Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-04-21 / 16. szám
Thursday, April 21, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 Agadir és Sharpeville Néhány hete egy hajnali, alig pár perces földrengés romba döntött egy egész marokkói várost. Az ember szive mindig összeszorul, amikor embertársainak tömeges haláláról értesül. Az agadiri ezrek szörnyűséges pusztulása mélységesen megrázta az egész emberiséget, s van-e olyan ember, akiben nem mozdult meg a szív, amint nézte a televízió vagy a filmhíradó megdöbbentő képeit a rettenetes pusztulásról? A filmfelvevőgép kamerája embereket örökített meg egy-egy villanásnyi időtartamra, amint kétségbeesetten kutatnak a romok között, hogy legalább szeretteik holttestét megtalálják. Hányán meg hányán kerültek névtelenül a nagy tömegsírokba, s hányán maradtak örökre a romok alatt, s egykori lakóházaik sírköveikké váltak és vált az a klórmész, amelyet repülőgépekről szórtak e romokra a járvány veszély elkerülésére, valóságos fehér halotti leplükké. De mit lehet tenni. Elemi csapások ellen alig lehet védekezni. Agadir város egykori lakói mit tehettek arról, hogy olyan vidéken születtek, amely beleesik abba az övezetbe, amelyet a tudomány erősen tektonikus néven tart számon, s amelynek az a jellemzője, hogy ezeken a tájakon sürüek a földrengések. S ha megelőzni nem is lehetett az elemi csapást, az egyszerű emberek segítő keze kinyúlt az agadiri bajt szenvedettek felé, hogy legalább fájdalmaikat enyhítsék ajándékaikkal, segítségükkel. De miért kellett meghalniok sok ezer kilométerrel délebre, ugyanazon a fölrészen azoknak, akik a dél-afrikai tömegsirokba kerültek? Dél- Afrika nem a tektonikus övezetben fekszik, ezt a vidéket elkerülik a földrengések. S mégis százak meg százak haltak meg a dél-afrikai városokban! S ha az agadiri földrengés után még napokkal később is, újra meg újra, szinte csodával határos módon történt megmeneküléseknek örvendezett a világ, úgy töltik el ma növekvő megdöbbenéssel az emberiséget azok a hírek, amelyek szinte naponta újabb dél-afrikaiak pusztulásáról számolnak be. Dél-Afrikában nem valamiféle elemi csapás pusztítja halomra az embereket, hanem a modern öldöklő fegyverek. Afrika, legdélibb részében nap mint nap ropognak ezek a modern, gyilkoló eszközök, s ontják a négerek vérét a városok és falvak utcáira. Az ember megdöbbenéssel olvassa azoknak az újságoknak a beszámolóit, akik maguk is eliszonyodva a történtektől, a szemtanú hitelességével Írják le a vérfürdőket. Megírják, hogy a sharpe- villei nagy vérengzésnél, amikor csellel összegyűjtöttek több ezer négert a város főterére, a rendőrség géppisztolyai addig ontották a tüzet az összegyültekre, amig valami életnek a nyomát látták. Férfiakat, nőket, gyermekeket, akik hittek a rendőrség hazugságának és várták a nagy fehér főnököt, aki beszélni óhajt hozzájuk, válogatás nélkül öltek halomra a rendőrsortiizek. S azóta is hol itt, hol ott szólalnak meg a félelmetes géppisztolyok. A megtorlásra az is elegendő jogcím, ha egy néger nem tudja igazolni, hogy miért tartózkodik az utcán, vagy a munkahelyén kívül. Az újságolvasó ember, aki korábban csak annyit tudott Dél-Afrikáról, hogy gazdag arany- és gyémántlelőhely, s hogy valamikor itt találták a világ legnagyobb gyémántját, a hires Kohi- noort, most egyre-másra ismerkedik meg a délafrikai városok és falvak nevével, amelyek mindegyike a rendőrség egy-egy gyilkosságával kapcsolódik össze. De hát miért ez a szörnyű vérengzés ? Dél-Afrikában fehérbőrű emberek lövetnek feketebőrü- ekre. Ezek a fehérbőrű emberek, akiknek ősei egykor Európából vándoroltak ki a fekete földrészre, meg szeretnék állítani az idő múlását Dél- Afrikában. Apáik a faji gyűlölet szellemében nevelték őket, s ők is az afrikai néger lakosság alsóbbrendűségének vérgőzös mítoszát plántálják gyermekeikbe, őseik egykor, mint rabszolgahajcsárok, egész néger falvakat zártak körül, s a lakosság színe-javát eleven árucikként küldték' a tengeren túli rabszolgapiacokra. Ma már ezt a régi tipusu rabszolgaságot nemzetközileg elfogadott rendelkezések szigorúan tiltják, s a dél-afrikai fajüldözők az unió határain belül dolgoznak ki külön törvényeket, amelyekkel rabszolgasorsba döntik az afrikai őslakosságot. Nincs ia, világnak még egy olyan pontja, ahol az őslakosság előtt annyi lenne a tilalomfa, mint a Dél-Afrikai Unióban. S ahogy egyre-másra növekszik a független államok száma Afrika térképén, úgy erősödik a faji gyűlölet és a terror a Dél-Afrikai Unióban. “Értse meg, uram, vagy ők, vagy mi. S mi meg fogjuk állítani a függetlenségi hullámot Dél-Af- rika határainál. Az igazi délafrikai lakosság mi vagyunk. A színes bőrűek alacsonyrendü, szolga- lelkű népség. Nekünk megvannak a jogaink. Dédapáink, nagyapáink, apáink keményen megszenvedtek e hazájuktól távoli földrészen. Rossz éghajlat, járványos betegségek, alattomos és sunyi bennszülött népség, amely nehezen akar betörni a rendbe. S most, amikor valamelyest élvezhetnénk mindennek gyümölcseit, most kelljen mindent otthagyni, mert a színes bőrüeket a lá- zitók kívülről megfertőzik a nacionalizmussal? Nem uram! Mi semmilyen áron nem engedünk!” Mindezeket egy dél-afrikai ültetvényes mondotta nekem, mintegy két esztendeje, amikor a damasz- kusz—bécsi útvonalon néhány órára utitársak voltunk a KLM repülőgépén. S3 ez az ember Da- maszkuszból, ahol üzleti ügyekben járt, képes volt hatalmas kitérővel Brüsszelbe utazni, hogy onnan a Sabena Légitársasággal repüljön Fokvárosba! Pedig mennyivel egyszerűbb és rövidebb lett volna, ha Kairón és Khartoumon át utazik vissza hazájába. Csakhogy akkor át kellett volna haladnia Szudánon, s ott kénytelen lett volna négerekkel utazni, sőt, talán néger pilóta vezette volna a repülőgépet, sőt — mily szörnyűség! — néger stewardesstől kellett volna elfogadnia az ebédet ... Igen, ez a kis epizód nagyon is jellemző a délafrikai fajgyűlölők gondolkodásmódjára. Úgy látszik, Dél-Afrika mai urai meg akarják állítani az egész Afrikán végigseprő függetlenségi vihart az ország határainál. A tömeges vérengzésekkel nyilván meg akarják félemliteni a dél-afrikai őslakosságot. Csakhogy nem lehet egy egész ország lakosságát börtönökbe zárni. Dél-Afrika népe még e szörnyű terror ellenére is hallatja a hangját. A városok és falvak határában tüzek lobogtak, s a néger lakosság egy része elégette azokat a személyi igazolványokat, amelyeknek segítségével a hatalom birtokosai szentesíteni akarták rabszolgarendszerüket. S akárcsak az agadiri földrengés idején, most is megmozdul az emberiség hogy a szenvedők segítségére siessen. Angliában és másutt nagy mozgalom bontakozott ki a dél- afrikai áruk bojkottjára. A Biztonsági Tanács határozatban bélyegezte meg a dél-afrikai fajgyűlölők terrorját, A legújabb hírek szerint az ázsiai—afrikai csoport megtorló szankciókat javasol a Biztonsági Tanácsnak Dél-Afrika kormánya ellen, ha nem szűnik meg az embertelen faj- üldözés. S hiába dörögnek fel újra meg újra a fegyverek Dél-Afrikában, minden újabb kiontott vér- csepp csak gyengíti a fajgyűlölők helyzetét, még magasabbra szítja fel a világ tiltakozásának viharát, Nem, a fejlődést nem lehet Dél-Afrikában sem megállítani! Á. I. Ez azSán a hazafi WASHINGTON. — A United States Tax Court nem fogadta el Gordon MacRae film- és énekes “star” kifogását és továbbra is követeli tőle, hogy fizesse meg 139,939 dollárt kitevő jövedelmi adóját. MacRea azt a kifogást adta, hogy hazafias kötelességének engedve egymillió dollár értékű U. S. Treasury kötvényt vásárolt. Igen ám, de nem volt rá pénze, az egymillió dollárt tehát kölcsön vette és arra most nagy kamatokat fizet, amig az állami kötvényre sokkal kisebb kamatot kap. Ez aztán a hazafiság netovábbja! Egymillió dollárt kölcsönözni és arra 6—8 százalékos kamatot fizetni csak azért, hogy azt az összeget U. S. kötvényekbe fektetve 3 vagy 3% százalékot kapjon az illető, a hazafiság oly kimagasló példája, amire eddig még nem volt eset. És az a szívtelen adóhivatal dicséret helyett makacsul követeli a “star” 139,939 adótartozásának a megfizetését. Drága mulatság EDWARDS, Cal. — Az Edwards Air Force katonai repülőtéren a pilóták ügyessége elejét vette a nagyobbszabásu szerencsétlenségnek, midőn a legújabb “B-58 Hustler” bombázó gépet, amely a felszállásnál elvesztette az első kerekeit, szerencsésen leszállították a hab-keverékkel előkészített pályatestre. Az Air Force telep parancsnoksága megdicsérte a pilótákat azért, mert megmentették a 37 millió dollárba kerülő bombázó gépet. A öl bizottság kedvező jelentése a szocialista országok termeléséről Kelet-Európa szocialista országaiban a fogyasztó közönség életnívója sokat javult az elmúlt évben, jelenti az Egyesült Nemzetek Gazdasági Bizottságának európai kirendeltsége. A bevásárlók keresete emelkedett, a megélhetési árak csökkentek ezekben az országokban és a kapható árucikkek mennyisége különösen a tartós szükségletek terén az arányosnál is jobban szaporodott. “Ezenfelül az államok közjóléti intézkedései és a lakásellátás gyorsabb tempóban nő, még a lakosság kereseténél is”, mondja a jelentés. Az Egyesült Nemzetek Bizottsága két tendenciára mutat rá, amelyek a szocialista országokban az árukereskedelmet fokozzák. Egyik a tervezők eltökéltsége, hogy emeljék úgy a minőséget, mint a. mennyiséget, a másik pedig a közszükségleti cikkek ipari gyártásának kibővítése. A bizottság szerint a fogyasztóközönség minden igénye még mindig nem talál kielégítésre. Ezzel magyarázza azt, hogy a takarékbetétek összege lényegesen emelkedett. Az ipari termelés terén az elmúlt év minden szocialista országban “magas eredményt” mutatott, az ipari terjeszkedés állandó növekedését bizonyítva. A Szovjetunióban a 7 éves terv folyamán valamivel nagyobb súlyt fektetnek a nehézipar fejlesztésére, a könnyűipar és a mezőgazdaság fejlesztésével szemben. A terv szerint a nehézipar 9.3 százalékkal, a könnyűipar 7.3 százalékkal a mezőgazdasági termelés 7.8 százalékkal fog emelkedni évente. ierényief a gyermekek ellen New York állam törvényhozása, a nagy tejtermelő farmerek és tejfeldolgozó üzemek érdekét tartva szem előtt, elfogadott egy törvényjavaslatot, amely megszüntetné a füszeriizletekben a fogyasztó közönség használatára eladott tejnek évek óta kötelező dátumozását. Tovább megy, egyenesen megtiltja New York város egészség- ügyi hivatalának, hogy követelje a tejtermelőktől a tej dátumozását. A Tej kihordók és a Tejipari Alkalmazottak Szakszervezete, a Teamster Unionhoz tartozó local 584, a napilapokban elhelyezett hirdetésben hívja fel a vásárlóközönség figyelmét az őt és gyermekeit fenyegető veszélyre. Rámutat arra, hogy különösen New York városban, ahol a szállítás kiterjedt és az ellenőrzés nehéz, milyen visz- s z a: é 1 é sekre ad alkalmat az a törvény- javaslat. Hogy a háziasszony nem tudja majd, hogy friss, vagy régi, romlott tejet vásárol-e. Hogy ezzel mennyire veszélyeztetve lesz a gyermekek, a betegek és az aggok, a többi tejet ivók egészsége. A szakszervezes felhívja a közönséget, hogy levélben kérjék meg Rockefeller kormányzót, hogy a törvényjavaslatot vétózza meg, vagyis ne írja alá és igy utasítsa vissza a közönség egészsége ellen indított merényletet. “Creeping Socialism”? Az Association of American Railroads becslése szerint a szövetségi, állami és helyi kormányzatok 1960-ban közel 12 billió dollárral fognak hozzájárulni a vasúttársaságok vetélytársai: a repü- lőutak, autóutak és viziutak támogatásához. Ezzel 161 billió dollárra emelkedik a hozzájárulások összege, mióta a kormány ilyen lépésre szánta magát. Ha részletezzük a kiadásokat, a legnagyobb összeg, 11 billió dollár iaz ország autóutjaira lesz fordítva, mig 458.6 millió megy az országos repülőrendszer támogatására, a repülőterek 75 millió dollárt kapnak. A repülőtársaságok támogatásban részesülnek, amiért ellátják a belföldi repülőpostaszolgálatot. 1960-ban ez a támogatás 54.4 millió dollárt fog kitenni. A viziutakra 300 millió dollárt fog költeni a kormány. Ár-csökkentés Lengyelországban VARSÓ. — Az Associated Press hire szerint a lengyel kormány igen sok használati cikkre kiterjedő árcsökkentést rendelt el ápr. 4-éről kezdődő leg. Az árcsökkentést legnagyobb százalékot mutat a televízió és rádió lámpáknál. De olcsóbb lett az óra és hasonló ipartermék is. A nem-bőrből készült cipők, valamint számos élelmiszer is olcsóbb lett, közöttük a kávé is.
