Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-05-12 / 19. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Tbnr«dav. Mav 12, 1960 mög emez és ahá! Úgy markolja meg azt a valamit, mintha eleven állat volna és a fogát is csikorgatja. De hiába már minden, a fene megette. ÉleteTegszebb kalandja tűnt el a semmibe miatta. A hajnal mindenképpen másként világosodik rá erre az emberre, mint amarra. Nem létezik, hogy egyformán érjen mindenkit. De hogy Kovács Mária tanítónőnél mit talál, nem találhatja meg akármelyik egyszerű és közönséges lakásban. Már ágyba feküdt, amikor olyan zajt hall, mintha egér szaladt volna lassan végig belül, a falban, aztán meg mintha messze, igen messze valami elpattant volna, de utána csönd. Felkönyököl hirtelen, s hallgatózik. S egyszer csak a szemközti ablak alatt suttogás, beszéd, s hegediihur halk pen- dülése s egy férfiarc, mint valamiféle kósza hold, a két függöny szárnya között bevigyorog az ablakon. A villanyt leoltja hirtelen, de a hegedű máris harsan nyomban, s két vagy három férfi- hang énekel, azért nem lehet pontosan tudni, hogy mennyien vannak, mert van közöttük egy, a bérelszámoló, aki két hangon tud énekelni egyszerre. Nem éppen szó szerinti szöveget, de a melódiát. Csodálatos egy ember. Csodálatos két, hang. Amint a főkönyvelő szokta mondani: szép hang abból a csúnya pofából! De most nincsen itten a főkönyvelő, s zeng a muzsika, harsan a dal, szerenád ez bizony, a javából. Kovács Mária felugrik, hogy összehúzza a függönyt, de aztán mégis csak leül a rekamié szélére, s szivdobogva hallgatja a dalt: Álltam ablakid alatt egy holdvilágos éjjelen. Langyos szellő fujdogál a fáknak levelében. Aludj édes, álmodjál, Senki sincsen ébren. Csak a forró szerelem És a hold az égen... Szörnyű giccs ez a dal. Sőt. Kegyetlen giccs. És mégis a fiatal nők ezreinek dobog hangosabban a szive, mikor éjjel, az első álmukban vagy még az álmuk előtt felharsan az ablakuk alatt. Kovács Mária se az első éjjeli zenét kapja most nyilván, és mégis nagyon zavarban van, hol ide kap, hol oda. De zene s az ének zeng tovább. Most meg már az, hogy... Akácos ut... Ha végigmegyek rajtad én... Ha az előbbi clal giccses, ez meg aztán amannak az édesleánya. De mindegy. A hajnalig mulatozó férfiak úgy gázolnak bele mindenféle dalba a virradatban, mintha soha, soha nem kerülhetné el az ember iá sorsával rázúduló örömöket avagy szomorúságokat. Mert nem is kerülheti. Az ének most már úgy harsog a zene kíséretében, mintha a férfiak soha nem akarnák többé abbahagyni, s Kovács Mária tehetetlenül ül le a rekamié szélére megint, megismerte végre a férfiakat a hangjukról. Most mi a teendő? Be kell őket hívni, persze. Hiszen. . . olyan nagyon közeli ismerősök. .. Pongyolát vesz a selyem pizsamára (a pongyola meg kelet-németországi, ezt is a bátyja hozta), s hirtelen kitárja az ablakot, s kihajlik. — Adok egy jó feketét... jöjjenek be — mondja. — Fekete? No, az igen... . . .S alig néhány perc múlva a három férfi ül az egy nővel az asztalka körül, s előttük feketés- osészék, az egyáltalán nem érdekes, de még az se, hogy az egyik cukorral issza, a másik meg cukor nélkül. Még az se érdekes, hogy Puskás Tibor színe kábán bámul a nagyvirágos, tarka pongyolára, de az már érdekesebb, hogy a gyógyszerész, ez az ádáz agglegény azonnal udvarolni kezd, amikor a bérelszámoló behunyja a szemét. Azt hiszi, hogy az a vetélytársa, pedig dehogy az. Hanem eme másik. A gyógyszerész, mikor iszik, úgy érzfi, hogy ezentúl most már szerelmes lesz hóttig, de ujfent nagy baj az, mikor kijózanodik. Ki tudja, hogy hajnalban hányszor kérte már meg a Kovács Mária kezét. . . de ha kialudta magát, semmire nem emlékszik. Olyan bonyolult dolog ez itten, hogy nehéz lenne eligazodni, de nem is érdemes. A második csésze feketét itták éppen, s Kovács Mária felbontotta a nagyobbik üveg konyakot, s azon gondolkozott, hogy. . . van a háznál téliszalámi, adjon-é ezeknek a pasasoknak vagy várja meg, amig eltűnnek, s Puskás Tibor egyedül marad. Mert hogy egyedül marad, az biztos. És hogy végképpen ittmarad. Konyak után még egy fekete, aztán megint konyak. S akkor pedig feküdjön le, s ő megyen helyette tanítani. . . Szóval, ezeken gondolkozott Kovács Mária, mikor megverték az ablakot, s utána gyors léptek hangzanak a falban, hogy a kopogás most már az előszobaajtón hangozzon fel. — Ki az? ‘— s az ajtót megnyitja; de csak résnyire. — No, nézzenek oda... Darukáné... mi baj, Daruka néni? Az öregasszony csak áll, s csak néz vizenyős, fakó szemével s egyszerre csak sírva mondja: — Nem jött tanár nénihez az unokám? — iSzent Isten, Ujmor Ági. . . mi van az Ágival? — tanítványa volt, nagyon szerette. — Nem tudom... elment... — Dehogy volt itt, nem volt itt... Darukáné még jobban sir, s sírva megyen el. Sirása úgy marad mögötte, mint mikor a tűz terjed, egyre messzebb terjed az őszi avarban. Hajnalban az időnek nincsen se fala, se kerítése, ha itt hangzik a hang, messze, irdatlan mesz- szeségbe is elhallik, hogyne hallana hát az, mikor egy öregasszony, egy nagyanya sir? Sirása széjjelterül az utcán, az udvarokon, összegyűl a falak tövén, ablakokon, bokrokon, fákon és virágokon. Ez az asszony, Megyeri Sára, Daruka Mi- hálynié akkor is merő zokogás, amikor csak kopogtat itt vagy ott az ablakon, vagy az ajtón, s bárhogyan erőlködne, nem tudna mondani több ■silót, csak annyit, hogy: “Nem látták az unokámat?” Csak ezt, csak ennyit bárkitől kérdi. Pedig kérdezi. Kérdezi volt tanáraitól, aztán barátnőitől, elsősorban is Váradi Rózsitól, aki a falu másik szélén lakik. Rózsinak az apja már felkelt, a termelőszövetkezetben áz első mezőgazdasági brigád vezetője, ma lucernahordás. Neki már a hajnalon mennie kell. — Rezsi itthon van, te Albert? — Itthon, hogyne. Már alszik. — Felkeltem egv-két szóra, ne haragudj már te, Albert... — Dehogy haragszok, Sára néném, dehogy. .. A lány apja, anyja meg Darukáné költögetik Rózsit aztán, de abba nagyon nehéz lelket verni. Végre mégiscsak felül, s úgy bámul rájuk mintha hallgatná, mit beszélnek, aztán mint a malom, ledarálja pont azt, ami a szájára jön: — Nem olyan a lány mégsem, hogy csak dobálják ezek a rohadék kölykök ide, oda, különben aki ezt elhiszi, az megérdemli a sorsát. Mondják meg Áginak, hogy nem és nem, az egész lányéletnek ez az egyetlen szó a titka, hogy nem. Én már megtanultam, majd ő is megtanulja, de a maga kárán. — Ennyit mond, ae