Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-05-26 / 21. szám
z AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 23, 1980 I NftfiYCSAL0DÄS A választási kampány uj fordulatai (Folytatás az első oldalról) ban levő kommentátorjának következő kitétele: (május 8., 46. old.) “Az egyik amerikai hirbemondó, aki 7 óra leforgása alatt 9 híradást végzett el, s kinek arca hallgatói előtt olyan ismerős már, akárcsak a szomszédé, olyan leírást adott a mi páratlan vezetőnkről, hogyha azt a hirszogálata hálózatán keresztül ismertetné, azonnal menesztenék állásából és örökre megváltoztatná a történelmünk egyik legjobban oltalmazott elnökének a köztudatban élő képmását.” A nyílt őszinteség gyakorlásához nem szokott sajtóalkalmazottak igazi véleményét tükrözi visz- sza ez a kitétel, ők mindenkinél jobban tudják, b ír nem mondják ki, hogy ki felelős a párizsi ese- xlányokért. Sem a nevezett hirbemondó, sem Mr. 1 any nem álihatott már ellen a kísértésnek, 1 gy a belőlük kibuggyanó igazságot valahogy az c''ásóik tudomására hozzák. A washingtoni bo- S'orkánykonyha rejtelmeit ismerő újságírók alig 1 dják titkolni megvetésüket a U-2 körüli hiva- t ,'os tévelygésekkel szemben. Kruscsev eleven, nyílt, temperamentumos, ha l->ll indulatos, de mindig az igazságra és az elevené1 e találó kijelentése inek leleplező erejét a propaganda malmok a rágalom, a gúny, az elítélés és sérelmek szóáradatával kicsavarták, a szovjet miniszterelnök személye ellen fordították és “megkezdődött az uj Eisenhower-hőskultusz fölépítése, aki csendes, disztingvált, amerikai erényhősként áll az ördögi erőszakoskodással szemben.” (Seymour Freidin, N. Y. Post, május 18.) Fiserhover Ígéretei Vannak, akik azt kérdik, miért nem fogadta el Kruscsev Eisenhower kijelentését, hogy a kémrepüléseket beszüntették és igéreté-t, hogy nem fogják többé folytatni? Először is fennforog a szavahihetőség kérdése. A Wall Street Journal még a csúcskonferencia előtt, május 10-én, vagyis a kémrepülés-magya- rázkodás-hazugságánadata közepette lamentál erről. “Eddig volt lehetőségünk azt mondani a világnak, hogy minden ami a Kremlinből jön, az csalárd és megbízhatatlan, de amit az Egyesült Államok kormánya mond, abban a népek megbízhatnak”. Kifejti azt a félelmét, hogy a világ bizalma megingott ebben a feltevésben és hogy ez a “legszomorubb sérülés”, amit a kémrepüléssel magunknak szereztünk, “mint a pap, akit rajtakaptak, mig másoknak tart erkölcsi prédikációkat.” Önteltségünkben elhittük, hogy minden aminek elkövetését elhatározzuk, az helyes.” “Azt is nehéz elhitetni a népekkel, hogy kormányrepülőt küldeni más ország területére annak felületét lefényképezni, nem az, amit a diplomaták ‘provokácic’-nak neveznek. Csak el kell képzelni, hogy mi volna a mi reakciónk arra, ha orosz repülőt fognánk el Chicago fölött vagy egy orosz tengeralattjárót a newvorki öbölben?” Szép volt a Wall St. Journaltól, hogy első zavarában mindezt bevallotta, habár ma már másként beszél a többi közvéleménygyártóval együtt, hogy ezekről a lehetetlenségekről meggyőzze a közvéleményt, de nem veheti rossz néven, ha Krus- csevet nem tudja meggyőzni arról, hogy a kémre- piilés nem provokáció. Eisenhower Ígéreteinek szavahihetőségét más tények is gyengítették. A “U-2” repülőket azonnal kivonták a szolgálatból, amikor a szovjet lefogás első hire megérkezett. Akkor még azzal a kifogással, hogy “oxigén felszerelésüket ellenőrizzék.” Május 9-én, James Reston, a N. Y. Times-ban ezt irta: “Felelős forrásból jelentik, hogy az elnök elrendelte a repülések beszüntetését a kommunista határok felett és közelében, a kormány teljes kémapparátusának adminisztrációs kivizs- gálásáig”. Másnap Härter államtitkár pont ellenkező kijelentését közölte a N. Y. Times, melysze- rint “Az Egyesült Államok folytatni fogja a felderítő repüléseket. Az Egyesült Államok nem vonja ki ki magát ezen felelőssége alól”. Erre Eisenhower 16-án kijelenti, hogy a kémrepüléseit. vket beszüntették. Másodszor, milyen biztosítéka lehetett Krus- csevnek arra, hogy Eisenhower Ígéretének érvénye lesz, mikor azt látta, hogy az elnök rendelkezését egyik napról a másikra mások megváltoz tátják. Azt is tekintetbe