Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-03-24 / 12. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ jQoMc a smikisxtúköx ... . . . . , Az ebben a rovatban kifejtett neze- j; Olvasóink í tek nem szükségszerűen azonosak <; a szerkesztoseg álláspontjával a közügyekhez Ü Törődnek az emberekkel Tisztelt Szerkesztőség! Küldök tiz dollárt két hónapi fenntartó gárdára és a kampányra. Küldök egy magyarországi levelet is. Nem sok van benne, de ami megkapó az az, hogy a húgom éjjelre dolgozott és a szeme nehezen bírta a munkát, igy mindjárt segítettek rajta és másik munkát kapott. :S a keresztlányom meg írja, hogy vajon a fiam emlékszik-e még arra, amikor együtt mentek kenyeret kérni ? A sógornőm Magyarországon 500 forint nyugdijat kap és a férje után 200 forintot. Én pedig ebben a gazdag országban, amikor elmentem a social security irodába, hogy a férjem maghalt, s talán tudnának adni egy kicsit többet (mert akkor még csak $43.70-t kaptam), elutasítottak és azt mondták, hogy menjek dolgozni. Akkor 75 éves voltam és megmondtam nekik, hogy én már nem tudok munkát kapni, mert öreg vagyok. Erre csak annyit mondtak, hogy nagyon sajnálják, de nem tehetnek semmit. Most már kapok $47-t, amióta olyan kegyesek voltak és felemelték a nyugdijat az öregeknek. És itt küldöm a magyarországi levelet, hogy lássák, mit írnak nekem. Tisztelettel: Kellerné Kedves Keresztanyám! Egy kis örömünk volt, Anikámnak uj állása van, husboltban pénztáros. A szemei nem bírták az éjjeli munkát és kivették a gyárból. Most nagyon örül az uj helynek. Ide uzsonnát sem kell vinni, mert azt is kap. Csak asz édesapját sajnálja, hogy egyedül megy a gyárba. Szeretném, ha hazajönnének, s látnák, mennyit fejlődött a városunk. A Feri talán emlékszik még a régi malomra, ahová a háború alatt elmentünk mi ketten kenyeret kérni. Ez az ostrom alatt leégett. Nagyon szeretném látni mindnyájukat, csókolom keresztanyámat, Annus Kedveseink! Csak meg vagyok a gyerekek között, de már nagyon érzem az időt, gyenge vagyok, dolgozni már nem tudok. Hiába az idő szalad, 78 év sok; mi már dolgoztunk eleget. Nyugdijat kapok, én 500 forintot, uram után még 200-at, igy nem kell senkitől kérni. Szeretettel: Anna Eljön a jobb világ Tisztelt Szerkesztőség! Egy pár szót én is hozzá akarok szólni lapunk tartalmához. Azokhoz szólok, akik öntudatosnak tartják magukat és mégis azt akarják, hogy az ujamerikásoknak külön rovatuk legyen. Ez egy öntudatos újságban nem lehetséges és senki sem kivárhatja. Ez a lap a hasznos termelő munká- isoknak szól, akik egy jobb életet akarnak teremteni maguknak. Akik pedig regényt szeretnének a lapban olvasni, ne kívánják ezt, mert van elég sok jó hir benne. Fel kell venni a harcot egy jobb világért, amikor öntudatra ébred minden munkás. Hiszem, hogy ez el is fog jönni. A. D. MOST KAPHATÓ KORLÁTOLT MENNYISÉGBEN “ANNA FRANK NAPLÓJA” Le. hires könyv, melyből színdarabot és filmet Iis készítettek. 332 old. rajzokkal illusztrálva^ Ára kötve $1.75 és 25 cent porto- és csomagolásért Rendelje meg még ma a Magyar Szó Kiadóhivatalában New York 3, N- Y. 130 East 16th Street Ez a törvény Kanadában? Tisztelt Szerkesztőség! Sajnos az 55 dolláros nyugdijamból nem telik többre, igy csak két dollárt küldök a naptárért. Aki nyugdijat kap, az nem segíthet sajátmagán egy pár napi munka elvégzésével, pedig igen reá vagyunk szorulva, mert ruhaneműt is kellene venni, ha pénzhez juthatnánk. Volt már pedig reá elég bizonyíték, hogy aki nyugdíj mellett egy pár dollárt keresett, s ezt megtudták az irodában, ahonnét a nyugdijat fizetik, kiküldtek neki egy levelet, hogy ennyi meg ennyi összeggel megkárosította az államot és fizesse azt vissza- Ha nem, addig nem kapja a nyugdíjfizetést. így állunk ebben a szabad országban, hogy meg van szabva, mennyit ehet egy öreg nyugdíjas. A fenti szabály helyett mást kellene bevezetni. Szabályoznák meg inkább a hadikiadásokat, szüntetnék meg a bombák gyártását és akkor jutna ennivaló mindenkinek és ruházatra is, hogy nem kellene nyomorogni az öreg nyugdíjasnak. De a baj az, hogy a jobbik helyett mindig a rosszabbikat zúdítják a nép nyakába. A szak- szervezeteket okolják a helyzet miatt. Ugv cselekszenek, hogy nekik legyen szabadság és szabadon nyúzhassák a munkást. A rabló is azt szokta kiabálni, hogy fogják meg, hogy a figyelmet elterelje sajátmagáról, ő pedig ezalatt kisiklik üldözői karmai közül. A történelem kerekei pedig előretörnek, napnap után szabadulnak fel világrészek és a szocializmus célkitűzését teszik magukévá. A béke tábora milliókkal szaporodik. A mi nemzedékünk a történelem legérdekesebb korszakát éli, csak kitartás! S. Márkus, Kanada Aki tud, fizessen többet Tisztelt Szerkesztőség! Küldök tiz dollárt lapom megújítására. A lap nagyon kielégítő; látom, hogy többen azt írják, hogy az újság árát fel kellene emelni. Én amondó vagyok, hogy aki tud többet fizetni érte, fizessen, de azoknak is alkalmat kell adni, akik nem tudnak annyit fizetni. Nekünk, időseknek már nehéz munkához jutni. Simon Ferenc, Kanada A jó bor... Tisztelt Szerkesztőség! Megértettem a lap helyzetét és itt küldök lapom megújítására tiz dolíárt. Helyzetemről csak panaszosan irhatok, mert már 74-ik életévemet járom és közelebb vagyok az elmúláshoz, mint az élethez. Lehetséges, hogy ez lesz utolsó segítségem a lap részére. A lapot nem dicsérem, mert mások azt már megtették és nem akarom a szerkesztőséget megterhelni az én levelemmel is. Csak annyit mondok, hogy a jó bornak nem kell cégér. Ha a munkásember tudná, hogy hová kell tartoznia, akkor nem ellenségét segítené, hanem saját osztályérdekét és a munkásmozgalmat tartaná szem előtt. Nem a tudatlanság az oka az elnyomatásnak, hanem azoknak a tudatos politikája okozza azt, akik furfanggal félrevezetik a népet. Sajnos környékemen nem laknak magyarok és igy nem tudok uj olvasót szerezni. Ellis A., New Jersey Egymillió korona osztalék Tisztelt Szerkesztőség! Egyik olvasónk küldte be rokonainak, Csehszlovákiából irt levelét, melynek részleteit alább közöljük. A járási nemzeti bizottságon dolgozom és a termelőszövetkezetek irányításával vagyok megbízva. Egy kicsit nehéz feladat, de biztat az a tudat, hogy munkám után eredményt is látok. Ezenkívül hetente egy napot járok tanítani a Thursday, March 24, 1960 gimnáziumban. Jól jön egy kis mellékkereset, mert a családunk megszaporodott. Múltkori levelükben kérdeztek a fejlődésről. Mondhatom azt, hogy a magam részéről meg vagyok elégedve azzal a fejlődéssel, amit csak a saját falumban is látok. Ha hazajönnének, biztosan nem ismernének rá a falunkra. Az elmúlt 8 év alatt, amióta itt is megalakult a szövetkezet, egy egész uj utcasor, 52 házzal felépült, nem beszélve arról, hogy bent a faluban csupán 3 nád- fedeles ház van, ezek is gazdátlanok. Hogy miből épit a nép? Könnyű kitalálni. Csupán az 1959-es év lezárásánál 1 millió koronán felül osztott ki a szövetkezet osztalék cimén a tagoknak. A nagybátyám. is kapott közel 7 ezer koronát. Ez csupán a faluról, azonban hasonló a helyzet más szakaszokon is. Naponta csak 28-szor megy végig falunkon az autóbusz és igy lehetővé vált a munkába járás járásunk területén bármelyik részre. Rádió, mosógép, villanyspór, vagy hűtőszekrény ma már kevés házból hiányzik. Ami a legnagyobb és legmesszebbmenőkig boldogít bennünket az, hogy végre megépítették a Laborca-töltéseket, igy már árvizet nem fogunk ismerni. Lehetne ehhez hasonló példákat felhozni, de leveleken keresztül nem is lőhet leírni, mert talán egy könyv is kicsi lenne. No meg úgy gondolom, hogy talán nehezen is hiszik el azt is, amit megírtam, pedig ez a tény és való. Nagyon örülnénk ha látogatóba jöhetnének, hogy személyesen is el tudjunk beszélgetni. Szeretettel; Jani és családja Szakszervezeti delegáció megy a Szovjetunióba (Folytatás az első oldalról) kás unió titkár-péntárosa, legutóbb Chicagóban elmondott beszédében szintén eltért a Meany- féle külügyi állásponttól, amikor a béke fontosságát és a Kínai Népköztársaság elismerését és az Egyesült Nemzetekbe való felvételét támogatta. Curran válaszol a meghívásra A. Koetkin, a szovjet vizparti munkások elnökének meghívására küldött levelében Joseph Curran részben a következőket válaszolta':' “Megegyezünk az ön levelében kifejtett érzelmekkel a Szovjetunió és az Egyesült Államok munkásai kölcsönös megértésének a kívánatosságára vonatkozólag. Amint azt a mi Eisenhower elnökünk és az önök Kruscsev miniszterelnöke kifejezték, a világon létező feszültséget csak úgy lehet csökkenteni, ha emberek személyesen találkoznak egymással és gátlás nélkül, szabadon és elfogulatlanul szemlélhetik egymás munkáját és életviszonyait. “Szakszervezetünk a legnagyobb érdeklődéssel olvasta a szovjet vizközlekedési ipar fejlődését és várakozással nézünk elébe, hogy személyesen is láthassuk. Reméljük, hogy látogatásunk az igazi megértést hozza létre két országunk és népeink között, amely oly fontos a világbáke fenntartásához”. A békeki vánalmak ilyfoku gyakori kifejezése a szakszervezetek részéről talán jobb belátásra fogja bírni George Meanvt is és meggátolja azt, hogy az április 19—20-ra összehívott AFL-CIO “külpolitikai konferenciát” a hidegháború támogatására használja fel. Rossz szolgálatot tenne ezzel a közelgő csúcskonferenciának és Eisenhower szovjet látogatása sikeres eredményének. wvwwwwvv*wvwvwwwwv%w%wwvwwwvwww* AFRIKA legmagasabb hegycsúcsát, a 6010 méter magas Kilimandzsárót több mint 700 ember mászta meg eddig. HA ÖN RÉGI VAGY UJAMERIKÁS ÉRDEKELNI FOGJA Szabó Miklós volt emigráns érdekfeszitő leleplező könyve “FOGLALKOZÁSUK EMIGRÁNS” amely korlátolt mennyiségben Kiadóhivatalunkban kapható. — Ismerje meg Ön is azok arcképeit, akik idegen pénzért árulják hazájukat és népüket RENDELJE MEG MÉG MA! Ára: 1.50 dollár \________________________________r
