Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-03-03 / 9. szám
AMERIKAI MAGYAR SZŐ i'nursúay, Marcii 3, 1 SőO (Folytatás az első oldalról) tait a következő forrásokból merítette: az AMA hivatalos magazinjának 1959 április 11-iki száma. Az 1959 május 27iki Kongresszusi Rekord. Dr. A. C. Ivy válasza dr. Diehl-hez, az ÁCS képviselőjéhez és a foundation irattárában levő hivatalos nyomtatványok. Mint mindig, az 1CRF ez esetben sem birál és nem ítél, csupán oly adatokat terjeszt a nyilvánosság elé, amelyeknek egy részét kivonatosan úgy közöljük, hogy az AMA és ÁCS minden támadó állítása után helyet adunk a cáfolatoknak. 1. Az ÁCS, az AMA hivatalos magazinja 1959 április 11-iki számában állította: “A KREBIOZEN tulajdonosai és hívei hatalmas kampányt indítottak ennek az anyagnak az ismertetése céljából.” Dr. A. C. Ivy, aki 37 éve elismert és közbecsü- lésben álló kutatója a rákbetegségnek, a fenti állításra igy válaszolt: “Ellenkezőleg, mi csupán támadásokkal szemben védekeztünk. Az országos érdé lőrtést az a tény váltotta ki, hogy mindenki által ‘feladott” betegek állapota javult a KREBIOZEN használata után. Az életben maradt és minden szenvedéstől megszabadított rákbetegek hangosabban beszélnek, mint a gyógyszer ellenzőinek támadásai.” 2. Az ÁCS állította: “Dr. Stevan Durovic (a KREBIOZEN felfedezője) mondotta, hogy őt csupán kutatás érdekli, de amerikai tartózkodásának ti" éve alatt egyetlen tudományos vagy orvosi magazinban sem jelent meg cikke”. Dr. .1. F. Pick, világhírű plasztik sebész, aki saját feleségén próbálta ki a KREBIOZEN gyógy szert, erre igy válaszolt: “Az igazság az, hogy az ÁCS és az AMA bürokratikus ellenőrzése és befolyása akadályozta a KREBIOZEN-nel kapcsolatos cikkek' közlését orvosi magazinokban. “A lankenaui intézetben 40 betegnek KREBIOZEN-nel való kezeléséről kiadott jelentést nem engedték közölni. A mai napig gátolják e jelentés közlését, amelyet maga a betegek kezelő orvosa irt. “Dr. Ivy 1,500 tudományos írását közölték magazinok, de a KREBIOZEN-ről egyetlen írását sem fogadták el orvosi magazinok. Ivy, Pick és Phillips orvosok KREBIOZEN-ről irt tudományos cikkét három orvosi magazin először örömmel elfogadta, de később a kiadókra gyakorolt felsőbb nyomásra a közlést megtagadta. “Ha a köztiszteletben álló dr. Ivy cikkeit nem közölték, nem csoda, hogy ez dr. Durovic-nak sem sikerült, akit Amerikába érkezése óta állandón*1 fómqrinak. Utoljára 1958" decemberében a KREBIOZEN hatásáról irt fontos tanulmányának Közlését a ‘General Practitioner’ magazin elutasította”. 3. Az ÁCS állította: “A KREBIOZEN tulajdonosai és hívei újságokban és magazinokban elhelyezett cikkekben, továbbá könyvekben terjesztik propagandájukat erről az anyagról. ..” Az ICRF erre a vádra a kezében levő adatokkal s eredeti levelekkel bizonyította, hogy a “Club woman” magazin ajánlott, repülő levélben s sürgönyben kérte dr. Ivy-t, hogy a KREBIOZEN-ről cikket írjon. A levelet a magazin szerkesztője irta, aki 1949, 1950 és 1951 években mint az AMA női osztályának igazgatója vezette a harcot a szociális betegellátás ellen. A cikket dr. Ivy megírta, amelyet a “Clubwoman” szerkesztője boldog elismeréssel foga- Idott. A cikk soha nem jelent meg. mert annak megjelenése előtt-a szerkesztőséget “egy nő” kereste fel, később dr. Howard telefonon hívta fel, — mindkettő az AMA képviseletében, — továbbá egy “vizsgáló” (investigator) közelítette meg, aki kijelentette, hogy “fontos intézményekben magas állásokat tölt be és mindent el fog követni, hogy dr. Ivy cikkei soha semmiféle magazinban meg ne jelenjenek.” 