Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-03-17 / 11. szám

Thursday, March 17, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ \3 niSZEZREH......S HÄlTZä ÁLMZAT0K8KIIEPÉLVÉII A National Guardian részére irla: YURI SUHL 1960 január 3-án, éjfél előtt egy különvonat hagyta el Varsót; Auschwitz irányába tartott. Majdnem valamennyi utasa egykor az auschwitzi tíbr almas koncentrációs tábor foglya volt. A lég- isméi több a volt foglyok között, a 62933-as szá­nni, az auschwitzi loidwa.u mozgalom vezetője, CíiankiewicZj aki ma Lengyelország minisz­terelnöke. A Hitler-legények Európa különböző részeiből íullasztő mauhaszállitó kocsikon vitték áldozatai­kat Auschwitzba. Négymillió, nagy részük zsidó jfogoly részére a kiút Auschwitzból csak a gáz- kemencék kéményein keresztül volt lehetséges. Csupán ötezer kerülte el ezt a rettenetes sorsot, amikor a .szovjet vöröshadsereg'1945 január 25- én. Auschwitzot felszabadította. Ezen életben­maradottak közül kerültek ki a különvonat uta­sai. A felszabadulás 15-ik évfordulóján jöttek össze LengyelországbcLés 13 más országból, hogy meg­emlékezzenek a halottakról és figyelmeztessék a világ népét, hogy Auschwitzoknak nem szabad soha többé előfordulniok. Már régen elmúlt éjfél, amikor néhányan alud­ni tértek. A “hálókocsikat és környéküket cigaret­tafüst és beszélgetés moraja töltötte be. A dele­gátusok között volt három lengyel katolikus pap is. Amikor kérdeztem, hogy mi hozta őket ide, elbeszélték, hogy egyikük a Dachau-i tábor fog­lya volt, a másik kettő az ellenállási mozgalomban dolgozott. múlt kísérletei Másnap reggel a vonat megérkezett Auschwitz állomására, ahol százak várták őket a dermesztő hidegben. Az autóbuszok készenlétben voltak, hogy Birkenauba szállítsák a delegátusokat, áuschwitz gázkemencéinek helyszínére. Megérke- :ésükkor Birkenaut mély csend uralta. Ugv néz­ek ki, mint kisértetek, melyek a múltból életre ,ltek, hogy háborgassák a hely néma csendjét. Váratlanul összelapitott téglákhoz és acélhoz Tűink; Birkenau égetőkemencéinek maradvá- ivaihoz. Égy par lépésnyire a gázkemencék ma­radványaitól feliratot találtunk héberül, zsidóul ?s lengyelül: “A Hitler-gyilkosok Által Elpusztított Zsidók, Vlártirok és Harcosok Millióinak Emlékére, Ausch .vitz-líirkenau, 1940—1945. Ujratalálkozás Egy tagbaszakadt, szélesvállu, középmagas em- >er közeledik a felirathoz. Egy magasabb és fia- alabb kinézésű jelenik meg azután. Összeölelkez- íek, megcsókolják egymást. Egy másik hasonló nagasságu és korú közeledik és ugyanezt teszi. Yztán a két fiatalabb az idősebb vállára hajtja 'éjét és mindhármuk szeméből megindulnak a cönnyek. Arcuk a fájdalomtól eltorzult, testüket t zokogás rázza. A jelenet sokak szeméből köny- jyet fakasztott. Felejthetetlen látvány volt. Ki volt az az ember, .akin a másik kettő csün­gött, mint a gyermek függ az .apján veszély ide­án?. GREGORY DAVIDOVlTCH YELISAV1ET- >KY szovjet ezredes, Auschwitz felszabadítója. A násik kettő magyar zsidó, akiknek az életét meg- nentette. Megismerték felszabadítójukat és efe- etti örömükben sírtak, valamint fájdalmukban meggyilkolt hozzátartozóikért. Az egyik magyar 16 rokonát vesztette el Auschwitzban. Amint az ezredes kiléte ismertté vált, az embe- ■ek hozzárohantak, hogy kezet szorítsanak vele. íésőbb megtudtuk, hogy az ezredes is zsidó, aki .saládjának negyven tagját vesztette el, fivérével ■gyütt, amikor Hitler katonái megrohanták a ízovjetuniót. Amerre a Hitler-horda elvonult, az kuschwitzok mindenüvé velük mentek. íegvelet Tizenegy órakor a delegáció Birkenauből az auschwitzi területre ment — az emlékünnepélyre. Hői ment a lengyel hadtest tisztelet-gárdája; két Cirankiewicz, lengyel miniszterelnök követ­ed aki a lengyel és a külföldi delegációt vezette, felük vonultak a lengyel kormány magasabbran- u tisztviselői is. A menet a Chopin gyászinduló MINDEN ember vigyáz arra, hogy a szom- zédja meg- ne csalja. Majd ha eljön az idő, hogy ;omolyan - vigyázzunk arra, hogy mi meg ne saljuk szomszédainkat, akkor jön. el az igaz élet ezdete.