Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-04-21 / 16. szám

Thursday, April 21, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 Agadir és Sharpeville Néhány hete egy hajnali, alig pár perces föld­rengés romba döntött egy egész marokkói várost. Az ember szive mindig összeszorul, amikor em­bertársainak tömeges haláláról értesül. Az aga­diri ezrek szörnyűséges pusztulása mélységesen megrázta az egész emberiséget, s van-e olyan ember, akiben nem mozdult meg a szív, amint nézte a televízió vagy a filmhíradó megdöbbentő képeit a rettenetes pusztulásról? A filmfelvevő­gép kamerája embereket örökített meg egy-egy villanásnyi időtartamra, amint kétségbeesetten kutatnak a romok között, hogy legalább szerette­ik holttestét megtalálják. Hányán meg hányán kerültek névtelenül a nagy tömegsírokba, s há­nyán maradtak örökre a romok alatt, s egykori lakóházaik sírköveikké váltak és vált az a klór­mész, amelyet repülőgépekről szórtak e romokra a járvány veszély elkerülésére, valóságos fehér halotti leplükké. De mit lehet tenni. Elemi csapá­sok ellen alig lehet védekezni. Agadir város egy­kori lakói mit tehettek arról, hogy olyan vidéken születtek, amely beleesik abba az övezetbe, ame­lyet a tudomány erősen tektonikus néven tart számon, s amelynek az a jellemzője, hogy ezeken a tájakon sürüek a földrengések. S ha megelőz­ni nem is lehetett az elemi csapást, az egyszerű emberek segítő keze kinyúlt az agadiri bajt szen­vedettek felé, hogy legalább fájdalmaikat eny­hítsék ajándékaikkal, segítségükkel. De miért kellett meghalniok sok ezer kilomé­terrel délebre, ugyanazon a fölrészen azoknak, akik a dél-afrikai tömegsirokba kerültek? Dél- Afrika nem a tektonikus övezetben fekszik, ezt a vidéket elkerülik a földrengések. S mégis százak meg százak haltak meg a dél-afrikai városokban! S ha az agadiri földrengés után még napokkal később is, újra meg újra, szinte csodával határos módon történt megmeneküléseknek örvendezett a világ, úgy töltik el ma növekvő megdöbbenéssel az emberiséget azok a hírek, amelyek szinte na­ponta újabb dél-afrikaiak pusztulásáról számol­nak be. Dél-Afrikában nem valamiféle elemi csa­pás pusztítja halomra az embereket, hanem a modern öldöklő fegyverek. Afrika, legdélibb részé­ben nap mint nap ropognak ezek a modern, gyil­koló eszközök, s ontják a négerek vérét a városok és falvak utcáira. Az ember megdöbbenéssel olvassa azoknak az újságoknak a beszámolóit, akik maguk is eliszo­nyodva a történtektől, a szemtanú hitelességével Írják le a vérfürdőket. Megírják, hogy a sharpe- villei nagy vérengzésnél, amikor csellel összegyűj­töttek több ezer négert a város főterére, a rend­őrség géppisztolyai addig ontották a tüzet az összegyültekre, amig valami életnek a nyomát látták. Férfiakat, nőket, gyermekeket, akik hit­tek a rendőrség hazugságának és várták a nagy fehér főnököt, aki beszélni óhajt hozzájuk, válo­gatás nélkül öltek halomra a rendőrsortiizek. S azóta is hol itt, hol ott szólalnak meg a félelme­tes géppisztolyok. A megtorlásra az is elegendő jogcím, ha egy néger nem tudja igazolni, hogy miért tartózkodik az utcán, vagy a munkahelyén kívül. Az újságolvasó ember, aki korábban csak annyit tudott Dél-Afrikáról, hogy gazdag arany- és gyémántlelőhely, s hogy valamikor itt találták a világ legnagyobb gyémántját, a hires Kohi- noort, most egyre-másra ismerkedik meg a dél­afrikai városok és falvak nevével, amelyek mind­egyike a rendőrség egy-egy gyilkosságával kap­csolódik össze. De hát miért ez a szörnyű vérengzés ? Dél-Af­rikában fehérbőrű emberek lövetnek feketebőrü- ekre. Ezek a fehérbőrű emberek, akiknek ősei egykor Európából vándoroltak ki a fekete föld­részre, meg szeretnék állítani az idő múlását Dél- Afrikában. Apáik a faji gyűlölet szellemében ne­velték őket, s ők is az afrikai néger lakosság al­sóbbrendűségének vérgőzös mítoszát plántálják gyermekeikbe, őseik egykor, mint rabszolgahaj­csárok, egész néger falvakat zártak körül, s a la­kosság színe-javát eleven árucikként küldték' a tengeren túli rabszolgapiacokra. Ma már ezt a régi tipusu rabszolgaságot nemzetközileg elfoga­dott rendelkezések szigorúan tiltják, s a dél-afri­kai fajüldözők az unió határain belül dolgoznak ki külön törvényeket, amelyekkel rabszolgasors­ba döntik az afrikai őslakosságot. Nincs ia, világ­nak még egy olyan pontja, ahol az őslakosság előtt annyi lenne a tilalomfa, mint a Dél-Afrikai Unióban. S ahogy egyre-másra növekszik a füg­getlen államok száma Afrika térképén, úgy erő­södik a faji gyűlölet és a terror a Dél-Afrikai Unióban. “Értse meg, uram, vagy ők, vagy mi. S mi meg fogjuk állítani a függetlenségi hullámot Dél-Af- rika határainál. Az igazi délafrikai lakosság mi vagyunk. A színes bőrűek alacsonyrendü, szolga- lelkű népség. Nekünk megvannak a jogaink. Déd­apáink, nagyapáink, apáink keményen megszen­vedtek e hazájuktól távoli földrészen. Rossz ég­hajlat, járványos betegségek, alattomos és sunyi bennszülött népség, amely nehezen akar betör­ni a rendbe. S most, amikor valamelyest élvez­hetnénk mindennek gyümölcseit, most kelljen mindent otthagyni, mert a színes bőrüeket a lá- zitók kívülről megfertőzik a nacionalizmussal? Nem uram! Mi semmilyen áron nem engedünk!” Mindezeket egy dél-afrikai ültetvényes mondotta nekem, mintegy két esztendeje, amikor a damasz- kusz—bécsi útvonalon néhány órára utitársak voltunk a KLM repülőgépén. S3 ez az ember Da- maszkuszból, ahol üzleti ügyekben járt, képes volt hatalmas kitérővel Brüsszelbe utazni, hogy onnan a Sabena Légitársasággal repüljön Fokvá­rosba! Pedig mennyivel egyszerűbb és rövidebb lett volna, ha Kairón és Khartoumon át utazik vissza hazájába. Csakhogy akkor át kellett volna haladnia Szudánon, s ott kénytelen lett volna né­gerekkel utazni, sőt, talán néger pilóta vezette volna a repülőgépet, sőt — mily szörnyűség! — néger stewardesstől kellett volna elfogadnia az ebédet ... Igen, ez a kis epizód nagyon is jellemző a dél­afrikai fajgyűlölők gondolkodásmódjára. Úgy lát­szik, Dél-Afrika mai urai meg akarják állítani az egész Afrikán végigseprő függetlenségi vihart az ország határainál. A tömeges vérengzésekkel nyil­ván meg akarják félemliteni a dél-afrikai őslakos­ságot. Csakhogy nem lehet egy egész ország la­kosságát börtönökbe zárni. Dél-Afrika népe még e szörnyű terror ellenére is hallatja a hangját. A városok és falvak határában tüzek lobogtak, s a néger lakosság egy része elégette azokat a sze­mélyi igazolványokat, amelyeknek segítségével a hatalom birtokosai szentesíteni akarták rab­szolgarendszerüket. S akárcsak az agadiri föld­rengés idején, most is megmozdul az emberiség hogy a szenvedők segítségére siessen. Angliában és másutt nagy mozgalom bontakozott ki a dél- afrikai áruk bojkottjára. A Biztonsági Tanács határozatban bélyegezte meg a dél-afrikai faj­gyűlölők terrorját, A legújabb hírek szerint az ázsiai—afrikai csoport megtorló szankciókat ja­vasol a Biztonsági Tanácsnak Dél-Afrika kormá­nya ellen, ha nem szűnik meg az embertelen faj- üldözés. S hiába dörögnek fel újra meg újra a fegyve­rek Dél-Afrikában, minden újabb kiontott vér- csepp csak gyengíti a fajgyűlölők helyzetét, még magasabbra szítja fel a világ tiltakozásának vi­harát, Nem, a fejlődést nem lehet Dél-Afrikában sem megállítani! Á. I. Ez azSán a hazafi WASHINGTON. — A United States Tax Court nem fogadta el Gordon MacRae film- és énekes “star” kifogását és továbbra is követeli tőle, hogy fizesse meg 139,939 dollárt kitevő jövedel­mi adóját. MacRea azt a kifogást adta, hogy hazafias kö­telességének engedve egymillió dollár értékű U. S. Treasury kötvényt vásárolt. Igen ám, de nem volt rá pénze, az egymillió dollárt tehát kölcsön vette és arra most nagy kamatokat fizet, amig az álla­mi kötvényre sokkal kisebb kamatot kap. Ez aztán a hazafiság netovábbja! Egymillió dollárt kölcsönözni és arra 6—8 százalékos kama­tot fizetni csak azért, hogy azt az összeget U. S. kötvényekbe fektetve 3 vagy 3% százalékot kap­jon az illető, a hazafiság oly kimagasló példája, amire eddig még nem volt eset. És az a szívtelen adóhivatal dicséret helyett makacsul követeli a “star” 139,939 adótartozásá­nak a megfizetését. Drága mulatság EDWARDS, Cal. — Az Edwards Air Force ka­tonai repülőtéren a pilóták ügyessége elejét vet­te a nagyobbszabásu szerencsétlenségnek, midőn a legújabb “B-58 Hustler” bombázó gépet, amely a felszállásnál elvesztette az első kerekeit, sze­rencsésen leszállították a hab-keverékkel előkészí­tett pályatestre. Az Air Force telep parancsnoksága megdicsér­te a pilótákat azért, mert megmentették a 37 mil­lió dollárba kerülő bombázó gépet. A öl bizottság kedvező jelentése a szocialista országok termeléséről Kelet-Európa szocialista országaiban a fogyasztó közönség életnívója sokat javult az elmúlt évben, jelenti az Egyesült Nemzetek Gazdasági Bizott­ságának európai kirendeltsége. A bevásárlók keresete emelkedett, a megélheté­si árak csökkentek ezekben az országokban és a kapható árucikkek mennyisége különösen a tartós szükségletek terén az arányosnál is jobban sza­porodott. “Ezenfelül az államok közjóléti intézke­dései és a lakásellátás gyorsabb tempóban nő, még a lakosság kereseténél is”, mondja a jelen­tés. Az Egyesült Nemzetek Bizottsága két tenden­ciára mutat rá, amelyek a szocialista országok­ban az árukereskedelmet fokozzák. Egyik a ter­vezők eltökéltsége, hogy emeljék úgy a minősé­get, mint a. mennyiséget, a másik pedig a köz­szükségleti cikkek ipari gyártásának kibővítése. A bizottság szerint a fogyasztóközönség min­den igénye még mindig nem talál kielégítésre. Ez­zel magyarázza azt, hogy a takarékbetétek össze­ge lényegesen emelkedett. Az ipari termelés terén az elmúlt év minden szocialista országban “magas eredményt” muta­tott, az ipari terjeszkedés állandó növekedését bi­zonyítva. A Szovjetunióban a 7 éves terv folya­mán valamivel nagyobb súlyt fektetnek a nehéz­ipar fejlesztésére, a könnyűipar és a mezőgazda­ság fejlesztésével szemben. A terv szerint a ne­hézipar 9.3 százalékkal, a könnyűipar 7.3 száza­lékkal a mezőgazdasági termelés 7.8 százalékkal fog emelkedni évente. ierényief a gyermekek ellen New York állam törvényhozása, a nagy tej­termelő farmerek és tejfeldolgozó üzemek érdekét tartva szem előtt, elfogadott egy törvényjavasla­tot, amely megszüntetné a füszeriizletekben a fo­gyasztó közönség használatára eladott tejnek évek óta kötelező dátumozását. Tovább megy, egyenesen megtiltja New York város egészség- ügyi hivatalának, hogy követelje a tejtermelők­től a tej dátumozását. A Tej kihordók és a Tejipari Alkalmazottak Szakszervezete, a Teamster Unionhoz tartozó lo­cal 584, a napilapokban elhelyezett hirdetésben hívja fel a vásárlóközönség figyelmét az őt és gyermekeit fenyegető veszélyre. Rámutat arra, hogy különösen New York városban, ahol a szál­lítás kiterjedt és az ellenőrzés nehéz, milyen visz- s z a: é 1 é sekre ad alkalmat az a törvény- javaslat. Hogy a háziasszony nem tudja majd, hogy friss, vagy régi, romlott tejet vásárol-e. Hogy ezzel mennyire veszélyeztetve lesz a gyer­mekek, a betegek és az aggok, a többi tejet ivók egészsége. A szakszervezes felhívja a közönséget, hogy levélben kérjék meg Rockefeller kormányzót, hogy a törvényjavaslatot vétózza meg, vagyis ne írja alá és igy utasítsa vissza a közönség egész­sége ellen indított merényletet. “Creeping Socialism”? Az Association of American Railroads becslése szerint a szövetségi, állami és helyi kormányza­tok 1960-ban közel 12 billió dollárral fognak hoz­zájárulni a vasúttársaságok vetélytársai: a repü- lőutak, autóutak és viziutak támogatásához. Ez­zel 161 billió dollárra emelkedik a hozzájárulások összege, mióta a kormány ilyen lépésre szánta magát. Ha részletezzük a kiadásokat, a legnagyobb összeg, 11 billió dollár iaz ország autóutjaira lesz fordítva, mig 458.6 millió megy az országos re­pülőrendszer támogatására, a repülőterek 75 mil­lió dollárt kapnak. A repülőtársaságok támogatásban részesülnek, amiért ellátják a belföldi repülőpostaszolgálatot. 1960-ban ez a támogatás 54.4 millió dollárt fog kitenni. A viziutakra 300 millió dollárt fog költe­ni a kormány. Ár-csökkentés Lengyelországban VARSÓ. — Az Associated Press hire szerint a lengyel kormány igen sok használati cikkre kiter­jedő árcsökkentést rendelt el ápr. 4-éről kezdődő leg. Az árcsökkentést legnagyobb százalékot mu­tat a televízió és rádió lámpáknál. De olcsóbb lett az óra és hasonló ipartermék is. A nem-bőrből készült cipők, valamint számos élelmiszer is ol­csóbb lett, közöttük a kávé is.

Next

/
Thumbnails
Contents