Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-14 / 2. szám

‘~y* ■ AMERIKAI MAGYAR SZÓ ____ Thursday, January. 14, 1360 : ' • ' • .• V" -*- ... . : ...- ...' . • ' -. - i. .. UTÓPISZTIKUS TUDÓSÍTÁS ANNO 196X-BÓL Ez az irás egyelőre a képzelet szüleménye arról a napról, amelyen az UN közgy űlése meg­szavazza az általános és teljes leszerelést s amelyen megkezdődik az atomfegyverek meg­semmisítése. A cikk a budapesti Népszabad­ságban jelent meg. New York, 196x. december 24. (Kiküldött munkatársunktól) Méltóbb karácsonyi ajándékot még ném kapott az emberiség! Az Egyesült Nemzetek Szervezete' közgyűlésének tegnapi ülésén a tagállamok kö­telezettséget vállaltak: megszüntetik á haderők fenntartását és a fegyvergyártást. Az UN uj alapokmánya s a leszerelési egyezmény Az ünnepi ülést, amelyen több mint kétezer új­ságíró, 83 állam rádiója és 61 televíziós társaság tudósítója van jelen, az UN főtitkára este nyolc­kor nyitotta meg. Hangsúlyozta: — Valameny- nyiünk nevében örömünknek adok kifejezést, hogy szervezetünk elérkezett ehhez a régóta várt naphoz. Üdvözlöm a nagyhatalmakat, ame­lyek elsősorban tettek nagy gesztust. A főtitkár ezután felolvasta az alapokmány bevezetésének uj szövegét. Azután a mondat után, hogy “türelmet gyakorlunk s egymással jó szomszédként, békességben élünk együtt,” a kö­vetkező mondatot iktatták be: “Evégből többé nem tartunk fenn hadsereget, csak belső rendfenntartó és határőrizeti alaku­latokat, könnvüfegvverzettel; és nem gyár­tunk másfajta hagyományos és tömegpusztító fegyvereket.. ■” Az alapokmány további szövegéből törölték azokat a cikkelyeket és utalásokat, amelyek há­borúkra vonatkoztak. A főtitkár szavazásra tet­te fel az uj szövegezést. Hosszú percekig tartó taps fogadta az előterjesztést. Az ülés elnöke ezután bejelentette: a Bizton­sági Tanács öt állandó tagja az előző napokban tartott tanácskozásain megállapodott a leszere­lés ütemében és módozataiban, s az uj alapok­mány aláírásával egyidejűleg írják alá az általá­nos és teljes leszerelésről szóló egyezményt. Eb­ben a többi közt megállapodtak abban, hogy a fenntartható rendőri és határőrizeti egységek létszáma és fegyverzete nem lehet több, mint az egyezmény aláírásának napján meglevő ilyen egységek 50 százaléka. Az aláirók egyúttal csat­lakozásra szólítják fel a világ államait. Ezt a bejelentést is nagy taps fogadta. Ezután ünnepé­lyes pillanatok következtek. Előbb az Egyesült Államok, a Szovjetunió a Kínai Népköztársaság, Anglia és Franciaország külügyminisztere járult az elnöki asztalhoz, ahol először a módosított alapokmány egy diszkötéses példányát, majd a leszerelési egyezményt írták alá. őket követően a többi tagállam küldöttségének vezetői, orszá­gaik francia betűrendjében, az elnöki asztalhoz járultak, s aláírták az uj alapokmányt és a le­szerelési egyezményhez való csatlakozásról szóló okiratot. Az aláirások befejeztével a főtitkár közölte: az atom-nagyhatalmak képviselői megegyeztek, hogy az általános és teljes leszerelés első lépcső­déként, a tömegpusztító fegyverkészletek meg­semmisítésének első aktusát együttesen hajtják végre, mégpedig holnap délben a Csendes óceánon az egyenlítő és a dátumvonal metszéspontján, te­hát Kelet és Nyugat határán. Ez alkalommal tiz atom-, tiz hidrogénbombát és tiz rakéta-atom- töltetet süllyesztenek el. Kitörő taps fogadta a bejelentést. De a lelkesedés még magasabbra csapott, amikor a főtitkár folytatta: — A három hatalom külügyminisztere megbí­zott engem, hogy meghívjam önöket a tömeg­pusztító fegyverek tengerbe süllyesztéséhez. A légiut, uraim, kétszer nyolc óra. Ha elfogadják javaslatomat, indulás hajnali négy órakor a New York-i repülőtérről. ünnepségek világszerte (Rádiótelefonon érkezett) Még hajnal van, s a “nagy karaván” — ahogy itt elnevezték — már utón van kijelölt célja felé. Mielőtt útnak indultunk, már megjelentek az amerikai lapok különkiadásai, s az UN