Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-03-03 / 9. szám

Thursday, March 3, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Aknatámadás az amerikai-magyar polgárság ellen Magyar fasiszták önfelajánlása háborús uszításra. — Megkezdték kárté­kony munkájukat az amerikai-magyar közélet szétszakítását célzó denun- ciáló provokációval. — F egy vérük az antiszemitizmus. — Védik a nácikat, a magyar nép véreskezü hóhérait A Nyugat-Németországban megkezdett fasiszta és antiszemita provokációk méltó folytatása az a hadjárat, amelynek szövegével a félrevezetőén “Szabad Magyarságának nevezett, 3 évvel ezelőtt megindított newyorki hetilap töltötte meg feb. 14-iki és 21-iki számainak oldalait. Angol és ma­gyar nyelven hemzsegnek benne a tényekkel és valósággal ellenkező, háborúra uszító, talpnyaló, zsidót zsidó ellen és keresztényt zsidó ellen bőszi- tő kijelentések, amelyek a látszat szerint a világ kommunizmusa elleni szent háborút, de valójá­ban a talajtveszteít magyar fasiszták megélhe­tési lehetőségeit célozzák. A hosszú förmedvényt vérgőzös gyűlölettől csö­pögő tollal Írták a “Szabad Magyarság’’ szerkesz­tői. Nehéz megállapítani, hogy zsidógyülöletük erősebb-e, vagy az a gyűlölet, amit mindenki más ellen éreztetnek, aki- nem fuj velük egy követ. Ezek közé tartozik Kruscsev, Churchill, az Ame­rikai Magyar Népszava, Mrs. Eleanor Roosevelt, Free Europe Radio, Nagy Ferenc, Nagy Vince, Varga Béla, Pfeiffer Zoltán, Kéthly Anna, Ki­rály Béta és mindenki más, aki ezek bármelyiké­vel rokonszenvezik, de akinek nevét mégsem so­rolhatták fel kis sajtótermékükben. Nagy bajban lehet az 1956-os ellenforradalom külföldi propaganda értéke, ha a Kéthly-Királyék s a Fiala-Marshalkó-Zákó-k között folyik a vetél­kedés, hogy ugyan melyik népi demokrácia ellenes csoport képviseli az igazi szellemet. Szerencséjük­re a folyó csata csak szóharc marad a külföldön és nem lesz alkalmuk egymás ellen tettlegességre menni a honi földön a kérdés eldöntése felett. A magyar nép örül, hogy árulóinak minden árnya­latától végre megszabadult. Külföldön azonban még van pénz erre az ár­mánymunkára. Csak be kell bizonyítani, hogy ki érdemli meg jobban. Ezt próbálják a magyar fa­siszták besugással, az amerikai magyarság egy­másra uszításával a maguk számára biztosítani. A legjobb eszköz az antiszemitizmus Visszaélve a nyugati demokrácia úgynevezett sajtószabadságával, a szerkesztő urak gátlás nél­kül öntik magukból a faji gyűlölet mérgét. Min­denkit lezsidóznak, csupán “a valóban antikom- munista zsidó Fábián Béla” (Szabad Magvarság. feb. 14) felé vetnek egy elbájoló kacsintást. Kétes értékű tisztelettel adóznak a N. Y. Times- nak, pedig ott is találnának egynéhány zsidót, akiknek politikai meglátása nem elég szélsőséges az ő számukra. Illemtudóan azonban csak vinnyo­gó panaszt hallatnak a NY Times jan. 6-iki szá­mában megjelent cikk elfén, amely az “Amer­ican Jewish Committee” vádját ismerteti a nyu­gatnémet áldemokraták, volt fasiszták védőszár­nya alatt megbúvó magyar fasisztákra vonatko­zóan. A “Jewish Committee” “a 34 nyugati állam­ban jelentkező antiszemita