Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-04-21 / 16. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 21, 1960 ‘KIVÉGZÓ SZANATÓRIUMOK' FŐNÖKÉNEK TÖRTÉNETE A nyugat-németországi Schleswig-Holsteinben levő Flensburgban napról napra zajos jelenetek játszódtak le a Tartományi Biztositó Társaság folyosóján dr. Sawade főorvos szobája előtt. Felháborodott férfiak szitkozódtak, asszonyok siránkoztak, magatehetetlen öreg rokkantak köny- hyes szemmel meredtek a semmibe- Valameny- nyiüket nyomorra, éhhalálra Ítélte a főorvos... Hogy miért?... Nyugat-Németországban elvileg kártérítés vagy nyugdíj jár mindazoknak, akik á náci koncentrációs táborokban elszenvedett bántalmazások következtében munkaképtelenek, rokkantak lettek. Schleswig-Holstein ilyen polgárainak igényei felett végső fokon a Tartományi Biztosítónál dr. Sawade főorvos döntött, aki egyúttal a tartományi törvényszéken mint orvosszakértő működött. Ez a dr. Sawade rettegett ember volt, még a félhalottakat is munkaképesnek nyilvánította és többek között tudták róla, hogy mint teljesen egészségest, elutasított kérelmével egy, a koncentrációs táborban súlyosan szívbajossá lett öregasszonyt, aki egy nappal a vizsgálat után meghalt. Például csak az 1958-as esztendőben 2,500 náci fasisztáktól rokkantra kinzott embertől tagadta meg a támogatást dr. Sawade, s a Biztosító 30,000 márka jutalmat utalt ki számára, mert “lelkiismeretes” munkájával rengeteg pénzt takarított meg az államnak. Az elmúlt ősszel egy hajnalon a főorvos eltűnt Flensburgból. Valaki figyelmeztethette, hogy baj van. így is történt, mert egy héttel később leleplezték. Kiderült hogy álnéven volt tiz esztendeig Schleswig-Holstein tartományi törvényszékének főorvos-szakértője, dr. Sawade élnéven, valójában dr. Werber Heyde professzornak hívják, s a hírhedt SS-orvossal azonos, aki a hitleri időkben a “kivégző szanatóriumoknak” birodalmi vezetője (Reichsleiter) volt és kétszázezer ember halála terheli lelkiismeretét. “Aktion 14 F. 13” Röviddel a náci fasiszta rablóhadjárat megkezdése előtt magasrangu náci funkcionáriusok és SS-orvosok titkos értekezletre ültek össze a berlini kancellári palotában. Arról volt szó, hogy háború esetén tehermentesíteni kell a birodalmat mindazoktól, akik semmiféle hasznos munkával nem tudják elősegíteni a “végső győzelmet” — tehát meg kell szabadulni az első világháború munkaképtelen rokkantjaitól, a gyógyíthatatlan betegektől, s ezekhez hozzávették még az öröklött betegségekben szenvedő gyermekeket is. Az értekezleten— amelyen Hitler is jelen volt — úgy döntöttek, hogy mindezeket “euthanáziá- ban” (kíméletes halál) részesítik az erre a célra berendezett kivégző-szanatóriumokban.. . “Aktion 14 F- 13” volt a titkos neve ennek a kegyetlen hadjáratnak, amelynek szervezetét is gyorsan felállították. Hessen, Bernburg, Grabeneck, Sonnenschein, Linz, Klagenfurt és Harthenau helységekben működtek először kivégző-szanató- riumok, s az egész szervezetnek birodalmi vezetője dr. Werner Heyde professzor volt, a későbbi dr. Sawade. Gyilkosságok a kórházi mosókonyhában 1947-ben a náci orvos-bestiák nürnbergi bün- perében megállapították, hogy több mint 200,000 embert pusztítottak el ilyen módon, s a háború utolsó éveiben már nemcsak a kivégző-szanatóriumokban, hanem a birodalom több más kórházában is. A borzalmakban bővelkedő nürnbergi tárgyalás jegyzőkönyvéből csak egy részletet említünk itt, Ottilia Schellandernek, a klagenfurti kórház főápolónőjének vallomását. Az ápolónő elmondotta, hogy a kivégzendő betegeket a reggeli vizitnél jelölte ki Niedermoser dr. főorvos. A titkos jel az volt, hogy megsimogatta a beteg arcát, aki este levesben vagy kávéban altatót kapott, azután levitték a mosókonyhába, s ott maga a főorvos vagy a főápolónő adta neki a halálos injekciót. A gyermekosztályon nemegyszer megtörtént, hogy a gyermekek kiköpték az altatót tartalmazó folyadékot, mire lefogták őket, és erőszakkal töltötték szájukba a mérget. A gyalázatos tömeggyilkosságokat vezénylő náci professzor dr. Werner Heyde, a horogkeresztes fasizmus összeomlása után Dániába menekült, ahol felismerték, elfogták és Németországba szállították, de útközben megszökött, és igy elkerülte a nürnbergi pert, amelynek egyik fővádlottja volt. Azóta körözik, s személyleirása tizenhárom esztendeje havonta egyszer megjelenik a nyugatnémet rendőrség hivatalos lapjában, a “Fahndungsblatt”-ban, de mindez nem zavarta befolyásos barátait abban, hogy álnéven törvényszéki főorvos-szakértőnek nevezzék ki. Nyugatnémet kormánytisztviselők bujtatták a tömeggyilkost 1949-ben a Nyugat-Németországban, dr. Sawade néven bujkáló dr. Werner Heydét Flensburg város polgármestere, H. Drawes, az ottani Sportfőiskola orvosának nevezte ki, később pedig egy másik barátja, Schleswig-Holstein főál- lamügyésze, dr- Voss a tartományi törvényszék főorvos-szakértői tisztségéhez juttatta, és emellett behozta főorvosnak a Tartományi Biztosítóhoz is. Dr. Voss főügyész rajta van annak az “ezer náci vérbirónak” listáján, akik Hitler vésztörvényszékein működtek, s ma tovább bíráskodnak Nyugat- Németországban, érthető tehát, hogy ez a kiérdemesült gyilkos támogatta kedves SS-bajtársát. És miközben Werner Heyde álnéven orvos-tevékenységet fejt ki Flensburgban, Münchenben lakó felesége holttá nyilváníttatja a körözött SS-profeszort és elintézi, hogy havi 1750 márka özvegyi nyugdijat kapjon utána az államtól. “Törvényszéki elnök ur, ön hazudik!” Tekintettel a kirobbant botrányra, a Würz- burgban bujkáló Sawade Wemer Heydét kénytelen-kelletlen letartóztatták, és az ügy pikánté- riájához tartozik, hogy a nyomozást barátja dr. Voss főállamügyész vezeti. A Sawade-botrány jellemzéséhez tartozik még annak megemlítése, A Spiegel cirmü nyugatnémet hetilap cikket közöl az Indiában szovjet segítséggel épülő bhilai kohómüről és a rourkelai műről, amelyet nyugatnémet cégek építenek. A cikket az alábbiakban kivonatosan közöljük: Dr. Hans Heinrich, a Krupp—Demag társaság vezérigazgatója igen sietve utazott el immár kilencedszer az indiai Rourkelába, ahol 35 német cég Krupp tervei szerint modern kohómüvet rendez be. Rourkela — állapították meg a duisburgi tervező cég gondterhelt mérnökei — a legjobb utón van, hogy a “német vállalkozók indiai siremléké- vé”, vagy a “német ipar Sztálingrádjává” váljék. Az indiai szociáldemokrata párt felvilágosítást követelt a “rourkelai ártalmas tervezésről”. Egy parlamenti vizsgáló bizottság a német kohómü építésénél “sajnálatos késedelmet” állapított meg, íamely az indiai államnak és adófizetőinek hatalmas összegbe — a befejezésig mindennap egymillió rúpiába — kerül. A cikk részletesen ismerteti a nyugatnémet építkezés hibáit. Rourkela ez ideig kapacitása felét adja csak. A rakodókon 35 ezer tonna acélblokk vesztegel, mert a további feldolgozáshoz szükséges üzemek még nem készültek el. A technikai termelési problémák Rourkelában nem lettek volna ilyen súlyosak, ha a nyugatnémetek az indiai dzsungelben egyedül építettek volna kohómüvet és nem adódott volna összehasonlítási lehetőség. Az indiaiak azonban könnyen mérhetik a német cégek és szerelők előrehaladását és teljesítményeit, ha megnézik Bhilát, a szovjet kohómüépit- kezést. Ott a szovjet emberek megmutatják, hogy minden nehézséget le tudnak győzni. Azonos nagyságú kohómüvet építenek, az azonban azonnal, teljes iramban termel. A cikk ezután részletesen ismerteti annak a “könyörtelen versenynek” tényeit, amelyet a szovjet szakemberek a német cégeknek, mérnököknek és szerelőknek diktálnak. Összefoglalóan megállapítja a nyugatnémet lap: “A termelési eredmények versenyében a szovjet emberek felülmúlták a Nyugat képviselőit.” Mert mig Bhiláhan 1960 január 22-ig az oroszok 361 ezer tonna nyers vasat és 43 ezer tonna acélt termeltek, Rourkelában csak 189,728 tonna nyersvasat és 37,341 tonna acélt. A nyugatnémetek mind ez ideig még nem állítottak elő készterméket és 35 ezer tonna acél fekszik a rakodóhelyeken Bhila, amely azonos' módon épült, máris kész termékeket állít elő, bőségesen ad el és az uj megrendelések csakúgy áramlanak hozzá. 1959 májusában Bhila üzleti hogy Volkmár Hoffmann, a “Frankfurter Rundschau” cimü napilap főmunkatársa cikkében azzal vádolta Schleswig-Holstein tartomány miniszterelnökét, az Adenauer-párti von Hasselt s Osterloh kultuszminisztert, hogy már hónapokkal Sawade letartóztatása előtt tisztában voltak személyazonosságával, dr. Buresch, a tartományi törvényszék elnöke pedig anná lis régebben tudta, hogy beosztott orvosszakértője körözött tö- meggyilkos. Buresch dr. kijelentette, hogy mind ebből semmi sem igaz és sajtópert indított az újságíró ellen aki erre a “Revue” cimü müncheni illusztrált alpban “ön hazudik elnök ur” cimü cikkel válaszolt, s leközölte annak a levélnek fotókópiáját, amelyet Prof. dr. Creuzfeld, ismert müncheni orvostanár intézett a törvényszéki elnökhöz, figyelmeztetve őt arra, hogy kicsoda dr. Sawade. A levél 1954-ben Íródott, Schleswig-Holstein tartományi törvényszékének elnöke tehát 6 esztendeje tudta, hogy tömeggyilkost rejteget. Végül megemlítendő még a berlini “Morgenpost” jelentése, amely szerint Heyde professzor jelenleg a würzburgi fogházban van — perének előkészületei azonban csak nagyon lassan folynak. Az akták ugyanis ide-oda vándorolnak Frankfurt, Würzburg és Flensburg ügyészségei között, mert egyik sem tartja magát illetékesnek az ügy lefolytatására. Ami érthető. Kellemetlen per lesz ez, Adenauer pártjának számos jelentős személye: tartományi miniszter- elnök, kultuszminiszter, törvényszéki elnök, főállamügyész, polgármester stb- szerepelnek benne mint bűntársak, és velük együtt a nyugatnémet revansista rendszer. A. L. könyvében már ott álltak 1960 első negyedének megrendelései: 120 ezer tonna hengerelt áru. Nemzetközi értekezlet Akkrában a gyarmatosítás és a nukleáris kísérletek ellen AKKRA. — Nkrumah ghanai miniszterelnök kezdeményezésére április 7-én délben a világ minden részéből érkezett 180 küldött jelenlétében megkezdődött a “pozitív akció” jegyében összehívott nemzetközi értekezlet. A hivatalos program szerint külön megvitatták a többi között a francia áruk bojkottját, a francia javak befagyasztását, valamint a francia atomfegyver-kísérletek és az algériai fran cia politika ellen irányuló tiltakozások és jelképes sztrájkok megszervezését. Megtárgyalták ezenkívül a Dél-Afrikai Unió messzemenő gazdasági és kulturális bojkottjának és (az afrikai kontinensen levő minden idegen támaszpont felszámolásának kérdését. Az értekezlet jelszavai: “Békét és biztonságot Afrikában” és “Harc a nukleáris imperializmus ellen”. Nkrumah miniszterelnök hosz- szabb beszéddel nyitotta meg az értekezletet. A kormányfő elitélte a nukleáris fegyverkísérleteket végrehajtó Franciaország eljárását, amely megbotránkoztatta iá békére törekvő afrikai népeket és indítványozta: szervezzenek minden afrikai országból békés tiltakozó felvonulásokat az eddigi két szaharai robbantás színhelyére. A nyugafberlini szenálus provokációs lépése BERLIN. — Az NDK külügyminisztériuma április 7-én nyilatkozatot adott ki a nyugatberlini szenátus provokációs lépéséről. A nyugat-berlini szenátus ugyanis törvényt hozott, amely megbontja a berlini viziutak eddigi egységes igazgatását. A nyilatkozat rámutat, hogy annak idején, a Német Demokratikus Köztársaság megalakulása után a szovjet hatóságok a berlini viziutakkal kapcsolatos funkcióikat az NDK szerveire ruházták át. Az uj törvény ily módon durva beavatkozás az NDK illetékességébe. Az NDK külügyminisztériuma nyilatkozatában hangsúlyozza, hogy a nyugat-berlini szenátus provokációs lépésének minden következményéért a kezdeményezőket terheli a felelősség. mWWWWVWWHWVWWWWWWWWWW» AZ IRó SZEMÉLYÉT nem a könyvében közölt fénykép, hanem maga a könyve után ítélik meg. A NYUGATNÉMET IPAR SZTÁLINGRÁDJA Nyugatnémet lap a bhilai és a rourkelai kohómü építéséről
