Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-05-05 / 18. szám

Thursday, May 5, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 Kampányunk hírei ingyen tej volt a reggelim. Mindig arra törekedtem, hogy gyűjtsék vala­mi játékot, hoy azután becserélhessem valame­lyik jobbmodó iskolatársam tizóraiával. Amugy- is rongyos ruhámat elszaggattam, hogy a fákról leszedjem a vadgalambokat, mert kaptam vala­mit értük. Nyáron délidőben felmásztam az eper- fákra és kenyérrel ettem az epret. Ez volt ilyen­kor az ebédem. Amikor anyám munkából hazaérkezett, leb­bencs levest, tarhonya-levest, bab-levest, papri­kás krumplit, vagy tésztafélét főzött. Ezek vál­togatták egymást, de legtöbbször csak tésztafé­le volt, sokszor négyszer-ötször hetenként. Álta­lában véve egész gyermekkoromban tésztával, vagy növényfélékkel, gyümölccsel táplálkoztam. Hús csak nagyobb ünnepnapon került a házba. Még zsiros kenyérből sem ehettem eleget, mert a kenyeret csak beosztással volt szabad enni. A téli hónapokban a szomszédba jártunk, mert nem volt elég tüzelőnk még a főzéshez sem. Anyám, ha a szomszédoknál mosott, vagy takarí­tott, valami ürügyet mindig talált, hogy én is ott vacsorázhassak. Tehát szegénységemnek és rossz táplálkozásom maik köszönhetem, hogy ma már, amikor megve­hetnem a húst, csak erőltetve eszem azt, hogy ve­gyesen táplálkozhassam. De sajnos még ma is a növényfélék, s a tésztafélék felé hajlok, amelye­ket viszont itt Amerikában nehéz magyaros Íz­ben megtalálni. S miért kellett most ezeket leírnom? Hogy EHN munkástárs megtudja, hogy az általa is agyondicsért salátáknak köszönhetem, hogy most olyan sovány vagyok, amiért sokan gúnyt űznek belőlem a hátam mögött. Abban igaza van, hogy a növényevésnek köszönhetem, hogy beteg még sohasem voltam és egészségi okokból soha sem hiányoztam munkahelyemről. S mégis bánt vala­mi, amit — lehetséges, hogy tévesen — szeren­csétlenségnek tartok. Ugyanis tudnivaló, hogy az ősember erős és izmos volt, ennek köszönhette, hogy embertársaival együtt képes volt óriási ere­jű állatokat megölni, s ennek következtében hús­sal táplálkozni. Az ősmagyarok is a vadászatnak és halászatnak köszönhették erejüket és fennma­radásukat. A mai modern nő is az őserőt keresi ideáljában, amit ma úgy neveznek, hogy kispor­tolt, erős, izmos ember. Kérdezem tehát EHN munkástársat, hogy lehet-e ilyenné válni a sa­láták evése által? Tud-e olyanokat felsorolni, akik csúcseredményeket értek el a sportban, mint súlyemelők, birkózók, boxolck, stb. és azt nem csupán a rendszeres edzésnek, hanem annak is köszönhették, hogy vegetáriánusok voltak? Tud­na ezekre a kérdésekre nekem válaszolni? Ha igen, akkor árulja el, hogy milyen módon tudnám a gúnyolódást elkerülni,, hogyan tudnék úgy fel­javulni, hogy nocsak én álljak szóba a nőkkel, hanem a nők is szóba álljanak velem; anélkül, hogy ősemberré lennék. Anti Széchenyi szavai - a magyarsághoz “Meg vagyok győződve arról, hogy a civilizáció és az emberi társadalom haladásának titka a kö­zösségi érzésben van, ami az egyesnek lehetetlen, az könnyen lehetséges a sokaságnak.” • “Egyesült erővel iparkodjunk azon, hogy Ma­gyarországon egv ember se legyen kenyér és ru­házat nélkül, fedél és szakismeret nélkül és az erkölcsi műveltséget senki se nélkülözze.” • “Minél számosabb jó és tökéletes építőmester, fegyvergyártó, ács. tímár, asztalos van egy or­szágban, annál rövidebb idő alatt, annál kevesebb időveszteséggel fognak erős építmények, jó fegy­verek és hu torok előálli itatni. S azoknak a meste­reknek együttes ügyessége. . . dönti el azt, hogy e téren a nemzet a többiek közt feljebb vagy alan­tabb van-é. A gazdáknak kisebb vagy mélyebb tudománya mértéke az ország földművelési ere­jének. A vezéreknek több-kevesebb józan tanult- sága és ügyessége pedig a nemzet. . . erejének fokmérője. Végre a kormányzó férfiaknak... és az összes lakosoknak salát állásukhoz és foglal­kozásukhoz szükséges alkalmas tulajdonságai ki­sebb vagy nagyobb volta, mértéke az egész nem­zet valódi erejének vagy várható kifejlődésének”. • “A nemzetiség nem zárja ki az emberiséget. \ iszont az. aki saját népéhez valóban hü, nem ke­vésbé hü az egész emberi családhoz is, mert ki­fejlett nemzetek lépcsőjén emelkedik magasabbra az emberiség.” Tisztelt Szerkesztőség! A lapkampány sikerének érdekében szeretnék szólni newyorki és az ország minden részében élő lapolvasókhoz. Mi itt New Yorkban próbáljuk a lapot az ujság-sztendeken elhelyezni egyik bará­tommal együtt, aki a munkában megsérült és igy egyelőre munkaképtelen; magam pedig nyugdí­jas vagyok és igy minden héten, a lap megjelené­sének napján elvisszük a lapot a város különböző részeibe. Van egy városrész, ahol a magyarok tö­megesen élnek, viszont vannak olyan vezetőik, akik ellene vannak, hogy híveik haladó szellemű lapot olvassanak, sőt az újságárusokat is megfe­nyegetik, ha árusítani merik a Magyar Szót. A bátrabbak azonban nem törődve az ilyen fenyege­tésekkel, elfogadják a lapot és mi azt tapasztal­juk, hogy hétről-hétre több és több lapszámot adnak el. Ezek az előbb említett úgynevezett “ve­zetők” igy értelmezik a sajtószabadságot New Yorkban! A Magyar Szó azonban tanítja olvasóit és jó cikkeivel értékes olvasmányt nyújt. Ezért a fenn­maradt lapszámokat kiosztjuk az utcán járkáló magyarul beszélő egyének között és megadjuk ne­kik az újságárus cimét, ahol a lapot meg lehet vá­sárolni minden héten. Úgy látjuk, hogy ez is egyik módja a lap terjesztésének. A másik mód pedig az ismerősök meglátogatá­sa, hogy felszólítsuk őket a lap előfizetésére. Csak nem kell sajnálni a fáradságot és nem kell visz- szariadni, ha először nem sikerül az előfizető meg­szerzése. Lapunknak életkérdése az uj előfizetők szerzése. Ha azt akarjuk, hogy szülőhazánkról és a világeseményekről igaz és tárgyilagos tudósí­tást kapjunk, erre a Magyar Szó olvasása adja meg a legjobb lehetőséget. Annál is könnyebb most az előfizetés, mert a kampány idején a lap csekély 5 dollárba kerül egy évre, s $3-ba fél­évre. Fel tehát a munkára, kedves munkástársak! S. S., New York HASZNÁLJUK FEL A I,EHETŐSÉGEKET A fenti levél kitűnő “tapasztalatcsere”, azért mert Írójának a Magyar Szó terjesztésére végzett munkája határozott eredménnyel járt. Az ujság- sztendeken az eladott lapok száma hétről-hétre emelkedik és sajnáljuk, hogy nincs alkalmunk az uj olvasókat uj előfizetőkként feltüntetni. De az eredmény megvan. Magyarlakta gócpontokban ezt ia próbálkozást okvetlenül meg kell ismételni más városokban is. A newyorki Mautner Bandi olvasónk immár az 5-ik uj előfizetőjét szerezte meg e hétvégen. Fi­gyelem newyorki olvasók!! Nagy városunkban nagy tere van az uj előfizetők szerzésének. Maut­ner Bandi versenyre hiv!!, Jelentkezzenek!!! Ter­mészetesen uj előfizetővel. A lehetőség másutt is megvan. Bizonyíték erre a Pittsburghból és Akronból érkezett jelentés, amit a “Levelek a Szerkesztőhöz” oldalon talál­nak meg. Másutt is vannak “értelmes ujameriká- sok” és mindenütt vannak “régebbi előfizetők”, akik valamilyen okból beszüntették a lapot. Lép­jünk velük összeköttetésbe. Kedves olvasóink! Kell-e állandóan bizonyítgat­nunk, hogy változnak az idők és haladunk előre? Figyeljék a világeseményeket a Magyar Szóban, ezek fényes bizonyítékai annak, amit állandóan feltárunk olvasóközönségünk előtt hogy a világtör ténelem iránya a békés kiegyezés felé halad. Sen­ki sem akar meghalni, az emberiség a háborút meg fogja akadályozni. Az ijesztgetéseknek nem kell bedíilni, az nyer, aki bátran csatlakozik