jelenségeket több, pártpolitikától mentes magyar antikommunista és patrióta tábornakkal és újságíróval hozza kap­csolatba” (Sz. M., feb. 14.). A fenti jellemzés nyilván Fiala Ferencre, M&rschalko Lajosra, Zá- kó Andrásra vonatkozik. Ezeket a fasisztákat “patriótáknak” nevezi. “Képzelőtehetségünket súlyosan megterheli an­nak megértése, — Írja a Sz. M., — “hogy a minden diktatórikus rendszert elitélő, a minden­napi kenyérért súlyos harcot folytató, valóban szegény németországi magyar újságírók,. . . tábor nokok, miként lehettek egy bizonyítottan a Szov­jetből kiinduló antiszemita Világtüntetés értelmi szerzői.” A “nincs-nálunk-nagvobb-magyar” szerkesztő urak meggyalázták a magyar nyelvet, mert na­gyobb hazugságra használták fel, mint az angolt. Az angol szövegben ugyanis a “bizonyítottan” szó helyett'az “according to* indication” kifeje­zést használták, amrIwftwSftwr^jel, szerinti”« de semmiesetre >sem Ybizonyitató?* «r- ' tol mit Ez' azonb&n csak egyik félrevezetése érai olvasóiknak; Aat is el szeretnék hitetni4'velük, hogy Fialáék, Kisbarnakiék már nem fasisztáira vagy hogy a fasizmus nem diktatórikus. Továbbá, hogy a szegény újságírók és tábornokok dehogyis ösztökélnek a fasizmusra, de megérdemelnének egy kissé nagyobb juttatást érte, szegények. Ér­teni lehet ebből annak, akinek értenie kell. A demokrata Horthy A szerkesztő urak azonban nemcsak a magyar nyelvet alázzák meg, hanem az egész amerikai magyar kolóniát, amikor szemrebbenés nélkül fa­siszta-ellenesnek festik le a véreskezü, a magyar népet évtizedekig elnyomó, munkásgyilkos, zsidó­üldöző Horthy tábornokot. Azt hiszik, hogy az it­teni magyarok már mindent elfelejtettek, ami Magyarországon 1919 és 1945 között történt ! Az iríóztató emberirtást, amivel a Tanácsköztársa­ság emlékét akarták eltüntetni az abban résztvett munkások és parasztok meggyilkolásával. A mun­kanélküliség és nyomor éveit! A földnélküliséget és a földbirtokos urak ostorai alatt végzett robo­tot. Az adókat és árverezéseket. Az antiszemitiz­must, numerus clausust, a sárga jelvényt, az in­ternáló táborokat, az akasztásokat, Dunába-lové- seket, 600 ezer zsidó Hitler-táborokba való szál­lítását. Csökkenti egy cseppet is Horthy, Szálasi bűnét az, hogy a Sz. M. szerkesztői azon vitatkoz­nak, hogy nem 600,000, hanem 126,000 volt a szá­muk? Horthy és miniszterelnöke,.Bárdossy László sohasem üzent háborút, azt Churchill tette. A ma­gyar katonák csak a szovjet ellen harcoltak. Hát bűn volt az? És vajon erény, hogy a nyugat a kommunista Szovjetnek volt a szövetségese? — igy a Sz. M. A szerkesztő urak most is, akárcsak 40 évvel ezelőtt és Amerikában is, akár csak Németország­ban és Magyarországon az antiszemitizmust hasz­nálják eszközül arra, hogy a fasizmust terjesszék, hogy éket verjenek az amerikai magyarság réte­gei közé és ilymódon ragadják magukhoz bizo­nyos körök vezetését. Az Egyesült Államokban “szabadság” van. Itt még nincsenek törvények, amelyek büntetéssel sújtanák a faji gyűlölet szi- tóit és gyakorlóit. Itt még nagyban űzik a néger- gyülöletet hát miért ne lehetne akkor a zsidó- gytilöletet is gyümölcsöztetni ? Bevált eszköz. Oldalakon keresztül dühödt tébollyal zsidózik és denunciál a “Szabad Magyarság”. Kipróbált fa­siszta módszerrel kommunistává érttel minden zsidót, akire ujjal rámutat. A velük kapcsolat­ban lévő keresztényeket szovjet kollaboránsokká nevezi ki. Kiár Zoltán és lapja “Az Ember” ellen fasisztákat leleplező cikkei miatt. Az FBI kivizs­gálását kéri, “a budapesti moszkovita kormány­nyal” való kapcsolatai felől.. Himleer Mártont teszi felelőssé azért, hogy 4 volt magyar minisz­terelnök: Imrédy Béla, Bárdossy László, Sztójay Döme és Szállási Ferenc (ezek hős magyarok a számukra), mint fasiszta háborús bűnösök a ma­gyar törvénykezésen keresztül elnyerték méltó büntetésüket. — Vizsgálatot ellene! Meghurcolja dr. Schönfeld főrabbit, keresztényüldözéssel vá­dolja, mint mindenkit, aki a fasizmus ellen szót emel. Nem kis önteltséggel azt hangoztatja, hogy csak ők az igazi magyarok. Akik faiszta-ellenesek, azok magyar-ellenesek, vagyis szerintük keresz­tény-ellenesek. ők, a fasiszták, “a magyarság ve­zetői”. Aki a “Szabad Magyarságot” nácizmussal vádolja, vagy*a demokrácia ellenségeként mutat­ja be, az “pánszláv, kommunista és idegen érde­keket szolgáló propaganda eszköze”. Az idegen érdekeket szolgáló sajtó meggátolta a bevándo­rolt magyarság szellemi, politikai és gazdasági érvényesülését, Írják a szerkesztők. Nem tudjuk biztosan, hogy ezzel a váddal mire céloznak, ha­csak a következő idézet, feb. 21-iki számukból, nem érzékelteti jobban szándékukat:-“Itt, megfegsezzük, hogy a Népszava-Szabad- ság,*i#»eflRt# rrflagyarnyelvü napilap annakidején sísnWn&'SúiasaittíetetlanttL 'durva támadásban ré- sí«8Í.i$e$őarfe£ UISÓ-' utónlfdfe bevándorolt, nagyrészt •Rjnéhiü aa^é«gbah-'3^^ezlW«aidéi9i :**Gyiri hums? kára velükFVt'íieg^énSR^ntt'zeg^zdaságishiiínká- sok!” “Ez az, ahova tartoznak!” (A Sz. M. nem jelzi azt a lapszámot, amelyben ez megjelent. — és mi ebben az oly “minősíthetetlen durva?” —­Szerk.) Ugylátszik, az Am. Népszava sem megfelelő a íSz. M.-nak, ennélfogva a magyarságnak sem. amelynek képviseletére olyan nagyon számítanak. Sajnos még nem láttuk, hogy az Am. Magy. Népszava felvenné a harcot, habár láttuk azt, hogy hasábjain néha helyet ad a Sz. M. által su­galmazott Magyarország-ellenes propagandának. Kinek jár elismerés, fizetés? A magyarnyelvű amerikai lapok, a velük nem kooperáló magyar antikommunista menekültek, mind szovjetkollaboránsok, Írja a Sz. M. Ilyenek Kéthly, Nagy Ferenc, Varga Béla, Pfeiffer Zol­tán. Ezek most biztosan halálosan sértve érzik magukat. De szótlanul eltűrik a Sz. M. vádját, hogy őket a “cseh szocialisták és soviniszták által befolyásolt Free Europe Radio. . . durván anti­demokratikus klikkrendszerrel, magyar politikai tényezőkként fizeti és szólaltatja meg”. Hát nem szenzációs? A Szabad Európa Rádió, amely adásaival félrevezete s tizezerszámra tette hontalanná a fiatal magyarokat, “prokommunis- ta és szocialista”. A szerkesztő uraknak ezt az alapot kellett felépiteniök, hogy feltehessék kö­vetelésüket : “A magyarság képviselőit és ne áru­lóit hallgassák meg”, mármint őket, a késő emig­ráció