Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-08-06 / 32. szám

Thursday, August 6, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 GERÉB JÓZSEF: fFORRÓ KUTYA HÉT” Mi lesz, ha az eszes gépek tréfát csinálnak? — A Pentagon hat millió dolláros tüzének igaz története Már igazán nem is tudom megmondani, hogy miként is kezdődött ez a kis “sztori”. Lehet, hogy az első gondolatát a szokatlan nagy nyári hőség pattantotta ki; de az is lehet, hogy dr.Teller Ed­ward nagy publicitást nyert újságcikke szolgál­tatta hozzá az első “atom-magot”. Mert, mint ismeretes, a “hidrogénbomba aty­ja” abban a cikkben azon sopánkodott, hogy a tudományok terén a vezetés az utóbbi évtizedben az Egyesült Államokból átvándorolt a Szovjet­unióba és szerinte, jóidéig ott is fog maradni. Ebbe a siralmas állapotba azért kerültünk, — mondja a bombakisérletek folytatását követelő “hazánk nagy fia”, mert a Szovjetunióban kor­báccsal kényszerítik az ifjúságot a tanulásra, mig itt, a szabadság hazájában, szabad válasz­tást adnak nekik és igy természetesen kerülni igyekeznek a fizika, a kémia és a matematika, nehéz tantárgyak fáradságos tanulását. , .A “szabad világban” mi még a tanulásra sem kényszerit hetünk senkit, mert az ellenkezne a demokráciával, — sóhajtozik Teller, — aminek aztán az lett a következménye, hogy az amerikai társadalom, ha nem is “anti-intellektuel”, de las­sanként “non-intellektuel” lett. Az értékmérő Ez a finom megkülönböztetés magyarul azt je­lenti, hogy az amerikai társadalom nem sokra becsüli az intelligenciát, a műveltséget, tehát a tudósokat sem. Itt mindennek az értékét a piaci ára szabja meg. A gyakorlat mutatja, hogy évi 20-25,000 dollárért a legjobb külföldi tudósokat is meg lehet kapni. Magának Tehernek is csak ez az értéke; csupán speciális politikai (nem tudo­mányos) működésével szerez pár ezer dollár mel­lékkeresetet. Ezzel szemben például a csak 16 éves Fabian Forte, high-school tanuló, évi $250,000-os szer­ződést kapott a Century-Fox Studió-tól a “rock- and- roll” dalok énekléséért. Pár héttel ezelőtt egy 6 éves kisleány kapott 50,000 dolláros szer­ződést, ami bizonyítja, hogy még ő is többet ér Tellernél. Dr. Louis Pensak, a Radio Corporation of America tudósa azonban azt állítja, hogy Ameri­ka, /ha tudósokban nem is, de a tudósok filial szerkesztett gépek mezején még mindig tartja a vezető szerepet. Éppen most fedeztek fel egy uj anyagot, amiből “légypete” nagyságú transisto- rokat csinálnak, amelyek segélyével a mai igen nagy számoló, gondolkodni és emlékezni is tudó gépeket lekicsinyítik egy-század résznyire, ha­tóképességüket azonban felemelik ezerszeresre. — Ez aztán valami! — kiáltottam fel csodál­kozva, amikor ezt hirt az öreg diófa hüsében el­olvastam. Mondom, nagy meleg volt, meg a Tel­ler, a transistor is izgatott és igy jutott eszembe, hogy ha az amerikai társadalom egyre jobban an- tiintellektuális lesz, a gépek pedig egyre eszeseb­bek, intellektuellebbek lesznek, akkor egyszer csak EGY KÖZÖS PONTON TALÁLKOZNI FOGNAK. Forró Kutya- Hét Ez már csak azért is be fog következni, mert mint dr. Pensak is mondotta, minél jobbak a gé­peink, annál jobbakat lehet azokkal készíteni. És sem a gépek, sem a gondolatok szaporodásánál nem veszik figyelembe a Malthus-elméletet, — folyik az minden korlátozás nélkül. Aztán olvasom tovább, hogy ezek a csodálatos uj gépek elsősorban mind a washingtoni Penta­gon épületbe kerülnek. Minden “eszes” gépszü­lött oda vágyik, szolgálni akarja a haza biztonsá­gát. Eben a nagy melegben persze ott is elemyed- nek és szundikálnak még a legeszesebb gépek is. Az öreg Kvanta is bólintgatott egy darabig és majd kioltotta az utolsó tubusait és csendesen horkolni kezdett. — Hi-hi-hi.. . Hi-hi-hi! — kuncorgott a hun­cut, szőke