Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-04-21 / 16. szám

_10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursdav. Anril 21, 1960 |! Magyarország \ Ahonnan a fény utraké! — JAJ LELKEM, EL AKARJÁK CSÚFÍTA­NI A FALUNKAT? — sopánkodott egy bokodi öregasszony, amikor az első földgépek bedübörög­tek a hallgatag ki.' falu háborítatlan csöndjébe. Azon a napon — 1958 nyarán — mindent elön­tött a nap melege. Mozdulatlan volt az egész vi­dék. A madarak is az árnyékot keresték. A szür­ke, göcsörtös utón megjelentek az exkavátorok, dózerek, az árokásók, a kanalas kotrók, hogy Bö­köd határában, négyszáz hektáros szelíd hullámú területen uj erőmüvet építsenek. Mint ereinkben a vér, úgy terjed szét az ország testén a villanyáram. Árad a világosság a régi, vak falvakra, táplálja a gyárakat, mozgatja a mozdonyokat. Minden kilowattra szükség van. Ifjabb és újabb erőmüvek kellenek. Az uj elektro­mos idegközpont Bokodon épül, öt kilométerre az oroszlányi bányáktól. Onnan kapja majd drót- kötélpályákon a szenet. Naponta 5,200 tonnát. S fény gyűl belőle a zsörtölődő, bokodi öregasszony házában. De elér a fénye távoli Sopron megyei falvakba is. . . — Mikor? — kérdezem Kovács Sándortól. — 1961 decemberében kezd működni az első 50 megawattos gépegység, s utána félévenként a többi. A négy 50 megawattos gépcsoport áram- termelése négyszerese lesz a bánhidai erőmű tel­jesítőképességének. Kovács Sándor az Erőmű Beruházási Vállalat kirendeltség vezetője itt Bokodon. Nem “beruhá­zó”, mint ahogy az ERBE sem az. Sokoldalú és különleges feladatkörével egy uj iparágat hono­sított meg hazánkban. Felülvizsgálja a terveket, ellenőrzi a gyártást, vizsgálja a gyártmányok minőségét, vezeti az építési és szerelési munká­kat, irányítja az erőmüvek üzembehelyezését és az üzemképes erőmüvet átad'a majd egy uj erő- müvállalatnak. Ilyen sokoldalú munkát végez az ERBE, a helyszínen meg a kirendeltség vezető­je, aki a tiszapalkonyai erőmű építkezés ideje alatt szokta meg a “telepes”-életet. — Megérkezik az ember a vidékre, munkahe­lyére, ahol semmi nincs. Itt-ott egv-egv kukori­catábla, s azt is ki kell forgatni a földből. Aztán ezen a földön mégis mindennap terem valami. •Egv-egy munkásszállás, üzemi konyha, irodahelyi ség, egy népbolt, egy eszpresszó. Aztán a mun­kásszállásokból szép összkomfortos lakások lesz­nek, az üzemi konyhából étterem. Egy szép napon meg a kultúrteremben a kiszesek táncmulatsá­got rendeznek. S amikor már megszületik az erő­mű, kialakult a város — tovább állunk, hogy újabb városokat építsünk az ország más terüle­tén. Mert ahol az ipar megveti a lábát, várost -varázsol a pusztaságra is. Dologra fogják az általeret A fagy megdermesztette a völgyzárógátat, az Általér megüvegesedett. A gát 1,150 méter hosz- ,szan nyújtózik a község határában. Még ebben az évben 200,000 köbméter földet kell itt megmoz­gatni. Ahogy felenged a fagy 30 dömper, 4 kot­rógép, 3 traktor, 2 bulldozer, boronák, ekék és .400 ember indul harcba a föld ellen. Dologra fog­ják az Általeret. Mert az erőműnek a szénhez viz is kell. A szén az eledele, a viz az itala. Egy gépegység óránként 8,000 köbméter vizet iszik. Az Általérnek nem tetszik, hogy igába fogják. De hogy el ne szökhessen, betonvizzáró-falat épí­tenek eléje. Erre szolgál a hatalmas Benoto gép, amelyet jól tájékozott nyugati újságírók rakéta- támaszpontnak néztek. A 32 tonnás önsúlyú fran­cia gép kezelését hat hét alatt sajátította el tizen­három gépészünk. Tizennyolc méter mélyen — a vízzáró rétegig — acélcsövet enged le és a talajt egyidejűleg felszínre hozza. Egymás mellé beton­oszlopokat készít, összefüggő, zárt betonfallal rekeszti el a viz útját. Az idegen gép már enge­delmes eszköz a munkások kezében. De az Általér rakoncátlankodott.. . Késő ősszel megindultak a gátépítésnél az el­zárt holtmeder víztelenítési és feltöltési munká- laiaiv Fárasztó, nehéz munkával víztelenítették a mederszakaszt. November 28-án a halászok le­eresztették a halastavat. A dad—oroszlányi föld- utnál a víztömeg felduzzadt és kilépett a medré­ből. Elöntötte a rétet és megindult a már lezárt holtmeder felé. Elöntéssel fenyegette a területet és már a gátat ostromolta. A munkások otthagy­ták az építkezést és rohantak a gáthoz, órákig tartott a küzdelem az áradással, de végre megfé­kezték a zuhogó folyamot. Fagyban is építkeznek Most a tizenötfokos hideg az ellenfél. . . Feb­ruár 3-án a hőmérő higanya mínusz 15 Celsius fokon állt — beemelték a főépület ötödik, 28 ton­nás vaskeretszerkezetét. óriási forgódaru, a Griffmadár emeli majd be az előregyártott ele­meket. A tervek sok uj műszaki megoldásról be­szélnek. íj-T Itt alkalmazzák először a félszabadtéri kazá­nokat, A négy kazán hátsó oldala az épület hát­falát képezi, s ezzel lényegesen lerövidítik a ka­zánok szerelési idejét s számottevően csökkentik az építési költségeket. A felvonulási épületek he­lyett 4 lakásos lakóépületeket emeltek, mozgat­ható válaszfalakkal, hogy az építkezések idején is használhassák legényszállásnak. Végleges a kétezer férőhelyes étterem épülete is. A konyha berendezését is teljesen gépesítették. — Negyvenkét éve vagyok szakács — mondta Horváth József — de még ilyen korszerű konyha­gépekkel sohasem dolgoztam. S ezt a szót: “korszerű”, igen, ezt hallani lép­ten-nyomon. Mód Kázmér is “telepes”. Ott volt az Tnotai Erőmű és a Borsodi Hőerőmű építésénél is. (Az egyik gyermeke Inotán, a másik Kazinc­barcikán született.) Úgy mondja, hogy munka közben szerzik a tapasztalatokat, hiszen mégcsak 10 éves az Erőberuházási Vállalat. Ő is azt mond­ja, hogy ilyen korszerű tervvel még nem építkez­tek. Szervezettebb a munka és folyamatos. Télen sem ürülnek ki a munkásszállások, építkeznek hidegben is. S az építkezés minden mozzanatát nyomon kisérik a vezetők. Szinte valamennyi iparág “beledolgozik” az erőműbe. A Láng Gépgyár, a Ganz Daru- és Ka- zángyar, az Április 4. Gépgyár, a Klement Gott- wald Villamossági Gyár, a Ganz-MÁVAG, a VER- TFSZ Villamoserőmii Szerelő Vállalat, a győri Wilhelm Pieck Gyár hidosztálya, a 26-os, 31-es és 21-es ÉM vállalatok, a Csatorna Épitési Válla­lat és még számos kisebb-nagyobb üzem. A mun­kásosztály nemzetközi összefogását pedig a cseh­szlovák turbina, a szovjet kazán-automatika és az NDK-beli kazánok jelképezik. Az Oroszlányi Hőerőmű az eddiginél nagyobb egységteljesitményü gépcsoportokkal, nagyobb tulhevitési hőfokkal, blokküzemmel és az auto­matika kiterjedt alkalmazásával épül. Több mint kétmilliárd forint költséggel — és sokkal több milliárd haszonnal. Már esteledik. A hideg nap a felhők mögé bujt. Lassan csöndbe vész a munka zenélő ritmusa. A lakótelepek ablakaiban kigyullad a villany. Száz- húszezer voltos távvezetéken érkezik ide, egy uj nagy hőerőmű bölcsőjéhez, önkéntelenül is arra gondolok, mit mondott Lenin a kommunizmus­ról. . . Igaz, mi még csak a szocializmus felé haladunk. De hamarosan befejezzük az alapok lerakását. S a jövő felé vezető útra egy újabb hőerőmű sugá­rozza a fényt. Gál Zoltán A TUDOMÁNYOS AKAIÉMA ÜNNEPI OUSE SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK ICO. ÉtfOtHUJAI Széchenyi István halálának 