Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-04-21 / 16. szám
Thursday, April 21, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ SíI1 Ahogyan én látom... írja: EHN Hol vannak az angyalok Említsünk egy város-nevet és eszmetársulás révén régen látott, kitörülhetetlen kép vetődik elénk... New York: Szabadság-szobor és felhőkarcolók. Párizs: Eifel-torony. London: Big Ben. Berlin: Brandenburg diadal kapu. Kopenhága: Művészi szobrokkal díszített parkok. San Francisco: Golden Gate hid. Moszkva: Kremlin. Athén: Akropolis. Róma: Szt. Péter katedrális és szökőkutak. Budapest: Halászbástya. Bécs: Szt. István katedrális és “Riesenrad”. Ezek a képek mélyen belevésődtek minden üzletember, átutazó és látogató agyába, akinek legalább egyszer alkalma volt a fenti városokat meglátogatni. És miiliók élnek a világ minden részében, akik ezeket a városokat soha nem látták és talán nem is fogják látni, de az emberi kéz és elme monumentális alkotásainak képei révén mindegyik várost felismerik és azokra életük végéig emlékezni fognak. Évtizedekkel ezelőtt Los Angeles nevének említése az “örök tavaszt”, a kitűnő kiimát, a színes hegylánc és a ragyogó tenger közé épített, rohamosan fejlődő várost jelentette. Ma: Los Angeles említése a legtöbb emberben a “smog” visszhangját kelti. Igaz, hogy Los Angeles az utóbbi évtizedekben a repülőgépgyártás központja lett, ami közelről érdekli azokat, akiknek ez az ipar nyújt megélhetést. Mint ahogyan Pittsburghban az acél, Det- roitban az automobil és Chicagóban a vágóhidak jelentenek megélhetést ezrek és százezrek számára. De, ha egy üzletember, egy átutazó vagy egy turista néhány napi látogatás után elhagyja az “Angyalok városát”, — milyen maradandó benyomást, milyen mélyen bevésődött képet visz magával ? Semmit, vagy — “smog”-ot! Hacsak véletlenül a nyári szezon folyamán nem volt alkalma a “Hollywood Bowl” impozáns képét megtekinteni. Néhány évvel ezelőtt egy Európában ismert művész érkezett Los Angelesbe és mert művész és minden szépet és kiválót kereső ember, körülnézett ebben a nagy városban, hogy megtalálja, ami szép, ami kiváló és ami művészi. Csak napok kérdése volt és rájött arra, hogy a Griffith Park két jelentéktelen szökőkutján; a Plaza, a MacAr- thur Park és a Pershing tér néhány szobrocskáján és a La Brea kátrány-gödrök pár kőfarag- vánván kívül legfeljebb a Griffith Park magaslatára helyezett “HOLLYWOOD” betűk megmaradt roncsai képezik mindazt a “művészetet”, amit az “Angyalok városa” nyújtani képes. Az “Angyalok városa”? A művész tovább kutatott, tovább keresett, mert az angyalokat szerette volna látni az “Angyalok városában”. És mert sem művészi kivitelű angyalokat nem lá- tett, sem olyan mestermüvet, amely a newvorki Szabadság-szobor, a párizsi Eifel-torony, vagy a san-franciiscoi Golden Gate hid jellegzetes bélyegét nyomta volna a Nyugat nagy metropolisára: leült a rajzoló deszkájához és hozzáfogott olyan monumentális müvek vázlatának elkészítéséhez, amelyeknél angyalok állnak, vagy repülnek az előtérben és amelyek hivatva lennének, hogy Los Angelesben üdvözöljék a látogatót, vagy búcsúztassák a távozót. Ahogyan a vázlatok és később a dombormüvek készültek, a művész lelkesedése nőtt és láthatára szélesedett. Gondolatait, elképzeléseit közölni kellett valakivel: ismerőseivel, barátaival beszélt a jövő Los Angeleséről, amelyet az egész világon valóban az Angyalok városaként fognak ismerni és emlegetni. Ahová milliók látogatnak majd, mert hallottak a művészi alkotások városáról, mert látták a csodás müvek ezernyi újságban, ezernyi magazinban megjelent lenyűgöző fénykép felvételeit. Két évvel ezelőtt a “Southwest Builder and Contractor” szakma-magazin 1958 áprilisi számában Robert Donohoe “Where are the Angels?” címmel cikket irt a művész elképzeléséből és a cikket a művész képével és alkotásának felvételeivel illusztrálta. Hat hónappal később, a Los Angeles Times okjlMbr 12-iki számának vasárnapi mellékletében Ed Ainsworth “Angels to Beautify the City” címmel irt cikket a művész nagyszabású tervéről. Ezt a cikket a művész képével, az általa tervezett szökőkút és a “Munka rapszódiája” felvételével illusztrálták.. És végül négy körzeti újság kiadója és szerkesztője