Integra és megbökte a képes újságo­kat vizsgáló Componát. — Nézd csak, már me­gint elaludt az öreg. — Tegyünk egy “forró kutyát” a tubusába, — nevetett fel a tréfakedvelő Compona. (Persze nem magyarul, hanem angolul beszéltek.) — Hogyan jutott eszedbe a “hot dog”? — kérdezte Integra. — Itt van ebben a képes újságban, hogy a jö­vő hetet “Nemzeti Forró-Kutya” hétté kell prok- lamálni és arról valakit figyelmeztetni kellene. — Oh, óh! — kiáltott fel Integra, — erről jut eszembe, hogy egy másik proklamáció is érkezett ide. Az elnöknek, vagy valakinek proklamálni kell, hogy a következő hét a“rabszolga országok felszabadulási reményének a hete.” — Hát az meg mit jelent? — Azt, hogy a kommunista uralom alá került országokat biztatni kell, ne veszítsék el a felsza­badulástól való reményüket. Szóval biztatni és izgatni kell őket. — Tudod mit, — nevetett a huncut Compona, — tegyük a két proklamációt az öreg Kvanta tu­busaiba hiszen az ő szakköre a figyelmeztetés. Moszkvában Mondom, nagy meleg volt és a proklamációk talán nem a megfelelő tubusokba kerültek. Csak ennek tudható be az a nagy blamázs, ami sze­gény alelnökünket, Nixont érte, amikor Moszk­vában az amerikai kiállítás megnyitásánál felol­vasta Eisenhower elnök barátságos üzenetét. — Az amerikai kormány és az amerikai nép nevében mondom, — szólt az üzenet, — hogy mi az oros'z nép barátságára törekszünk. Ha egymást jobban megismerjük, akkor kiküszöbölhetjük az egymás iránti bizalmatlanságot és megoldhatjuk mindazon problémákat, amelyek országainkat el­választják egymástól. Szolgálja ezt a célt ez a ki­állítás. — Nagyon szép üzenet, — mondotta a szóki­mondó Kruscsev később Nixonnak és aztán eléje- tette a “felszabaditási” reményt élesztgető prok­lamációt. — Vagy egyik, vagy másik? A kettő nem fér el egy kalap alá. Szegény Nixon, irult-pirult s csak nagynehe- zen tudta kimagyarázni, hogy az ilyen “hot-dog” proklamációk csak a belföldi propaganda részére készülnek. W ashingtonban Amikor az öreg Kvanta felébredt és tubusait meggy uj tóttá, az egyikben különös szagu idegen anyagot érzett. Mint okos ember-gép, tudta, hogy azt eliminálni kell, másképen baj lesz belőle. Odakiildött tehát néhány száz volt electront, de csak pár amper mennyiségben. Az idegen anyag­nak azonban már az is sok volt, sercegni kezdett, majd némi zsíros levet engedett s aztán... A Pentagon óriási épületében megszólaltak a vészcsengők. Pillanatok alatt óriási riadalom tá­madt: Tűz van, tűz van, tűz van. .. Az ember gépek villámgyorsan adták tovább a hirt tubusról-tubusra, géptől- géphez és végre ki a városi hatóságokhoz a megfelelő helyekre. Sze­rencsére az alkalmazottak, — vagyis a gép-em­berek jórésze szabadságon volt; a jelenlevők ha­mar kivonultak az épületből, amelynek kapuit el- állták a biztonsági őrök. Pár perc múltán megérkeztek a tűzoltók is- És itt adjuk át a leirást Arlington, Va. város tűzol­tóparancsnokának, Joseph H. Clementsnek, mert amikor a tűzoltó kocsi a Pentagon kapuja elé gördült, azt zárva találta. A kapu előtt fegyveres őrök álltak. — Hált! — kiáltott a tűzoltókra az őrség pa­rancsnoka, — hát ti hová akartok menni? — Be az épületbe, hogy eloltsuk a tüzet, hi­szen már is az a hir járja, hogy 30 millió dollá­ros tűz lesz itt, — mondták a tűzoltók. — Úgy? — kérdezte a parancsnok, — van-e engedélyetek az épületbe lépésre? — Nincs. —Nos, akkor ide addig be nem teszitek a lá­batokat, amig ilyen engedélyt nem szereztek. —De a tűz, a tűz. . . — kiabálták a tűzoltók. — Az nem az én dolgom, — mondotta a gép­ember parancsnok. Az én utasításom az, hogy ide csak olyanokat engedhetek be, akik biztonsá­gi szempontból megfelelnek. — De mi tűzoltók vagyunk... r — De azért lehetnek kommunisták is, nemde? — kérdezte a parancsnok. — Vagy lehetnek itt olyanok, akiknek vannak kommunista barátai, vagy olyan barátai, akik kommunista újságokat olvasnak; nekünk az a parancs, hogy olyanokat ne engedjünk be. Ide ugyan be nem teszi a lábát egyetlen “disloyal” ember sem, hogy a sok nagy titkot kifürkéssze. j — De akkor elég a sok titok is. — Inkább égjen el, mint avatatlan emberek vethessék rá szemeiket. j • Clement tűzoltó-parancsnok állítása szerint aa őrök teljes 34 percen át nem engedték be a tűz« oltókat a veszedelmes tűz eloltására. Ezalatt ál­lítólag 6 millió dollár értékű titok égett el. Miután erről a tűzről sem a televízión, sem a rádión, vagy a sajtóban tovább egy szót sem hal­lottunk, gondolom, az olvasókat érdekli, hogy a tüzet az okozta, hogy Compona meg Integra rossz helyre helyezték a “forró kutyát.” (l UTÓIRAT: Utólag csak azt hallottuk, hogy aa öreg gépek az (IBM) International Business Ma­chines Co- tulajdonát képezték, amelyekéid- a Pentagon évi másfél millió dollár bérletet fize­tett. A gépek biztosítva voltak, de különben is jórészük már elavult és lecserélésük esedékes volt. , Kicserélt patent lista WASHINGTON. — Az Egyesült Államok és a szovjetunió megyegyeztek abban, hogy patent lis­tájukat kicserélik. Ez az egyezség már régebben megvolt a két állam között, de a hidegháború ideje alatt feledésbe- ment. . i Ez az egyezség természetesen nem azt jelenti, hogy a két állam kicseréli a patentjeit, hanem csupán azt, hogy a kiadott patentokról szóló rö­vid leirást tudatják egymással. Ennek a célja az, hogy ne adjanak ki patentot olyan találmányok­ra,, amiket más országokban már előzőleg paten- tiroztattak. Az egyezség értelmében az Egyesült Államok mintegy 2,000 szovjet patentról kapott leirást. Mostantól kezdve kicserélik egymással a patent irodák Hivatalos közlönyeit, amelyek tar­talmazzák az uj patentok rövid leírásait­Katonai hivatás WASHINGTON. — Joseph Bagwell, az ameri­kai hadsereg volt őrmestere, azt állítja, hogy mint őrmester az ő katonai szolgálata abból állt, hogy vigyázott a generális kis unokáira, segéd­kezett a főzésnél s időközönként kimosta a gye­rek pelenkákat meg a generális feleségének ési lányának az alsónemüit is- > Az utóbbi időben nyilvánosságra került, hogy a magasabb rangú tisztekhez kirendelt katoná­kat házimunkák elvégzésére használják. Ha az ilv BESOROZOTT embereket mind TÉNYLE­GES KATONAI MUNKÁRA FOGNÁK, akkor jóval kevesebb embert kellene sorozni. Ezért er­re a kérdésre vonatkozólag a képviselőház egyik albizottsága, amelynek Frank Kowalsky (D. Conn.) képviselő az elnöke, kihallgatásokat ren­dezett. Kowalsky azt állítja, hogy több mint 500 olyan levelet kapott, amelyben a “kutyamosó” szolgálatra befogott volt altisztek panaszkodnak, hogy ők a haza védelméhez csak azzal járultak hozzá, hogy a generális, vagy admirális urak cse­lédjei lettek. Joseph Bagwell őrmester a most már nyugalomba ment James Pierce generálisnál teljesített szolgálatot annak Fort Meade, Md. la­kásán. Bagwell leveléből Kowalsky képviselő idézte ezen szavakat: “Az én és még másik két katona társam mun­kaköre a generális szolgálatában az edények mo­sogatásából, főzésből, ruhamosásból, a telefon válaszolásból és a gyerekekre való vigyázásból állt. Magát a generálist csak nagy ritkán láttuk. Minket kirendeltek a generális férjezett lánya gyermekeinek a vigyá'zására, a kutyák etetésére, a pelenkák és női alsónemüek mosására, — szó­val olyasmire, amiket férfiak általában véve nem végeznek.” nHWMWnnWWiVWMMMWMMWVHWW«« JELENLEG 23 millió karát gyémántot bá­nyásznak évente az egész világon. Ez a mennyi­ség megtöltene 75 bushelt (véka). • 2500 ember akadt, aki 100 dollárt fizetett sze­mélyenként azért, hogy a Johanssen-Patterson ökölvívó versenyt megnézhesse.

Next

/
Thumbnails
Contents