100. évfordulója al­kalmából április 7-én ünnepi ülést rendezett a Magyar Tudományos Akadémia. Az Akadémia dísztermében az ülésen megjelent és az elnökség­ben foglalt helyet Szerényi Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a tudományos és kulturális osztály helyettes vezetője, Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Ligeti Lajos és Novobátzky Károly, az Akadémia alelnökei, Erdei Ferenc, az Akadémia főtitkára, Bognár Géza, Jánossy Lajos és Szigeti György az Akadémia titkárai. Az ülésen nagy számban vet­tek részt a magyar társadalmi és kulturális élet kitűnőségei. Ott volt a budapesti diplomáciai kép­viseletek több vezetője és tagja. Rusznyák István megnyitója — Akadémiánk mai ünnepi ülését a 100 éve halott Széchenyi István emlékének szenteli. Méltó és kegyeletes feladat, hogy az az intézmény em­lékezzék meg elsőnek Széchenyiről, amely létre­jöttét neki köszönheti. A Magyar Tudós Társa­ság,, a későbbi Magyar Tudományos Akadémia megalapítása az első volt azoknak a nagy tettek­nek sorában, amelyekkel Széchenyi István beirta nevét népe történetébe, s egyben a nyitánya is volt annak a fejlődésnek, amely előkészítette a feudalizmus forradalmi utón való megdöntését Magyarországon. Széchenyi Akadémiája ebben a fejlődésben fontos szerepet játszott: a nyelv ki­művelésével, a tudományok nemzeti nyelven tör­ténő ápolásával erőt, lendületet adott a polgári —nemzeti mozgalomnak; szolgálta, elősegítette a nemzetté válás folyamatát. Az 1830-as évek Széchenyije a Hitel, a Világ és a Stádium reform­rendszerének kidolgozásával és nagyszerű gya­korlati kezdeményezéseivel az emberi haladásért küzdők élvonalában áll. Ugyanezekben az években az általa alapított Akadémia is a haladó nemzeti tudomány központja. De az alapitő emlékének kijáró kegyeleten túl, a 100 éve halott Széchenyi Akadémiánk szá­mára tudományos jelentőségű probléma is. A marxista történéttudománynak a 100 éves for­duló alkalmat szolgáltat arra, hogy világosan meghatározza Széchenyi helyét népünk történeté­ben. A marxista történettudomány tisztán látja a társadalmi haladás feladatait a feudalizmusból kibontakozó Magyarországon, s Széchenyi nagy­ságát is ahhoz méri, mennyiben szolgálta tevé­kenységével ezeknek a feladatoknak a megoldá­sát. Széchenyi gazdag életművének ilyen marxis­ta elemzése arra a megállapításra vezet, hogy Széchenyi ma is megérdemli azt a megbecsülést, amely személyét egy évszázadon át övezte. A kü­lönbeég csak az, hogy ma elsősorban nem azért tiszteljük Széchenyit, amiért 100 éven át tömjé- nezték: nem a fontolva haladást, a törvényesség­hez, a Ilabsburg-uralkodcházhoz való ragaszko­dást, nem a forradalom elutasítását tiszteljük ben ne, hanem ellenkezőleg, azt, amivel a magyar feudalizmus forradalmi utón való megdöntéséhez hozzájárult. Nem azt a Széchenyit tiszteljük, aki a múlt század negyvenes éveiben a forradalom felé haladó fejlődés elé vetette magát, hogy meg­állítsa, hanem azt a Széchenyit, aki a húszas-har­mincas években minden kortársánál világosabban ismerte fel a kor szükségleteit, s szavával, Írá­saival, cselekedeteivel akarva-akaratlan elindító­ja lett a 48-as polgári forradalomhoz vezető fej­lődésnek. Ennek a Széchenyinek ma is helye van népünk szivében, s halálának 100 éves fordulóján méltán fordul feléje kegyelettel az a magyar nép, amelynek jobb sorsáért egykor annyit fára­dozott. A Fejér megyei Sárbogárd községben de­cemberben egykilométeres szakaszon fény- csövilágitást szereltek a régi villanykörték helyére

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents