Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-07-30 / 31. szám
Thursday, July 30, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ AHoQrAH ÉN LaT°M um: ehn Beszéljünk “papagály-eledelről” Nem állnak statisztikai adatok rendelkezésemre, de talán nem téves az a feltevésem, hogy Ca- liforniában az emberek nagyobb százaléka lakik saját házában, mint Amerika bármely más államában. Az állam lakossága rohamosan nő: —második helyen áll New York mögött — és akik ide költöznek, többnyire azzal a gondolattal telepszenek le, hogy ha nem is azonnal, de valamikor a közeljövőben vesznek egy kis házat, amely öregségükre kényelmet és némi elfoglaltságot is jelenthet számukra. Az elfoglaltság rendszerint a kert gondozását jelenti. Akik kizárólag csak kényelmet keresnek, azok számára van egy baráti tanácsom: ne vegyenek házat. Aki saját házában lakik, a kerti munkától csak úgy szabadulhat meg, ha megengedheti magának olyan 15-20 vagy több dollár kiadását, aminek ellenében hetenkint bejáró kertésszel végezteti el a munkát, vagy a munkának legnagyobb részét. Californiában a kerti munka olyan, mint az asszonyok házi munkája: soha nincsen benne szünet. A “téli” esős hónapok alatt, rendszerint december és április között, — és feltéve, hogy van esőzés, — valamivel kevesebb munkát jelent a kert, de az év többi részében ember legyen, aki lépést tud haladni a természettel. Az esős szezon után oly rohamosan és annyira megállás nélkül nő, fejlődik minden, hogy ha az ember egy-két heti vakációzás után visszatér portájára, a rendbeszedett kert helyén valóságos dzsungelt talál. Akkor aztán hetekig tart, amig megint mindent rendbeszed az ember. A folytonos munka ellenére minden hónapban van egy-két nap, amikor a kert 10-11 órai szakadatlan munkát igényel ahhoz, hogy az ember elejét vegye az elgazosodásnak, a férgek veszedelmes elterjedésének és annak, hogy a növények tulnőjjenek a megszabott határon. Ilyenkor a legcsábitóbb lunch sem térit el az elhatározástól, -hogy vacsora-időig egyhuzamban végig dolgozzam a napot. Valami erőt és kitartást kölcsönző táplálékra azért szükség van és azt meg is kapom, anélkül, hogy nekiülnék a hagyományos ebédnek és után- na egy órát vesztegetnék “emésztésre.” Megkapom pedig egyszerű módon úgy, hogy a munka közben egy-egy maréknyi napraforgó-magot fogyasztok el és megiszom hozzá egy-egy pohár paradicsom-, vagy gyümölcs- levet. ” j}; Az itt szereplő 3 aszteriszk-nak fontos szerepet szántam. Régi tapasztalatból tudom, hogy vannak emberek, akik engem — és hozzám hasonló növényevőket, — rendszerint “legelni” küldenek, amiért kitűnő “hamburger” vagy “hot dog” helyett beérem .salátával, paradicsommal vagy sárgarépával. Efajta embereknek szántam a három aszteriszkot, amelyek időt és alkalmat nyújtanak számukra ahhoz, hogy alaposan kinevessék magukat, amiért én egész napon át dolgozom és könnyelműen beérem egy-egy maréknyi— papagály-eledellel. A nevetés befejeztével aztán hallgassák meg további mondanivalóimat: Amikor Kolumbusz elérte Amerika partjait, megfigyelte, hogy a bennszülöttek között nagyon népszerű a napraforgó, de nem mint disz- virág, hanem mint fontos táplálék. Vitt is magával hazatértében a magokból és igy honosult meg Európában, ahol ma is termelik s arra nemcsak mint virágra, hanem táplálékra tekintenek. Gyermek-korunkban úgy hiszem, valamennyien rájöttünk arra, hogy nem is olyan rossz dolog napraforgó-magot rágicsálni. A napraforgó tehát amerikai eredetű, de itt teljesen elhanyagolt táplálék és ahol termelik, ott csirkéket etetnek vele, vagy papagályokat, amelyek úgyszólván ezen élnek. Még pedig jól élnek és hosszú ideig! Mialatt Amerikában elhanyagolták a napraforgó termelését, más országok felismerték magjainak óriási táperejét és tervszerűen termelik nem csirkéknek és papagályoknak, hanem a lakosság táplálkozásának feljavítása céljából. Szovjetunióban már régen felismerték a napraforgó fontosságát a vitaminokat