vette, hogy Eisenhower már nem sokáig lesz elnök, tehát nincs kivel leülni tárgyalni és világproblémákat megoldani. Ezért ajánlotta azt, hogy a csúcskonferenciát halasszák el egy alkalmasabb időpontra. Eisenhower maga semmisítette meg ígéretének jelentőségét azzial, hogy még párizsi nyilatkozatában is fenntartotta a kémrepüíések folytatásának szükségességét, de a további felelősséget az Egyesült Államokról az Egyesült Nemzetekre szándékszik átterelni. Valószínűleg olyan alapon képzeli ezt el, mint ahogyan a koreai háborút vezették, amelyben iaz Egyesült Államok diplomáciája és hadereje működött az Egyesült Nemzetek égisze alatt. Arra nem gondolt Eisenhower, hogy az Egyesült Nemzetek ma 10 évvel a koreai háború után, talán nem kapható többé ilyen ag- ressziós szerep vállalására. “Miután Oroszország bebizonyította, hogy kiülheti az égből az amerikai kémrepülőket, az Egyesült Államok uj módszer tökéletesítését fogja siettetni, amivel bekukkanthat a vasfüggöny mögé —- a légüri műholdat”. Ezzel vezeti be a Wall St. Journal “SAMOS”-ról, a készülő kémműholdról május 10-iki lapszámában közölt tanulmányát, “A jelen nemzetközi törvények szerint kém repülőket küldeni országhatárokon keresztül — tilos. De a kém-mühold kérdése vitatható, mivel országhatárok nem terjednek &• légül sokszáz mérföldnyi magasságába”. Tehát szabad lopni, csak vigyázni kell, hogy meg ne fogjanak. “A Pentagon sokszáz millió dollárt tervez a Samos fejlesztésére költeni, a julius 1-én kezdődő évre majdnem 200 millió dollár kiutalását kéri”. A “U-2” körüli hivatalos baklövések eggyel szaporodtak Párizsban. Miután ‘Mr. Kruscsev kierőszakolta Eisenhowertől az Ígéretet, hogy a ‘U-2’ kémrepülést nem folytatjuk többé...” — (AVall Str. Journal, máj. 17). ugyanaznap, hétfőn, az a hir terjedt el, hogy ezt a rendeletet Eisenhower még csütörtökön adta ki Thomas S. Gates védelmi miniszteren keresztül, de nem hozta nyilvánosságra, mert ütőkártyának tartogatta a csúcskonferenciára. Ez a hir “nagy meglepetést okozott Washingtonban a hivatalos körökben” (N. Y. Times, május 17), tehát nem tudtak róla. “Hiszen még tegnap este Nixon alelnök országos televízió adáson a kormány múlt heti álláspontjára hivatkozott, amely szerint a kémrepüléseket folytatják.” Köztudomásúvá vált, hogy Eisenhower Ígérete a kémrepülések szünetelésére csupán őt kötelezné, vagyis az ígéret érvényessége 1960 végéig tartana, amikor az ő elnöksége véget ér. A fentiek tehát azt bizonyítják, hogy Eisenhower ígéretét Kruscsev úgy vette, mint amelyre nem lehet építeni, mert nem felelős egyén, sem felelős kormány nem kezeskedik a betartásáért. A kormány hidegháborús álláspontját még jobban kiélezte a védelmi államtitkár, Thomas Gates, aki a tervezett csúcskonferencia napjának hajnalán az összes katonai támaszpontokon általános harci riadó gyakorlatokat tartott. Furcsa módja a már kiélezett hangulat enyhítésének. “Az elnök gyakran hangoztatta, hogy nem ül le tárgyalni fenyegetések nyomása alatt és sem a berlini, sem más kérdésben, nem hajlik meg az ultimátumnak. Talán arra gondolt, hogy Kruscsev megteszi?” (New Republic, május 23.) James Reston, a N. Y. Times kommentátora Párizsból ezt irta: “Kruscsev nem egyezhet meg olyan eljárással, amely a Szovjetunió kormányának saját területe feletti hatalmi jogát sérti meg” Ismét a New Republic mondja: “Lelőttek egy kémrepülőt. Egy kieszelt magyarázatot adtuk, amit aztán visszavontak; a baj megtörtént. Vagy le kellett volna tagadni, vagy bocsánatot kérni érte. Az elnök már ezelőtt is volt ilyen helyzetben. 1959 feb. 10-én, egy 5 hónappal azelőtt Arméniában lelőtt harci repülőgépre vonatkozólag Eisenhower tagadta, hogy az kémrepülést végzett és azt mondta, hogy a szovjet határon történő “provokációs repülések ellenkeznek” azokkal a rendeletekkel, amelyeket ő “személyesen” bocsát ki. . . Ebben az esetben az is elég lett volna, ha az elnök azonnal elrendeli a kémrepülők leállítását és működésűk beszüntetését. De ezt csak Párizsban tette. . ., túl későn.” Kruscsev tehát a nemzetközi jogszokások alapján kért elégtételt a, “U-2” incidensért. Kruscsev miniszterelnök, mielőtt Párizsból eltávozott, 2,000 újságíró előtt felelt