Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-07 / 1. szám

BSERKOWER B JÉ¥I KÖSZÖNTŐJE Miután sikeresen felépítette BÉKESZERETŐ hii'nevét, Eisenhower elnök éppoly sikeresen megbotránkoztatta a BÉKÉS MEGEGYEZÉSBEN bizó emberiséget, amikor de­cember 30-án kijelentette, hogy nem újítja meg az Egyesült Államok által az atomrobbantások beszüntetésére, határidő­re megtett fogadalmat. A határidő 1959 december 30-án le­járt. Eisenhower szerint az Egyesült Államok most már sza- ! badon, tetszése szerinti időben megújíthatja az atomrobban­tásokat. Most már nem köti az adott szava és nyilvánvaló, hogy az amerikai nép egészségügyi jóléte és a világ népeinek hő békevágya, valamint existenciájának biztosítása szintén nem éredkli. Az Egyesült Államok politikusai refrénszerüen egy jaj­kiáltást hallatnak az utóbbi időkben: “Pozitív külpolitikára van szükségünk, ismét nekünk kell irányt adni a világese­ményeknek”. Ez az irányítás valahogy kicsúszott a kezünk­ből és átkerült a Szovjetunió kezébe. Az atomrobbantások beszüntetését is a Szovjetunió kezdeményezte és nekünk kö­vetnünk kellett a példamutatást, amely a világ közvélemé­nyének adott hangot. Genfben az atomhatalmak megbizottai több mint egy éve tárgyalnak, hogy megegyezzenek az atomrobbantások ellenőrzésének módszerei felett. A szovjet és amerikai tudó­sok egymást vádolják az egyezkedés lassú menetéért. Wash­ingtoni vélemények ugv állítják be az elnök megdöbbentő kijelentését, mintha ezzel a szovjet tudósokra akarna hatni és az egyezkedés gyorsabb menetét biztositani. Ez azonban nem felel meg a valóságnak. A valóság az, hogy a megegyezésnek nem volna akadálya, ha az egyezke­dő felek mindegyike komolyan óhajtaná az atomrobban{,á- sok végleges beszüntetését. A valóság az, hogy a Pentagon minden körülmények között szeretné az atomfegyver kísér­leteket megújítani ás hogy a közelmúltban számos errevo- natkozó kijelentés történt haderőink vezetői részéről. A va­lóság az, hogy Clinton P. Anderson szenátor, a Kongresszu­si Közös Atomenergia Bizottság elnöke, már Eisenhower ki­jelentése utáni napon azt követelte, hogy kezdjük meg az, atomrobhantások folytatását, ha ia Szovjetunió nem mutat hajlandóságot a gyors megegyezésre az ellenőrzés tudomá­nyos problémái felett. A valóság az, hogy washingtoni szakértők véleménye szerint John A. McCone, az Atomenergia Bizottság elnöké­nek befolyása érezhető Eisenhower kijelentésében. Úgy Mc Cone, mint Anderson abban látják az atomenergiával kap­csolatos működésük célkitűzését, hogy állandóan ellensúlyoz­ni és megsemmisíteni igyekeznek az érdeknélküli atomtudó- isoknak a nukleáris lecsapódások veszélyességéről kiadott figyelmeztetéseit. Már most is készen álltak egy jelentéssel, amely szerint az eddigi atomrobbantásokból származó lecsa­pódások nem képeznek komoly veszélyt. Ám ugyanaz a tanácsadói bizottság, amely a múlt le­csapódásokra vonatkozó adatokkal szolgált, vonakodott ele­get tenni az AEC kérésének, hogy a jövő atomrobbantások­ból eredő problémákat kiértékelje. E tények éles fényt vetnek az amerikai háborús uszitók és fegyverérd ekelts égek leolezetlen céljaira, valamint arra, hogy kik gáncsolják a genfi tárgyalások gyors eredményre jutását. A sajnálatos tény az, hogy Eisenhower a kardcsörtetök politikájának eszközeként az Egyesült Államokat a világ köz­véleménye előtt nem mint a béke bajnokát, hanem mint a békés megegyezés hátráltatóját tüntette fel. Sem Anglia, sem a Szovjetunió egyáltalán nem óhajtja a próbarobban­tások folytatását. Nem az a fontos, hogy a genfi egyezség egy bizonyos határidőre létrejöjjön, hanem az, hogy a pró- barobbzntások ideiglenes beszüntetését véglegesítsék, bár- msnnvi időt vesz is igénybe a tárgyalások menete. Eisenhower elnöktől más újévi köszöntőt várt az embe­riség, amelv reménytelten követte nemrégi fárasztó kőrút­ján. A békéért folytatott küzdelem ujult erővel folytatja majd törekvéseit az uj évben, hogy országok vezetői ne for­duljanak vissza a megkezdett útról, hanem legyenek követ­kezetesek Ígéreteik teljesítésében és minden igyekezetükkel keressék a tartós békéhez vezető megoldást. Vol. IX. No. 1. Thursday, January 7, 1960 NEW YORK, N. T. Az acéliparban létrejött a megegyezés A félmillió acélmunkásnak 1959 július 15-én sztrájkkal megindított küzdelme egy | újabb bérszerződésért 1960 i január 4-én ért véget, amikor az acélszakszervezet és 11 legnagyobb acéltársulat kö­zött megegyezés jött létre a munkások követeléseire vo­natkozóan. Az utolsó hetek tárgyalá­saiban Nixon alelnök és James P. Mitchell munkaügyi miniszter is résztvett. A na­pi sajtó nem mulasztotta el ezt a tényt feljátszani és, ki­hangsúlyozni azt, hogy Nixon elnökjelöltsége szempontjá­ból ennek fontos hatása lesz, -öt szó van arról, hogy a re- oublikáuus párt Nixon mellé Mitchellt jelölné alelnöknek. Tiiünik tehát, hogy az acél- munkások és családjuk 6 hó-, aani szenvedése politikai lab­da szerepét játszotta, külön­ben semmi ok nem volt arra, hogy az uj szerződést ezzel az eredménnyel hónapokkal előbb meg ne kössek. Demok­rata politikusok is kifejtették ezt a rájuk nézve fájó tényt. Ez nem egyéb, mint a kiszol- : gáltatott munkásság rut ki­használása. i Január 26-án ért volna vé- ! get az a 80 napos kényszer- munka, amelyre Eisenhower j elnök a Taft-Hartley munkás- I ellenes törvény alánján visz- szarendelte az acélmunkáso- i kát az üzemekbe. A kormány 1 a törvény rendelkezése szerint az acélmunkások referendum­szavazására bocsátotta az ! acélbárók “végső felajánlá- I sát”. A referendum szavazás 1 isnuár 11—13-án volt esedé- I kés és nem volt kétség az­iránt, hogy az acélmunkások egyhangúlag visszautasítot­ták volna az acéltársulatok feltételeit. Január 26-ika után IBSBSSSafüaSRBKBISBBISBSRSEUSSBaBBBBBBBnBflBBBBBflSIBaB ^ÉiiETJELT M0 A német fasiszta provokációk más országokra is kiterjedtek Karácsony éjszakáján Nyugat-Németországban, a kölni zsinagóga falára horogkereszteket és antiszemita feliratokat mázoltak, a kölni városi parkban pedig meggyalázták a hit- lerizmus áldozatainak emlékművét. Adenauer kormánya nagy bocsánatkérések és magyarázkodások kíséretében le­tartóztatott két fiatalembert, akik a Német Birodalmi Párt. fasiszta színezetű szervezetnek tagjai és úgy állította be a fasiszta provokációkat, hogy azokért csupán ez a szervezet felelős, sőt, alkotmányos jogot keresett ahhoz, hogy a szer­vezet működését betiltsa. (A német kommunista párt betil­tásához már régen megtalálta az alkotmányos jogot.) A fa­siszta merényletek azonban folytatódtak Nyugat-Németor­a sztrájk ujrafelvétele telje-' sen törvényszerű lett volna. ; Az uj szerződés főbb pontjai A megegyezés szerint az | acél társulatok a “végső fel- ajánlás”-uknál valamivel több engedményt adtak az acél- munkásoknak. Az uj munka­iszerződés 30 hónapra szól, azaz 1960 január 1-től 1982 julius 1-ig érvényes. A társulatok megegyeztek abban, hogy ezentúl Jiem von­ják le többé a munkások fi­zetéséből a biztosítási és nyugdij járulékokat. Ez 6 centtől 9 centig növeli az óra­bért. 7 cent érabéremelés lép életbe 1960 december 1 -én és másik 7 cent 1961 október 1 -én. Ennek ellenében a társula­tok mentesítve lesznek attól, hogy a munkásoknak a meg­élhetési árak emelkedésével áránvosan automatikus bér­emelést, vagyis drágasági pótlékot adjanak. Mialatt az acélmunkásök a Taft-H-irtley kényszermunkát végezték, a régi szerződésük érvényessé­ge alatt’ esedékes volt szá­mukra egy 4 cen les órabér- emelés a megélhetési árak emelkedése következtében. Az uj munkaszerződés kimondja, hogy drágasági pótlékról ad­dig nem lesz szó, amig a meg­élhetési árak emelkedése túl nem haladja a megadott 7 centes órabáremelés határát. Azután sem haladhatja még a 6 centet a szerződés lejár­táig. Eszerint a lépcsőzetesen emelkedő órabér-engedmény nem egyéb, mint más néven nevezett drágasági pótlék. i Az uj szerződés szerint a nyugalomba vonult munkások nyugdijukat egy összegben fogják megkapni, ami 1,400 —1,500 dollár között lesz, a RBEBaEHBHBIIBBBBBaHBBBBBERaSBBlíEffiBSHBBESÉKaEESBSRSE szagban és kiterjedtek az ország más vidékeire is. Berlinben a St. Ludgerus templom perselyeit feltörték és kirabólták. Braunschweigban a második világháborús hősi "mié'-'miire s közelében levő padokra horogkereszteket mázoltak. Gelzen- kirchenben és Würzburgban katolikus és evangélikus temp­lomokat gvaláztak meg. Nürnbergben egy biró ági épület falára festettek horogkereszteket és antiszemita jelszavakat. Anisbachban egy katolikus templom és zsidó lakosok házai­nak falait mázolták tele horogkeresztekkel. Hasonló provoká­ciókat jelentettek Bajorország különböző városaiból és fal- vaiból, Alsó-Szászország és a Rajna-vidék területéről és Han­nover közeléből. TERJEDNEK A MERÉNYLETEK A német példán felbátorodva más országokban rejtőző fasiszta elemek is munkába léptek. Angliában, Skótország­ban, Bécsben, Ausztráliában, Olaszországban, Görögország­ban, Dél-Afrikában garázdálkodtak a horogkereszttel és fa­siszta jelszavakkal. Londonban a Labor Party parlamenti tagjai kaptak fenyegető leveleket. A fasiszta erőmegnyilvánulások hazánkat sem kerülték ki. New Yorkban zsidó templomok, zsidó háborús veterá­nok épülete és iskolák falain kivirágoztak a horogkeresztek. A rendőrfőnök detekiivekkel és rendőrökkel őriztet olyan épületeket, ahol hasonló merényletek elkövetését várják. szolgálatban eltöltött időtől függően. A társulatok nem nyertek szabad rendelkezési jogot az üzemekben eddig érvényben levő munkaviszonyok önké­nyes megváltoztatására. Vál­toztatás megengedhető abban az esetben, ha változás törté­nik az alap munkamódszer­ben, pl. mechanizáció által. Semleges vezető alatt álló közös bizottság fogja meg­vizsgálni az üzemekben a munkaviszonyokat és 1960 nov. 30-ig megteszi jelentését és ajánlatait. Csak egyhangú ajánlat fogadható el. A szakszervezet kivívta azt, hogy munkanélküli biztosítás pótlására összegyűlt sokmillió dolláros alapot a társulatok alárendelik az uj szerződés hatáskörének. Ezt az alapot a társulatok pénzelik, de ki­adásaikat az acélmunkások munkanélküliségi aránya sza­bályozza. 95 acáltársulat közül az uj szerződés csak 11 társulat munkásaira vonatkozik. Ha a szakszervezet a többiekkel nem jön hamarosan egyez­ségre, esetleg szükséges lesz a referendum szavazatot meg tartani az illető társulatok munkásai között. Az acélbárók jó üzletet várnak Az acélbárók egyelőre azt mondják, hogy nem emelik fel az acél árát, de nem zár­ják ki ezt a lehetőséget ké­sőbbi időre. Azt állítják, hogy az uj szerződés engedményei az iparnak 1 billió dollárjába kerülnek. Ezzel szemben az 500,000 acélmunkás 1 billió 600 millió dollár bérvesztes- séget szenvedett a 116 napos sztrájk alatt. Azonkívül má­sik 500,000 munkás vesztett munkabért, mert acélhiány miatt nem alkalmazták őket rendesen. Az acélgyárosok az üzleti forgalom erőteljes fel­lendülését várják ebben az évben és kétségtelenül busá­san behozzák azt a morzsát, amit munkásaiknak nagylel­kűen engedélyeztek. Az acélmunkások politikai tisztánlátását tükrözi vissza az a jelenet, ami Buffalóban történt. Eredetileg tiltakozó tömeggyülésre jöttek össze, ■ amit McDonald szakszerveze­ti elnök megjelenése, az uj szerződés bejelentésével győ­zelmi gyűléssé változtatott. McDonald politikai szolgálat­ra vállalkozott és dicsérően emlékezett meg Nixon és Mit­chell szerepéről az egyezség létrehozásában. A gyűlésen levő 5,000 munkás a kormány­politikusok neveinek hallatá­ra egyhangú “boo”-olásban tört ki, magyarul kifütyülték őket. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P O. of N. Y., N. Y,

Next

/
Thumbnails
Contents