- - (Emerson) hangjaira lassan megindult, elhaladva a börtön­csoportok előtt, amig a 11-es számú csoporthoz érkezett, ahol Hitler fasiszta bestiái húszezer fér­fit, nőt és gyermeket lőttek agyon. A delegáció vii ágkoszorut helyezett el a halottak emlékére'. Beszél a volt fogoly A megérkezés rövid népgyüléssel ért véget. A. szószék hátterében a porráágett áldozatok orszá­gainak zászlói lobogtak. A.szószék előtt mintegy huszezernyi férfi, nő és gyemnek tolongott, arcuk­ról az emlékgyülés komolysága tüki üződíitt visz- sza. A szónokok között volt A. Meresiev szovjet pi­lóta-hős is, aki mindkét lábát elveszítőt te a hábo­rúban, s annak ellenére több támadó misszióban résztvett. Auschwitz felszabadítója: Yelisavietz- ky ezredes és mások emelkedtek még szólásra. Az ijngol delegáció nevében többen beszéltek és kifej­tették, hogy egy másik Auschwitz megakadályo­zása az emberiség lelkiismeretén nyugszik. A főszónok Cirankiewicz lengyel miniszterelnök volt, aki beszédét így fejezte be: (Folytatás az első oldalról) önérdekből ellenzik a kubai cukorbehozatal korlá­tozását, hagy az a bizonyos többletfizetés egy­általán nem a kubai Répet szolgálja és hogy a cu­kor világpiaci ára nem egyéb, mint a képzelet szüleménye. FONÁK HELYZET Bármilyen ellentétesnek hangzik, az amerikai cukortermelők borzadállval gondolnak arra, hogy a kormány csökkentené a kubai cukorbehozatalt, bár ez az eljárás az ő számukra nagyobb lehető­séget biztosítana az amerikai cukorpiacon. De kell ez nekik? Dehogy kell! Ez teljesen felboríta­ná azt a bőséges haszonnal járó nyugalmat, amit a “Sugar Act” biztosit számukra szubvencióval és terméskorlátozással. Nézzük meg, hogyan működik a cukorfelvásár­lás a “szabad vállalkozás” országában. 1934 óta a cukorpiac szépen fel yan osztva a külföldi és belföldi cukortermelők között; akárcsak egy le­pény, mindenkinek jut egy -szelet belőle. Ebben az évben számítanak arra, hogy az amerikai cu­korfogyasztás 9.4 millió tonna cukrot fog igényel­ni. Ebből 3.1 millió tonnát tesznek félre a kubai cukortermelőknek, tehát a szükséglet egyharma- dát. Hawaii-nak 1.1 millió, Puerto Riconak 1.2 millió, a Virgin szigeteknek 16.261 tonna részese­dés jut. A belföldi cukortermelők közül Louisiana és Florida államok cukornád termelőinek 628,799 és 21 állambeli — Ohiolól nyugatra Californiáig — cukorrépa termelőknek pedig kb. 2 millió tonna cukor termelése van engedélyezve. A még fenn­maradó mennyiséget más országokból, főleg a Fülöp szigetekről hozzák be. Az amerikai cukorrépa farmerek a “Cukor-tör­vény” alapján szubvenciót, anyagi támogatást kapnak a kormám tói és biztos piacot terményük­nek. Ennek ellenében megkövetelik tőlük, hogy. szigorúan korlátozzák vetésterületüket. Ezt olyan szigorúan ellenőrzik, hogy farmereknek, akik ed­dig nem foglalkoztak cukortermeléssel, nagyon nehéz a “termelők” közé kerülni. 1955-ben pl. 906,000 akeron termeltek cukorrépát, ami keve­sebb mint az 1933-ban bevetett 983,000 aker. így képesek a cukor fogyasztási árát változatlanul magasan tartani. • A Wall St. Journal idézi a “U. $• Beet Sugar As­sociation” elnökét. Robert H. Shields-t. aki szük­ségtelennek tartja a helyzetet megbolygatni mind addig, amig Kuba teljesíti cukörszerződcsi köte­lezettségét Viszont a cukorbehozatal csökkentése kiterjesztené az amerikai cukortermelést — va­lószínűleg csak bizonytalan időre —r ami rövide­sen termésfölösleget és magasabb árakat idézne elő és felborítaná •>. piacot “Ha meg akarjuk tartani a jelenlégi árakat, akkor jobb lesz, ha nem termelünk a jelenleginél több cukorrépát”, mondja égy coloradói ültetvé­nyes. “Látjuk, hogy mi történt a búza, a kukori­ca termeléssel. Saját torkunkat vágjuk el, ha a cukorpiacot is tuHermeljük”. Ez a véleménye R. W. Blake, a National Best Growers Federation titkárának is. Ez a szövet­kezet 12 állam 20,000 cukorrépa termelőjét kép­viseli.- "Ne himbáljuk a hajót” mondottá- “Ná­“Ezcn szószékről kijelentjük, mi ezt sohase felejtjük el és sohasem szabad megengedni, hogy megismétlődjön. Nem szabad hallgat­nunk. Mi a koncentrációs tábor volt rabjai, nem ... Igát hatunk, amig csak egy is él közülünk, ar. g csak egy kis erőnk marad. Utánunk má­sok jönnek, akik tanítani fogják a fasizmus gyűlöletét, a türelmetlenség, az erőszak, a faji megkülönböztet és, a háború és a pusztítás gyű­lő'_!eL Nem szabad beszüntetni harcunkat, r.rn g el nem jön az a nap, amelyért a hatal­mas szocialista tábor küzd: az általános lesze­relés és az általános béke napja. Valamennyien, akik élve menekültünk meg, tartozunk ennyi­vel azoknak, akik itt nyugdsznak. És tudjuk, hogy mindenki akiben van jóakarat, az-velünk van”. Ez a komoly figyelmeztetés egy ragyogó hideg reggelen hangzott el Auschwitz területén — több nyelven. Lényege ezen figyelmeztetésnek három lengyel szóban összegezhető. Ezek ismétlődtek a szónokok ajkáról és ezek vannak megörökítve a plakátokon mindenfelé Lengyelországban: Nigdy ’Viecej Oswiecíma!!! SOHA TÖBBÉ AUSCH­WITZOT! melés feletti kontrolt!” Mi is az a világpiaci ár? Mr. Shields tisztázni próbálta azt a sajnálatos “félreériést”, ami abból a híresztelésből szárma­zót:, hogy az Egyesült Államok több mint 2 cent­tel tűin 'éti a kubai cukrot és ugyanakkor Kuba a S'ovjetiiniónak 1 millió tonnát ad el “világ­piaci” áron. Ez egy teljesen félrevezető kifejezés, mondotta Mr. Shields, amennyiben a világ cukor- termelésének alig J0 százaléka kerül világpiacra és az is inkább felesleg formájában. Ugyanis ab­ból az 52 millió cukorból, ami a világ egész cukor- termelése, 38 millió tonna cukrot a termelő orszá­gok maguk használnak fel, 8 millió tonnát pedig bizonyos államok kormányainak a farmerek meg­segítésére juttatott “árkiegészitési” hozzájárulá­sával adnak el (ezek az országok az Egyesült Ál­lamok, az angol népközösségi államok és Francia- ország). “Marad még 6 millió tonna cukor, ami az úgynevezett világpiacra keiül, de ami már nem egyéb, mint ‘hontalan cukor’ és leszállított árfo­lyamon árusítják”. Ki kapja a kubai szubvenciót? Robert G. Spivak, a N. Y. Post riportere más oldalról világítja meg a kubai cukorhelyzetet. Sze­rinte a ku’ ai cukorültetvényeket kontrolláló ame­rikai vállalatok szívesen vennék, ha mindenki meg­feledkezne arról az ajánlatról, amely azt követeli az amerikai kormánytól, hogy a kubai cukorért fizetett ártöbbletet szüntesse be. Az történt ugyanis, hogy az ajánlat megtevői megfeledkez­tek egy nagyon fontos adatról. Ez pedig az, hogy ki kapja azt a fontonkénti 2;38 centes ártöbble­tet ? Miután a kérdést megvizsgálta, kitűnt, hogy ezt nem a kubai kormány, vagy a kubai nép kap­ja. Ehelyett a nagy amerikai cukorvállalatoknak megy az összeg, ami évenként 100,000,000 dollárt, tesz ki. Ez tehát az az összeg, arait az amerikai koY- mány az amerikai adófizetők pénzéből fizet az amerikai cukorvállalatoknak, melyeknek rmi volt elég az, hogy a kubai népet kizsákmányolták, agyondolgoztatták és alacsony fizetéssel nyomor­ban tartották. Politikusaink a cukormonopóliu­mok kubai kiváltságos helyzetét féltik és ezért fenyegetik a Castro-kormányt mindenféle meg­torlással, úgy gazdasági, mint politikai téren. Ez­ért öntik az amerikai újságok Kuba gyűlöletére uszító cikkeiket az amerikai nép agyába. 19 ame­rikai cég kezében van Kuba cukortermelése. Ezek között a legnagyobbak: a West Indies Sugar Cor­poration, amelynek New Yorkban van központi irodája és a United Fruit Company. Ezek a tár­sulatok még mindig szabadon működnek Kubá­ban, de az uj törvények munkásaikkal való jobb bánásmódra és magasabb fizetésnvujtásra kötele­zik őket. Kilátás van tehát arra, hogy az amerikai érde­keltségek védelmében a kubai cukor egyelőre to­vábbra is megszakitás nélkül édesiti az ame­rikai nép életét. MINDEN MAGYÁR, AKI HALADÓ, EGY MAGYAR SZÓ OLVASÓ! Fordította: N. Doran A KUBAI CUKOR gyón ráfizetnénk, ha rövid időre feladnánk a tér-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents