Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-05-19 / 20. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 19, 1960 KORMÁNYFŐK PÁRIZSBAN “A világ népe felétek tekint most, hatalmas nemzetek vezetőihez, hogy csökkentsétek és tüntessétek el azt a súlyos veszélyt, amivel a növekvő nemzetközi feszültségben a fegyverkezési verseny az emberi létet fenyegeti. Arra sürgetünk benneteket, hogy ezen a történelmi Összejövetelen a HATÁSOS LESZERELÉSNEK adjatok elsőrangú fontosságot. Főleg a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetését célzó egyezmény útjában álló néhány akadály megoldását várjuk tőletek. Ezt a teljesítményt a világ minden népe úgy üdvözölné, mint kézzelfogható lépést a TARTÓS BÉKÉHEZ. Az emberi történelem e szűk pillanatában példátlan alkalom áll a ren- delkezéstekre. SIKERT KÍVÁNUNK.” Mi teljes egészében elfogadjuk és aláírjuk ezt a nemzetközi kiáltványt, amely a N. Y. Times május 13-iki számában, egy oldalt betöltő hirdetés fői-májában jelent meg. A 20 aláíró 11 ország közéleti vezető egyénisége. Ezek között van Lester Pearson, Kanada volt miniszterelnöke; M:artin Niemoeller, nyugatnémet egyházi vezető; Shinzo Hamai, Hiroshima polgármestere, Lloyd Boyd-Orr, Philip Noel- Baker és mások Angliából; Norman Thomas, Martin Luther King és mások az Egyesült Államokból; Ilya Ehrenburg, hírneves szovjet iró; Pablo Casals, spanyol zeneművész, a "onkivül Franciaország, India, Izrael, a Fülöp-szigetek kiváló egyéniségei. A nagyhatalmak vezetői valóban óriási felelősséggel réznek szembe Párizsban. A “U-2” kémrepülő leleplezése élesen kidomborította azt, hogy egy véletlenség vagy “célzatom” véletlenség kirobbanthatja az atomháborút, aminek m ;g a gondolatától is milliók szive reszket meg. Az amerikai pép elsősorban és főleg saját vezetőitől várja, hogy ezt az általuk felélesztett háborús félelmet eloszlassák. Elvégre amerikai repülő volt az, amely megsértette a békebeli nemzetközi szabályokat azzal, hogy átlépte a szovjet határt és mélyen behatolt az ország belsejébe. Ez a tett jogosan váltatta ki az orosz nép és vezetőik haragját és a világ bizalmatlanságát a mi kormányunk “békésszándéku” kijelentéseivel szemben. A haragot és bizalmatlanságot csak fokozták felelős vezetőink félrevezető magyarázatai és utána önlelep- 1 ő vallomásai, hogy az ehhez hasonló kémtevékenység már r. így éve folyik és hogy nincs szándékukban abbahagyni. Emlékezzünk arra, hogy az amerikai nép agyát évek i 'a egyre fokozottabban mérgezik politikusaink és hirma- gvarázóink azzal, hogy a Szovjetunió megbízhatatlan. Ezzel szemben az elnök sajtókonferencián volt kénytelen bevallani, hogy a Szovjetunió sohasem küldött kémrepülőt az Egyesült Államok területe fölé. A tettenért bűnös kormányszerveink és kiszolgálóik most azon fáradoznak, hogy a minden nemzetközi erkölcsöt felrugó, más ország határait átlépő és betolakodó repülő kémtevékenységet egyenlő színvonalra hozza az eddig alkalmazott egyéni kémkedéssel. De hogy lehet e két jelenséget összeegyeztetni? Kémkedési szándékkal közele öő egyes egyének az ország törvényeinek legalább látszólagos betartásával hatolnak be oda, ahol kémkedni szándékoznak, s akiknek tevékenységei korántsem olyan közveszélyesek, mint az amerikai kémszervezeté, amely tudatosan megszegte a nemzetközi törvényeket és arrogáns hatalmi lázában, nem törődve a világ közvéleményével, kijelentette, hogy a jövőben is folytatni szándékszik ezt a tevékenységét, mely háborús jellegű és az atomháború kirobbanásának veszélyét hordja magában. Ez a kijelentés mélyen megalázta azon kis határállamok önérzetét, amelyeknek területén létező amerikai támaszpontokról intézik a kémrepüléseket a Szovjetunió- ba, nemtörődve azok tiltakozásával és területi épségével, amelyet a törvénytelen kémtevékenység veszélybe sodor. Az sem elfogadható magyarázat, hogy a meglepetés- szerű támadás elkerülésére alkalmazta az amerikai kémügynökség a kémrepülést. Célpontok lefényképezése nem eszköz villámtámadás megakadályozására, inkább előkészület tá madás megindítására. Hogy a Szovjetuniónak nem voltak és SIKERTELEN KORMÁNYFŐI TALÁLKOZÁS (Folytatás az első oldalról) veszélyeztették a csúcskonferencia sikerét, aláásták az Egyesült Államok hírnevét és szavahihetőségét. A Kongresszusban többen támadták a kormány álláspontját. Mansfield szenátor ezt mon dotta: “Ez, vagy akármelyik hozzá hasonló incidens köny- nyen megindíthatta volna a nukleáris világveszedelmet, amit minden áron igyekeztünk elkerülni”. “Nemcsak tragikus baklövés volt repülőgépet küldeni orosz területen keresztül, de megsértettük két baráti ország semlegességét”. Robertson (D. Va.) szenátor. “...nagyon lesújtó, hogy vannak közhivatalnokok, akik az államfők világkonferenciáját megelőző órákban is igazolnak és megbocsátanak pro ÁLTALÁNOS LESZERELÉS vokációs tetteket, amelyek százmilliók életét veszélyeztetik a világ minden részében.” Byron Johnson (D. Col.) szenátor. “Nagyon nehéznek találom felsorakozni az elnök mögé egy ilyen szerencsétlenség esetén, amiről a State De partment és az adminisztráció azt mondja, hogy sem mit sem tudtak...” McCarthy szenátor (D. Minn.). Adlai E. 'Stevenson, több szőri volt elnökjelölt, a Chi cagoi egyetemnek a nemzet közi feszültségekkel foglalko zó konferenciáján mondott beszédében élesen bírálta r kormányunk mag atartását amely “még jobban élezte ? létező feszültséget”. Aggódá- -sát fejezte ki az amerika' hírnevet ért sérelem felett, “amikor versenyezünk a Szov jetunióval azon népek tiszteletéért és bizalmáért, amelyek majd eldöntik a világ sorsát”. Aggódik a rosszul választott időpont, a határországok veszélyeztetése, az egymással ellentétes nyilatkozatok, a tévedéseknél is nagyobb baklövések elkövetése miatt. Helyteleniti az elnök kijelentését a földalatti atomrobbantások újbóli elindításáról, egy olyan időpontban, amikor az errevonatkozó konferencia közel járt a megegyezéshez és a kongresszus is hajlamot mutatott a jóváhagyáshoz. “Sajnos, az a gyanú, hogy országunkban befolyással biró erők ellenzik az aiomfegyverkisérletek beszün tetését, széles körben el van terjedve”, mondotta. A békés megegyezés ellenségei azzal akarják a Szovjetunió elleni támadásról és a csúcskonferencia sikerének veszélyeztetéséről a felelősséget magukról elhárítani, hogy a szovjet kormány tiltakozásait és a kémbehatolás elleni felháborodását úgy tüntetik fel, mint ami csupán propaganda arra, hogy a csúcskonferenciát felrobbantsa. Holott számos bizonyíték van arra, hogy az amerikai háborús érdekkörök különböző intézkedésekkel már régen megindítottak ilyen folyamatot. Az “U-2” határ- és területsértésen kívül Eisenhower olyan kijelentése, amely meg változtatta a Camp David-i találkozón Kruscsevvel megállapodott álláspontját Berlin “abnormális” helyzetére vonatkozóan, vagy az a kije- jelentése, hogy Nixon alelnök kel helyettesitteti magát a csúcskonferencia folyamán, az atomrobbantások újbóli megindítására vonatkozó bejelentése, a Meany előtt megtett “ha elmegyek a csúcs- konferenciára” megjegyzése és más kormány vezetők által hangoztatott szovjetellenes kijelentések, mind a csúcskonferencia megtartásának céltalanságát és reménytelenségét voltak hivatva a közhit tudatába vésni. Tény az, hogy a Szovjetunió Kruscsev miniszterelnökkel az élen, évek óta fáradhatatlanul munkálkodott azon, hogy a nemzetközi feszültséget a kormányfők összejövetele indítsa el a békés megoldás felé. nincsenek ilyen szándékai, azt a U. S. Army Information Digest májusi számában közölt cikk részletesen illusztrálja. (Magyar Szó, május 12, 5-ik oldal.) Ez tehát szintén egyike a sorozatos valótlanságoknak, amelyekkel kormányunk tetézte az elkövetett hibáit. A legkifejezőbben Helen G. Douglass, California volt lemokrata képviselője jellemezte kormányunk igazi álláspontját”. “We have no peace program—we have a war program”, (Nincs békeprogramunk, a miénk háborús program) mondotta egy newyorki leszerelési gyűlésen. Azt állitotta, hogy országunk külpolitikáját a militaristák vezetik és hogy a veszélyes helyzet egyetlen megoldása az általános leszerelés. Ez ma a világ népeinek leghőbb, legsürgetőbb kívánsága. Megegyezünk á fent idézett nemzetközi kiáltvány tartalmával, Mrs. Douglas és az amerikai nép millióinak véleményével, akik egyre nagyobb erővel hozzák kormányunk udomására, hogy békét akarnak. New York város legnagyobb fedett termében, a Madison Square Gardenben csütörtökön, május 19-én 20,000 ember fogja követelni a békés megegyezést a csúcskonferencián. De még a Garden körül is ezrek fognak tüntetni. Az amerikai népnek minden lehető módon nyilvánítania kell békekövetelményét.'Támogatni kell minden errevonatkozó megnyilvánulást. Szavazó polgárok tudassák szenátoraikat és képviselőiket a kongresszusban. Az országos és helyi választásokban résztvevő jelöltek legfőbb értékmérője az legyen, hogv milyen programjuk van a nemzetközi béke megteremtésének kivitelezésére. Ma már minden jelentősebb helyen vannak békeszervezetek, Sane Nuclear Policy Committee csoportok, támogassuk munkájukat. Szakszervezetek gyűléseiken tárgyalják a béke fontosságát. Eisenhower elnök Párizsban vegye tudomásul az amerikai nép hangulatát és kövessen el mindent, hogy a Szovjetunióval békés megegyezésre jusson, ha kell, akkor az amerikai háborús klikk megkerülésével és provokációs céljaik visszautasításával. Népünk és a világ minden országának népe élni akar, békében és nem szabad áldozatul dobni életüket egy kis érdekcsoport gonoszcélu hatalmi elvakult- ságának. Un-American Gommittes GaSiforniában Az Amerikaellenes Bizottságnak nem volt elég a tavalyi csúfos veresége Californiában, amikor a lakosság erős ellenállása következtében nem viAmerikai Magyar Sző Subscription in C. S. and Canada for one year $7.M, for six months $4.00. Foreign Countries for one yeas $10.00, for six months $5.00. tmWWWWWWWWWUWWVWVMHWWW «léfizetési árak: New York Tarosában, as CSA-ban bn Kanadában egy évre $7.00 félévre $4.00. Minden más külföldi országba egy évre $10.00, félévre $5.00. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: I ISO Kast l«th Street, New York S, N. Y. Telefon: AL 4-0307 hette keresztül a 110 tanító ellen megkezdett boszorkányhajszáját. Most újból megkezdte működését és erre a hétre 48 tanítót idézett be kihallgatásra. Ugyanakkor idézést küldtek annak a.z ügyvédnek is, aki tavaly a tanítók védelmét vállalta. De ez nem minden. Sok olyan személyt idézett be a bizottság, akik résztvettek azon üzleti hálózatok piketelésében, amelyeknek a déli államokban levő fiókjai megtagadják a néger pol- gárok élelemmel való kiszolgálását. A néger diákok mozgalmát kommunista színezettel vonta be, igy igazolva saját eljárását, hogy vizsgálatnak veti alá a mozgalom kaliforniai támogatóit. Mrs. Roosevelt midőn elitélte az Un-American Committee működését, ezzel fejezi be cikkét: “Imádkozzunk, hogy eljöjjön az a nap, amikor eléggé meghízhatunk saját népünkben ahhoz, hogv megszüntethessünk ilyen Amerika-ellenes tevékenységet, mint az Amerikaellenes Bizottság". Mit szól ehhez “népünk” önérzete? Tömeges tüntetés a kihallgatások ellen A san-franciscoi lakosság álláspontja nagyon is kézzelfoghatóan került megnyilvánulásra az Un-American Committee kihallgatásai kezdetétől fogva. Az egyetemi diákok százai tüntettek a városházán belül és kívül. Nem engedték be őket a kihallgató terembe és a bentlevőket, akik követelték a többiek bebocsátását, erőszakkal távolították el. Másnap, pénteken a diákok ellenálltak a rendőröknek, akik tűzoltó fecskendőkből sugározták rájuk a vizet, hogy igy kergessék ki őket az épületből. A diákok a lépcsőn ülve és a karfára kapaszkodva tartották helyüket és a rendőrök ütlegeit is viszonozták. 64-et letartóztattak közülük, de csak erőszakkal, á földön húzva voltak képesek a rendőrkocsiba kényszeríteni a diákokat. A tömeg megnőtt úgyhogy 400 rendőr, hét mentőkocsi és 9 börtönkocsi sietett a helyszínre. A polgármester maga jött ki a tömeget lecsende- siteni, amely kitartóan követelte az Amerikaellenes Bizottság megszüntetését. Harry Bridges, a rakparti munkások elnöke szemtanúja volt, amint a tüntetőket vízzel próbálták lemosni az épület lépcsőiről. Edwin E. Willis, louisianai demokrata képviselő volt a kihallgatás vezetője, aki jobbnak látta lemondani az ebédről, semmint kimenjen a rendőrökkel védett épületből.
