Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-07-30 / 31. szám

HS MIS BÉKE AKARAT

Egy kis jóakarat és megegyezhetnének a külügyminiszterek Genfben. A világ minden részéi'ől feléjük száll a népek óhaja a békéért, a nyugalmas együttélés érdekében.

Az elmúlt év folyamán annyi minden történt, ami azt mutatja, hogy az amerikai nép és a szovjet nép keresi egymás barátságát. Nézzük csak, hogyan nyilvánult ez meg az elmúlt év alatt- Egyre többen és többen látogatták meg tőlünk a Szovjetuniót. Azelőtt elzárt ország részeket is felnyitották a látogatók előtt. Eleinte jöttek a kulturális cserék. A Philadelphia-i zenekar látogatást tett minden fontosabb szovjet városban és mindenütt a legnagyobb szeretettel fogadták őket. Igaz, hogy a Porgy and Bess szinésztársaság már jóval előbb is ott volt és ragyogó fogadtatásban részesült, de a hires zenészek 1958-ban tettek látogatást. 350 tudós látogatott el a Szovjetunióba és közel 250 orosz tudós jött el hozzánk. Kétszáz amerikai művész tartott előadást a Szovjetben. Száznegyven amerikai és vagy 170 orosz atléta váltotta fel egymást. Száznál több amerikai tanár ment el megnézni a szovjet oktatási módszert. Amerikai diákokat cseréltek ki szovjet diákokkal. A Moiseyev táncosok remekeltek előttünk, majd bejárták nagyobb városainkat, ahol a legnagyobb lelkesedéssel fogadták őket. Kulturális cserénk nagyszerűen bevált. A szovjet tudományos, kulturális, egészségügyi és művészi kiállítást az amerikaik ezrei látogatták és látogatják ma is. Ezrek mentek és mennek a moszkvai amerikai kiállítás megnyitására, mely minden bizonnyal szintén ragyogó lesz azon szerencsések számára, akik megláthatják. Szovjet vezetők jöttek hozzánk, tőlünk is mentek oda. Harriman volt kormányzó valamint 9 állam kormányzói és kongresszusi képviselők, szenátorok. Most alelnökünk Nixon járja be a Szovjetuniót. Mindez mutatja, hogy igenis lehetséges az együttélés, ha kölcsönösen tiszteletben tartjuk egymást és valóban keressük a barátságot.

Hol vannak mégis az ellentétek? Ki akarja felrobbantani a genfi konferenciát? Elsősorban a nagy hadi vállalatok, akik elesnének busás jövedelmeiktől, ha megszűnnének a hadi rendelések- Ezek úgy félnek a békétől, mint az ördög a tömjéntől. Inkább ellátják nukleáris fegyverekkel a vén nyugat-német Adenauer országát, a volt náci generálisokat, akik már kétszer* hoztak borzalmat a világra. Inkább megadóztatják az amerikai népet azért, hogy minél több fegyvert adhassanak ezeknek, a történelem által előbb- utóbb pusztulásra Ítélt elnyomóknak. Meg is próbál mindent a bonni kormány, hogy felborítsa a genfi megegyezés lehetőségét; De Gaulle-t hívja segítségül. De Gaulle-ra számiihat is "Adenauer és Von Brentano kormánya mert hiszen remélik, hogy fajvédő politikájuk segiti majd őt az algériai válságban. Már jelentette is a megegyezést a nyugat-német “Ta- gesspiegel” cimii lap. Szerencsére nálunk is és Angliában is egyre többen vannak, akik hisznek a megegyezés lehetőségében. Angliában a “Gallup Poll” kimutatta, hogy a nép 69 százaléka csúcskonferenciát akar, bánni történjék is Genfien. Mindössze 17 százalék volt amellett, hogy csak a Genfben való megegyezés után üljenek össze az államfők. Az angol törik bizonyára tudomásul vették azt is, hogy az angol munkásók szakszervezete nem akar atombázisokat Anglia területén. Talán ennek köszönhetjük, hogy az angolok ellenzik a Bonn-i politikát.

De itt nálunk az akarat meg van a békéért, de nincs meg az a szervezett ellenzék, amely kikényszeritené a berlini megegyezést. Kénytelenek Nixont elküldeni a Szovjetunióba de vele barátság helyett pofont küldenek. A kongresszus érdemesnek tartotta, hogy “Rabnépek hetének” nyilvánítsa azt a hetet, melyet Nixon a Szovjetben tölt. És amikor Kruscsev rámutat, hogy csak nézzék hogy élnek a “rabnépek” akkor a kétszínű sajtó még sértőnek is nyilvánítja ezen megjegyzéseit. Újságaink nem Ítélték el azt a rut fogadtatást, amelyben a szovjet vezetőket egyes csoportok részesítették. Nixon sehol sem látott Amerika-ellenes, vagy személye iránt ellenséges táblákat, mint a szovjet vezetők Amerikában. Itt a “szabadság” jelszavát használták ürügyül, hogy mélyítsék a félreértéseket.