4. Az ÁCS állította: “A KREBIOZEN tulajdonosai ismételten kérték a közpénzekből fenntartott egészségügyi intézményeket, hogy a KRE- BIOZEN-t velük közreműködve vizsgálják ki. Ez a kivizsgálás félmillió dollárba került volna”. Dr. A. C. Ivy válasza: “A KREBIOZEN tulajdonosai soha senkitől ilyesmit nem kértek. Ellenkezőleg, az ÁCS szólította fel a KREBIOZEN Foundation-t, hogy a kivizsgálásra tegyen ajánlatot, aminek a Foundation eleget is tett. A ‘Committee for a Fair Test of KREBIOZEN, Inc.’ kérte az ACS-t, hogy a KREBIOZEN-t méltányosan vizsgálják ki. Továbbá Paul Douglas szenátor a Public Health Service-t szólította fel kivizsgálásra. “Tudomásom szerint senki nem állította, hogy a KREBIOZEN kivizsgálása félmillió dollárba kerül... Azt mondottam, hogy ehhez tíz vagy 12 ezer dollárra lenne szükség...” 5. Az ÁCS állította: “A KREBIOZEN kémiai összetétele ismeretlen.” Dr. A. C. Ivy válasza: “E kijelentéssel ellentétben az ALIA hivatalos magazinjának 7-ik oldalán állítják, hogy a kémiai analízis megtörtént az urbanai (111.) Clark Microanalytical Laboratory- ban és 1952 és 1956 között az eredményeket ismételten közölték. Végül 1959 februárjában megállapítást nyert, hogy a KREBIOZEN anyaga ‘lipopolysaccharide’. Ily kivizsgálások lassúak és költségesek.” Mielőtt tovább folytatjuk az AMA-ACS állításainak és azok cáfolatainak közlését, ennél a pontnál álljunk meg egy percre. A rákban megbetegedett és a kór-okozta fájdalmakban szenvedő emberek tiz- és százezreivel és általában Amerika közvéleményével az AMA és az azzal összhangban működő ÁCS azt próbálja elhitetni, hogy a KREBIOZEN valami titokzatos, vagy titkos szer, amelynek kivizsgálását a felfedezője gátolja. Ezzel szemben a tény az, hogy a gyógyszer analízise nemcsak a “Chemical Week” hivatásos magazinban jelent meg, hanem ismételten a Kongresszusi Rekordban is, amiről mindenki közvetlenül meggyőződhetik, ha ezt illetőleg kérdést intéz Faul Douglas szenátorhoz, William Langer szenátorhoz, vagy Roland V. Libonati képviselőhöz. Ez lévén a helyzet, csak a vak nem látja, hogy az AMA és az ÁCS az ismételten megcáfolt hamis adatok és alaptalan állítások folytonos közlésével az életveszélyes betegségben szenvedőket gátolja abban, hogy végső kísérletként a KREBIOZEN gyógymód alkalmazásában keressenek menedéket a rettentő fájdalmak enyhítéséért és azért, hogy — életben maradjanak. John D. Dingell, Michigan állam demokrata képviselője a nyomortanyák felszámolására kért segítséget a képviselőház tagjaitól. Beszédében rámutatott arra, hogy milyen költségesek a nyomortanyák a nemzet részére. Kimutatta, hogy az egyik keleti nagyváros jobb negyedéből fejenként 108 dollárral több adót kaptak, mint amit arra a környékre költöttek. Viszont a nyomortanyák 88 dollárral többe kerültek fejenként a városnak, mint amennyi adót vettek tőlük. Majd a következőket mondta: “Az egyik déli városban a nyomortanyák 5.5 százalékát adták a város telekadóinak, viszont az adók 53 százalékára volt sziükség a város egészségügyi rendőrség, tűz és más szolgálatai képpen.” “Rendes körülmények között általánosságban 60 dollárba kerül évenként egy városnak a polgárság részére nyújtott fejenkénti szolgálat, a nyomortanyák viszont fejenként 140 dollárba kerülnek évenként. Olyan városok, mint például Cleveland, Buffalo, St. Louis és Boston évenként 7—8 millió dollárt öntenek- a nyomortanyákba. “Kb. 2 billió dollárba kerül évente az a 20 millió amerikai, aki a nyomortanyákban sínylődik. Ezeken felül pedig lehetetlenség kimutatni, hogy mibe kerül a sok bűntény, gyermek és ifjúsági bűnözés, betegség, a remény és karakter elvesztése- azon emberek által, akik kénytelenek e nyomortanyákon lakni.” Dingell képviselő számtani példákkal bizonyította, hogy a nyomortanyák fenntartása többe kerül, mint amit a felszámolásukra előirányzott összegek kitennének. “Eisenhower elnök nagyon rövid látó, mikor ellenzi azokat a szerény összegeket is, amelyeket a nyomortanyák felszámolására a jelenlegi törvényjavaslatok előirányoznak,” Dingell képviselő szerint. Nagyon is igaza van Dingell képviselőnek, ugy- látszik azonban nem ismeri a háziurak gondolkodásmódját,. Hiába tűzveszélyes, féreggel telt, egészségtelen a nyomortanyák lakásainak tömkelegé, az adja a haszontöbbletet részükre. A szép, elegáns házakban a lakók aránylag nem fizetnek olyan jól, mint a nyomortanyákon. Ott Ily lelketlen, ily szörnyű eljárás megbélyegzésére nem találunk elég erős szávasat! 6. Az ÁCS állította: “A KREBIOZEN hivei a kezelt betegekről vezetett rekordot öt év óta nern bocsátják független kutatók rendelkezésére.” Dr. A. C. Ivy válasza; “A KRIM.IOZEN Foundation rekordjait számos független kutató ismé«^. telten átvizsgál a . .. Célunk és törekvésünk mindig az volt és ma is az, hogy az igazságot teljes egészében nyilvánosságra adjuk. R. V. Libonati képviselő a fenti állítással kapcsolatban a következő kijelentést tette: “Dr. ,Ivy és dr. Durovic hülyék lennének, ha a KREBIOZEN jövőjét az ellenség kezébe helyeznék, amikor eddig már az AMA kebelébe tartozó több, mint 500 orvos azt sikerrel használta. Ha megtennék, olyan lenne az, mintha egy újszülött csecsemő fejét egy farkas szájába helyeznék”. 7. Az ÁCS állította: “A KREBIOZEN előállításának teljes módozatát soha el -nem árulták.” Dr. A. C. Ivy válasza: “A tudományos alaplépéseket 1951-ben nyilvánosságra adtuk. A gyártás részleteit nem árultuk el. Nincs olyan gyógyszergyár, -amely a. gyártási módok részleteit elárulná. . . A legtöbb gyógyszert, — mint Insulin, Cortisone és Salk-oltás, — adókból és alapítványokból fenntartott egyetemek tudósai fedezték fel. A KREBIOZEN tulajdonosai a felfedezés és gyártás összes költségeit maguk fedezték. “Az AQS-t kértük, hogy 350 ezer dollár költséggel tegyék lehetővé egy tekintélyes adag KREBIOZEN előállítását, amelynek felét kémiai kutatásra lőhetne használni, a másik felét pedig oly betegek gyógyítására, akiket az orvosok feladtak és gyógyíthatatlannak nyilvánították” (Az ÁCS a kérést elutasította.) • Lapunk következő számában folytatjuk az orvosi szövetség és a rák-szövetség támadásainak és az arra adott válaszoknak kivonatos közlését. Akit az erre vonatkozó részletes jelentés teljes egészében érdekel és azt eredeti kiadásban olvasni óhajtja, lapunkra való hivatkozással küldjön 81.25-t a következő címre: The Independent Cancer Research Foundation 118 West 57th Street, New York 19, N. Y. szolgálatokat kapnak és követelnek a több száz dolláros házbérek ellenében. A szegény-negyedekben pedig néha 20-an is laknak egy szobában és hetenkint 25—30 dollárt is fizetnek a háziúrnak a négy falért, mert szolgálatokról ott szó sem lehet. A szegény, aki igen sokszor nem is járatos az angol nyelvben, nem ismeri törvényes jogait sem, tehát szenved, de nem megy panaszra a háziurak lelkiismeretlen kizsákmányolása ellen. Mikor egyszer, egyszer lángralobbannak ezek a tűzfészkek és aggok, gyermekek bennégnek az újságok hasábjaira kerülnek a szörnyűségek. Akkor hirtelen megmozdulnak a politikusok is és gyorsan beidéznek néhány ügynököt és kiadják rendeleteiket. Kiszabnak apró pénzbüntetéseket is a háziurak ellen, azok pedig a markukba nevetnek, mert hiszen mi az a pár százas részükre. Ha leég a ház fizeti a biztositó, ha megmarad jönnek tömegesen ismét a lakáskeresők, akik nem képesek jobb házakban a bért megfizetni és ismét csak a nyomortanyák telnek meg. A háziúr lekenyerez egy pár vizsgálót és minden megy tovább, mintha mi sem történt volna, a következő tűz, vagy ró ás borzalmas szerencsétlenségig. ARIZONÁBAN 13 különböző indián törzs él. Amerikai Magyar Sző labscrlption in U. S. and Canada for one year $7.Of, tor six months $4.00. Foreign Countries for one year $10.00, for six months $5.00. twwwvwvwvwtwvvw*\wvvvw\v\vwvwwvww\w\ SUflzetési árak: New Fork városában, az CSA-baa és Kanadában egy évre $7.00 félévre $4.00. Minden ásás külföldi országba egy évre $10.00, félévre $5.00. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: IS* East 18th Street, New Tork 3, N. Y. Telefon: AL 4-0397 I HOMOKTANYÁK DRÁGASÁGA 2 A RÁKBETEGSÉG ÉLET-HALÁL KÉRDÉS
