Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-08-06 / 32. szám
Thursday, August 6, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ £ Magyarországi jegyzetek: TALÁLKOZÁS Irta: Eörsi Béla Magyarországon éppúgy, mint a Szovjetunióban a müut mellett falusi fa- és téglaházak sora- koznak, amely elárulja mindkét nép szeretetét a színek iránt- Ezek a színfoltok lekötik az embert és nem gondol sem a rég- sem a közelmúltra. Budapesten azonban az egész város a közelmúltról beszél, sőt harsog. Keressük a szép dunai kilátást, s a tönkretett királyi vár önkéntelenül is a világháború kegyetlenségeit beszéli el. Alig fordul az ember, s már 1956 esztelen testvérharcára emlékeztet egy üres házhely, amelynek kopárságát valamelyest enyhíti a beültetett zöld fü. Az emberek hangulatát még mindig az 1956- os események befolyásolják. Alig van olyan család, akinek rokonai és barátai közül néhányan ne disszidáltak volna. Nem ritka az olyan történet — ezek egy-egy családi tragédiát árulnak el — ahol a férj egy nővel szökött meg és a háztartási és gyermeknevelési gondokon kívül még a családfenntartás gondjai is az asszonyt terhelik. Vannak mulatságos esetek is: a második asszony otthagyja a férfit, mert talált magának valaki mást. Erie a férjnek eszébe jut a régi asszony és könyörgő leveleket ir neki, hogy menjen ki hozzá — ingyen cselédnek. Amilyen lágy szivük van a magyar asszonyoknak, még ezt is megtennék, de szerencsére az állam józan és más meg oldást ajánl a problémára. Jöjjön haza a férj és vegye át a család gondjait. A városról és lakóiról egészben véve nem kapunk egységes benyomást. Az espressók táv-ül- nökei mintha a «régmúlt emberei volnának, talán el sem mozdultak a helyükről azóta. A régi divata öreg emberek külön ülnek, talán a titkos feketepiac árfolyamait beszélik meg. Sok a vidéki. De fejkendős, batyut cipelő öreg asszonyokat csak a pályaudvarok és az áruházak környékén látni. Színház-, mozi, operajegyet kapni az előadás napján talán csak Kádár János nevével lehet. Az Egyesült Államok mozitulajdonosai megirigyelhetik a zsúfolt szórakozóhelyeket- Az amerikai üzlettulajdonos érthetetlen jelenségnek tartaná, hogyan lehet reklám nélkül ennyi embert össze- zsufoltatni. Érdekes, hogy egy áruház igazgatójának véleménye szerint legelőször a legdrágább áruk kelnek el. Az autóőrület ide is elérkezett. Ha már megvan az autó, az válik a beszéd és a gondolkozás központjává. A magyar menyecske éppúgy beleszól az autóhajtásba, akár az amerikai asszony, akinek a legtöbb esetben van is hajtási engedélye. Hiába, ez nemzetközi jelenség — a “vasfüggöny” sem választja el őket ebben. Ahol még nincs autó ( a Szovjetunióban minden jól kereső embernek van már kocsija), ott úgy beszélnek róla, ahogyan a plébános beszél a mennyországról és az ottani örömökről. Az autóhiánynak természetesen vannak előnyei. Kevesebb a halálos kimenetelű baleset, bár a “vasfüggöny-mögötti’' soffőr a járókelőket csak díszletnek tartja. Úgy közibük hajt a nem megengedett helyen átmenőknek, mintha csak szárnyasok lennének és éppúgy szét is rebbenti őket. Az autóhiány és a villamosközlekedés hihetetlen olcsósága olyan forgalmat idéz elő a közjárómüveken, hogy az szinte életveszélyesnek tűnik, — mintha napi tornagyakorlatukat végeznék az emberek. A Szovjetunióban a földalatti s az autó elterjedése miatt a villamosok megroha- nása kevéssé ismert jelenség. A magyar városi közönség napról-napra mintegy visszaéli az elmúlt két évtized borzalmait és feltűnően ideges. Az örökös kávézás, a közlekedési eszközökön való tolakodás (különösen csúcsidőben), mind ezt mutatja. Hol van a turáni nyugalom és hidegvér? Az összeszólalások sem ritkák. A Szovjetunióban talán kevésbé idegesek az emberek. Tolakodás, előretörés, lökdösés nincs. Különösen jólesett nekem néhány előkelő amerikai turista megjegyzése a Szovjetunióban, amelyekből kitűnt a szovjet közönség tapintatossága és fegyelmezettsége. Az emberek a “vasfüggöny” mögött sokkal műveltebbek, mint mi amerikaiak. Furcsán hangzott egy Kentucky-i könyvtáros idősebb nő megjegyzése Leningrádban. Elmondta, hogy az EgyeA JELENNEL térni Könyvtárban beszélgetett a szakmabeliekkel régi, ritka könyvek felismeréséről és regisztrálásáról. Legnagyobb csodálkozással tapasztalta, hogy ezek latinul, görögül és héberül tanulnak és olyan történelmi alapismereteik vannak, amelyekkel az Egyesült Államokban már régen egyetemi tanárok lennének. Pedig ezek csak egyszerű könyvtári alkalmazottak voltak. Valósággal megfélemlítő az a tudás, amelyre az emberek törekednek. Pesten az autóbuszon egy fiatal, 16 év körüli lánnyal beszéltem, aki hotel- és élelmi- szeripari technikum (középiskolai) tanuló. Algebrán, fizikán, trigonometrián, vegytanon kívül mi mindent tanulnak ezek a tanulók — és azután pincérlányok és szobaasszonyok lesznek. Minthogy a konyhaművészet alapja francia, ezt is tanulják és a kisleány bámulatos tudást árult el. Az egyik pincér-növendék szabad idejében megbeszélte egy pincérnővel az általa összeállított ebéd-menüt. Nincs Amerikában az a diétás igazgatónő, aki igy megbírálná egy vendéglő étlapját. Nem beszélek a mérnökökről, akiket Shang- hai-ig és Taskent-ig küldenek, hogy' az általuk felszerelt gép helyes kezelését ellenőrizzék. A nyelvtudásról szinte nem is merek beszélni: kiejtésük és tudásuk annyira jó, hogy szinte érthetetlen, hogyan tudják igy megtanulni a nyelveket, különösen a nők, akiknek munkájuk mellett még a hátartással, a gyermekekkel és az öregek ápolásával is törődniök kell. Továbbképző iskolák nyílnak Magyarországon, mint ismeretes, minden gyerek köteles az általános iskola VIII. osztályát elvégezni, akár falun, akár városban. így biztosították eddig a gyerekek alapműveltségének megszerzését. A gyerekek egyrésze az általános iskola befejezése után középiskolában, technikumban tanult tovább, másik része, mint ipari tanuló helyezkedett el. De sokan voltak — különösen leányok — akik nem találtak elfoglaltságot. A szülőknek komoly problémájuk volt, hogy mit csináljanak ezekkel a gyerekekkel, hogyan neveljék őket tovább. hiszen éppen ebben a korban van a legnagyobb szükség a gyerekekkel való törődésre. Az állam most megoldotta ezt a problémát is és a Minisztertanács rendeletet hozott a továbbképző iskolák felállításáról. A rendelet értelmében az állam továbbképző iskolákat szervez az ál- atlános iskolai tanulmányaikat befejezett, heti 36 óránál kevesebbet dolgozó, szakmai oktatásban nem részesülő fiatalok számáraA továbbképzőkben a fizikai munka szereteté- re és megbecsülésére nevelik a fiatalokat, egyben szélesítik általános műveltségűket. Az oktatás teljesen ingyenes, sem beiratási dij, sem tandíj nincs. Az általános iskolából kikerült és tovább nem tanuló fiatalok a 16. életévük betöltését követő augusztus 31. napjáig kötelesek a továbbképző oktatásban részt venni. A továbbképző iskolákban tanítók, tanárok, szakoktatók valamint ipari szakképesítéssel rendelkező és az ifjúság neveléséhez értő gyakorlati Valahogy megfélemlítő ez a tudás utáni vágy. A szputnyik csak szimbólum, csak jele az eléírt eredménynek. De itt, hála az autónélküliségnek, a világháborút és az 56-os év hisztériás idejét átszenvedett emberek olvasnak. Képzeljék, jó könyveket vesznek és olvasnak — és hála a tele- vizió-istenáldás hiányának még a gyermekeikkel is foglalkoznak és állandóan tudományos és kulturelőadásokat hallgatnak. Egyszóval lehetetlen emberek. Természetesen az amerikai lapok átszámítják a jövedelmeket szigorú turista- árfolyamon és megállapítják, hogy a “vasfüggöny” mögötti emberek éheznek- Még a legmegátalkodottabb turista is éppen az ellenkezőjét látja. Az üzletek tömve vannak, az élelmiszerek válogatottak, a férfiingek a nylonok nagyon szépek és nem drágábbak, mint Amerikában. A magyar és a szovjet ember csak akkor tesz félre pénzt, ha valami drága dologra gyűjt. A magyar háziasszony televízióra és hűtőszekrényre gyűjt, a szovjet (akinek mindez már megvan) autóról és nyaralóról álmodik. A pénz megszűnt a félelem örökös kifejezése lenni. A “vasfüggöny” mögötti ember teljes biztonságban érzi magát — főként állásának, munkahelyének megtartására, vagy betegség esetén való teljes anyagi tönkremenetelére gondolnia sem kell, ezért nincs oka a pénzgyüj- tésre. A nyaralót természetesen a gyermekek vagy rokonok öröklik. Egyetlen igazi gondjuk: megmarad-e a béke? Iparkodtam megmagyarázni, hogy az amerikai nép nem akar háborút. Magyarországon az autóvételi vágy napról- napra emelkedik. Igen különös, hogy a legutóbb fennmaradt 30 autót a bányászok vették meg. Éideklődésemre megmagyarázták, hogy egy-egy bányászcsaládban 2-3 fiú is dolgozik és mivel egyébként eléggé igénytelenek, lehetségessé válik az autóvásárlás. szakemberek fognak oktatni. Az iskolákban két évfolyam van. A mezőgazdasági jellegüekben novembertől — márciusig öthónapos, az ipari jellegüekben szeptembertől- júniusig tizhónapos aa oktatás, hetenként hétszer három órában. Ezt azj órarendet még gyakorlati oktatás egészíti ki. A tanulók az oktatás hónapjai alatt munkát vállalhatnak, munkáltatójuk azonban köteles biztosítani tanulásuk zavartalanságát. A rendelet kimondja, hogy szabálysértést követ el és jelentős pénzbírsággal sújtható az a szülő, aki a gyermekét a továbbképző iskolába nem Íratja be. Hasonlóan büntetik azt a munkáltatót is, aki a tanuló iskola látogatását megakadályozza. A magyar népi demokrácia a nemzetiségek számára teljes állampolgárt jogosultságot nyújt, ez minden téren megnyilvánu^ így a miniszter- tanács rendelete értelmében, olyan városban, vagy községben, ahol legalább tizenöt egy nemzetiséghez tartozó iskolaköteles gyermek szülei kívánják, biztosítani kell, hogy a továbbképző iskolákat anyanyelvükön oktassák. A munkások helyzetét tanulmányozza Az országgyűlési képviselők Zala megyei csoportja a napokban Zalaegerszegen ülést tartott. Megvitatták a legutóbbi időszak munkáját, s a legközelebbi hónapok munkatervét. Elhatározták többek között, hogy a harmadik negyedévben a munkások helyzetének tanulmányozása végett ellátogatnak több üzembe és termelőszövetkezetbe. Politechnikai oktatást vezettek be a Szemere utcai általános iskolában is, ahol a papír-, fa és fémmunkák elemeit sajátítják el a tanulók. Képünk az ötödik osztály műhelygyakorlatán készült, ahol Bolha Lajos tanár könyvkötésre tanítja a gyereket. A feladat: jegyzettömbtartófedél készítése
