Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-04-14 / 15. szám
14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 14, I960 SZATÍRA, allegória és elégia két felvonásuk Irta a garabonciás diák ELSŐ FELVONÁS (Ami megtörténhetett volna mondjuk egy magyarországi munkás lakásban a rádió mellett.) Szereplők: Id. Fekete, nyugdíjas vasmunkás, Andris, Fekete fia, ifjúmunkás. ANDRIS: Haggya mán abba azt a hazafias; hacacárét. Torkig vagyok a szocialista kultúrával, meg zenével. Én az igazságot akarom hallani a rádión. ID. FEKETE: Hát ha annyira Ízlik neked a Szabad Európa, ha annyira buksz rájuk, hál felőlem hallgathatod. (Felkel az asztal mellől, ahol a rádiót hallgatta. Andris átkapcsol a Szabad Európa állomásra.) SZABAD EURÓPA RÁDIÓBEMONDÓ: És a szabad termelési rendszerben, ami a szabad világ egyik legfontosabb jellegzetessége és amely példátlan jólétet biztosit a nép számára, még a társadalom legegyszerűbb tagjainak is olyan magas- fokú a jóléte, »minőt régente csak királyok élvezhettek. A hazug kommunista propaganda azt állítja, hogy a szabad világban, vagy ahogy ők gúnyolnak bennünket, a tőkés társadalomban, csak a kizsákmányolok osztálya meg egy viszonylag csekélyszámu “megvesztegetett” munkás arisztokrácia él jól, mig a nép nagy többsége nyomorog. Ezt a hamis propagandát már ezerszer megcáfoltuk, de azért a kommunisták tovább hirdetik. Hát mi most ezek után még egyszer élő cáfolatát hozzuk ennek az aljas propagandának. Bemutatunk önöknek — tolmács utján — egy egyszerű amerikai polgárt, aki bár portorikói születésű és nincsen semmilyen különös szakképzettsége, mégis, olyan anyagi jólétben él, aminőt a kommunista világban csak a rendszer vezérei és magasrangu kiszolgálói élveznek. íme Jósé Jimenez chicagói lakos. Figyeljék kedves hallgatóim e párbeszédet, amelyet Mr. Jimenez kényelmes chicagói lakásán vettünk fel: — Hello, Jimenez, hogy vagy? JIMENEZ: Köszönöm jól, éppen figyelem a televíziós programot: “Ez a te életed”. BEMONDÓ: Na, ez nagyszerű, hát látom mily szép televíziós készleted van. Ilyen televíziós készülékük a kommunista országokban csak a vezéreknek van. JIMENEZ: Azt elhiszem! BEMONDÓ: Milyen szép lakásod van. Ilyen szép lakásuk a kommunista világban csak a pártvezéreknek van. JIMENEZ: Mi meg vagyunk elégedve vele, bárcsak ki volna már minden fizetve. BEMONDÓ: Na, hát afölött neked igazán nem kell aggódnod. Van jó állandó állásod ugyebár? JIMENEZ : Igen kérem, dolgozom Sears Roe- bucknál. BEMONDÓ: És ugyebár nemcsak állandó állásod van, hanem fizetett vakációt is kapsz. JIMENEZ: Igen uram. BEMONDÓ: Úgy hallom, hogy még a profitot is megosztja veled a társaság? JIMENEZ: Igen uram, megosztják. Tagja vagyok a profit sharing plannek. BEMONDÓ: És ugyebár van fürdőszobád is. JIMENEZ: Van kérem fürdőszobám, hideg és meleg viz, kád és zuhany, sőt még saját mosógépem is van. BEMONDÓ: Hát kedves hallgatóim, igy él egy szakképzetlen munkás a szabad világban. A saját szájából hallhatták, hogy mily gondtalan jólétben él. Hát még a szakképzett munkás, mondjuk egy autómunkás, acélmunkás vagy bányász! Azok kétszer-háromszor annyit keresnek, kétszerháromszor nagyobb jólétben élnek! • ANDRIS: (kikapcsolja a rádiót) Nahát. Hallhatta. Televízió meg hideg-meleg vizes fürdőszoba. Káddal. Zuhannyal. Mi meg itt agyondolgozzuk magunkat és még enni is alig elég... ID. FEKETE: Nahát éhezni nem éhezünk. Meg oszt, mitől híztál 6 kilót tavaly Vizkereszt óta ? ANDRIS: Hát akár híztam, akár nem, ez nem élet. Mikor lesz nekünk is televíziónk? ID. FEKETE: Hát idővel az is lesz. Volt idő, amikor azt mondtad, hogy motorkerékpárod sose lesz. Most meg van. A nagyapád a sírjából is felkelne, ha tudná, hogy unokájának motorkerékpárja van. • Andris meg id. Fekete megbocsát, ha itt félbeszakítjuk épületes párbeszédjüket és folytatjuk ott, ahol a Szabad Európa bemondója abbahagyta. Mert a Jose Jimenez interjúnak folytatása is volt. Amit azonban diszkréten elhallgattak a Szabad Európa urasági inasai. MÁSODIK (DE NEM UTOLSÓ) FELVONÁS JÓSÉ JIMENEZ ESETE UGYANIS NEM FIKCIÓ, NEM MESE. Jose Jimenez valóban él, helyesebben élt Chicagóban. Csupán — jól érthető okokból — nem igazi nevét használtuk a fenti prológban. Jósé Jimenez portorikói születésű amerikai munkás, tiz évvel ezelőtt érkezett Chicagóba. Megnősült. Házasságukból négy gyermek született. Jósé valóban Sears Roebucknál dolgozott, mint “rendelés teljesítő” (order filler). Heti fizetése 60 dollár volt. Évente 3,120 dollár. (Tyü, de nagy pénzt ez magyar forintban!) Mármost a heti 60 dollárból $87.50-t lakbérre kellett kifizetnie Jósénak. Azaz kb. havi jövedelmének egy harmadát. Persze heti 60 dollárból nehéz egy lakást berendezni és ezért Jimenezéknek meglehetősen nagy adósságaik is voltak. A Szabad Európa bemondója által feldicsért televíziós készülékért ■— melyet ócskán vett — még 167 dollárral tartozott, bár a készülék nem ért többet 25 dollárnál. Tartoztak azonkívül 34 dollárral egy ágyteritőért, melyet Mrs. Jimenez tiltakozása ellenére egy erőszakos vigéc hagyott ott “bármikor visszaadhatja” csatakiáltással. De a haramiatársaság, amely ilyen vigéceket és módszereket alkalmaz — a szabad vállalkozási szellem nagyobb dicsőségére — később lefoglaltatta Jimenez vigasztalanul csekélyke fizetését. 223987$04532X21345698X$=389V44398'/2 82391/2 IA SZÁMOK BESZÉLNEK I i! co T, írja: Eörsi Béla & A P 223987804532X21345698X$=389% 4398 */2 82391,4 LATIN AMERIKA Elnökünk az utolsó évben igen sokat utazik. Mindenki tudja, hogy a Szovjetunió az Egyesült Államoktól “kémek utján” lopta az A- és H-bom- ba titkát és talán a Sputnikot is; de jelen esetben az igen terhes “good will” utazások gondolatát szívbajos elnökünk “K” miniszterelnöktől sajátította el. Legutóbbi útja Latin Amerikába irányult. A tárgyilagos lapok az ut lelkes külső körülményei után ítélve a látogatást sikeresnek jelentették. Természetesen a könnygáz hatását nem volt valami kellemes élvezni, de (Nixon régebbi látogatását véve alapul) jobb fogadtatás nem igen volt várható. A latin-amerikai közvélemény és az újságcikkekben kifejezett kritika alapján a siker * igen kétséges, de ez semmi esetre sem róható fel elnök urunk presztízsének hiányára. Gazdasági szempontból Latin-Amerika igen elmaradt terület. A lakosság életszínvonala majdnem Ázsia nyomorgó tömegeihez hasonlítható, eltekintve attól, hogy egy igen kis réteg még az amerikai milliomosok1 pazarló életmódját is túlszárnyalja. Latín-Amerikának igen nagy gazdasági támogatásra van szüksége, amelynek megnyerését elnökünk látogatásától várták. Elnökünk a republikánus párt gazdasági filozófiája alapján ellensége a szövetségi állam külföldi tőkebefektetéseinek és inkább a privát tőke exportálásában reménykedik. De bármilyen jól jövedelmezne a Latin-Amerikában elhelyezett amerikai tőkebefektetés, Castro tőkét veszélyeztető kubai politikája lehetetlenné tesz mindenfajta tőkeexportot Dél-Amerika irányában. A látogatás oka: Castro. Még húsz évvel ezelőtt Latin-Amerikát katonatisztek “juntája” (titkos klikk) uralta, akár diktatúra formájában, akár felszínes “demokrácia” álarcában. Castro bombaképpen hatott Dél-Amerika ifjúságára, a baloldali intelligenciára és a munkásokra; sőt talán a falusi szegényosztályokra is, amennyiben ezek egyáltalán szóhoz juthatnak. Minthogy az Egyesült Államok mindenütt a diktátorok mögött állott, a szabadságszerető tömegek természetesen azonosítják a megvetett rendszert a hidegháború hatása alatt lévő amerikai politikával. Ezt kívánta elnökünk kiegyensúlyozni; hogy mennyire sikerült, azt csak a jövő mutathatja meg. Külügyi politikánk érzi ezt, ezért nem akar (talán nem is tud) Castroval szakítani. Egy péntek reggel, múlt február havában, Jimenez ezt mondta feleségének: “Raquel, van értelme annak, hogy dolgozok? A keresetemből úgyszólván semmi sem a miénk. A háztulajdonos, meg a kereskedők osztoznak rajta”. Jimenez szombat hajnalban fél háromkor érkezett haza. Borzalmas gyomorgörcsei voltak. Riadt felesége előtt kinyögte, hogy patkánymérget vásárolt és útjában megette. Beszállították a kórházba, ahol két óra múlva kiszenvedett. Abban az esetben, ha a Szabad Európa bérencei ezt az esetet dramatizálni óhajtanák, de aggasztaná őket a szegény . hitelezők sorja, akik eként hoppon maradtak 167 dollárnyi televíziós- és 34 dolláros ágy térítői hitellel, megnyugtatjuk őket: A hitelezők bírósági eljárással már lefoglalták Jimenez életbiztosítását. Persze abból elsősorban a temetési vállalkozó fogja kimarkolni a maga részét, aztán a háztulajdonos a magáét, melyek után jönnek a televíziós és ágyteritős kalmárok. Abból, ami megmaradt, a maga jó idejében özv. Jimenezné, meg a többi Rodriguezek, Jimenezek, Smithek meg Jonesek, fehérek és feketék, itt és szerte a világban ostort fognak fonni, ostort, mellyel ki fogják verni egyszersmindenkorra, az élet templomaiból és a rádiómikrofonok mellől is, a kufárokat azok minden lelketlen, embertelen, irgalmatlan ügynökeivel, bérenceivel egyetemben. Most pedig nyugodalmas jó éjszakát Andris! Jó éjszakát id. Fekete. És miként Pál apostol mondta egykor: “Mindazon dolgok felett, amelyek igazak, gondolkozzatok. (Quecunque sunt vera...) Csak legyetek biztosak benne, hogy igazak. Viszonyunk Latin-Amerikával némi megvilágításra szorul, azért itt köztünk egypár fontosabb adatot. Latin-Amerika, majdnem száz év óta, lényeges tételt jelentett az Egyesült Álaamok kivitelében. (Az adatok közlésében Európát nem vettük számításba.) Az 1871-től 1880-ig terjedő időszakban az amerikai kivitel 54 százaléka Latin-Amerikába ment. Kanadába 31 százalék, a többi Ázsiába, Afrikába és Ausztráliába. 1954-ben az arány megváltozott. Latin-Amerikába az összkivitelnek csak 38 százaléka ment, Kanada maradt ugyanaz: 31 százalék, de Ázsia hirtelen előrenyomult 22 százalékra. Ami azt jelzi, hogy az Egyesült Államok kiszorította az ázsiai piacról kedves fegyvertársát: Angliát. A latin-amerikai kvóta viszonylagos csökkenése takarja azt a tényt, hogy az odairányuló export nagymértékben megnőtt. 100 év előtt az 54 %-os kvóta mindössze 53 millió dollár átlagos kivitelnek felelt meg, viszont az 1954 évi 38 %- os -kvóta 3,565 millió dollár kivitelt képviselt. Az Egyesült Államok exportjának ez a hatalmas előretörése az angol, illetve az európai export rovására ment végbe. Anglia importja például 1953-ban csak tizedrésze volt,az Egyesült Államok által elért összegnek. Latin-Amerika gazdasági értelemben Anglia gyarmatából az Egyesült Államok gyarmatává változott. 1956-ban Latin- Amerika —— egészében véve — összes bevitelének 82 százaléka az Egyesült Államokból származott, kivitelének pedig 78 százaléka irányult az Egyesült Államokba. A fenti adatok érthetővé teszik Castro függetlenségi mozgalmának jelentőségét az Egyesült Államok gazdasága részére. E tanulmány nem kiván kitérni a Latin-Ame- rikában elhelyezett magántőke kérdéseire; inkább az Egyesült Államok kormánykölcsöneinek gazdasági hatását kívánjuk megmagyarázni. A fejletlen országok (amelyekhez Latin-Amerika országai is tartoznak) a kölcsönök jelentékeny részét szállítási, hiradási és energetikai rendszerük fejlesztésére kapják. Ezáltal létrejönnek az áruexport kiszélesítésének és az amerikai termelő tőke behatolásának a feltételei. Ha pedig az amerikai termelő tőke valamelyik fejletlen országban megvetette a lábát, a kormánykölcsönök egy részét — mint például Brazíliában — közvetlen ő kapja. Az Egyesült Államoknak nemcsak gazdasági szempontból, de a ‘hidegháború’ szempontjából is szüksége van Latin-Amerikára. Amellett, hogy tényleges gazdasági gyarmatai lettek, az Egyesült Államok a latin-amerikai országok biztos szavazataira (mint vazallus államok) is számit az UN-ben- Milenne ha Latin Amerika az ázsiai- afrikai csoporthoz csatlakozna? A választ az olvasók fantáziájára bízom.