sajtóköz­pontjában átvettük a legfrissebb hírügynökségi jelentéseket. Tokiótól, Rejkjavikig és Dzsakartá- tól Capetownig, mindenünnen óriási népünnepé­lyekről jön hir. A Béke-Világtanács tegnap éjszaka tartott ülésének javaslatára valamennyi országban ün­neppé nyilvánították a leszerelési egyezmény meg kötésének napját- A jelentések szerint a váro­sokban világszerte száz- és százezrek ünepeltek, az emberek ellepték az utcákat, a tereket, tűzi­játékokat rendeztek, zene szólt. Moszkvában, ahol most mínusz 34 fok a hideg, több mint egy­millió ember vett részt az ünnepségeken. A vezető nyugati lapok hangsúlyozzák a nagy nap jelentőségét. A lapók hirt adnak az amerikai katonai támaszpontok megszüntetésének utolsó mozzanatairól. A hadügyminisztériumok felszá­molására is megtették a kezdeti intézkedéseket. A Pravda levelet közöl az Iljics Hagyatéka Kol­hoz vezetőségének aláírásával, a levél felkéri Oszkolénko tábornokot, a megszüntetett hadi- akadémia tanárát, az egykori kolhozparasztot, térjen vissza szülőfaluja kolhozába elnöknek. A New York Times úgy értesül, hogy Richman amerikai tábornok a bársonyszéket a United Steel and General Electric Co. elnöki székével cseréli fel. Egyébként őt választották meg a nyugdíjas tábornokok klubjának elnökéül. Néhány disszonáns hang is vegyül a világszer­te úrrá lett lelkesedésbe. Jelentésünk a Csendes-óceánról (Az egyenlítő és a dátumvonal metszéspontján) A New York-i télből nyolcórás pompás légiut után érkeztünk ide, erre a napsugaras helyre, sok ezer kilométerre a kontinensektől, mintegy 500 kilométerre a Gilbert- szigetektől keletre s a Howland-szigettől nyugatra, ahol az óceán — szakértők szerint — kb. 5400 méter mély. A hosszas légi utón vált ismeretessé, hogy en­nek az aktusnak közös megrendezését a szovjet delegáció javasolta, mégpedig a hatalmak dec. 19-i zárt ülésén. Később a küldöttség bejelentet­te, értesítést kapott kormányától, hogy tiz da­rab TU—124-b tipusu óriásrepülőgépet hidrop- lánná alakítottak át, igy azok összesen 2,200 személy részére nyolc óra alatt biztosítani tud­ják az elszállítást és a kívánt helyen a vízre vá­ló leszállást. A nyugati külügyminiszterek mele­gen gratuláltak a kiváló teljesítményért, majd szünetet kértek és összeköttetésbe léptek kormá­nyaikkal. A szünet végeztével megegyeztek, hogy — az elsülyesztendő teherrel fedélzetükön — a Az idei hazugságéversenyen a texasi nagy hazugság győzött BURLINGTON, Wis. — A “Burlington Liars Club” idei versenyén a Wichita Falls, Tex. város­ban lakó W. C. Cook lett a nyertes és igy most egy évig ő lesz az Egyesült Államok “hivatalos” legnagyobb hazugja. Cook ezzel bebizonyította, hogy Texasban minden igen nagy, még a hazug­ságok is. (Még kisül, hogy ez a hazugság nem is hazugság!) Egyébiránt Mr. Cook “igaz története” (mert a hazugságversenyben csak olyan “igaz” törté­netet kell elmondani, ami vele esett meg) a kö­vetkező: “Az én farmomon három szélmalom huzza a vizet. Van is bőségesen vizünk, mert ott mindig nagy szél jár. A napokban azonban egyszerre csak megálltak a szélmalmok, olyan szélcsend lett, hogy a falevelek se rezzenek. Gondoltam, hogy talán a szél eloszlott a három szélmalom között és igy egyik sem kap eleget. Le is sze­reltem kettőt, de a1 harmadik még mindig nem mozdult. Akkor veszem észre, hogy a szél a 300 lábnyira fekvő szegesdrót (barbed wire) kerítés­be bonyolódott bele és ott akadt meg. Gyorsan el­vágtam a három szál drótot, mire a szélmalom nagy erővel nekiindult”. .Hát rossznak éppen nem mondható ez az “igaz sztori”, de még sem jellemzi Texast annyira, mint az, amit egy texasi olajmágnás feleségéről beszélnek Palm Springs, Cal. városban. Ezen “igaz” sztori szerint a texasi multimillio­mos olaj mágnás felesége Palm Springsbe jött párnapi szórakozásra és természetesen a legdrá­gább hotelban szállt meg. De már másnap be­kötözött lábbal jött le a társalgóba, ahol a sze­mélyzet és az uj ismerősei