Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-02-25 / 8. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ X&aeál a swik&sxtoköx . r ^wwwwwwwwwwwvwww Az ebben a rovatban kifejtett neze- > Olvasóink tek nem szükségszerűen azonosak \ hozzászólnak a szerkesztőség álláspontjával | * a hözügyekkez MWWWWWVWttWtWWWWHW < Az öreg amerikás és a faluja Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldünk 5 dollárt a Magyar Szónak, egy kis tengelykenőcsre, hogy el ne akadjon, mert még szükség van rá. Segítenie kell mindenütt, mert az, hogy változik a világ, olyan világos, mint a kétszerkettő. Abban a kis Veszprém megyei faluban, ahol születtem, bokáig érő sárban jártunk. Most az unokahugom hiv haza, nézzem meg a változást, a kövezett utcát, a villanyvilágítást minden házban. Ugylátszik, hogy az agyakban is nagy változás ment végbe, mert azt Írja, hogy nincs szegény, sem gazdag, mindenki úgy kapja a fizetését, ahogyan dolgozik. Sajnos a mi életünket az idő foga nagyon elkoptatta, a megtakarított pénzünket pedig a doktor, a patika és a kórház elvitte. Hogy csak ezen utóbbit említsem, nyolcán nyögtünk, jajgattunk egy szobában és az operációval együtt 800 dollárt fizettünk érte, de nem nyolcán, hanem csak én és a férjem. S ezt mind olyan nyugdíjból kell kifizetni, amit egy 82 éves férfi és egy 77 éves- nő kap, mert amióta kapjuk, csak egyezer adtak 7 százalékos pótlást. A naptár sokkal többet ér, mint amennyit mi küldünk érte ($2.00), mert felbecsülhetetlenül tanulságos és csodás helyekre elvisz bennünket. Nagyon sajnáljuk, hogy több nem kerül, de a mi jószivü politikusaink ugylátszik nem törődnek sem a jövő nemzedékkel, sem az öregekkel, pedig mi is segitettük ezt a szép, gazdag országot oda, hogy lehet dicsekedni, milyen erősek vagyunk. Szívből kívánunk a szerkesztőség minden tagjának, a külmunkatársaknak és a lap minden olvasójának erőt, kitartást az előttünk álló nehéz munkához. i A Iíish-házaspár ifudenki épifss a lapot Tifeztell Szerkesztőség! Az amerikai haladó magyarság lapja, a mi Magyar Szónk, e hó 15-én kezdte meg olvasószerzési kampányát. Én mint “ujamerikás” szeretnék hozzászólni, azaz írni, e sorokon keresztül e komoly munkáról, főieg az ujamerikások felé. Ez azonban nemcsak az.ujamerikásokhoz szól, hanem az összes régi-amerikás munkástársakhoz is, s hogy miért, e levél elolvasása után bizonyára meg fogják érteni. Amerikában előbb utóbb mindenki megtanulta, hogy a kerítést itt sem fonják kolbászból és a dollárt sem seprik az utcákon, hanem kemény munkával kell megdolgozni minden egyes centért, sőt még azt is hozzátehetjük, hogy a munkaadók tudva azt, hogy újak vagyunk még a reális bérnél is alacsonyabban fizetnek meg bennünket. Én pl. aki már több, mint 20 éve saját erőmből tartom fenn magamat, sok helyzettel ismerkedtem meg uj hazámban. Jelenleg is a nagy prosperitás ellenére, már három hónapja kapom a munkanélküli segéb’t, amelyre azt lehet mondani, hogy a megélhetéshez kevés, az éhenhaláshoz viszont sok. . A dolgozó fiatal szerszámkészítő lakatos, aki már 3 éve dolgozik egy helyen egy dollár 90 centit kap óránként, amit amerikai szervezett munkás 3—3.50-ért tesz. Felesége és egy éves kis gyermeke van. Egy gépész “all around” óránkénti 1 dollár 25 centért dolgozik már egy éve ugyanazon a helyen. Egy villanyszerelő 1.62-ért, tehát segédmunkás órabérért dolgozik 3 éve egy helyen, így lehetne ezeket felsorolni véges-végig. Én mint az Amerikai Magyar Barátok Köre vezetőségi tagja, szeretném felhasználni az alkalmat arra, hogy a Magyar Szón keresztül szóljak hozzátok ujamerikás honfitársaim. Ma, amikor az emberiség többsége a békére vágyik, s nem az atombombás világháborúra, nekünk is fel kell sorakoznunk azok mellé, akik a békére vágynak, a nyugodt megélhetésért, gyermekeink jövőjéért harcolni. A Magyar Szó hasábjain megtalálhatják mindezt, amennyiben a békéért és haladásért küzd. A Magyar Szó immár 58 esztendeje harcol az amerikai haladó szellemű magyarság érdekeiért, és reális képet nyújt az élet minden területéről a politikát is beleértve. Olvasótáborunkba hívunk minden józan és becsületes gondolkodású uj és régi magyar munkást, aki szereti olvasni az igazságot és szülőhazánk népe életéről* annak mindenirányu fejlődésről a valóságot akarja tudni. A mi sorsunk, munkássors. És mi, az ország uj lakéi nem várhatunk sokkal többet, mivel jól tudják, hogy sokan közülünk még vissza se mehetünk oda, ahonnan jöttünk. Nekünk nincsenek arany reménységeink arra nézve, hogy másképpen kezeljenek, mint a többi munkást. Ezért akarva, nem akarva csak ott tudjuk megtalálni a megértést, ahol hozzánk hasonló sorsuak küzdenek. Ezért úgy érezzük, hogy a haladó szellemű olvasók sorában van a helyünk. Vegyük ki lapunk építésében részünket. M. B. Lapját értékeli Tisztelt Szerkesztőség! 1960-as naptárunkat már sokan dicsérték, hát én sem akarok kimaradni, mert igazán megérdemli. Úgy érzem, mintha gimnáziumba járnék, amikor a sok jó tudományos cikket olvasom. Arra kérem azokat, akik már elolvasták, hogy ne dobják el, hanem tartsák még, mert még többször szükségük lehet a naptárra. Nagyon szeretem Rev. Gross Írását, mert bele mert nyúlni egy darázsfészekbe a vallással kapcsolatban. Weinstock Lajos és Rózsi írása szintén nagyon jó, ugyancsak a lapban folytatólagosan közölt irás, az atomenergia a közlekedésben, valamint Geréb József Írása. Küldöm neki jókívánságaimat 50 éves jó munkájáért, hogy megmaradt, mint a munkások tanítómestere. Köszönet és hála mindazoknak, akik idejüket és fáradságot nem kiméivé dolgoztak a naptár előállításán. Itt küldök egy dollár segítséget az öreg otthonból. A. D., régi olvasó lég mindig kénffalen dolgozni Tisztelt Szerkesztőség! Szeretnék a lap segítségére sietni, de sok akadálya van annak. Azért tehetségem szerint segíteni fogok, amig csak élek, vagy tudok. A lap elég jól van Írva, de egy kérésem van. Szeretném, ha a betűk nagyobbak lennének. Néha nagyon halványak és nem tudom elolvasni, mert már elértem a 77-ik életévemet. Rendes szemüveget nem tudnak adni, tehát igy nagyon nehezen olvasok. 1912 óta olvasom a lapot, megszakítás nélkül. Nem szeretném, ha azok, akik nem tudják mit csinálnak, kárt tennének lapunkban. A baj csak az, hogy a lap nagyon kicsi. Én nem vagyok a regény ellen, de elég volna abból egy hasáb is, mert aki többet szeret belőle, az vegye meg a könyvet, s akkor több hely jutna más dolgokra. Most pedig a hátralékosokról. Akik 2—3 évvel el vannak maradva és felszólításra sem válaszolnak, azoknak be kellene szüntetni a lap küldését, mert nem a mi barátaink. Én is voltam lapkezelő a régi időkben, tehát tudom, hogy a hátralék miben rejlik. Azok, akik sokkal el vannak maradva, sohasem fogják a hátralékot megfizetni. A lap beszüntetése után egy kampányban visszajönnek és kezdik élőiről a hátralék gyűjtését. 77 éves koromra még mindig dolgozom, mert abból a 67 dollárból, amit kapok, nagyon nehezen lehet kórházat, patikát, doktort, gázt, villanyt, vizet, adót, biztosítást és még sok mindent fizetni. Tehát mi öreg amerikások érezzük a legjobban a nehéz helyzetet, de azért a lapot nem engedjük kivenni a kezünkből, akárhogy is ugrál a reakció. Nagyon szeretem azokat a leveleket, amelyeket a Magyarországból visszajött látogatók Írnak. Thursday, February 25, 1960 Kitartást és erőt kívánok, mi támogatni fogjuk önöket mindig. Wm. Tóth, Ohio Az unalom ellenszere Egy barátomtól levelet kaptam, amelyben többek között arról értesít, hogy felnőtt fia valahogy nem találja helyét az életben, általában semmi sem érdekli, állandóan unatkozik — szóval az a betegsége, amit angolul a “boredom” szóval fejeznek ki. Történetesen éppen most olvastam egy cikket erről a tárgykörről a jónevü George Matthew Adams rovatirótól és miután feltételezem, hogy sokan szenvednek az “unalom” betegségben, talán helyénvaló lenne cikke idevágó részét nyilvánosságra hozni. Adams szerint az ily betegség gyógyításának egyetlen módja az, hogy meg kell találni azt a valamit, ami mégis csak érdekelné a beteget. Miután a barátom levele szerint a fiú néha-néha kezébe vesz egy könyvet, igy valószínűleg az olvasás az, aminek révén be lehet kapcsolni az életbe. így jelen esetben az olvasnivaló megválasztása a fontos. Úgy vélem, hogy a haladó szellemű Írások talán megragadnák a figyelmét és miután a fiú magyarul is tud olvasni, igy a választék annál könnyebb. Adams szerint itt is a legelső lépés a legnehezebb Mint ahogyan egészségünk fenntartására vegyes ételekre van szükségünk, ugyanez áll szellemi életünkre is. Minél tágasabbak ismereteink, minél szélesebbkörü tudást szerzünk, agyunk annál eresebb és ellenállóbb lesz. Ne felejtsük el, hogy a gyomrunkat túlterhelhetjük nehéz ételekkel, de azt soha sem mondhatjuk, hogy már túlsókat tudunk. A valóság az, hogy minél többet tud az ember, annál több tudomány után vágyik. A tudás hatalma Van az emberi életben egy bizonyos törvény, vagy határ, amelyen túl nem mehetünk. De ez nem vonatkozik a tanulásiba, mert agyunkat nem lehet túlterhelni, ott még mindig marad hely újabb és újabb ismeretekre. A világ legokosabb embere sem mondhatja, hogy ő már mindent tud és nincs szüksége több ismeretre. A boldogtalanok rendesen azok közül kerülnek ki, akiket semmi sem érdekel. Ezeknek unalmas az élet, ami a betegségnek egy neme. Boldogságunk egy részét abból kapjuk, hogy összejövünk embertársainkkal, beszélgethetünk, vitázhatunk, vagy bármiféle diskurzust folytathatunk velük! Lehet, hogy a fiúval meg lehetne értetni, hogy a tudás milyen hatalmat nyújt. Szüksége van a világnak kiváló emberekre, vezetőkre, feltalálókra, akik a világot megértéssel irányítják. Ilyen emberek voltak Lincoln, F. D. Roosevelt, Lenin és mások. Ezek mind tanulással szerezték meg pozíciójukat. Szeretném, ha a beteg fiút meg lehetne menteni az életnek, amit csak úgy lehet elérni, ha rá lehet venni a tanulásra. Benjamin Franklin mondotta, hogy bolondot üz magából az, aki saját magát akarja tanítani. Amit tudunk, az mind kívülről jön, mákoktól, vagy könyvekből. Persze csakis azoktól tanulhatunk, akik többet tudnak, mint mi. Ezt a tanulást már kisgyermek korunkban megkezdjük, mikor szüléinktől a beszédet megtanuljuk. Szerintem ezt a tanulást soha sem kell abbahagyni, annak ne legyen végső határa mindaddig, amig élünk. Schubert József Rizstermelő rekord TOKTÓ. — A 35 éves Kinjiro Kató japán farmer a rizstermelők világbajnoka, mert egy acre földön 9,078 font rizst termelt, ami a japán földművelésügyi minisztérium állítása szerint világrekord. 169.000 mérföld ul WASHINGTON. — Kormányközegek értesítették a képviselőház költségvetési bizottságát, hogy az 1956-ban elfogadott “Federal Aid Highway Act” alapján megszavazott összegekkel eddig 100,003 mérföld utat építettek, vagy javítottak ki. ÜVEGGYÁRAT épit Magyarország Guineában. Az angol, német és más pályázók közül Magyar- ország lett a nyertes.
