Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-05-05 / 18. szám
Thursday, May 5, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 Kampányunk hírei ingyen tej volt a reggelim. Mindig arra törekedtem, hogy gyűjtsék valami játékot, hoy azután becserélhessem valamelyik jobbmodó iskolatársam tizóraiával. Amugy- is rongyos ruhámat elszaggattam, hogy a fákról leszedjem a vadgalambokat, mert kaptam valamit értük. Nyáron délidőben felmásztam az eper- fákra és kenyérrel ettem az epret. Ez volt ilyenkor az ebédem. Amikor anyám munkából hazaérkezett, lebbencs levest, tarhonya-levest, bab-levest, paprikás krumplit, vagy tésztafélét főzött. Ezek váltogatták egymást, de legtöbbször csak tésztaféle volt, sokszor négyszer-ötször hetenként. Általában véve egész gyermekkoromban tésztával, vagy növényfélékkel, gyümölccsel táplálkoztam. Hús csak nagyobb ünnepnapon került a házba. Még zsiros kenyérből sem ehettem eleget, mert a kenyeret csak beosztással volt szabad enni. A téli hónapokban a szomszédba jártunk, mert nem volt elég tüzelőnk még a főzéshez sem. Anyám, ha a szomszédoknál mosott, vagy takarított, valami ürügyet mindig talált, hogy én is ott vacsorázhassak. Tehát szegénységemnek és rossz táplálkozásom maik köszönhetem, hogy ma már, amikor megvehetnem a húst, csak erőltetve eszem azt, hogy vegyesen táplálkozhassam. De sajnos még ma is a növényfélék, s a tésztafélék felé hajlok, amelyeket viszont itt Amerikában nehéz magyaros Ízben megtalálni. S miért kellett most ezeket leírnom? Hogy EHN munkástárs megtudja, hogy az általa is agyondicsért salátáknak köszönhetem, hogy most olyan sovány vagyok, amiért sokan gúnyt űznek belőlem a hátam mögött. Abban igaza van, hogy a növényevésnek köszönhetem, hogy beteg még sohasem voltam és egészségi okokból soha sem hiányoztam munkahelyemről. S mégis bánt valami, amit — lehetséges, hogy tévesen — szerencsétlenségnek tartok. Ugyanis tudnivaló, hogy az ősember erős és izmos volt, ennek köszönhette, hogy embertársaival együtt képes volt óriási erejű állatokat megölni, s ennek következtében hússal táplálkozni. Az ősmagyarok is a vadászatnak és halászatnak köszönhették erejüket és fennmaradásukat. A mai modern nő is az őserőt keresi ideáljában, amit ma úgy neveznek, hogy kisportolt, erős, izmos ember. Kérdezem tehát EHN munkástársat, hogy lehet-e ilyenné válni a saláták evése által? Tud-e olyanokat felsorolni, akik csúcseredményeket értek el a sportban, mint súlyemelők, birkózók, boxolck, stb. és azt nem csupán a rendszeres edzésnek, hanem annak is köszönhették, hogy vegetáriánusok voltak? Tudna ezekre a kérdésekre nekem válaszolni? Ha igen, akkor árulja el, hogy milyen módon tudnám a gúnyolódást elkerülni,, hogyan tudnék úgy feljavulni, hogy nocsak én álljak szóba a nőkkel, hanem a nők is szóba álljanak velem; anélkül, hogy ősemberré lennék. Anti Széchenyi szavai - a magyarsághoz “Meg vagyok győződve arról, hogy a civilizáció és az emberi társadalom haladásának titka a közösségi érzésben van, ami az egyesnek lehetetlen, az könnyen lehetséges a sokaságnak.” • “Egyesült erővel iparkodjunk azon, hogy Magyarországon egv ember se legyen kenyér és ruházat nélkül, fedél és szakismeret nélkül és az erkölcsi műveltséget senki se nélkülözze.” • “Minél számosabb jó és tökéletes építőmester, fegyvergyártó, ács. tímár, asztalos van egy országban, annál rövidebb idő alatt, annál kevesebb időveszteséggel fognak erős építmények, jó fegyverek és hu torok előálli itatni. S azoknak a mestereknek együttes ügyessége. . . dönti el azt, hogy e téren a nemzet a többiek közt feljebb vagy alantabb van-é. A gazdáknak kisebb vagy mélyebb tudománya mértéke az ország földművelési erejének. A vezéreknek több-kevesebb józan tanult- sága és ügyessége pedig a nemzet. . . erejének fokmérője. Végre a kormányzó férfiaknak... és az összes lakosoknak salát állásukhoz és foglalkozásukhoz szükséges alkalmas tulajdonságai kisebb vagy nagyobb volta, mértéke az egész nemzet valódi erejének vagy várható kifejlődésének”. • “A nemzetiség nem zárja ki az emberiséget. \ iszont az. aki saját népéhez valóban hü, nem kevésbé hü az egész emberi családhoz is, mert kifejlett nemzetek lépcsőjén emelkedik magasabbra az emberiség.” Tisztelt Szerkesztőség! A lapkampány sikerének érdekében szeretnék szólni newyorki és az ország minden részében élő lapolvasókhoz. Mi itt New Yorkban próbáljuk a lapot az ujság-sztendeken elhelyezni egyik barátommal együtt, aki a munkában megsérült és igy egyelőre munkaképtelen; magam pedig nyugdíjas vagyok és igy minden héten, a lap megjelenésének napján elvisszük a lapot a város különböző részeibe. Van egy városrész, ahol a magyarok tömegesen élnek, viszont vannak olyan vezetőik, akik ellene vannak, hogy híveik haladó szellemű lapot olvassanak, sőt az újságárusokat is megfenyegetik, ha árusítani merik a Magyar Szót. A bátrabbak azonban nem törődve az ilyen fenyegetésekkel, elfogadják a lapot és mi azt tapasztaljuk, hogy hétről-hétre több és több lapszámot adnak el. Ezek az előbb említett úgynevezett “vezetők” igy értelmezik a sajtószabadságot New Yorkban! A Magyar Szó azonban tanítja olvasóit és jó cikkeivel értékes olvasmányt nyújt. Ezért a fennmaradt lapszámokat kiosztjuk az utcán járkáló magyarul beszélő egyének között és megadjuk nekik az újságárus cimét, ahol a lapot meg lehet vásárolni minden héten. Úgy látjuk, hogy ez is egyik módja a lap terjesztésének. A másik mód pedig az ismerősök meglátogatása, hogy felszólítsuk őket a lap előfizetésére. Csak nem kell sajnálni a fáradságot és nem kell visz- szariadni, ha először nem sikerül az előfizető megszerzése. Lapunknak életkérdése az uj előfizetők szerzése. Ha azt akarjuk, hogy szülőhazánkról és a világeseményekről igaz és tárgyilagos tudósítást kapjunk, erre a Magyar Szó olvasása adja meg a legjobb lehetőséget. Annál is könnyebb most az előfizetés, mert a kampány idején a lap csekély 5 dollárba kerül egy évre, s $3-ba félévre. Fel tehát a munkára, kedves munkástársak! S. S., New York HASZNÁLJUK FEL A I,EHETŐSÉGEKET A fenti levél kitűnő “tapasztalatcsere”, azért mert Írójának a Magyar Szó terjesztésére végzett munkája határozott eredménnyel járt. Az ujság- sztendeken az eladott lapok száma hétről-hétre emelkedik és sajnáljuk, hogy nincs alkalmunk az uj olvasókat uj előfizetőkként feltüntetni. De az eredmény megvan. Magyarlakta gócpontokban ezt ia próbálkozást okvetlenül meg kell ismételni más városokban is. A newyorki Mautner Bandi olvasónk immár az 5-ik uj előfizetőjét szerezte meg e hétvégen. Figyelem newyorki olvasók!! Nagy városunkban nagy tere van az uj előfizetők szerzésének. Mautner Bandi versenyre hiv!!, Jelentkezzenek!!! Természetesen uj előfizetővel. A lehetőség másutt is megvan. Bizonyíték erre a Pittsburghból és Akronból érkezett jelentés, amit a “Levelek a Szerkesztőhöz” oldalon találnak meg. Másutt is vannak “értelmes ujameriká- sok” és mindenütt vannak “régebbi előfizetők”, akik valamilyen okból beszüntették a lapot. Lépjünk velük összeköttetésbe. Kedves olvasóink! Kell-e állandóan bizonyítgatnunk, hogy változnak az idők és haladunk előre? Figyeljék a világeseményeket a Magyar Szóban, ezek fényes bizonyítékai annak, amit állandóan feltárunk olvasóközönségünk előtt hogy a világtör ténelem iránya a békés kiegyezés felé halad. Senki sem akar meghalni, az emberiség a háborút meg fogja akadályozni. Az ijesztgetéseknek nem kell bedíilni, az nyer, aki bátran csatlakozik a békét követelő emberiséghez, amelynek a mi lapunk és minden olvasója támogató kiegészítője. Hány magyar ismerőshöz kopogtathatunk be a jó hírrel, hogy most már kaphat útlevelet Magyarországra? Ne mulassza el senki ezt az alkalmat és mutasson rá arra is, hogy a Magyar Szó felemelte szavát és vezércikkben harcolt nemrégen az amerikai magyarok ezen jogáért. Csak büszke lehet az. aki ilyen lapot olvas és támogat. tüég mindig a lap mellett agitál Tisztelt Szerkesztőség! Csak azért nem Írtam eddig, mert ugv számítottam, hogy sikerül még egy előfizetőt szerezni lapunknak. Az illető a borbélyom, akinek már régebben adtam lapszámokat, az egyikben az indiai szent tehenekről volt egy cikk. Mikor most elmentem hozzá nyiratkozni, megkérdeztem, hogy mit szól ehhez a cikkhez, mire azt mondta, hogy ő nem olvas, mert rosszul lát, de a felesége olvas. Erre megjegyeztem, hogy akkor bizony nem sokat értem azzal, hogy a lapokat otthagytam nála és mielőtt elmentem fel is akartam venni a lapokat, hogy visszavigyem. Erre elvette és azt mondotta, hogy azért ne vigyem el, mert a felesége olvassa, ő meg hallgatja. így tehát van még reményem, hogy sikerül őket előfizetőknek megszerezni. Bizony már 80 éves leszek, s nem valami könv- nyü a részemről előfizetők után járni. Remélem, hogy a már megszerzett egy mellé képes leszek még egyet szerezni. I. |S., Cleveland Uj olvasót küld Tisztelt Szerkesztőség! Örömmel tudatom, hogy szereztem egy uj olvasót, a lapot indítsák meg neki azonnal. Értelmes ujamerikás az illető, intelligens fiatalember, s hinni szeretném, hogy hosszú évekig lesz jó barátja és olvasója lapunknak, az amerikai magyarság és munkásság igazi, önzetlen lapjának. A lapkampány utolsó kimutatásából látom, hogy a mi körzetünk nagyon lemaradt. Ezt komolyan sajnálom, sőt restellem is. Bár tudom, hogy nagyon nehéz a helyzet ebben a magyar reakciós fészekben, de azért egy kis jóakarattal és buzgósággal lehetne eredményt elérni. Az uj regénnyel kapcsolatban szeretném meg- emliteni, hogy soknak tartom a két oldalon való közlést, elég volna egy is és a másik oldal maradna más fontos Írásokra. Ezideig nem igen olvastam a regényt, amit lapunk közölt, ez a regény azonban (“Tiszán innen, Dunán túl”) megérdemli, hogy olvassák, mert igazában visszatükrözi az uj ember gondolkodását szülőhazánkban. Azon kívül szórakoztat és. tanit is, egyben pedig megmutatja a nagy változást, amelyen most átmegy a magyar parasztság és munkásság. Élvezettel olvasom és azok, akik nem olvassák, sokat veszítenek. S ha nem lesz egy folytatás nagyon hosszú annál nagyobb érdeklődéssel fogja az olvasó várni a következő lapszámot. (Még csak két három közlés van hátra. — Szerk.) Még csak azt kívánom megjegyezni, hogy a lezajlott kampánykörutról a jelentést nagyon szűkszavúnak tartom, bár elismerem, hogy a mi kerületünkről nem lehet nagyon dicsérőleg írni és azt nem is vártuk. De vannak kerületek, ahol gyönyörű munkát végeznek és megérdemlik, hogy elismeréssel Írjon a lap nehéz munkájuk eredményéről. Szánd F. Visszaszerez egy régi jóbarátot Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldök egy uj előfizetőt, aki a régebbi időkben már olvasta a lapot, egy ideig nem járatta, de most ismét megrendelte. Az illető a régi időkben sokat harcolt a munkásság előrehaladásáért. Az előfizetés mellett adományt is adott lapunknak. Egyben itt küldünk Akron-Canton kvótájára 100 dollárt és további jó munkát és kitartást kívánunk. H. M., Akron, O. AMERIKAI MAGYAR SZÓ toO East 161 h Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Megértettem felhívásukat és kérem, küldjenek mutatványszámokat az alanti címekre: Név: ............ Cím: ........ Varos, állam:
