Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-04-28 / 17. szám
Aki orvosok nélkül is megél Tisztelt Szerkesztőség! Már 80 éves vagyok, de soha doktort nem látogattam, az orvosságot is csak hírből ismerem, habár mindig gyári munkás, vagy farmmunkás voltam egész életemben. Én is szeretnék hozzászólni a 65 éven felüliek ingyenes orvosi, kórházi ellátásához. Ez mind igen jó volna, hogy ha az orvosok többsége szívből támogatná és hozzájárulna annak kivitelezéséhez. Igen ám, csakhogy mit látunk ? Az orvosok kézzel-lábbal kapálóznak ellene, mert őket nem az a cél vezeti, hogy valakit kigyógyitsanak (tisz telet a kivételnek), hanem hogy mentői több pénzt tudjanak a betegből kipréselni (ha van mit?). Ha pedig nincs, akkor hozzá sem fognak a gyógyításához. Husvétkor volt itt egy barátom fia, aki orvos- tanhallgató és ő azt mondta, hogy “ha ő orvos lesz, 25,000 dollárt akar keresni évente”. Azután itt van a Krebiozen-kérdés, milytn harc megy már tiz éve emiatt. Tegyük fel, hogy törvény lesz abból, hogy a nyugdíjasok kapjanak orvosi, kói'házi ellátást, én bizony akkor sem fogom meglátogatni az orvosokat, mert nem bízok bennük. Tudom, hogy nem szívesen teszik, amit tesznek. Én meg tudok halni orvosi segítség nélkül is! Kérem, hogy egyúttal küldjék meg nekem Ják Sándor könyvét. Szeretnék előfizetőt szerezni, de ahol én lakom, nincs magyar; azért itt küldök egy címet, küldjenek neki próbaszámokat. J. Zs. Az utódok is áldani fogják ... Tisztelt Szerkesztőség! Én úgy látom, hogy nemcsak az országok vezetői a hibásak a mai felfordult világhelyzetért, hanem a szervezett munkásság is. Ha a munkásság szervezetten összefogna és nem volna hajlandó muníciót, rakétákat, s más öldöklő szerszámokat gyártani, akkor a municiógyárosok kénytelenek lennének a gyártást abbahagyni. Mert hiszen kik ellen használják fel az öldöklő szerszámokat? A szegény munkásnép ellen, mert nekik kell háborúkba menni, más országok ugyancsak szegény munkásembereinek a kipusztitására. Amikor a munkás ezeket a fegyvereket gyártja, nem is gondol arra, hogy mennyi ártatlan életet lehet azokkal kioltani. Csak azzal törődik, hogy megkapja napi munkájáért az ellenszolgáltatást. A municiógyártás és a fegyverek felhasználása helyett békét kellene követelni minden munkásnak, szakszervezetnek, mert csakis igy élhetne boldogságban a világ népe. Az egymás kölcsönös segítése egy boldog élet megteremtésére legyen minden munkásember célja. Az utódok is áldani fogják őket ezért, mert megteremtették számukra a békés, boldog életet. Ezek az utódok már csak hírből fogják ismerni azt a szomorú világot, amiben elődeik éltek, amig sikerült megteremteniük a békés életet. S. F. Egy érdekes cikket küldött be Tisztelt Szerkesztőség! Amióta csak olvasni tudok, mindig az járt az eszemben, hogy honnan szedték az irók, akik a Bibliát Írták, azt a sok valótlanságot, amit abban megtalálhatunk. De amikor az ember elolvassa a “Detroit News”-ban megjelent cikket egy szovjet tudós teóriájáról, akkor jobban érthető minden, amit eddig nem értettünk. Vegyük pl. Jerikó elfoglalását, ahol a zsidók kürtökkel, kiabálással olyan lármát csaptak, hogy Jerikó falai beomlottak. A valóságban bizonyára az történt, hogy ezek a vendégek nagy tudással rendelkeztek és tudták, miként kell a “supersonic” rezgést alkalmazni, amitől azután Jerikó falai a földhöz lapultak; mert máskülönben, bármilyen lármát is csaptak volna, nem lettek volna képesek a falakat ledönteni. Sok minden van még, ami fényt vet ezekre az eseményekre. De itt van a cikk kérem közöljék a lapban. (Lásd 6-ik oldalunkat.) . B. B. Visszaemlékezés egy régi májusra Tisztelt Szerkesztőség! 65 év nagy idő, de mintha csak tegnap lett volna, amikor még királyok, hercegek, grófok, bárók voltak az urak szülőhazánkban, akik a szegény béressel és munkással mitsem törődtek. Kénytelenek voltak ezek a nincstelenek vándorbotot a kezükbe venni, idegen országokba menni, ahová magukkal vitték a hazai szokásokat, régi tradícióikat. A májusi ünnepélyt sohasem felejtették el, amely az emberi szeretetet hirdeti és azt, hogy nincs különbség ember és ember között, mert mindannyian testvérek vagyunk. Békeidőben Újvidéken a tüzoltózenekar hangjai mellett már a kora reggeli órákban az erdőbe vonult a nép, hogy megünnepelje a május elsejét. Kishegyesen a községháza előtt egy egész hétig állt a magas fenyőcölöpből készített májusfa, szépen feldíszítve és hirdetve a május megérkezését. A családot a megélhetésért való küzdelem uj helyre kergette. Ott sem maradt el a május elseje megünneplése. Hol itt, hol ott beszéltek az emberek a múltról, egyik-másik elmondta, hogy milyen szép májusfával lepte meg mátkáját, néha versenyre is keltek, hogy ki tud szebbet felállítani. Pali, aki akkor 13—14 éves volt, szintén hallotta ezeket a beszédeket. Május elseje előtt két nappal apja elment a városba, Pali pedig édesanyja segítségével szép májusfát készített és kitűzte azt a ház végébe. Mikor apja hazajött, rögtön meglátta a feldíszített májusfát és azonnal hívta a gyereket. Pali remegve jelent meg apja előtt, aki igen szigorú volt, s apja kérdésére bevallotta, hogy a májusfát ő tűzte ki. Apja köny- nyes szemmel vette tudomásul és megcsókolva fiát elküldte őt, hogy menjen csak játszani. Az édesanya pedig boldogan mondta férjének: ugye, milyen szerető fiunk van, Misa ? Visszaemlékezve ezen régmúlt időkre, boldogsággal tölt el az a tudat, hogy amiért ő harcolt annyi évtizeden át, a béke és boldogság, lassan, de biztosan eljön. A. Petrás Jó tanácsok lapunk szerkesztéséhez Tisztelt Szerkesztőség! Lapunk színvonala olyan jó, hogy talán jobb nem is lehetne. Mindezt leginkább íróink, mint Geréb, Márky, stb. Írásainak köszönhetjük. Magyarországról szóló írások nemcsak az öregame- rikásoknak, hanem nekünk, újaknak is fontos tudnivalókat nyújtanak. Ujamerikás szemmel nézve azonban, lapunkból valami mégis hiányzik. Már sok disszidens hazatért és mégis csak ritkán akad tőlük egy-egy rövid hir lapunkban. A róluk való hírek legtöbbször az otthoni tudósítóktól jönnek. Nagyobb hatással lennének az itteni dissziden- sekre, ha a hazatértektől mondjuk egy-egy részletes beszámoló jelenne meg lapunkban saját levelük kapcsán. Olyasmire gondolok, hogy az ily levelekből kitűnne pl. 1) a hazatérés okai, annak elhatározása; 2) megérkezés pillanatai és napjai; 3) munkába, a mindennapi életbe való beilleszkedés. Az itteni körülményeket ismerjük, de azért nem árt, ha ki-ki a maga keservét, munkanélküliségét, problémáit, kétségbeesését, stb. leírja. Vagy, hogy kik, hogyan kísérelték meg lebeszélni a hazatérésről, esetleg próbálták pénzzel megvesztegetni (különösen, ha valamilyen különleges tudással birt az illető) . Ezenkívül megírná a hatóságokkal való érintkezését, hogyan fogadták a határnál, a jelentkezésnél, hiivösen-e, vagy mint szülők a megtévedt gyermeket? Mikor kapta, vagy kaphatja meg újból a magyar állampolgárságát, mert nyilvánvaló, hogy mi elvesztettük állampolgárságunkat és aki nem polgár, az bizonyára különböző jogokat nem gyakorolhat, egyes munkákat, tisztségeket, stb. nem vállalhat. Ehhez kapcsolódik azután, hogy mikor kaphatja meg rendes igazolványát és amig ez nincs, milyen papírokat kap? Kellene irniok a munkahelyükről, hogy a gyár, vagy a gazdaság vezetői és a munkások hogyan fogadták őket vissza? Ha több ilyen részletes levél érkezne, ezekből akár színdarabot is össze lehetne állítani, aminek cime az lehetne, hogy “Disszidensek hazatérése”. Nagyobb összejöveteleken be lehetnb mutatni, hogy egy-egy disszidens miért tért haza és miképpen fogadták. Az A.M.B.K.-nek a hazatértekkel kapcsolatot kellene keresni, hogy Írjanak leveleket, amiket a Miagyar Szóban közölni lehetne. Más újságokban bőven akad mindenféle rémség a hazatértekről, hogy bezárták, nem kapott munkát, egy kis használt ruháért könyörgő levelet irt, stb. Mindezeket konkrét tényekkel kell megcáfolni, s a leghatásosabb cáfolatot a hazatértek levelei alkothatják. Lapunk terjesztése alkalmával ne szégyeljük, hogy disszidensek vagyunk, bátran adjuk a lapot uj, vagy öregamerikások kezébe egyaránt. Sok ujamerikás szeretne olvasni hazai lapot, folyóiratot, stb. de nem tudják, hogyan kell beszerezni. Holott a Magyar Szóban rendszeresen megjelenő IKKA-hirdető által bármi beszerezhető, akár műszaki folyóirat, akár az Élet és Tudomány, akár jogtudományi, orvosi, gyógypedagógiai, vagy más közlönyök,'de még a Ludas Matyi is. E. Horváth Köszönet Magyarországról Tisztelt Szerkesztőség! Engedjék meg, hogy lapjuk rendszeres küldését megköszönjem úgy a magam, mint ismerőseim nevében, akiknek továbbadom. Sok gazdag sikert ;és további eredményes munkát kívánok. Sok jó kritikát olvastam lapjukban az idei naptárról, ezért, ha van rá mód és lehetőség, nagyon megköszönném, ha elküldenék címemre. Fonycdi Nándor, Pécs Ddlauile az Egyesült Államokban Kanadai látogatása után a francia elnök, Charles DeGaulle Washingtonba érkezett, Eisenhower elnökkel való tárgyalásra. A közeledő csúcskonferenciára vonatkozóan a két elnök nézetei nem mindenben egyeznek meg. DeGaulle úgy érzi, hogy a német-berlin kérdést nem lehet megoldani, azért azt ajánlja, hogy ne is vegyék megfontolóra a csúcskonferencián. Eisenhower és Macmillan angol miniszterelnök hajlandó csekély engedményre, ha a Szovjetunió a város katonai megszállását nem bolygatja meg. DeGaulle a leszerelést és az atomfegyver kísérletek megszüntetését tartja elsőrendű fontosságúnak, talán azért, mert nem szívesen költ további óriási összegeket atomkisérletekre. Viszont a nyugat a két francia kísérletet nem tartja elegendőnek ahhoz, hogy egyenrangú atomhatalom- nak ismerjék el Franciaországot. Ez a másodrendű elismerés DeGaulle washingtoni fogadtatásában erősen érezhető volt. Ellenzik az uj japán-amerikai egyezményt A japán kormány a parlament elé hozta jóváhagyás végett az uj biztonsági egyezményt, amelyet az Egyesült Államokkal kötött. Az ellenzéki pártok képviselői megakadályozták, hogy az egyezményről nyílt kihallgatáson tegyenek jelentést, ragaszkodnak ahhoz, hogy különbizottság foglalkozzon vele részletesen. A japán nép többsége ellenzi az egyezményt, mivel úgy tekinti, mint amely az ország katonai erejét alárendelné az Egyesült Államok hidegháborús vagy háborús terveinek és Japán területét hadibázissá alakítaná át. Kishi miniszterelnök Egyesült Államokba való utazása idején hatalmas tömegdemonstrációk fejezték ki a nép ellenzését. E héten a parlament előtt a Diákszövetség sokezer tagja tüntetett, ahol a rendőrség megtámadta őket. A Szovjetunió tiltakozó átiratában az uj egyezményt az ázsiai országok biztonsága elleni lépésnek minősiti. Z'"'* ÍJ / ZZS HVA9fs* í**1*9** < / .. X&otíeJc u wfwx A f f - - , , , JWUUUUiUHUUiUUWV/ Az ebben a rovatban kifejtett neze- | Olvasóink * tek nem szükségszerűen azonosak j; hozzászólnak l a szerkesztőség álláspontjával | a közügyekhez f