éktelenül, lélektelenül, tisztára gépiesen. Valószínű, hogy ő maga nem is tudott róla. Mert nyomban visszafeküdt és aludt tovább, mint a tej. Darukáné hát innen is megyen odább. Nem sek ember van a faluban, akivel Darukáné a szemtől-szembe való nézéstől húzódozna, de a vajé, az igen. A veje az más. Kiváltképpen, ha Ágiról van szó. Nincs mit tenni, el kell szaladni a lányáékhoz. Csakhogy... szerencsére Ujmor András már nincs idehaza, a mester most rakja be a téglát a szövetkezet téglaszériijén, oda ment ki. ő látni akarja, hogy mit csinál az az ember. Ellenben a lánya, Julis, annyira megijed, hogy szólni sem tud, csak öltözik hamar és egyik asszony erre, a másik amarra. . . S ahol elhaladtak, úgy felkavarodott a falu, mint robogó szekerek után a por. A nap feljött, mindközönségesen, s alig lebegett az ég peremén pillanatig, máris feljebb pattant, aztán még feljebb, mint a gumilabda. Nyáridon ez se tétovázik valami sokat. Hanem gve- *'"rv Végezzük el, ami ránk van bizva. v^oodálatos, de egyben ijesztő is, hogy milyen gyorsan terjednek az emberek között ta. tragédiák, nem volt talán két ember se, aki egy óraütés alatt ne tudott volna az Ujmor Ági eltűnéséről. Kivéve persze, akik berúgtak hajnalra a mulatságon és most alusznak, mint a poc. Asszonyok tárgyalták az utcán, hármával, négyével csomóra állva, amint kiengedték a csordás elé a tehenet, majd a disznót vagy a malacot. — Szóljatok már be a kulturházba Daruka Miskának, hogy nagy baj van, világgá szaladt a húga ! — mondja a fiatal kovács egy ott elsuhanó kerékpárosnak, kint állván a műhely előtt. Aztán belépett a műhelybe megint, a fuj tatót nyomogatta, majd kikapta a vasat, szaporán rávert. S az üllő zengésében mintha az eltűnt Ujmor Ági sima. A kulturházban a rendezvény-felelősök számolják össze, amit össze kell, a kiadást, bevételt, s mi marad, és kik legyenek azok, akik a művésznőt elkísérjék az állomásig. Nem elég a fogadás, a búcsúztatás is kötelesség. Ez se lehet alábbvaló, mint amaz. Dicséretükre legyen mondva ezeknek a fiuknak, fiatalembereknek, azok is teszik magukat, hogy hóttjózanok, akik részegek biza’ meglehetősen, de legfeljebb arról lehet ezt megtudni, hogy nem ülnének le az égvilágért, annyit még tudnak, hogy akkor végük van, csak állnak az asztal mellett, hasuk előre diitve, két kezük a nadrágzsebben és egy parányit, de nagyon parányit előre- hátra ímbolyognak, s igen élénken helyeselnek De a falnál kint bicikli koppan, s bejön az irodába Mezei Márton: — Baj van, hé! Ujmor Ági eltűnt! — mondja mély, öblös torokkal. — Mi? Hogy? — döbbennek meg. —- Mondom, hogy Ujmor Ági eltűnt. Szente Kari is mondta, a kovács, de az semmi. Az egész falu beszéli. — S elbeszéli, ő is, amit csak tud Hogyan ment el a mulatságról Bereczky Bandi, előre, hogy bujt meg a virágoskertben, hogyan ment ki hozzá Ági, hogy lepte meg őket a nagymama, hogyan szaladt belé Ági a világba. Csönd van itt, mégpedig nagy. Miska nagyon, nagyon szerette a kis bugát, s most erősen gondolkozik. Mi volt itt a hiba? Mi nem volt itt jól? Ágit nem jól nevelték, vagy Bereczky a rongyember, aki legázolta a lányokat, mint a disznó a virágokat? Ági jó kislány, hiszen a szeme előtt nőtt fel, s pillanatok alatt végigpereg az életük. Nem, nem itt a hiba. Valahol máshol a hiba.. . .-— Én... megyek és nézem azt a disznót. Tik meg. . . nagyon megköszönném, ha tudnátok valamit segíteni. .. Bereczky Bandi, az állatorvos csak egyrészt kap fizetést a termelőszövetkezettől, mert másrészt a falu általános lakosaiból él, mert hiszen temérdek jószág van itten, nemcsak a szövetkezetiek háztájaiból, hanem a magánparasztokéból. Csak ló van kevés, sőt. Egyre kevesebb. A tavasztájban azon röhögött a falu, hogy Olasz János elvitte egyetlen egy lovát a vásárba, azt se kérték, miért vitte? Igaz, hogy nem valami jőállásu paripa, de csak ló, négy lába van meg két füle, meg a nagy, lapos oldalbordái. — Hé, komám! — mondta Szirb János kereszt- komájának a vásár vége felé. — Mi az, egykomám? — Neked adom ezt a lovat, ha fizetsz egy pát virslit.. . A koma gondolkozott egy sort. — Tonnával? — kérdezi csendben. — Tormával! Kezet csaptak, a ió a Szirb Jánosé lett, éppen most adta el a minap, jól fel is javította, de szedik a vállalatok a lovaikat az olaszoknak, virslinek. “Nem esik idegennek!” — mondogatta Olasz János, célzásképpen arra, hogy őt is Olasznak hívják. (Olasz, olasz. Egykutya.) Szóval: a ló egyre kevesebb, s a gép s a másféle jószág egyre több. Bereczkynek, a fiatal állatorvosnak egyelőre amolyan szükséglakása van, mégpedig kint, a termelőszövetkezet nagy istállójának a végében. Bereczky végre lefeküdt, de hiába hunyta be a szemét, nem tudott volna elaludni, szentnek se. Egyrészt vérében vibrált az éjszaka minden rezdülése, és hol avval bajlódott, hogy egyikét-má- sikát újra élje, felelevenítse: hol pedig avval, hogy törölje ki emlékezetéből mindörökre. Mert hiába, vannak az ember életében olyan foltok, amelyeket nem valami kellemes örökkön viselni. Egyrészt kellemes, másrészt kellemetlen, például : Igen kellemes dolog volt Ágival az enyelgés. De eléggé kellemetlen volt a találkozás az öregasszonnyal . . . —Csak vénasszony ne lenne a világon — gondolta és a falnak fordult. Holott: neki is van nagymamája, aki már “vénasszony”, s van édesanyja, aki majd lesz “vénasszony”, de olyan határtalan ebben a fiatalemberben az önzés, hogy mindenki mást hagyna felfordulni, csak ő maga járhasson csőnadrágban, s feltartott fejjel. Nem jó gondolni továbbá arra se, mikor valaki ott, az ajtóban visszakézből szájba vágta, ellenben jó gondolni Rózsira, azaz hogy... itt is “gallyra ment” már valami. . . valami. . . Hogy milyen szépek, kedvesek ezek a lányok, csak.. . csak ne lennének olyan makacsok, vadócok, lennének olyan szelídek, mint a kökörcsin az árokparton. vagy nem is. Mint a galamb. a galamb, az igen- S itt elalszik. Arra ébred, hogy valaki áll a sezlon előtt. Se hangot nem hall, se érintést nem érez, csak tudja, hogy valaki itt áll és eléggé ijedelmes. De azt is tudja; hogy ő bezárta az ajtót, de az a tudat meg félelmes. Hirtelen felül s Daruka- Miska áll itt közvetlen közel: — Mi az? — próbálja kérdezni erélyesen. — Mi? Mindjárt megmondom. De elébb arra felelj, hogy mit csináltál megint, te szerencsétlen? — Hogy én mit csináltam ? Semmit. — A húgommal mit csináltál, te? — de ez a hang már megdermeszti Bereckyben a lelket. (Befejező közlemény a jövő héten)