a feltett kérdésekre. A hidegháborús provokátorokat keresetlen szavakkal megbélyegezte és őket okolta azért a helyzetért, amely a csúcskonferencia megtartását lehetetlenné tette. Azokat a nyugatnémet újságírókat, akik tiszteletlen módon adtak kifejezést szovjetellenes gyűlöletüknek előtte,, Kruscsev egy néhány találó szóval lecsendesitette. Kilátást •nyújtott arra, hogy a világbékét veszélyeztető nemzetközi problémákat egy későbbi időpontban, kedvezőbb körülmények között meg fogják oldani. Következil; a felelősségre vonás ' A csúcskonferencia, amelyre évekig készültek, megbukott az amerikai militarizmus és hadiérde- keUsegek cselszövésén. Kruscsev leleplezte a világ előtt a va mingtoni külpolitika veszélyes két- szinüségét. Eisenhower elnök tudatosan, vagy tudatlanul ezeknek a lelkiismeretlen csoportoknak vált eszközévé. Ugyanezen forrásokból országos szimpátia-kampányt indítottak meg, amellyel igyekeznek az elnök további használhatóságát épségben tartani, de ugyanezzel a kudarcba fűlt külpolitika támogatására szeretnék a közhangulatot előkészíteni. Ez azonban nem fog sikerülni. Az amerikai nép tudni akarja, hogy ebben a “szabad” és “nyitott” demokráciában miért történnek súlyos következményekkel járó intézkedések a nyilvánosság kizárásával. Elsőnek Adlai E. Stevenson, vezető demokrata politikus vetette fel igen erélyesen, hogy a jelen kormány diplomáciai és politikai baklövéseit nyíltan az amerikai népnek tudtára kell adni és megmondani őszintén, hogy a csúcskonferencia felrobbantásához sorozatos tévedéseikkel járultak hozzá. “Ez az adminisztráció adta Kruscsev kezébe a pörölyt és kalapácsot. Ha szándéka volt a csúcs- konferenciát felre’, bántani, akkor ezt a kormányunk tette lehetővé. Szövetségeseinket kellemetlen helyzetbe sodortuk, támaszpontjainkat veszélyeztettük. Az oroszokkal való tárgyalásokat — amelyekre Ütünk szempontjából szükségünk van — kormányunk vezetői lehetetlenné tették arra az időre, amig ők vannak hatalmon. “Nem seperhetjük ezt a siralmas szemetet a szőnyeg alá. Sok forog kockán. Inkább igyekezzünk megértetni az amerikai néppel ennek a krízisnek a jelentőségét, hogyan kerültünk ebbe a helyzetbe és hogyan kerülhetünk ki belőle. És azt, hogy hogyan javítsuk kapcsolatainkat és a kölcsönös bizalmat, hogy biztosabb és józan világot építhessünk ebben a nukleáris korszakban. “Mert ebben a történelmileg páratlan korszakban mindnyájunknak, az amerikaiaknak és oroszoknak egy közös ellenségünk van. Az ellenség a háború veszélye. Ezt az ellenséget közösen kell legyőzni”. A Demokratikus Tanácsadó Szerv, a demokrata párt országos bizottságának egy ága a hétvégen kiadott nyilatkozatában szintén leszögezte, hogy a kormány “adta meg az alkalmat” a csúcs- konferencia felrobbantására. Az Eisenhower- Nixon-adminisztráció külpolitikáját “káotikus”- nak nevezte. “Növelte egy mindent-elpusztitó nuk leáris háború veszélyét”. “Az ország polgárainak nemcsak joguk, hanem kötelességük felszólalni ezekben a fontos kérdésekben Csak igy lehet a múlt tévedéseit helyrehozni és elkerülni őket a jövőben... Az elmúlt hetek eseményei nemcsak sorozatos baklövések, hanem mélyenfekvő hiányosságok következményei . . . Az 1960-as balsikereket múltbeli tévedések előzték meg... Reméljük, hogy a jelenlegi zűrzavarból uj megértés, uj álláspont, uj politika fog születni, amelyek a nemzetek közti béke alapjait fogják képezni.. . Mindenek felett az Egyesült Államoknak készen kell lennie, hogy szövetségeseivel együtt rövid időn belül a jelentős tárgyalásokat felújítsa az Egyesült Nemzetekben és másutt a leszerelés és más kiemelkedő kérdések megoldására”. Nincs kétség aziránt, hogy az 1960-as választási kampányban az utóbbi hetek eseményeinek következményei fontos változásokat fognak létrehozni. MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Kérem küldjék meg részemre a “Kincses Kalendárium”-ot ........... példányban. Ára: $1.00. Mellékelek érte $. ..............................-t. Név: ........................................................................ Cim: .............................................................. Város, állam: ....................................................
