Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-03-17 / 11. szám

f« AMERIKAI MAGYAR SZÓ NÉMET TÁMASZPONTOK SPANYOLORSZÁGBAN Nyugat-N émetországban a volt hitleristák újból nagy hátalomra tettek szert. Katonai bázisokat akarnak Franco spanyol diktátor országában Irta: GERÉB JÓZSEF A “North Atlantic Treaty Organization” — vagy mint rövidítve nevezik, a NATO —, megint bajban van. Nem az első eset, hogy a tőkés ter- •melő rendszer ezen utolsó mentsvára bajba ju- 'tott s mint előbb, úgy most is nem'kívülről, ha­nem belülről, — égjük oszlopos tagjától kapott olyan rúgást, amibe esetleg bele is pusztulhat.- A NATO jelenleg az Egyesült Államok vezetése alatt álló 15 ország fegjweres szövetsége a “sza­bad világ védelmére”. Azokat, akik a “szabad vi­lágban” nem látnak semmi olyasmit, amit véde­ni kellene, a kommunizmus rémével ijesztgetik. Azoknak azt mondják, hogy a NATO-t a kommu­nizmus elleni védekezésre hozták létre. És mint­ahogyan nem mondják meg, hogy miért kell vé­deni a “szabad világ” álarca alá bujtatott profit­rendszert, azt sem adják tudtunkra, hogy az át­lagos ember — aki nem a mások munkájából él '—, miért rémüldözzön annyira a kommunizmus­tól, vagyis a közös termelő rendszertől. Az amerikai nép azonban minden érthető vagy •elfogadható indokolás nélkül megijedt a rémitge- tésre és belement abba, hogy óriási összegekkel támogatja a NATO szervezetet, amely katonai vasgyürüvel vette körül a szocialista termelésre áttért földterületet. A szövetség természetesen elsősorban a Szovjetunió ellen irányult és az öt­csillagos amerikai hadvezér, Eisenhower generá­lis vezérlete alatt állították fel azokat a katonai bázisokat, amelyekről legkönnyebben elérhették a Szovjetuniót és annak szivét, Moszkvát. A spanyol bázis Pár évvel ezelőtt az amerikai militaristák beje­lentették, hogy Spanyolországban — Hitler és Mussolini fegyvertársának, Franco diktátornak az országában is állítottak fel bázisokat. Nagy örömmel jelentették, hogy Franco diktátor pár száz millió dollár ajándék és sok más kedvez­mény ellenében hajlandó helyet adni amerikai katonai bázisoknak. Ha Európa és Ázsia térképét nézzük, akkor meglepetve látjuk, hogy Spanjolország jóval tá­volabb esik a népköztársaságoktól, mint a NATO többi államai. A Szovjetunió “belövése” sokkal hatásosabb lehet a közelebbre fekvő Svédország­ból, Belgiumból, Franciaország, vagy Törökor­szágból. Mi szükség volt tehát a spanyol bázi­sokra? Miért kellett arra olyan sok száz millió dollárt költeni és azonkívül beszenn>rezni az Egye­sült Államok hírnevét azzal, hogy még az ilyen véreskezü diktátorral is szövetségre lépett? Mint nagyon de nagyon sokan, úgy én is erő­sen gondolkodtam e kérdés felett s akik Írásai­mat olvassák, talán emlékszenek is arra, hogy miként értelmeztem én ezt a dolgot. Én ugyanis arra a következtetésre jutottam, hogy a Franco- val való szövetkezésre, vagyis a spanyolországi bázisokra nem a népköztársaságok elleni védeke­zésre, hanem Franciaország sakkbantartására van szükség. A dolog egészen egyszerű. Franciaországban •azokban az években igen erős volt a kommunista párt s úgy látszott, hogy hamarosan kormányra kerülnek. Az amerikai militaristák kiokoskodták, hogy a kommunista kormányt is sakkban tarthat­ják, ha minden oldalról amerikai tankok és ágyuk meg atombombás iránj'itható lövegek őrzik majd a francia határokat. A franciák annyira el voltak foglalva saját há­borúikkal előbb Indonéziában, később Algériában, hogy nem vették, vagy nem akarták észrevenni ezt az ellenük irányított nagy veszedelmet. Jönnek a németek Az idő-kerék megint fordult néhányat. A NATO hadsereg terheibe beleuntak egyes országok, de másrészről a kommunizmussal való ijesztgetést is megszokták s mint minden mumust, ezt is kez­dik a mesék világába helyezni. Most már csak azok veszik komolyan, akiknek a háborús készülő­dés nagy hasznot hajt, mert a kommunista mu­mus manapság már csak a fegyverkezési ver­senyt szolgálja. Ezen háborús szellem fenntartásának, a fegyverkezésnek köszönheti Nyugat-Németor- szág, hogy bevették a NATO államok közé és amerikai segítséggel újból jelentékeny haderőt állíthatott fel, amelyben vezetőszerepet kapott Hitler számos fegyvertársa is. A németekkel kötött fegyverletételi szerződés­ben a győztesek eltiltották Németországot a fegy­vergyártástól. Jóidéig a németek hangosan hir­dették, hogy habár nehéz iparukat újból felépí­tették, de fegyvereket nem gyártanak, azokat máshol szerzik be. Annyira mentek, hogy még Iz­raelben is rendeltek fegyvereket és ott a rende­lést el is fogadták, pedig megtörténhetik, hogy ha a hitleristák újból hatalomra jutnak, azokat a fegyvereket esetleg a még megmaradt pár ezer zsidó kipusztitására is használhatják. A végzetes ajánlat Az utóbbi hetekben azonban kisült, hogy a né­metek, ha még nem is gyártanak fegyvereket, az iparaikat úgy építették vissza, hogy nagyon jól felszerelt gyáraikban szinte máról-holnapra meg­kezdhetik a fegyverek gyártását is. Sőt valószí­nűleg már gyártanak is ilyen fegyvereket, amiket azonban az amerikaiak által felszerelt német had­seregben nem próbálhatnak ki. Azért az a “jó” ötletük támadt, hogy mint az amerikaiak, úgy ők is katonai bázisokat rendeznek be Spanyolország­ban. Számítottak arra, hogy egykori fegyvertár­suk, Franco, azt készséggel megengedi nekik. Ugylátszik, hogy már kötöttek is valamilyen egyezséget, amikor a nagy titok nyilvánosságra került, méghozzá mielőtt az érdekelt népeket er­re előkészítették volna. Lett is nagy ijedelem úgy Franciaországban, mint a NATO többi államai­ban is. Az Egyesült Államok kormánja mindjárt beje­lentette, hogy semmit sem tudtak a dologról. Ezt azonban csaknem lehetetlen elhinni. Teljes lehe­tetlen dolognak tartom, hogy a még mindig fel- ügjelet alatt álló Németország ilyen nagyfontos­ság u lépést mert volna tenni az amerikai kor­mány tudta nélkül. Az általános nagy felháborodásra a németek most azzal védekeznek, hogy azért akarnak kato­nai bázisokat Spanyolországban, hogy ha esetleg az oroszok “mégegyszer” megtámadnák és legá­zolnák Németországot, hát legyen hová menekül­niük. Ez a védekezés természetesen még felhábo- ritóbb, mint az a feltevés, hogy a franciák ellen készült a német-spanyol tengely, amerikai jóaka­rattal. Nácik a német kormányban Mert az oroszok behatolását Németországba úgy hangoztatni, hogy elhallgatják a Hitler-in- váziót a Szovjetunióba, a legotrombább és a leg­gyalázatosabb hazugság. Elhallgatni azt, hogy az oroszok a világ legborzalmasabb, legkegyetlenebb hódító támadása visszaverésére mentek be Német országba csak a fasiszta gonoszság képes. A spanyol bázisok utáni törekvés valójában csak egyik bizonyítéka annak, hogy Nyugat-Né- metországban az öreg Adenauer kancellár védel­me alatt a volt hitleristák nyeregbe kerültek. Az­ért jelentkeztek újból oly sok helyen az antisze­miták és a fajgyűlölet hirdetői is. Nem csoda, hiszen maga a hadügyminiszter, Franz Joseph Strauss is abból az iskolából ke­rült ki. De ott van például dr. Theodor Oberlän­der, az áttelepültek minisztériumának a vezetője, akivel az európai sajtó mostanában sokat foglal­kozott, mert kisült, hogy a háborút megelőzőleg vezetője volt az Európa-szerte működő náci “Volksbund” szervezeteknek. A háború alatt pe­dig ő adta meg a lengyelekkel szembeni “politi­kai irányelvet”, — aminek a céljául az “alsóbb­rendű” lengyel nép kiirtását tűzte ki. ő volt a vezetője >az 1940-ben a hírhedt “Nacht­igall” náci idegen légiónak, amely, miután betört Lembergbe, ott több mint tízezer zsidót, 38 hires egjetemi tanárt és nagyszámú lengvelt gyilkolt le. Ez az ember ma miniszteri székben ül, a nyu­gatnémet “revandzsista” párt vezére és a kitele­pített németek szellemi irányitója. Nem lehet te­hát csodálni, hogy Nyugat-Németország újból fegyverkezik, hogy ott újból felütötte fejét a fa­sizmus és hiába is tagadnánk, — ezúttal AME­RIKAI A ÉDNÖKSÉG ALATT. vwwwwtwwwiwwwwvwtvwwwwwwvwvvwvw MOSZKVÁBÓL jelentik, hogy egy egész sereg árucikk, köztük luxuscikkek árát levágták. A Tass ügynökség szerint róka-prémek, villamos varrógépek, ezüstnemük, fényképező gépek, rá­diók, vadászfegyverek, lekvár, kakaó, kávé és be­sűrített tej áraiban történt a levágás. A részletre veié vásárlás veszedelmei A részletüzlet bevett intézménnyé vált Ameri- Ikában, de azért még mindig sok ellenzője akad. Ez utóbbiak többek között azt állítják, hogy a könnyű hitelfeltételek következtében a közönség szükségletein felül költekezik és azután eladóso­dik. Szerintük az adósságcsinálás ma már nem kivétel, hanem szabály az amerikai vevőközönség körében. • •• Vajon hány millió amerikai család van, amelyet súlyosabb adósságok gyötörnek? Mi a részletre való vásárlás igazi veszedelme? Hogyan védekez­hetünk ellene? ' ­A Federal Keservé Bánk statisztikája szerint, az amerikai -családok 56 százalékának van vala­milyen magánadóssága, ide nem számítva a jel­zálogkölcsönöket és az üzleti kötelezettségeket. A családoknak több mint 25 százaléka korábban vállalt részletfizetésekre költi el jövedelme 20 százalékát. Ez még nem elviselhetetlen, de azért érzékenyen sújtja az amerikai munkásságot. A közgazdászok nagy csoportja azt vitatja, hogy a részletre való vásárlás ellen kifogást emelni nem lehet, ha a vásárló tisztában van a feltételekkel. Sajnos azonban sok munkás, külö­nösen az “ujamerikás”, tájékozatlan ebben a tekintetben. Túlsók pénzük megy el kamatokra, ügyvédi és perköltségekre, sőt jogtalanul felszá­molt illetékekre is. Lelkiismeretlen ügynökök kü­lönösen az automobil vásárlókra vetik ki hálójú-, kát, akiknek körében könnyebben garázdálkod­hatnak, mert a kocsivásárlásra vonatkozó szerző­dések rendszerint igen bonyolultak. Rosszhisze­műen tulmagas biztosítási költségeket számíta­nak fel az eladók és a kamatszámítás sem állja ki az ellenőrzést. A vásárló csak ugv védekezhet ezek ellen, ha ellenőrzi a számadatokat és mérle­geli a teljes vételár nagyságát, nemcsak az egyes részletek magasságát. Az eladó jogosan szedhet külön dijat a hitel- könnyitésért, amit “service charge”-nak nevez­nek. De csak kevés államban vannak törvények, amelyek az ilyen dijakat korlátozzák. Ezért fi­gyelmesen tanulmányozzuk át a szerződés apró- betűs pontjait is és állapítsuk meg, hogy a havi részleteknek milyen hányadát fordítják törlesz­tésre és mennyit költségekre. Állapítsuk meg, mi­lyen jogai vannak az eladónak az u. n. “reposses­sion” (visszavétel) esetében. Bár egy 2,400 dollá­ros kocsira a vevő már 2,300 dollárt is lefizetett, egyes államokban az eladó mégis jogosult a ko­csi visszakövetelésére, ha a vevő akárcsak egy részlettel is késedelmes. Ebben az esetben nem­csak a kocsit veszti el, hanem a 2,300 dollárját is. Állapítsuk meg azt is, mi történik, ha a vételárat még a lejárat előtt teljes összegben megfizetjük. Ravasz üzletemberek olyan szerződést iratnak alá tapasztalatlan vevőkkel, amely szerint a teljes kamatot és költségeket ilyen esetben is meg kell fizetni. Sokan nem tudják, hogy amikor a szerződést aláírták, a kereskedő azt valamilyen banknak tm vábbadja. Ha a vevő hibás árut vásárolt, a bank nem felelős érte és követeli a részletek pontos ki­egyenlítését és ha arra kerül a sor, fizetésünk egy részét le is foglalhatja. Ezért tehát a követ­kező szabályokra ügyeljünk: Csak jóhirü kereskedőtől vásároljunk. Legyünk óvatosak olyan hangzatos hirdetésekkel szemben, amelyek az előnyös hitelfeltételekre vetik a súlyt és nem az áru minőségére. Olvassuk el figyelme­sen a szerződésforma minden egyes pontját, mi­előtt aláírtuk. Bizonyosodjunk meg arról, mibe kerül a hitel és mi lenne a következménye annak, ha késedelmesek volnánk a fizetéssel. Állapítsuk meg milyenfajta jótállást vállal az eladó az áru­ért, különösen ha az a szokásos 30 napi garancia után válnék hasznavehetetlenné. American Council MwmwwmmmHHmuHHWvvuwHmMW A MUNKÁSSÁG legfontosabb követelései az uj kongresszustól: a minimális órabérnek a mostani $l-ről $1.25-re való felemelése; azon államok, me­lyek képtelenek megfelelő iskoláztatást nyújtani, elégséges segélyt kapjanak p szövetségi kormány­tól; a munkanélküli biztosítás egyes államokban nem elégséges és túl rövid időre szól, tehát a szö­vetségi kormány vegye ezt át és emelje fel úgy a biztosítás összegét, mint annak időtartamát; kellő egészségügyi gondozásban részesüljenek az öreg munkások, özvegyek és gyermekek; szün­tessék meg a kibúvókat a gazdagok részére a jö­vedelmi adózásnál, nehogy a különbséget a kiske­resetű polgároknak kelljen megfizetni, akiknek az adója amugyis túl magas; védjék meg a polgá­ri jogokat fajra, színre való tekintet nélkül. ; .r- - ■ .. Thursday, March 17; I960

Next

/
Thumbnails
Contents