Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-03-10 / 10. szám

Thursday, March 10, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ II CSAKNEM MÁSFÉLMILLIÓ Nő DOLGOZIK A MAGYAR 32,000 diplomás nő. A gyógyszerészek és a tanárok mintegy 50 %-a nő! Tanulságos kiadványt készített a Központi Sta­tisztikai Hivatal a nemzetközi nőnap ötvenedik évfordulójára, A nők helyzete régen és most címmel. A füzetben közölt adatok összefoglalóan jellemzik a magyar nők foglalkoztatottságát, bé­rezési vizsonyait, iskolázottságát, szociális és egészségügyi körülményeit, visszatükrözik a nők gazdasági és társadalmi helyzetében a felszaba­dulás óta végbement hatalmas változást. A népgazdaság fejlődése, s különösen az ipar növekvő munkaerő-szükséglete lehetővé és egy­ben szükségessé tettei hogy mind több nő vállal­jon munkát. Az első ötéves terv idején 200 ezer, 1959-ig pedig újabb 100 ezer nő vállalt kereső- foglalkozást. Ma a keresőfoglalkozást folytató nők száma megközelíti a másfélmilliót. (Az összes keresők 32 százaléka.) Mig a felszabadulás előtt a kereső nők többsé­ge a mezőgazdaságban, illetve házi cselédként dol­gozott, addig ma már az élet minden területén — a fizikai munkától a tudományos kutatásig —■ fontos szerepet töltenek be. Ma a keresőfoglalko­zást folytató nők egyharmada az iparban dolgo­zik (több iparágban, elsősorban a könnyűiparban arányuk eléri a keresők 60—70 százalékát), je­lentősen nőtt a foglalkoztatásuk a kereskedelem­ben, a közlekedésben, s ezzel egyidejűleg csökkent a létszámuk a mezőgazdaságban s olyan szakmák­ban, amelyek nagyobb fizikai erőkifejtést igé­nyelnek. Alapvető változás történt a felszabadulás óta eltelt 15 év alatt a nők bérezésében is. Kerese­tük a múltban lényegesen alacsonyabb volt a fér­fiakénál, mei't a tőkés világban nem érvényesült az egyenlő munkáért egyenlő bér elve, másrészt, mert a női munkaerők többsége szakképzetlen volt. 1928-ban a nők órabére a gyáriparban a fér­fiszakmunkás órabérének 44.9 százaléka, a beta­nított munkás órabérének 65.8 százaléka volt. 1932-ben a nők hetibére — még olyan szakmá­ban is, ahol nagy számban dolgoztak nők — a fér­fiak keresetének mindössze 57—70 százaléka volt. A mi rendszerünkben a nőket azonos munka esetén a férfiakéval egyenlő bér illeti meg, s tér­hódításuk a nagyobb szakképzettséget igénylő munkaterületeken emeli kereseti színvonalukat. Néhány szakmában azonban, például ahol a nők nem rendelkeznek a férfiakéhoz hasonló több év­tizedes tapasztalattal, keresetük a férfiaké mö­gött marad. A népi hatalom lehetővé tette a nőknek az egyenjogúság érvényesítéséhez szükséges tudás A közalkalmazott nsk konferenciája — Magyarországi riport — A nemzetközi nőmozgalom ötvenedik évfor­dulója alkalmából a közalkalmazottak szakszer­vezetének Puskin utcai székházában találkozóra gyűltek össze a szakszervezethez tartozó nődol­gozók képviselői. A tanácskozáson részt vett a magyar nőmunkásmozgalom két veterán harco­sa: Gárdos Mária iró, Várnai Zseni költő, vala­mint Nagy Józsefné könnyűipari miniszter és Er­dei Lászlóné, az Országos Nőtanács elnöke. A tanácskozást Huber Lajos, a szakszervezet főtitkára nyitotta meg majd Laczkovics Ernőné, a szakszervezet országos nőbizottságának elnöke tartott beszámolót. A beszámolót élénk, színvonalas vita követte, majd megjutalmazták a legjobban dolgozó női aktivistákat. A mezőgazdaságban dolgozó budapesti asszonfok találkozója — Magyarországi riport — A fővárosi tanács végrehajtó bizottsága ün­nepségei? látta vendégül a mezőgazdaságban dol­gozó budapesti asszonyok képviselőit. Az ünnep­ségen részt vett Veres József, a fővárosi tanács VB-elnöke is. Tóth László, a fővárosi tanács me­zőgazdasági osztályának vezetője méltatta a me­zőgazdaság fejlesztésében áldozatos munkát vég­ző nők tevékenységét, s munkájukért a fővárosi tanács elismerését, köszönetét fejezte ki. Az ünnepségen jeles művészek, valamint az Állami Népi Együttes tagjai adtak műsort a vendégek tiszteletére. megszerzését. A nyolc általános iskola elvégzésé­nek kötelezővé tételével már eleve magasabb lett az általános műveltségi szint. Az 1946. évi XXII. te. biztosítja, hogy a nők bármilyen közép- vagy felsőfokú iskolába, az egyetemek bármely tago­zatára beiratkozhassanak. A felszabadulás előtt az összes diplomásoknak még 10 százalékát sem tették ki a nők. Ma a diplomás nők száma meghaladja a 32,000 főt; a mérnökök 6 százaléka, az orvosok .több mint 20 százaléka, a gyógyszerészek és tanárok mintegy 50 százaléka nő. Csak a szocialista rendszer biztosíthat ja a nők olyan mértékű szociális ellátását és egészségvé­Irta: EÖRSI BÉLA A mi ifjúkorunkban rosszul tanították a ma­gyar történelmet. Királyokról, fejedelmekről, kormányzókról, később miniszterekről beszéltek, akiknek majd mindegyike a magyar nép kifosz­tására építette uralmát. A magyar történelemnek a magyar föld az alapja, és maga a nép, kik vi­szont csak megművelhették, de nem birtokolhat­ták azt. Tisza Kálmán és Tisza István miniszter- elnökök földhöz való joga az volt, hogy például Tisza Kálmán “az öreg ur”, megvett haszontalan mocsarat, a magyar állam költségén lecsapoltat- ta az Ecsedi Láp-ot és kitűnő termőföldet nyert az évezredes, pihent, szűzi talajon. Tisza István, a szabadságtipró, csak örökölte a földet, de nem művelte. Úgyszintén “Vitéz” Horthy Miklós, a magyar föld fehérlovas rémálma sem szégyelte magát a kiskenderesi birtokocskából kiindulva, nagy birtokot összeharácsolni. A magyar földet a szegény földműves művelte és annak történetét kellett volna tanítani. A Ferenc József csoda-idők nyomora idején, az 1900-as évek elején csaknem 2 millió ember hagy ta ott az ősi földet és vándorolt tengeren túlra. Akkoriban az volt a rend a faluban, hogy a harácsolok felvásárolták a tönk szélére került ikisparasztok földecskéit, s a volt földtulajdono­sok földönfutókká lettek. Nem árt emlékezni ezek re az időkre. A Horthy-idők harmincas éveiben a magyar falvakban évente átlagosan 130,000 portán foglal­tak. A végrehajtások és árverések száma 1929- ben meghaladta a 12,000-t, 1931-ben pedig már 17,4(J0 portán szólalt meg a dob. Mennyi kin, szenvedés, családi tragédia színhelye volt akkori­ban a magyar falu! A bizonytalanság, a félelem tartotta rettegésben az embert. Rettegett a bank­tól, nyögte a nagy kamatot. Bizakodott, dolgo­zott inaszakadtáig a szegény s mégis a gazdagok gyarapodtak. 1932-ben öt holdnál kisebb földbir­tokosok közül 10-ből 8 el volt adósodva. Nem sok­kal különb helyzetben éltek a 6 és a 10 holdasok sem. A magyar nagybirtok rosszul gazdálkodó tulaj­donosai jövedelmüket fényűzésre költötték. A töke nem ment vissza a gazdaságba, ennek dacá­ra a nagybirtok eredményei lényegesen jobbak voltak, mint a kis- és középtermelőké. Ebből ki­tűnik, hogy a magyar földművest nemcsak meg­fosztották a földtől, hanem munkaeszközökben és tudásban is hiányt szenvedett. 1927-ben például az 1,000 holdnál nagyobb gaz­daságokban a búza 24.5, a kukorica 20.6, a cukor­répa 25.1 százalékkal többet termett egy-egy hol­don, mint a 20 holdnál kisebb gazdaságokban. Ha­sonló a helyzet a földkerekség többi országában is. A nincstelen magyaroknak kétszer volt alkalma uj honfoglalásra 1919-ben a Tanácsköztársaság rövid uralma alatt gazdasági okok miatt nem osztottak földet. 1945 március 17-én tanulva a múlt hibáiból, megkezdődött a földosztás. Első­sorban politikai szempontok voltak irányadók, a gazdaságiak felett. A mai magyar érdek: — mindkettőt össze­egyeztetni. A jó gazdálkodás szempontjából — nagyüzemi gazdálkodás kell. Ez ismert tény, hi­szen az ipari forradalom megmutatta, hogy a szö­vőgépeket nem egyenként kis kunyhóban kell fel­állítani, hanem összegyűjtve nagy gyárakban. delmét, mint Magyarországon érvényesül. Rende let könnyíti meg a terhesség ideje alatti munkát kedvezményeket kapnak a szülési és szülés után időre. Kiépült az óvodák, bölcsődék, napközi ott­honok széles hálózata. Mig 1938-ban ezer bölcső déskoru gyermekre kettő, 1958-ban 56 férőhely jutott. Az utóbbi 10 évben a bölcsődei férőhelyei száma négy és félszeresére , az évódai férőhelyei száma másfélszeresére növekedett. A dolgozó nők­nek nyújtott kedvezményekre s az óvodák, böl­csődék fenntartására az állam évenként hatalmas összegeket áldoz. 1958-ban például 626 millió fo­rint állami és vállalati támogatást nyújtott a vállalati bölcsődéknek és óvodáknak, 419.5 millió forintot a tanácsi óvodáknak. Anya-, csecsemő- és gyermekvédelmi költségekre pedig 504 millió fo­rintot fordított. E néhány adat is szemléltetően bizonyítja, hogy a népi demokrácia megbecsüli a dolgozó nőket és nagy erőfeszítéseket tesz munka- és életkörülmé­nyeik javítására. Viszont nagy állambirtokokon nem mindjárt érzi a paraszt azt, hogy övé a föld, a jószág, a gép. Ezt az érzést, a tulajdon büszke tudatát csak szabad társulás utján érheti el és ezért próbálta a magyar társadalom a szétszaggatott magyar földet szocialista mezőgazdasági nagyüzemmé ala kitani, amelynek jogi formája a mezőgazdasági termelő szövetkezet. Azóta 15 év telt el és ez az egyetlen gazdasá­gos mezőgazdasági üzemforma nem fejlődött oly mértékben, mint elvárható volt, különösen, ha összehasonlítjuk a Szovjetunió 100 százalékos termelőszövetkezeti sikerével. Ennek több oka vám Talán csak a történelem lesz képes tiszta képet nyújtani. Pár okot azonban már most is felismerhetünk. A magyar falu min­dig földéhes volt, A föld volt az egyetlen boldog­ság, tekintély, biztonság. Mást a magyar paraszt nem ismert. De iá lehetőségek zárva voltak előtte otthon. Magyarország arisztokráciája tartotta kezében a hatalmat és a földet, a magyar paraszt nagy többsége napszámos munkát végzett az urak birtokain. A magyar ember csak kivándo­rolhatott, elvágva ezeréves gyökerét. így a föld­éhség kínzó jelenléte generációkat mérgezett meg és azt az uj honfoglalás után nem lehetett pár év alatt kigvógyitani. Amellett ott voltak a Horthy- idők vitézei, a volt kulákok, a volt dzsentrik, akik éjjel-nappal uszították az uj kisparasztot is és csodamódon csak 1956-ban történt a kirobba­nás. Egészséges fejlődés lehetetlen volt., A “Nagy Imre” féle kormányzat rövid ideje és 1958 után jó része a meglévő szövetkezeteknek is felbomlott, úgyhogy csak 1959-ben tudták e mozgalmat józan agitáció utján újból megindíta­ni. Pedig a magyar gazdasági élet nem fejlődhe­tik, amig a mezőgazdasága nem termel teljes ké­pességben és ezt a mai technikai viszonyok mel­lett csak nagyüzemmel képes elérni. Az első magyar kiállítás sikere Guineában ___Magyarországi riport — Február 12 és. 22 között rendezte meg Conak- ryban, Guinea fővárosában önálló árubemutató­ját a FÉR UNION Külkereskedelmi Vállalat. Ez volt az első magyar kiállítás a fiatal afrikai ál­lamban. A kiállításról a múlt héten visszaérkezett dr. Gyöngyössy István, a vállalat vezérigazgatója el­mondotta, hogy a Magyar Népköztársaság iránt rendkívül nagy az érdeklődés nemcsak Guineá­ban, hanem a'függetlenségüket elnyert többi af­rikai országban is. A conakryi kiállítás ünnepé­lyes megnyitásán megjelentek a guineai gazdasá­gi élet vezető személyiségei, akik nagy elismerés­sel nyilatkoztak a látottakról. A conakryi rádió hosszan méltatta az eseményt és hangsúlyozta Guinea és a szocialista országok közötti gazda­sági kapcsolatok jelentőségét. A kiállítás nagy sikert aratott a közönség kö­rében is: több mint tízezren tekintették meg a magyar árubemutatót. Az üzleti eredmény: mint­egy 150,000 dollár értékű zárat, lakatot, szerszá­mot és háztartási cikket adtak el a FERUNION képviselői. Nagy volt az érdeklődés a magyar mű­anyag-cikkek iránt is. A MAGYAR FALU UJ ARCA

Next

/
Thumbnails
Contents