lapjának 1960-as újévi számában részletes cikket irt a művész elgondolásairól, elképzeléseiről és a cikkeket ismét a művész fényképével és négy monumentális alkotásának felvételeivel illusztrálta. A két magazin és a négy újság persze közölte, hogy Los Angeles szépitési tervén Leslie Free- worth, magvarszármazásu művész dolgozik, aki 1951-ben érkezett Amerikába Budapestről, miután Londonban és Párizsban is éveket töltött művészi rajzok és dombormüvek készítésivel. Alkalmam volt több ízben beszélgetni a művésszel arról, amit Los Angeles szépítése érdekében tervez és arról, ahogyan annak megvalósítását elképzeli. Freeworth elképzelése, hogy mindenkit, aki Los Angelesbe érkezik, a megérkezés pontján úgy nagyságban, mint kivitelben felejthetetlen művészi alkotás fogadja. Aki hajón érkezik, már messziről látni fogja a csaknem felhőkbe nyúló hatalmas alkotást, amely hét gigászi nagyságú angyal szárnyai alatt a kikö+őben énült. Aki repülőgéppel érkezik a repülőtéren több emeletes épület fogadja, amelyen kivilágított betűk tucatnyi nyelven üdvözlik a világ hét tájából érkezőket, Az automobillal érkező százezreket a város határában, minden fő országúton megépített térségeken pihenők, éttermek, gazolin állomások fogadják és gondoskodás történik, hogy rögtön a megérkezés pontján művészi alkotások tárják a látogató elé Dél-Califcrnia kincseinek tárházát. Az uj, modern állatkertnél az állatok csoportjáról készült dombormüvek, művészettel megépi- tet bejárat fogadja a látogatókat. És szerte a városban, ahol most említésre alig méltó alkotmányok hiába várják a kiváncsiak seregét, hasonló monumentális művészi alkotások felejthetetlen benyomást gyakorolnak majd azokra, akik hírből már ismerték a nagy város szökőkutjait, szobrait és egyéb építményeit. Egy sztratégiai- lag megfelelő ponton épülne a “Madrecita California”, egy íagyogó szépségű női alak, amelynek egyik kezéből az életet adó viz folyik, a másik kezében gyümölccsel, boros üveggel, más terményekkel díszített tál hirdeti Dél-California kimeríthetetlen gazdagságát. Az épületek, a művészi alkotások anyaga: acél, concrét és áttetsző plasztik lenne, amelyet nappali fény és éjjel villanyfény világitana. Az alkotások költsége nem terhelné sem Los Angeles, sem California lakosságát adók formájában, mert a művész elgondolása szerint a cementet mondjuk Kayser, az acélt oly gyárak szolgáltatnák, amelyek nagy épületekhez a vasvázat szállítják és a plasztik helyi gyárak hozzájárulása lenne. Ugyan igy Westinghouse szolgáltatná a villamos kellékeket. Oly nagy üzemek, amelyek anyaggal nem járulnának e müvek megépítéséhez, készpénz hozzájárulásával segítenének a nagy terv megvalósításában. Minden természeti és anyagi hozzájáruló nevét a nagy müvekbe helyezett bronzlapok örökítenék meg. Los Angeles szépítése és a rohamosan nöVekvő nagy metropolis művészileg is naggyá építése mindenki érdeke, aki a nagy város lakója, aki Californiában él és aki értékelni tud mindent, ami szép, ami művészi. A megvalósítást, — Free- wórth elképzelése szerint, — egy előkelő és számottevő polgárokból álló bizottságnak kell kezébe venni, olyan polgároknak, akik előtt a nagy üzemek ajtaja mindenkor nyitva áll és akik befolyásuk révén biztositani tudnák a mozgalom sikerét. Leslie Freeworth, aki évek óta dolgozik álmai megvalósításán azt reméli, hogy Californiában, amelynek partjait a legnagyobb óceán mossa; amelyet felhőkbe nyúló hatalmas hegyláncok öveznek; amely végeláthatatlan sivatagok állama és Los Angelesben, a világ legnagyobb kiterjedésű városában, — itt, a nagy, az óriási fogalmak területén akadnak nagystílű emberek is, akik megalakítják ezt a bizottságot és felsorakoztatják a tcbbi tettre kész nagy embert, akik készek Los Angelesből, ebből a túlnőtt nagy faluból, a jövő nagy metropolisát megvalósítani. Mint a nagyarányú tervek, ugv ez a bizottság is egyelőre csak papíron létezik. A szorgalmas, a tehetséges, magyarszármazásu művésznek minden barátja sikert kíván és további kitartást, mert nem könnyű előkelő, számottevő, befolyásos embereket megnyerni oly mozgalom számára, amely “CSAK” művészi alkotásokat eredményezhet, de profittal nem kecsegtet. Mi tudjuk, hogy ha nem is reménytelen, de nem is könnyű áldozatkész embereket. . . találni, akik a sivár, de biztos jelen mellett készek lennének a szines művészi jövőért is dolgozni és áldozni- Ilyesmihez mélv meglátás, önzetlenség, gazdag elképzelés, bölcsesség és nagy szív szükséges. Amíg ilyen emberek nem állnak Leslie Freeworth möeé. addig nincs válasz arra a kérdésre, hogy: hol vannak az angyalok? ROBBANTÓ SZÁNDÉK (Folytatás az első oldalról) Ilyen Emil Mazev, az autómunkások titkár-pénztárnoka, akinek febr. 20-án Chicagóban egv Quaker konferencián mondott beszédét a sajtó agyonhallgatta, mert az egyetemes leszerelés, a Szovjetunióval és Népi Kínával való barátságos egyezkedés, a haditermelésről a békés termelésre való átszervezés mellett foglalt állást. Ilyen Joe Curran, a keleti rakparti munkások vezetője, aki ujjat huzva Meanv álláspontjával, elfogadta egy szovjet szakszervezet meghívását. Egy taggyűlésen 1,500 uniótag bízta meg azzal, hogy delegációt vezessen a Szovjetunióba. A férfiruha munkások (ACW) elnöke, Potofsky, a szakszervezet közelgő konvenciójára a leszerelés fontos szükségletét azzal készül kidomborítani, hogy hetek óta szónokokkal ismerteti a kérdést valamennyi lokálban. A Woodworkers Union konvenciója határozati javaslatot fogadott el, hogy a szovjet szakszervezetekkel delegáció-cserét bonyolítsanak le. Ha ezeknek a vezetőknek alkalmuk lesz véleményüket nyilvánítani a Commodore Hotelbeli konferencián, akkor a béke és a követendő külpolitikánk kérdése megközelitőleg jobb “megvilágítást” fog kapni, mint azt Meany szeretné. Az amerikai munkásosztály nem lesz mindig a háborús érdekeltségek és azok lakájainak eszköze. Az amerikai nép jövőjét veszélyezteti a gyűlölködésre vagy a nemzetközi feszültségre alapozott külpolitika. Ezt meg kell érteniük azoknak, akik országunkat, képviselni fogják a csúcskonferencián és elsősorban Eisenhower elnöknek. Fenyegető politika Kuba ellen (Folytatás az 1-ső oldalról) i ellenes röplapok jelennek meg “feszültebb a helyzet a Karib tengeren”. A második jegyzék szerint azért bocsátották el ez egvik szakszervezeti vezetőt a Guantanamo-i hadibázis szolgálatából, mert “rágalmazó” nyilatkozatot tett az Egyesült Államokról. (Szólás szabadság.) A 3-ik jegyzékben egy mezőgazdasági ellenőr visszahívását azzal okol iák meg, mert Kuba későn nyújtotta be kérelmét az ellenőr további ottmaradására A jegvzékváltást Kuba elleni vádaskodások hivatalom és nemhivata'os formái előzték meg. Herfer kül'i<rvm:- niszter sajtókonferencián célzott arra, hogv a knvmánv* kommunisták árasztották el. Ezt a vádat az amerikai sajtó hetek óta ismételgeti. Hírek keringtek arról, - hogy Castro ellen fegyveres csapatok szervezkedtek. Kormáhyj a lakosság között. Számtalan j más provokáció történik. Pán-Amerika Hét Az amerikai államok Wash-1 ingtonban 1889-ben megtartott első hivatalos konferenciája megalapította a Pán- Amerika Hetet, amelynek most tartják 70-ik évfordu- : lóját. Ez alkalommal mérle- Igelve a legújabb helyzetet, a | N. Y. Times vezércikkben állapítja meg, hogy a kubai forradalom a délamerikai népek legnagyobb kívánalmait testesíti meg. Az elkövetke- i ző évek a társadalmi igazságokért folyó küzdelmek ideje lesz földért, munkáért és tisz tességes é 1 e t s zinvonalért, hogy eltüntesse azt a kirivó különbséget, amely ma a maroknyi dúsgazdag fényűzése és a tömegek nyomorúsága között fennáll. A régi módszerek nem megfelelőek ennek elérésére. Venezuela nemrég az Egyesült Államokban járt elnöke, Lleral Ca- margo, a lassú fejlődést, az evolúciót idejétmúltnak találta, amit a népek revolucióval fognak helyettesíteni. Az elmaradt országok ipari fejlődését is uj eszközzel, közintézetek anyagi segítségével | (vagyis nem magántőke be- j fektetéssel) látja elérhetőnek. | Az amerikai tőkepénzesek j Kuba elleni hadjárata, amit ' most a kormány hivatalosan I is magáévá tett, éppen azért j olyan intenzív és rosszindulatú, mert a forradalmi kormány a tőkebefektetők fojtogató hatalmától szabadítja meg Kuba népét, lépésről- lépésre. A monopóliumok nem hajlandók olyan könnyen lemondani arról az aránytalan nagy profitról, amit félgyarmati országokban — eddig Kubában is — képesek kiszipolyozni a természeti kincsek bői és a nép munkaerejéből.
