Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-05-05 / 18. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 5, 1960 ANTISZEMITIZMUS A “modern” antiszemitizmus rövid vázlata. — A német, orosz, osztrákmagyar és francia “példák”. — Mit hoz a jövő? Irta: GERÉB JÓZSEF Multheti közleményünkben ismertettük a fajgyűlöletet életrehivó s fenntartó bestiális érzelmeket, amelyek időközönként kisebb-nagyobb területeken fellángolva teljesen elnyomják az emberben a civilizáció által kitermelt emberi, humánus érzéseket. A reformációt követő uj korszakban a humanista érzelmeknek egyre több hive akadt és ezért a fajgyűlölet is valamennyire háttérbe szorult. Az antiszemitizmus is leszorult korlátozott területekre s úgy látszott, hogy a tudományos felfogás terjedésével meg is fog szűnni. Az 1870—11-es porosz-francia háború költségei Poroszországban a nagy dicsőség dacára is gazdasági válságot idéztek elő. Két évvel a háború után a válság annyira érezhető lett, hogy általános zúgolódást keltett. Természetesen ke- restéa a válság okait, de a Bismarck háborús politikáját és általában a militarizmust nem merték okolni s azért igen nagy feltűnést keltett egy addig egészen ismeretlen njságirónak (Wilhelm Marr) “Der Sieg des Judenthums über das Germanthum” (A zsidóság győzelme a németség felett) cimii könyvecskéje, amelyben a szerző a zsidókat okozta a válságért. íme, megtalálták a bűnbakot. A német militaristák — még maga Bismarck is — ha nyíltan nem is, de alattomban helyeselték a gálád vádat. De hogyisne, hiszen elterelte róluk a nép figyelmét, vagy ami még fontosabb, a jól kiérdemelt kritikát. A német példa A német politikai alakulatok akkor nagyon kedveztek az ilven félrevezető eszmék terjedésének. A régi agrár kapitalistákkal szövetkezett klerikálisok (földbirtokosok és a papság) természetesen a militaristákkal tartottak, akiket a merkan- tiiistak (kereskedők) és a liberális elemek már erős kritika alá vettek. Ezeknek valóban nagyon kedvező volt a zsidó bűnbak újbóli felfedezése. Megkezdődött tehát a zsidók elleni agitáció és 1879-re már oly fokot ért el, hogy mindenféle korlátozó törvényeket hoztak a zsidók ellen. Marr könyvecskéjét újból meg újból kiadták sok ezer példányban úgy, hogy az valóságos imakönyve lett az antiszemitáknak. A nagy antiszemita agitáció hatása alatt Berlinben meg Drezdában megalakult az “Antiszemita Liga”, amely hamarosan politikai tényezővé lett Németországban. Ennek a ligának vezetője és apostola a nagyon véres-szájú Adolf Stöcker, udvari káplán lett, aki a már akkor jelentékeny szocialista mozgalom ellensúlyozására megalakította a “Keresztény Szocialista Pártot”, amelynek utódait még ma is megtaláljuk számos európai országban. Semmi kétség, hogv a mindenféle egyházhoz tartozó papság általában támogatta Stöckert és amikor az bejutott a parlamentbe, segítettek neki a zsidókat megbélyegző törvények hozásában. Az antiszemita szervezetekbe úgy akkor, mint később is, betódultak az opportunisták, azok a gonoszok, akik csak azt nézték, hogy a gyűlölet- hirdetéssel milyen anyagi hasznot szerezhetnek. Ezek aztán hamarosan egymással is összevesztek, marakodtak és különböző partszakadásokat idéztek elő. Egyik csoportjukat, amelynek vezére bizonyos Hammerstein nevű báró volt, végre 1895-ben nagyszabású pénzügyi csaláson érték, mire az antiszemiták legtöbbje kibukott a parlamentből és egyelőre Németországban elaludt az antiszemitizmus. A cári Oroszországban A német antiszemita agitáció hatására a cári Oroszországban már évszázadok óta húzódó középkori antiszemitizmus, amely ezt a “kiválasztott” népet ghettókba kényszeritette, újabb lökést kapott. Kelet-Oroszország egyik kis városkájában (Elisabethgrád) 1881 husvét ünnepének előestéjén a kocsmában verekedés támadt s a feldühödött részeg csőcselékkel pár antiszemita vezér elhitette, hogy a zsidók megöltek egy keresztény embert, mert annak vérére szükségük volt a páska (matzo) sütésénél. Itt keletkezett az a hírhedt s ostoba “vérvád”, amelyet később sok helyen felújítottak, többek között 1886-ban Magyarországon is. (Tisza Eszlár.) A felbőszített részeg horda megtámadta a városka zsidóit, felgyújtotta lakásaikat, megölték, vagy megkinozták azokat, akik kezükbe kerültek. Jellemző a cári Oroszországra, hogy a bestiális mozgalom elfojtás helyett hivatalos részről inkább támogatást kapott, mire futótűz gyanánt terjedt el Oroszország egész keleti részében, a Fekete-tengertől egész a Balti-tengerig. Gyújtogatások és gyilkosságok színhelye lett Varsó, Kiev, Odessza és még 167 más nagyobb város. Ilyesmit a világ még addig soha nem látott. A műveltebb országokban világszerte tiltakozó gyűléseket tartottak a zsidóság kiirtását célzó kegyetlenségek ellen, mire a cár a zsidóságot a belügyminiszter hatásköre alá helyezte, ami újabb ghettók alakitását eredményezte. De attól az időtől kezdve egészen az 1917-es győzelmes nagy forradalomig, a zsidóságnak Oroszországban a bűnbak szerepét kellett betölteni. Német mintára Ausztriában és Magyarországon is megalakították a Keresztény Szocialista Pártot, melynek legfőbb politikai irányelve a zsidók elleni gyülölethintés volt. Ezt a pártot is támogatták úgy a militaristák, mint a mágnások, sőt maga Ferenc József is és igy elég erőt nyert mindenféle reformtörekvés megakadályozására. Ez a párt is fennmaradt egész napjainkig és ha ma nyíltan nem is hirdet antiszemitizmust mégis az ilyen pártokban tömörülnek az utóállamok reakciós elemei. Ma már szinte nehéz még elhinni is, de tény, hogy a múlt század két utolsó évtizedében az Osztrák-Magyar Monarchia kül- és belpolitikájában az antiszemitizmus vezető szerepet játszott. Magyarországi vezérei Istoczy Viktor, Onody Géza és egy nagyszájú “pimp”, Verhovay voltak. Ez utóbbinak a “tisztelői” alakították Amerikában a Verhovay segélyegyletet, amely a legnagyobb betegsegélyző lett s csak pár évvel ezelőtt, amikor több betegsegélyző egyesült, vette fel a “Penn” közös nevet. Kezdetben a Verhovay nem is vett fel zsidókat, ami mutatja, hogy antiszemiták kezdték, vagyis ide is elhozták a fajgyűlöletet. Az említett országokon kivül Franciaországban is magas fokot ért el az antiszemitizmus. A csúcspontját a szenzációs “Dreyfus pörben” érte el 1894-ben. Ennek rövid története a következő: A Rotschild bankár-család francia ágának szolgálatában állt bizonyos Paul Bontoux nevű hivatalnok, akit, miután nagy veszteséget okozó spekulációkba bocsátkozott, elmozdították állásából. Bontoux megtorlásul csatlakozott a Németországból átszivárgó antiszemita mozgalomhoz és megtoldotta azt a “nemzetközi zsidó tőke” veszedelmének hirdetésével. Franciaországban abban az időben is igen zavarosak voltak a politikai viszonyok; a köztársaságiak és a királyság hívei küzdöttek egymással a hatalomért. A francia minta Bontoux antiszemita mozgalmát felkarolták a királyság hívei, akiket a papság és a militaristák is támogattak. Bontoux ia zsidó tőke leverésére, de kimondottan a Panama megépítésére megszervezte a “Union Générale” szervezetet, amely azonban rövidesen 212 millió frank bukással zárta könyveit. A mozgalom vezetői oly nagymérvű csalásokat követtek el, hogy Európában jóidéig a “panama” szó a csalást jelentette. Bontoux és társai azonban nagy demagógiával ezért a bukásért is a “nemzetközi zsidó tőkét” okolták. 1886-ban Edouard Drumont, a német antiszemita könyvet utánozva, de személyes pikantériákkal, igazi s kitalált skandalmakkal megtoldva, nagyon hatásos fegyvert adott a francia gyülölethirdetőfc kezébe. Hamarosan ott is megalakították az antiszemita ligát, amelynek már napilapja is lett, természetesen Drumont szerkesztése alatt. A liga és az újságja azután eszeveszett uszítást folytatott a zsidók ellen, akiket bizonyos tekintetben azonosították a köztársaságiakkal is. Ilyen mesterségesen felidézett hangulatban elfogták a hadsereg egy zsidószármazásu kapitányát, Alfréd Dreyfust, azzal vádolva, hogy katonai titkokat szolgáltatott ki valamely külföldi hatalomnak. A Dreyfus-pör világszenzációvá lett. Noha mindenki tudta, hogy a vád merő koholmány, mégis elitélték és Dreyfust láncra verve vitték a francia Guianában fekvő “ördög-szigetre.” Soha a világon még olyan szenzációs pör nem folyt le, mint a Dreyfus pör volt, amely alapjaiban rázta meg Franciaországot, ahol csaknem polgárháborúhoz vezetett, de az egész müveit világot megosztotta, mert a fajgyűlölet hirdetői, a klerikálisok, a militaristák és általában a reakció mindenütt a vádlott ellen fordult. Zola Emil hires irata Viszont a liberálisok és az igazságban hívők éppenolyan militánsan siettek az áldozat védelmére. Ezek közé tartozott Emil Zola, a nagyhírű francia iró is, aki “J’accuse” (vádolok) cimü munkájával sietett Dreyfus védelmére, amelyért aztán öt is vád alá fogták, elitélték s azért egyelőre menekülnie kellett Franciaországból. Nemsokára azonban mégis csak kiderült, hogy az egész vád a hadügyminisztérium egyik tisztviselőjének hamisítványain alapult. Ez a tisztviselő (Col. Henry) öngyilkosságot követett el, mire lelepleztek több más csalást is. Az uj parlament felmentette Dreyfust minden vád alól, visszaadta rangját és ezzel 1906 után egyelőre az antiszemitizmus elcsendesedett Európában. Az első világháború vége felé és utána megint csak lángra kelt ez a borzalmas járvány. Akinek éppen úgy tetszik, “büszkén” hirdetheti, hogy ezúttal éppen szülőhazánkban a Horthy-vitézek voltak a legjobb zászlóvivői, akik brutalitásban vetélkedtek bármily nemzetiségű előideikkel is. De Németországban is jelentkeztek az antiszemiták, akik 1921-ben megint csak kiadtak egy kis füzetet, mint Marr tette 1873-ban. Ebben a füzetben egy állítólagos zsidó “titkos törvényt” közöltek, amelynek a “Protocols of the Elders of Zion” nevet adták. A London Times hamarosan kiderítette, hogy a förmedvény a régi orosz titkosrendőrség (Och- rana) hamisítványa, mégis az antiszemiták mind a mai napig újból előhozakodnak vele. Ezt az első fellángolást hamarosan követte a Hitler antiszemitizmusa, amely milliószámra vitte a zsidókat ,a gázkamrákba. Ez nem régen történt s úgy vélem, hogy nem kell részletezni annak borzalmait, hiszen már az emlékei is beteggé teszik az embert. Mit hoz a jövő? összegezve az itt elmondottakat nyilvánvalóvá lesz, hogy a fajgyűlöletnek, tehát az antiszemitizmusnak is nagyon kedvező talajt nyújt az olyan termelő rendszer, amelyben az emberek egymással marakodó versenyben termelik meg az élethez szükséges javakat, amelyben az erősebb, a furfangosabb a gyengébbek kárára érvényesül. Csak olyan rendszerben érhet véget, amelyben az emberek egymással kooperálva, nem egymás kárára, hanem közös használatra termelnek. A közösségi szellem a fajgyűlölet antipólusa. Azon országokban, ahol közösségi termelésre tértek át, a fajgyűlöletet nem erénynek, hanem ellenkezőleg, nagy BŰNNEK tartják. Az uj termelési módszer megváltoztatja az emberek gondolkodását, ideológiai felfogását és érzelmeit is. Persze nem egyszerre, máról-holnapra, hanem fokozatosan, amint az emberek előtt nyilvánvalóvá lesz, hogy egymásnak nem marakodó vetélytár- sai, hanem együtt dolgozó embertársai. Csakis ily termelési rendszerben fejlődhetik igazán magasra és lehet általánossá az emberi eszme, a HUMANIZMUS, amelyben az antiszemitizmus, vagy a fajgyűlölet bármely más ága is elsorvad, mert nem kap tápanyagot. SZENZÁCIÓS AJÁNLAT! ! Most érkezett Magyarországról! BÁNK BÁN ! Erkel Ferenc gyönyörű 3 felv. magyar operája J hanglemezen (long playing) f Melléklet: az opera teljes szövege és története fényképekkel ellátva I A Magyar Állami Operaház énekművészeinek, a j budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának és az Operaház énekkarának részvételével A HÁROM LEMEZ ÁRA: S12.00 í (valamint 50c csomagolási és postaköltségre) Megredelhető: ' a Magyar Szó Kiadóhivatalánál 130 East 16th Street, New York 3, N. Y.