nagy sajnálkozással érdeklődtek, hogy micsoda baleset érte? “Semmi komolyabb baj sincs”, — mondotta bá­jos mosollyal ia dúsgazdag nő, — “csak reggel, amikor a kezemre húztam a gyémántgyűrűmet nem vettem észre, hogy a foglalata meglazult és a kő kiesett, a lábamra zuhant és eltörte az egyik lábujjamat”. szovjet flotta megfelelő egységei Vlagyivosztok­ból az angolok Singapurból, az amerikaiak a Fü- löpszigetekről, időben útnak indulnak, hogy egy­szerre érkezzenek a helyszínre­A helyszínen ~, - • Ahogy repülőgépünk, a sorban a nyolcadik, kö­zeledett célja felé, már messziről pompás látvány tárult elénk. Messze-messze a lakott földrészek­től, óriáshadihajók és az előttünk érkezett gép­madarak tai kasága törte meg az egyhangú kék­séget és a vakító csillogást. Alattunk pedig heli­kopterek tucatjai szállították át a repülgépekről az utasokat a hajókra. A UN egyik szóvivője közölte: a nagyhatal­mak úgy döntöttek, hogy a már eleve hatásta­lanított fegyvereket óriási ólomtömbök közepén helyezik el, ezzel is teljes biztonságot teremtenek a sugárártalmak ellen. Valamennyi hajón jelen vannak a másik két fél katonai és tudományos megfigyelői. Mi pedig helikopterről néztük végig a bombák elsüllyesztését. A nagy pillanatok A hajók fedélzetén ott sorakoztak hatalmas tömbökben az elsüllyesztendő fegyverek. Emelő- damk és más szerkezetek álltak készenlétben. Katonai személyiségek és polgári szakértők pre­cíz műszereikkel még utoljára ellenőrizték a technikai felkészülés tökélességét. Minden rend­ben. Az emelőkarok megragadták a soktonnás terheket. Azzal kifordultak az óceán irányába, majd működésbe lépett egy billenő szerkezet, amely mintha derékba törte volna az óriási po­lipkarokat. A kar mélyen a tengerbe süllyesztet­te vészes terhét, csak ott engedte el, hogy síüly- lyedjen tovább az' iszonyatos mélységbe. Mind­egyik hajón harmincszor ismétlődött meg a mű­velet, miközben az eddig nyugodt tenger kavar­gása enyhe hullámokat és tajtékot vert. Majd újra csend ült a tájra. Ekkor minden hajóról mo­torcsónakra szálltak a szakértők, és a magukkal vitt Ceiger-Müller-féle számlálóval megállapítot­ták, hogy a radioaktivitásnak semmiféle jele nincs, a hatástalanítás sikerült! Ekkor minden hajón felzendiilt Beethoven örömszinfoniája, hogy a világ minden tája felé meghirdesse az igazi béke első napjának eljöve­telét. Van-e élet a holdon? WASHINGTON. — Az orosz tudósok úgy hi­szik, hogy a Holdon már van valamilyen élet. Leg alább is erre vall F. Siegel szovjet tudós egy cik­ke, amit az orosz követség küldött szét az ameri­kai tudományos intézetek részére. Az amerikai tudósok eddig úgy hitték, hogy a Holdon nincs semmiféle élet, legalább nem olyas­mi, amit mi itt a földön életnek nevezünk. A szovjet tudós azt állítja, hogy ezt a véleményt revízió alá kell venni a Holdról szerzett legutóbbi információk alapján. A Holdról vett képeken ugyanis a nagy kráterek belsejében, valószínűleg a fenéken, színes foltokat észleltek. A régi Hold­térképeken az ilyen krátereket “tengereknek” ne­vezték s a legtöbbjüket őskori görög tudósok ne­veivel jelölik. Siegel cikke szerint az “Aristar­chus” és a “Plato” fenekein jól megkülönböztet­hető foltok valószínűleg valamilyen kezdetleges életet mutatnak. ^----------------------------------------------------------V KAPHATÓ AZ “AKNAMEZŐ” Lapunk azon olvasói, akik könyvalakban kí­vánják a folytatásokban közölt AKNAMEZŐ c regényt olvasni, most megrendelhetik azt kiadóhivatalunktól A könyv ára kötve $3.60 Csak limitált mennyiségben kapható a Magvar Szó Kiadóhivatalánál ____________________r WEIN STOCK LAJOS ANGOLNYELVÜ ELŐADÁST TART j európai utján szerzett tapasztalatairól a Szov­jetunió és a népi demoxracíák fejlődéséről pénteken, január 15-én este 8 órakor a THE FACULTY OF SOCIAL I SCIENCE helyiségében, 80 E. 11th St. Room 227. 196x, december 24-ét irtuk. . . Szántó Jenő A legnagyobb hazug

Next

/
Thumbnails
Contents