk leáris háború veszélyét”. “Az ország polgárainak nemcsak joguk, hanem kötelességük felszólalni ezekben a fontos kérdé­sekben Csak igy lehet a múlt tévedéseit hely­rehozni és elkerülni őket a jövőben... Az elmúlt hetek eseményei nemcsak sorozatos baklövések, hanem mélyenfekvő hiányosságok következmé­nyei . . . Az 1960-as balsikereket múltbeli tévedé­sek előzték meg... Reméljük, hogy a jelenlegi zűrzavarból uj megértés, uj álláspont, uj politika fog születni, amelyek a nemzetek közti béke alap­jait fogják képezni.. . Mindenek felett az Egye­sült Államoknak készen kell lennie, hogy szövet­ségeseivel együtt rövid időn belül a jelentős tár­gyalásokat felújítsa az Egyesült Nemzetekben és másutt a leszerelés és más kiemelkedő kérdések megoldására”. Nincs kétség aziránt, hogy az 1960-as válasz­tási kampányban az utóbbi hetek eseményeinek következményei fontos változásokat fognak létre­hozni. MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Kérem küldjék meg részemre a “Kincses Ka­lendárium”-ot ........... példányban. Ára: $1.00. Mellékelek érte $. ..............................-t. Név: ........................................................................ Cim: .............................................................. Város, állam: ....................................................

Next

/
Thumbnails
Contents