a bé­két követelő emberiséghez, amelynek a mi lapunk és minden olvasója támogató kiegészítője. Hány magyar ismerőshöz kopogtathatunk be a jó hírrel, hogy most már kaphat útlevelet Ma­gyarországra? Ne mulassza el senki ezt az alkal­mat és mutasson rá arra is, hogy a Magyar Szó felemelte szavát és vezércikkben harcolt nemré­gen az amerikai magyarok ezen jogáért. Csak büszke lehet az. aki ilyen lapot olvas és támogat. tüég mindig a lap mellett agitál Tisztelt Szerkesztőség! Csak azért nem Írtam eddig, mert ugv számí­tottam, hogy sikerül még egy előfizetőt szerezni lapunknak. Az illető a borbélyom, akinek már régebben adtam lapszámokat, az egyikben az in­diai szent tehenekről volt egy cikk. Mikor most elmentem hozzá nyiratkozni, megkérdeztem, hogy mit szól ehhez a cikkhez, mire azt mondta, hogy ő nem olvas, mert rosszul lát, de a felesége olvas. Erre megjegyeztem, hogy akkor bizony nem so­kat értem azzal, hogy a lapokat otthagytam nála és mielőtt elmentem fel is akartam venni a lapo­kat, hogy visszavigyem. Erre elvette és azt mon­dotta, hogy azért ne vigyem el, mert a felesége olvassa, ő meg hallgatja. így tehát van még re­ményem, hogy sikerül őket előfizetőknek meg­szerezni. Bizony már 80 éves leszek, s nem valami könv- nyü a részemről előfizetők után járni. Remélem, hogy a már megszerzett egy mellé képes leszek még egyet szerezni. I. |S., Cleveland Uj olvasót küld Tisztelt Szerkesztőség! Örömmel tudatom, hogy szereztem egy uj ol­vasót, a lapot indítsák meg neki azonnal. Értel­mes ujamerikás az illető, intelligens fiatalember, s hinni szeretném, hogy hosszú évekig lesz jó barátja és olvasója lapunknak, az amerikai ma­gyarság és munkásság igazi, önzetlen lapjának. A lapkampány utolsó kimutatásából látom, hogy a mi körzetünk nagyon lemaradt. Ezt ko­molyan sajnálom, sőt restellem is. Bár tudom, hogy nagyon nehéz a helyzet ebben a magyar reakciós fészekben, de azért egy kis jóakarattal és buzgósággal lehetne eredményt elérni. Az uj regénnyel kapcsolatban szeretném meg- emliteni, hogy soknak tartom a két oldalon való közlést, elég volna egy is és a másik oldal marad­na más fontos Írásokra. Ezideig nem igen olvas­tam a regényt, amit lapunk közölt, ez a regény azonban (“Tiszán innen, Dunán túl”) megérdem­li, hogy olvassák, mert igazában visszatükrözi az uj ember gondolkodását szülőhazánkban. Azon kívül szórakoztat és. tanit is, egyben pedig meg­mutatja a nagy változást, amelyen most átmegy a magyar parasztság és munkásság. Élvezettel olvasom és azok, akik nem olvassák, sokat veszí­tenek. S ha nem lesz egy folytatás nagyon hosszú annál nagyobb érdeklődéssel fogja az olvasó vár­ni a következő lapszámot. (Még csak két három közlés van hátra. — Szerk.) Még csak azt kívánom megjegyezni, hogy a lezajlott kampánykörutról a jelentést nagyon szűkszavúnak tartom, bár elismerem, hogy a mi kerületünkről nem lehet nagyon dicsérőleg írni és azt nem is vártuk. De vannak kerületek, ahol gyönyörű munkát végeznek és megérdemlik, hogy elismeréssel Írjon a lap nehéz munkájuk eredményéről. Szánd F. Visszaszerez egy régi jóbarátot Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldök egy uj előfizetőt, aki a régebbi idők­ben már olvasta a lapot, egy ideig nem járatta, de most ismét megrendelte. Az illető a régi idők­ben sokat harcolt a munkásság előrehaladásáért. Az előfizetés mellett adományt is adott lapunk­nak. Egyben itt küldünk Akron-Canton kvótájára 100 dollárt és további jó munkát és kitartást kívánunk. H. M., Akron, O. AMERIKAI MAGYAR SZÓ toO East 161 h Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Megértettem felhívásukat és kérem, küldje­nek mutatványszámokat az alanti címekre: Név: ............ Cím: ........ Varos, állam:

Next

/
Thumbnails
Contents