tartalmazó magvak között s a világ összes országai között igy lett a napraforgó legnagyobb termelője. Második helyen Argentina áll, ahol a napraforgó magvak és az azokból sajtolt olaj a lakosság fontos táplálékai- közé tartoznak. Amerika jelenleg messze hátul kullog Oroszország és Argentina mögött a napraforgó termelése terén, de az utóbbi években egyre több figyelemmel és érdeklődéssel fordulnak e nagyszerű vitamin-forrás felé. A növényevők és a növényevés pártfogóinak buzdításai révén kilátás van rá, hogy országunk rövidesen a legnagyobb termelők között fogja helyét elfoglalni. MIT JELENT, AMIKOR BEZÁRJÁK A BÁNYÁKAT Az alábbiakat Irene Covertson 18 éves középiskolás leány irta a bányászlapnak, mikor bezárták a tárnát, ahol édesapja dolgozott. Ez volt Covertson Irén vizsgái beszéde az iskolában. Kopott, szürke kis bányásztelep: üzlet, postahivatal és a bányairodája. Valaha, alilg néhány évvel ezelőtt, bezzeg nem igy nézett ki, de azóta megváltozott a helyzet. Akkor volt rendes üzlet, bányairoda, gyógyszertár, borbélyüzlet, postahivatal, billiardterem, de orvosunk is volt, iskola, templom, gazolin állomás, sőt néhány hotel is. Szombat estéken élénken táncoltak a városka termében, a völgy minden részéből jöttek hozzánk a fiatalemberek. Derűs világ volt, pezsgett az élet! Most pedig rövidesen megszűnik az élet, az enyészet a kisértetek tanyája lesz itt csupán. Az emberek emlékeznek a múltra, amint csoportokban várják a bányairoda előtt sorsuk eldöntését, mely a bánya urától függ. Vájjon lesz munka holnap? Talán nem is igaz a sok rossz hir ami járja, azt mondják lezárják a bányát. A férfiak emlékeznek a bánya fénykorára, és a lassú, folyamatos pusztulásra. .. Az utóbbi években egyre kevesebb lett a munka, a telep pusztulása megkezdődött, először lassan, mint a beteg ember, amely végre is feladja lelkét, meghal. A bányászok lehangoltan álló csoportjából az egyik megkockáztat egy viccet, de az is inkább gúnynak hangzik. Dermesztő csendben nézik, amikor az egyik irodista feliratot ragaszt fel. Ha valakinek a halálos Ítéletet hirdetnék ki, akkor sem lehetne nyomottabb a hangulat. Visszamegy az írnok az irodába, de hang nem hallatszik, néma csend honol, senki sem mozdul. Mindez egy futó másod- pei'cig tart, de a másodperc óráknak látszik, — gondolkodva, állnak, kicsit félnek is, mégis izgatottak egy kicsit,— hátha újra mindenki dolgozni fog?! Az egyik bányász kicsit bátrabb, kicsit kiváncsiabb, előre megy és elolvassa a felírást. Szembefordul a csoporttal, válla állásáról, arckifejezéséről látják a többiek, hogy mit olvasott: “SENKIRE SINCS SZÜKSÉG HOLNAP!” Az emberek szétoszlanak, félnek hazamenni, szembenézni a reménykedő feleséggel és gyermekekkel. Az otthon is a bányatársaságé, a föld is az ő tulajdonuk. Hóna alatt viszi a nyomorult, de mégis drága élelmiszercsomagot, hitelbe vette a “company-store”-ban. Felsóhajt, amint feleségére gondol, aki folyton bátorítja és beosztELFELEJTIK HITLERT BONN. — Miután Nyugat-Németországban a második világháború befejezte után azt a vezér elvet követték, hogy a gyermekek zsenge agyát nem kell elmérgezni a Hitler korszak borzalmas történetével, arról az elemi iskolákban a tanulókkal mitsem ismertettek. Ennek következtében az azóta felnőtt i juság csaknem mitsem tud a názizmusról Hitler és társainak gaztetteiről. Vagy ha tud is valamit, azt csak hallomásból, nem megfelelő értékelésben, hanem éppen ellenkezőleg, dicsérőleg, a hősi kultusz szellemében hallja. Erre vonatkozólag úgy Hesse, mint Szászország és Baden-Wuerttemberg államokban vizsgálatokat folytattak és kitűnt, hogy a 18-19 éves ifjak mitsem tudnak Hitlerről. A történelem tanítására ugyanis úgy az alsó, mint a középiskolákban csak az első világháború kitöréséig jutottak el, az utána következő három évtizeden pedig átsiklottak azzal a megindokolással, hogy arra voAz érdeklődést főként Harry G. Day, az india- nai egyetem vegyészeti tanárának és a madisoni (Wisconsin) Alumni Research Foundation-nek kutatásai terelték anapraforgóra. Day profesz* szór megállapította, hogy a “napraforgó magja még a ‘wheat germ’-nél is gazdagabb forrása a B-vitaminnak és a többi vitaminoknak.” A madisoni kutató intézet pedig alapos vizsgálatok eredményeként közölte, hogy a napraforgó oly vitaminok és ásványok gazdag tárháza, amelyek nélkül emberi életet elképzelni nem lehet. t A virágnak is feltűnően szép növény “Sunflower” angol elnevezése mellett a magyar “napraforgó” elnevezés a legszebb és legjellegzetesebb. Tudvalevő ugyanis, hogy ez a hatalmas tányérnagyságu virág reggelenkint kelet felé fordul és ahogyan a nap állása változik, úgy a virág is fokozatosan fordítja arcát, amig késd délután teljesen nyugati irányba tekint. így, egész nap részesül a nap sugarainak áldásában és ez az egyik oka, hogy nem szenved más növényeket pusztító betegségekben és gazdag tárháza aa életet adó vitaminoknak. A másik oka az, hogy gyökerét szokatlan mélységre bocsátja és felszívja a mély talajból mindazt az ásványt, amit a föld legfelsőbb rétege nem tartalmaz. A madisoni kutató intézet megállapításai szerint a napraforgó magvak a következő vitaminokat és ásványokat tartalmazzák: foszforusz, kalcium, vas, iodin flourine, potassium, magnézium, protein, thiamine és a többi B-vitamin, niancin, D. vitamin, E vitamin és az úgynevezett “fatty- acidok”. Ez utóbbi talán az összes között a legfontosabb, mert akadályozza a “koleszterol” fejlődését a vérben, amely a közönséges zsírok éa zsíros ételek fogyasztása következtében a szívrohamok leggyakoribb okozója. Sajnálatos, hogy a napraforgó-magvak nagy értéke már régen nem ment az amerikai nép köztudatába és jelenleg nem könnyen és olcsón elérhető tápszer, mint Oroszországban és Argentínában. Jelenleg főként oly üzletekben árusítják, amely egészségi tápszereket terjesztenek (Health Food Stores) és aránylag drágán: fontja $1.20- $1.50-be kerül. Időnkint “sale”-en olcsóbb áron kapható, — legutóbb öt fontot hozattam 79 centért fontonkint. Figyelembe véve az itt közölteket, nem meglepő, ha egy-két maroknyi napraforgó-mag elég erőt és kitartást ad egész napi munkára és ez számomra elégtételt is nyújt azokkal szemben, akik engem “legelni” küldenek és a táplálkozásom “hátrányairól” próbálnak sikertelenül meggyőzni. ja a kis keresetet, hogy minden szükségletre jusson belőle. Milyen bátor asszonyka, büszke és mégis elfogadja a segítséget a megyétől, amikor egyszer egy hónapban élelmiszereket osztanak ki az ország feleslegéből. Homloka még mélyebb ráncokat ölt, amikor átkozza a napot, melyen otthagyta az iskolát, hogy először lemenjen a nedves sötét bányába. 1 így van ez, nap nap után mig egy nap jön a borzalmas hir, hogy lezárják a tárnát. A bánya- társaság minden tulajdona felszámolásra kerül. Lehet, hogy sóhaja megkönnyebbülést is jelent, — most már nincs min gondolkozni, imádkozni, hogy valami csoda történjék. Most a bányász álmatlanul fetrenghet ágyán egész éjjel azon gyötrődve, hogy vájjon kap-e máshol munkát, mi lesa a családjával, talál-e otthont részükre. natkozólag “a történelmi Ítélet kora” még nem! érkezett el. Az AP hir szerint az egyik középiskolában a3 újságírók kikérdezték a tanulókat Hitlerre vonatkozólag és minden 10 tanuló közül csak egy ismerte be, hogy hallott már valamit róla. A legtöbb diák soha sem hallotta, hogy Hitler vezetése alatt a názik millió-számra irtották a zsidókat: soha sem hallották Hitler gázkamráinak a hírét, sem azon gazságokat, amiket a faji felsőbbrendűség hamis elve alapján elkövettek. Ismét emelkedtek az árak WASHINGTON—Az élelmiszerárak rekordmagasságot értek el júniusban, azzal, hogy négytized százalékkal ismét emelkedtek, a munkaügyi minisztérium szerint. 1958 óta ez a legmagasabb áremelkedés és remélik, hogy augusztusban, a szezon következtében, esni fog az élelmiszerek ára. Az 1947-49 éveket 100-ként alapul véve 125.5-t mutatnak a mai árak.