szószólóit. Őket fizesse a Free Europe, őket és senki mást- ‘Ne Magyarország árulóit, a szov­jet kollaboránsokat, kommunistákat és marxi szocialistákat juttassa szerephez.” Ez hát a magyar fasiszta vezetők legfájdalma­sabb sebe. Mert hát valamiből meg kell élni. És hiába kiabál az Am. Népszava, gyárba, mezőgaz­daságba mégse mennek. A munkát nem nekik ta­lálták fel. ők múltjuk alapján még mindig képe­sek egy kis zavarosban halászni és úgy érzik, ■'hogy még van vevő, aki az általuk árasztott bűzt értékeli és pénzt adna érte. Szolgálatot végezni a nemzetközi reakciónak, egy kis zsidóüldözéssel, fasiszta provokációval háborús hangulatot teremteni. Vannak, akiknek ez pénzt ér. De szükül a kör és sok a vetélytárs. Ki kell marni őket. A szemérmetlenségig megy önmaguk felajánlása. Nekik “megérte” az ’56-os véres áldozat. Emeli a harci szellemet, amely az “elkerülhetetlen” szovjetellenes háborúhoz kell. Minek a barátságos kézfogások, kulturális cse­rék, koegzisztencia? Mindez csak gyengíti az or­szágot, hamis biztonságérzetet kelt a népben. Kertelés nélkül felajánlják segítségüket a kor­mánynak és kongresszusnak. Kihivóan beszélnek tömegek nevében. “Ezért memorandumunk félre- tolása ellentétben volna a demokrácia szellemé­vel . . . ”, oktatnak. “Itt az ideje konszolidálni a nyugat kommunis­ta-ellenes erőit”, adják ki a jelszót, ők, az embe­riség örök ellenségei. Itt az ideje, hogy az amerikai magyarság meg­ismerje igazi romlott arculatukat és kiközösítse őket soraiból, de könyörtelenül. A N.Y. Tintes-ban megjelent hirdetésre •Mr. Clifford R. Johnson küldte be hozzánk az alább közölt HCR 39 sz. törvényjavaslatot, mi­után elolvasta a nemzetiségi .lapok hirdetését a New York Times-ban. Jacob K. Javíts (New York R.) szenátor nyújtotta be a javaslatot, majd Mr. Anfuso terjesztette azt a képviselőház idegen­ügyeket tárgyaló bizottsága elé. A benyújtott javaslat fontosabb részletei a kö­vetkezők : “Miután rendkívül fontossággal bir, hogy a vi­lág vezetői tanulmány tárgyává tegyék, miképpen oldhatják meg a “meglepetésszerü támadás” prob lémáját, a következőt javasolva: “A képviselőház határozza el (a szenátus hoz­zájárulásával), hogy a kongresszus véleménye szerint az Egyesült Államok elnöke, az Egyesült Államok és a Szovjet Szoc. Népköztár. részvé­telével tartandó közeli csúcskonferencián a követ­kező békeszabályzatot terjessze elő: Az Egyesült Államok és a Szovjei Szocialista Népköztársaság állapodjanak meg abban, hogy népeiknek sza­vazás utján lehetőséget adnak arra, hogy a béke és háború kérdésében döntsenek, mielőtt katonai akcióba kezdenének országaik határain túl. Kivé-1 telt csupán az Egyesült Nemzetek esetleges rend-, őri akciójának támogatása képezzen”. . - Y} HMmilllllRlllBlRIIiniHmilHilINll v AMKIUKÁHAN. SQ'ínillió dollárt költések,Téveur-t ként- magyar harsra.- Ebben az évben még-többet fognak költeni,.mert a bors ára hihetetlenül fél- ment. Ezért .a kínai borstermelőket okozzák,-.s, azt, hogy Indonéziában a borstermelés nagyon csökkent a politikai helyzet következtében. __5_

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents