Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-03-24 / 12. szám
Thursday, March 24, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ MILIT ARIZMUS Az amerikai militarizmus minden tekintetben hasonlít a régi európai gyűlölt militarizmushoz Irta: GERÉR JÓZSEF Akik éllek már militarista országokban, vagy akik gondosan tanulmányozták a militarizmust, jól ismerik a militaristákat jellemző eme főbb tulajdonságokat. 1. A külső és belső ellenségek utáni állandó kutatás. 2. A hősi kultusz kiépítése, vagyis propaganda saját maguk dicséretére. 3. Hihetetlen pazarlás. 4. A butasággal határos titkolózás és az abból eredő intézkedések. A fegyverkezés prosperitásában élő amerikai nép szabad idejét és SZABAD GONDOLKOZÁSÁT lefoglalják a televízió “sztorik” meg az újságok “funny” képei, igy alig veszik észre, vagy talán nem is akarják észrevenni, hogy az utolsó két évtized alatt mennyire kiépült az amerikai militarizmus és milyen súlyosan ráfeküdt az amerikai élet minden formájára. Ha egyes kongresszusi bizottságok időközönként nyilvánosságra hoznák a militaristák legszélsőségesebb kilengéseit, az ország népe nem is tudná, hogy milyen végzetesen szörnyű nagy veszélyt hozott úgy magára, mint az egész világra az amerikai militarizmus ily nagymérvű kiépítésével. Ezidőszerint több ilyen kongresszusi bizottság is foglalkozik “katonai ügyek” kivizsgálásával. Ezeknek a jelentéseiből megállapíthatjuk, hogy az amerikai militarizmus elsajátitotta-e a fent elsorolt tulajdonságokat? A sok ellenség A második világháborút befejező békeszerződéseken még fel sem száradt a tinta, az amerikai militaristák, akiket a háború nagyon előtérbe helyezett és akiknek a béke csak a presztízs, az állás és a jó jövedelem elvesztését jelentette volna, megkezdték ennek a századnak a legnagyobb “ugrató” hazugságát, hogy a Szovjetunió az Egyesült Államokat meg akarja támadni. Hiába hazudtolta meg ezt minden tény, hiába mondották a Szovjetuniót megjárt komoly amerikaiak, hogy annak a rettenetesen lerombolt országnak összes energiájára szükség van az ország újbóli felépítésére, mégis az amerikai militaristák (beleértve a fegyverkezés haszonélvezőit is), újból meg újból kiszabták az orosz támadás pontos dátumát, amit, miután az oroszok nem támadtak, a legszemérmetlenebbül felcseréltek egy újabb dátummal. Az “önvédelem” hazug jelszava alatt folyt a háborús uszítás és özönével irányították a Szovjetunió meg többi népi köztársaság ellen irányuló kardcsörtető fenyegetéseket. Azokat az amerikai polgárokat, akik nem tartottak velük, akik elitélték a háborús uszítást, vagyis — a nem-kon- formálókat — kinevezték belső ellenségnek; százszámra fogták össze és börtönözték be őket, másokat meg ezer számra dobtak ki munkájukból és fosztották meg őket a megélhetés lehetőségétől. Ez a szörnyű háborús uszítás megkezdődött azonnal a második világháború befejezése után és eltartott egész napjainkig. Csak Dulles halála után engedett bizonyos mértékben, de a kardcsörtető fenyegetéseket még ma is megismétlik a generálisok, admirálisok vagy magas állású kormánytisztviselők. A militaristákra jellemző első pont megnyilvánulását ime mindenki láthatja, ha tudatosan nem zárkózik el előle. Nemzeti hősök Szinte egészen természetes, hogy a képzeletbeli ellenség megtalálása után meg kell nevezni az ellenség ellen megvédő Szent György vitézt, vagy vitézeket is. És kik lehetnének ezek mások, mint maguk a militaristák?! Hiszen éppen azért találnak ellenséget, hogy elhitessék a néppel, hogy a nagy veszedelemmel szemben a védelmet csak náluk találják meg. Az amerikai haderő mind a három ága más és más fegyvergyártó érdekeltséggel összejátszva egyre-másra hozták a híreket, hogy csak az általuk feltalált csodafegyverekkel lehet az ellenség támadását megelőzni, vagy visszaverni. És ha a sok fenyegetésre válaszul a kiszemelt “ellenség” is fegyverkezett, annak a hírét uj fegyverkezési stimulusnak használták fel. Az eredmény az lett, hogy a milliókba meg billiókba kerülő drága fegyverekből, tankokból, bombázókból annyit gyártottak, hogy a nagy katonai telepeken már alig tudnak mozogni tőlük. De ez még nem is volna olyan nagy baj. A baj az, hogy ezek a fegyverek már mind elavultak, használhatatlan ócskasággá lettek. Az egyik kong resszusi vizsgáló bizottság éppen most hozta nyilvánosságra, hogy a Tucson, Arizona melletti Davis Montham Air-Force telepén több mint 3,000 bombázó és egyéb igen drága gépet törnek össze, hogy mint ócska vasat, vagy ócska alumíniumot adják el. Ezek között van sok olyan B-36-os bombázó, amelynek darabja több mint 2 millió dollárba került, de soha sem fogták szolgálatba és mégis a “guillotin” alá kerültek. Az újságokban és a TV-n láthattuk a képét annak az óriási daru-szerű gépnek, amely 50 láb magasba emeli a 8 tonnás vágó kést s onnan a bombázóra ejtve azt kettészeli, mint ahogyan a franciák guillotin je lenyisz- szantotta az emberfejet. Az Associated Press jelentése szerint az 1,700 acre földön felhalmozott rengeteg hadiszerszám több mint 2 billió dollárba került és most legfeljebb ha 79 milliót lehet kivenni azokból a még használható műszerek eladása révén. A Davis- Montham telephez hasonló több hadiszer-temető is van az országban. így nem kell külön bizonyi- tani, hogy pazarlás terén az amerikai militarizmus valóban az első helyet foglalja el. A butaság mezején De a butaság mezején sem maradtak el az amerikai militaristák. Ezt a világért sem mi mondjuk, hiszen az ilyen tiszteletlenségért talán még börtönbe is tennének. Mi itt csak hivatkozunk Melvin Price (D. 111.) képviselőre, aki a Légierő által kiadott úgynevezett “manuals” (utasítások) könyvecskékre célozva mondotta: “Hogy valaki ilven buta legven, arra direkt dolgozni kellett”. Meglehetősen nagy szenzációt vert fel, amikor nyilvánosságra jutott, hogy a Légierő kiadott ilyen könyvecskéket, amelyben utasításokat ad a tisztek mellé beosztott besorozott katonáknak, hogy miként kell a tiszturat és a családját kiszolgálni. Magyarországon az ilyen katonákat valaha a “kutyamosó” néven említették. Azért én nem is csodálkoztam, amikor az újságok hirüladták, hogy a “mamiéi” egyikében pontos utasítást kap a tiszti szolgálatra beosztott katona úgy a “ku- tyuska”, mint a pelenka mosásáról. Világért sem akarom azt mondani, hogy ezekre a munkákra nincs szükség, csupán igazat adok azoknak, akik szerint ha az ezredes ur felesége nem akar pelenkát mosni, akkor az ezredes ur a saját fizetéséből fogadjon szolgát, vagy cselédet, aki az ilyen munkákat elvégzi és ne rendeljenek ki arra beosztott katonákat, sőt még önkénteseket sem, akik a haza védelmére és nem pelenkamosásra léptek be a hadseregbe. De ez még a kezdet. Mert hamarosan kisült, hogy a Légierő nem kevesebb, mint 2,000 különböző ilyen “manualt” adott ki, hogy azokon hatszáztól egész ezer emberig menő kis hadsereg dolgozik állandóan. Többek között találtak egy olyan “manual”-t is, amelyben azt Írták, hogy a kommunisták már “behatoltak” egyes protestáns egyházakba is. Emiatt aztán igen nagy felzúdulás lett. A “National Council of Churches” (az egyházak országos tanácsa) igen erélyesen tiltakozott, mire Gates honvédelmi miniszter bocsánatot kért tőlük és elrendelte az összes “manual”- ek bevonását. Titkolóznak Ugyancsak az utasításokat tartalmazó könyvecskékben ilyesmiket is találtak: “Bolond gondolat az, hogy az amerikaiaknak joguk van tudni mindazt, ami militarista ügyekben történik”. Ez a titkolózás a gyakorlatban például igy mutatkozott: Tudvalevő, hogy itt igen sok nagy utat (highway) azzal a kifogással építenek, hogy katonai szempontból arra nagy szükség van. Az útépítő mérnökök megkérdezték a Pentagont (hadügyminisztérium) , hogy milyen magasak a truck- ra fektetett irányítható lövegek? — Az igen nagy katonai titok, hogyan merészelnek ilyesmit kérdezni? — felelték a Pentagonból. — De nekünk tudni kell, hogy milyen magasra építsük az utak keresztezésénél a hidakat. — mondották megint a mérnökök. — Ami titok, az titok! — jött vissza a szigorú válasz. Mérnökök erre mást nem tehettek és elhatározták, hogy a hidakat 14 láb magasra építik. Máiéi is készült úgy kétbillió dollárt kitevő hid, amikor az egyik alatt nem tudták átvinni a truckra felrakott irányítható löveget. A Pentagon sebtiben átirt az útépítő irodába, hogy az ilyen hidak- nak minimálisan 16 láb magasnak kell lenni. A titkolózás eredménye, hogy legalább egybillió dollárba kerül majd a hidak felemelése. De azért a Pentagon még mindig nem árulta el, hogy milyen magas egy távlöveg. Hiszen mi történne, ha azt az oroszok megtudnák? Talán azok 3em csinálnának nagyobbakat s akkor nem hangoztathatnák: “Nézzétek, mennyire elmaradtunk! Azonnal adjatok még 10, 20, vagy 25 újabb billiót a fegyverkezésre!” Nos, aki ezeket a dolgokat gondosan figyelte, igazán nem mondhatja, hogy az amerikai militarizmus bármiben is különbözne a régi német, az osztrák-magyar vagy az orosz cári militarizmus- tól. ________________________________________5_ mi LÁTOGATÁS A HENYORKI ISKOLÁKBAN Mrs. Eleanor Roosevelt meglátogatott két ipari iskolát New Yorkban, ahol fiatal fiukat mészáros, szakács és pék szakmákra tanítanak. A N. Y. Post-ban megjelenő rovatában felháborodottan irt azokról az állapotokról, amiket ott talált. Az iskolaépület maga olyan régi, hogy azt kb. 100 évvel ezelőtt Lincoln elnök is meglátogatta. A mészáros tanterembe a tetőről csurog a viz, a pékteremben a kemencék nem működnek, a szakácsoknak pedig használhatatlan hűtőszekrény áll a rendelkezésükre. A tanulók kabátjai, más ruházati cikkei a falakba vert szegeken lógnak a tantermekben. Ez a tisztaság követelményeivel teljesen ellentétes eljárás. A városi iskolaszék a szükséges javításokat nem végezteti el. Az egész épületben egyetlen W. C. van a tanulók részére. Ezek a fiatalemberek, mondja Mrs. Roosevelt, akik későbben az éttermeinkban vagy kórházainkban végeznek majd munkát, nem kapnak megfelelő kiképzést és útmutatást a tisztaságra és az ételnemiiek egészséges kezelésére. Hogyan lesznek képesek megállni helyüket jövendő munkahelyeiken? Hogyan tehetnek majd eleget a közösséggel szembeni felelősségüknek? Az ipari iskolán kívül a gyerekek rendes tanórára egy másik iskolába járnak, amely ettől 5 blokknyi távolságra van. Ide luncs-óra alatt mennek és gyakran felkapaszkodnak az arrajáró teherautók végébe, vagy jegy nélkül a földalattira lopóznak, amiért egynéhányat már le is tartóztattak. A gyerekek szegénysorsu, leginkább por- torikói családok tagjai, akiknek az otthon is keveset nyújt. A velük foglalkozó tanítók igyekezetét dicséretreméltónak találta Mrs. Roosevelt. Azt is elismerésreméltónak találta, hogy a fiatalok ilyen viszonyok között is képesek tanulni és fejlődni. “De az ilyen környezetben nevelt ifjúság nagyon is tudatában van annak, hogy ez a társadalom semmilyen megbecsülést sem fejt ki vele szemben. Szégyenkeztem New York város miatt, hogy gyermekeivel ilyen mostohán bánik.” New York és bizonyára más városok szegénynegyedeiben Mrs. Roosevelt még sok ilyen elhanyagolt iskolát és mostohán kezelt tanulót találhat. Itt egészen közel jár azokhoz az okokhoz, melyek fiatalkorú bűnözőket csinálnak elhanyagolt gyermekekből. Nemcsak a városi, hanem az állami és az országos adminisztráció is felelős ezért a helyzetért, amelyek az iskolák és nevelés ügyét nem tartják olyan fontosnak, mint pl. a fegyverkezést, amelyre mindig van elég pénz az államkasszában. wtHVWVWHmmvMMWHHtvmHHUvvumv SZEMJON I. BOGDANOV szovjet marshal, a 2-ik világháború hőse meghalt Moszkvában 65 évese korában. Bogdanov két világháborúban harcolt, az elsőben, mint a cári hadsereg közkatonája, azonkívül évekig a proletárforradalom ellenségei ellen. A nagy honvédő háborúban résztvett Moszkva és Sztálingrád megvédésében. — 1944-ben megsebesült és gyógyulása után résztvett Berlin elfoglalásában. Kétszer kapott. Lenin-érdemjel. kitüntetést. 1956-ban nyugalomba vonult.. ifi . ,