Eisenhower enök elismeri, hogy a Szovjetunió nem akar háborút hát akkor miéri nem követeli, hogy Herter egyezzék ki Gromikóval.

Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N. Y., N. Y.

VOL. VIII. No. 31. Thursday, July 30, 1959

NEW YORK, N. Y.

üj billió-dolláros ügynökség

i

Washington. — Az Egyesült Államok képviselőháza egy billió-dolláros bank ügynökség létesítését szavazta meg. Ez a 20 I dél-amerikai állam részére folyósítana kölcsönöket. A sza- j vázát 230 volt 87 ellen Biztosra j veszik Eisenhower elnök jóvá- ! hagyását. Ez a segitségi prog- i ram Eisenhower elnök ajánlata- ; ra létesült és a szenátus már előzőleg elfogadta. H. R. Gross, | Iowa állami republikánus kép- j viselő vezette az ellenzéket, mert szerinte éppen elég bankügynökség van már, amely folyósíthatja a szükséges kölcsönöket. USA 430,000,000 dollártbocsátana az uj bank rendelkezésére, a többi a latin országokból jönne össze.

Amerikai iparmágnások Szibériában

SCHENECTADY, N. Y. — Tiz amerikai iparmágnás 5,000 mér- földes túrára indult Szibériában, hogy megnézze a szovjet elektromos müveket és gyártelepeket. Ugyancsak meglátogatják az atom, gőz és viz müveket, Francis McCune, a General Electric Co. alelnöke szerint.

A nagy túrát az Edison Electric Institute és az Edison Illuminating Co. vezeti a kulturális és i technikai csereprogramok égisze alatt.

Mély barátsággal üdvözlik Nixont a Szovjetunióban

Nixon alelnökünk Moszkvába érkezett, hogy megnyissa az amerikai kiállítást. Rekord tömeg látogatta meg a kiállítást, már első nap. Nixon körülvezette a szovjet miniszterelnököt a kiállításon és magyarázta neki az amerikai konyha, mosógép és szines televízió nagyszerűségét. Barátságos vita fejlődött ki közöttük és Kruscsev Nixon értésére adta, hogy mindez feltalálható a Szovjetunió uj házaiban is.

Amikor Nixon alelnök büszkén mutogatta Amerika nagy gazdagságát, Kruscsev megkérdezte: “Hány év óta áll fenn az önök rendszere?” 150 — felelte Nixon. “A mienk csak 42 éves, — mondta Kruscsev, — de hét év alatt elérjük és integetünk majd, — mondta kézlegvint- ve — önöknek, amint elhagytuk Amerikát.”

Kruscsev vendégül látta az alelnököt és feleségét és vagy hat óra hosszat folyt köztük az eszmecsere.

Nixon a tárgyalásról jelentett az elnöknek amelyet — habár nem hozott eredményeket — mégis hasznosnak tartott eszmecsere szempontjából.

Kruscsev csónakázni vitte vendégeit a Moszkva folyón és meg-meg álltak a fürdözők között és beszélgettek a strandon levő emberekkel. Kruscsev több Ízben megkérdezte vendégétől, hogy “mit szól ezekhez a rabnépekhez”. Különben Kruscsev már megérkezésekor is azzal köszöntötte Nixonékat: “Welcome

to the land of the captive people”. Kruscsev gúnyolódásának és sérelmének oka az, hogy éppen Nixon látogatásának idejét nevezte ki Eisenhower elnök “Captive Nations week”-nek (rab népek hete).

Egy bizonyos, hogy a jelek szerint Nixon sokat tanult a Szovjetunióban tett látogatása alkalmával. Köztudomású, hogy a legreakciósabb csoporthoz tartozott, aki mindenben John Foster Dulles, nemrég elhunyt külügyminiszterünk politikáját követte, aki, — James Reston, a

N.Y. Times rovatirója szerint — meg volt győződve arról, hogy a Szovjetunióban a nép állandóan forradalmi hangulatban van és csak arra várnak, hogy az egyesült nyugati hatalmak jelet adjanak részükre, hogy elzavarják vezetőiket.

A nép mindenütt

barátságos

“Amit Nixon most lát.” — Írja J. Reston — az, hogy

“Kruscsev szabadon jár-kel a nép között és a legbarátságosabb viszony uralkodik közöttük. Kruscsevot sokkal kevesebb titkosrendőr kiséri, mint Eisenhower elnököt.” Nixon azt is láthatta, hogy nem ugv fogadják, mint Dél- Amerikában. A szovjet nép elégedett, érdekli az amerikai kiállítás és az emberek rendkívül barátságosak vele szemben, de ez nem alázatosság, hanem az amerikai nép iránti tisztelet és általános udvariasság a vendég iránt. Amerre jár, Nixont “BÉKE és BARÁTSÁG” jelszavával köszöntik. Megszólít embereket az utcán, vagy ellátogat bárhová ahová akar és szóba áll bárkivel.

Nem csupán ő, de Ricko- ver admirális sétára hivta az ott levő amerikai tiszteket és azok legnagyobb meglepetésére bekopogtatott magánlakásokba, hogy beszélgethessen az emberekkel és meglássa, hogy valóban hogyan élnek. Az amerikai tisztek bevallották Rickover admirálisnak, hogy ők ezt eddig még sohasem tették.

Az egész világ népe erre a látogatásra tekint, és örvendve figyeli a két ország közötti barátság megnyilvá- | nulásait. A barátságos pohárköszöntések bizonyítják hogy megvan a lehetőség, hogy a két nagy netrtzet, politikai és gazdasági rendsze- I rének különbözősége ellenére, szabadon, békében és barátságban élhet egymás mellett, ha arra törekszik, hogy kölcsönösen tiszteletben tartva egymást kibővitse a kereskedelmi kapcsolatokat.

Rekord időben ért a repülőnk Moszkvába

Nixon alelnök túrájának egyik kék-fehér lökhajtásos repülőgépe 8 óra 53 perc alatt érte el Moszkvát. A repülőgép 73 újságírót és kormány- hivatalnokot vitt és néha 610 mérföldes sebeséggel is haladt.

Három szovjet pilóta is kísérte a társaságot, akik átvették a technikai vezetést, amikor a Szovjetunió közelébe értek. Ez volt az első kereskedelmi repülőgép, mely USA-ból egyenesen a Szovjetunióba repült.

Nixon egy másik repülőgépen utazott, amely leszállt az Island-i Keflavikban , fűtőanyag felvételére.

•

A hét elején Nixon ellátogatott Lemtrgrádba. ah öt a

lakosság barátságosan fogadta. Az ujságirók csodálkozva jegyezték meg, hogy a német i ostrom jelei majdnem eltün- i tek.

Leningrád látogatása után. ] Nixon Szibériába utazott, és e sorok Írásakor Novoszi- | birszkbe látogatott el. Ott is nagy tömegek ünnepi hangulatban várták a repülőgép leszállását. Novoszibirszk til- ' tott terület amerikai polgárok részére.

Megnyílt a világifjusági találkozó

BÉCS. — 17,000 ifjú jött össze a világ minden részéről a bécsi stádionban. Annak ellenére, hogy a bécsi sajtó tudatosan elhallgatta az osztrák nép előtt,

60,000 ember gyűlt össze, hogy ujjongva köszöntsék a békét akaró ifjúságot. Több, mint két órát vett igénybe a táncoló, éneklő ifjúság felvonulása. Tűzijátékok, skótdudák, kínai fuvolák, röpködő madarak ezrei adták meg az ünnepélyes atmoszférát a találkozó megnyitásához.

New Yorkból, illetve Amerikából ifj. Paul Robeson vezetésével 40 fiú s leány jelent meg az ünnepélyen: ezek közül legalább kettő a II.-ik generációs magyarokat is képviseli.

A reakció is megtette a magáét, hogy megbontsa az ifjúság egységét és repülőket küldtek fel, melyben “Tibetre s Magyarországra” emlékeztették az ifjúkat és kommunistának bélyegezték a béke-találkozót.

Mindez azonban nem érintette mélyen az ünneplőket, akik Bécs városát köszöntötték és kiemelték, hogy Bécs viszont köszönti a világ ifjúságát. Jelszavuk “Béke és Barátság”.

Ha igaz. amit a New York Times ir, a szovjet és cseh ifjúság volt a legjobban öltözött csoport; valamennyien kék nadrágot és szürke cipőt viseltek. Dél-Amerika, Afrika és Ázsia minden országa képviselve volt az ünnepségen, mely aug. 4-ig tart.

Immel-ámmal tárgyalnak az acélbárók

500,000 acél munkás sztrájkol julius 15 óta. Az acélbárók eltökélt szándéka az unió összeg- törése. Joseph F. Finnegan szövetségi közbenjáró követelésére hétfőn megkezdték a tárgyalásokat, de még Finnegan sem hiszi, hogy megegyezésre bírhatja őket egyhamar.

Harriman volt New York-i kormányzó Eisenhower elnököt is hibáztatja a sztrájk miatt, mert nem hajlandó közbelépni. Harriman úgy nyilatkozott, hogy “Eisenhower hívja meg mindkét félt és verje össze fejüket, ha nem hajlandók tárgyalni.”