Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-07-23 / 30. szám
Thursday, July 23, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 BESZÉLGETTÜNK A MÚLTTAL ÉS A JELENNEL A Klement Gottwald Villamossági Gyár személyzeti osztályát arra kértem, választanának ki az üzem több ezer dolgozója közül egy nagyon öreg és egy nagyon fiatal munkást. Egyetlen dolgot szeretnék tudni: hogyan kezdődött az életük? Pontosabban, hogyan vált szakmunkássá az ember akkor, és hogyan válik most? A személyzeti osztály senkit sem választott ki. Találomra belenyúltak a kartotékokba, melyekből Padi József 68 éves darukezelő és Szabó József nem egészen 15 éves ipari tanuló neve hullt ki. Ez az “előkészítés” története. És most együtt ülünk hárman, külön szobában értekezlet céljait szolgáló téglaalaku asztal előtt. Padi mesz- szebb tőlem; hunyorog, méreget. Szabó közelebb, mikor ránézek, lesüti a szemét. Beszélgetünk. • — Padi bácsi hol született? — Én — eddig csak a szék szélén ült, most billent egyet zömök testén, még inkább a széklap szélére helyezkedve —, kérem én Seregélyesen. — Mi volt az édesapja? Padi bácsi testes, alacsony ember, ősz haja gyapjas. Dús ez a haj, de rövid szálú, s a fejtetőn csigákban összekunkorodik. — Csősz volt Eszterházy Bélánál. — Meddig? — Mikor az én apám ötvenéves lett — és a gyökérformáju kéz igazit valamit a hajon —, Pestre jöttünk és egy testvéremmel hárman szenet zsákoltunk egy Mészáros utcai szénkereske- dönél. — Miért jöttek Pestre? — Apám már nem kapott munkát falun. Hogy öreg. — Szenes gyerek akart lenni ? — Én soha. Lakatostanonc akartam lenni, de apám azt mondta, nem tud várni, mig felszabadulok. — S még hozzáteszi: — Mert ott négy évig nem fizettek. — S azután? — Bolti szolga lettem Mosolygó fűszeresnél. — Padi bácsi, volt valaki, aki törődött magával fiatal éveiben? Fészkelődik. — Valaki — ismételtem —, aki gondját fogta volna? Aki tanitja? Áhá. Jobb kezével az asztal szélét fogja. Aztán ütögeti. — Olyan? Nem volt.- — És később? — A Helyiérdekünél voltam fütő, egy javítóműhelyben. — Biztos ott jól keresett? — Á! — s végigsimitja arcát, mely borostás, bőre vastag és erezett. — Ott csak 2 korona 60 fillért kaptam egy napra. 5-kor kellett befűteni reggel, ott dolgoztam este 8-ig. — A nyolcórás munkaidő. . . — Azt csak a Népszava követelte. — Volt, hogy megütötték? — Nem hagytam magam. — Akarták? — Csakhogy nem lehetett. A Helyiérdekünél is ráfogtam a szeneslapátot a főnökre, mikor az rám akarta... szóval, no... — Mi volt a legszebb életében? Ránéz a fiúra. Aztán rám. Tömött szemöldöke felfut. — Hát hogyis mondjam... mikor 22 hónapi front és több évi olasz hadifogság után 1919 okNem élhet semmiből az Isten szolgája Bristolból jelentik, hogy Angliában felemelték St papok fizetését. A metodista egyház is támogatta, hogy a papok évi illetményét legalább 30 dollárral felemeljék. Minimális 50 dollárt kértek, de ezt egyes helyeken elvetették attól való félelmükben, hogy nem lesznek képesek előteremteni. Ugv gondoliuk, hogy egy jó szakszervezetre tenne szükségük a jó papoknak. Börtöntöltelék NORRISTOWN, Pa. — A 36 éves Tóth Mihály bemutatta, hogy a gyors kezű és gyors lábú ember mire képes. Tóth Mihály valamilyen vétség elkövetése miatt Montgomery County fegyenc- farmon töltött néhány napot. Amikor onnan kiszabadult, — az (AP) hir szerint, — négy óra alatt már hat betörést és lopást követett el. A fegyencfármról a közeli Collegeville faluba ment, ahol rajtáérték a betörésen. Letartóztatása után bevallotta, hogy a rövid ut alatt már öt betörést követett el, amelyek $78.50 készpénzt ruhaneműt, tóberében az osztrák—olasz határon eltűntek az olasz őrök és többé nem mondta senki, hogy tub- rutoprizonéri... te ronda fogoly. — De szakmunkás hogy lett, Padi bácsi? * — Kilenszázhét telén felvettek az óbudai Hajógyárba, azután csak úgy beírták, hogy szakmája hajókovács. Valamit be kellett Írni. Onnan jöttem át kilencszázkilenc április 13-án ide, azóta itt vagyok. Tehát — néhány hét múlva — fél évszázad óta. öreg Padi. Galambfehér, öreg Padi. • Mikor határozta el, hogy villamosgépszerelő lesz? — Ketten vagyunk. A fiú zavart. — Még az iskolában. — Keres a két kezének helyet, de nem talál. S nem tudja, hova tegye a kezét. Arca nyúlt. Néha félrenéz. — Édesapja mit szólt hozzá? Rákospalotaiak, édesapja kereskedősegéd volt, elvégezte a Gépipari Technikumot, és most diszpécser a Csavarárugyárban. — Apa semmit. Azt mondta, az leszel, ami akarsz. — Mi érdekli legjobban az életben? — Az első sugár, mely végigfut az arcon. . . — A versenykerékpár. — Hogyan került be a gyár iparitanulóintézetébe? — Néz. Nem érti. S a kéz! Hova tegye a kezét? — Felvettek. Felvételin. — Mennyibe került a vizsga? — Semmibe. — És mennyi tandijat fog fizetni a három év alatt ? Most úgy néz, mintha az ausztrál bennszülöttek harci indulóját szavaltam volna el neki. — Tandijat? Semmit. — És mennyi fizetést kap azért, hogy tanul? Hogy hajlandó tanulni? — Havi százharmincat, mert négyéves tanuló vagyok. Az ötös többet kap. — Ki foglalkozik magával?-— Négy szaktanár. — És az üzemben a gyakorlati órákon? — összesen úgy tizen. — És mibe kerül a maga szüleinek az, hogy három év alatt szakmunkássá képezik? — Az semmibe. (Ez csak az államnak kerül pénzébe.) — Kihez szeretne hasonlítani? — Kubényi József nyugdíjas villanyszerelőhöz, a mesteremhez. — És ki a kedvence? — Mondja? A szeme rebben. És a keze! Már megint nincs helye. — Szusza — feleli azután, egyszuszra, ahogy kibuggyan a szó. De dél lesz, ebédszünet, látom, már menne, megenni a tanulóknak csak 50 fillérbe kerülő ebédet. Fel is állok, ők is. Na, még valamit. — Egy utolsó kérdés. Mondja, éhezett életében valaha? — Néz, megnyúltam — Volt, hogy éhezett? Látom, nem érti. Ezek a fiatalok! — Hogy éhes volt-e és volt-e eset, hogy nem volt mit enni? Ilyen eset volt-e már? De nem tud felelni, mit is kezdjen velem? Csak a kezét rakosgatja, előre és hátra. — Hát ilyen, kérem. . . És állunk és nézzük egymást sután. Ruffy Péter napvédő szemüveget és töltőtollat eredményeztek számára. Visszatértek az amerikai kormányzók a Szovjetunióból Kilenc amerikai állam kormányzója 3 heti túrára ment a Szovjetunióba. Egyesek öt, mások 16 szovjet államban tettek látogatást közülök. Robert E. Smylie, Idaho állam kormányzója már vissza is érkezett. Átutazóban, az Idlewild repülőtéren úgy nyilatkozott, hogy semmi akadályt sem gördítettek utjukba a Szovjetunióban és odamehettek, ahova akartak, senki sem figyelte őket. A szovjet nép rendkívül barátságos s nvilt. Sok mindenről megváltoztatta véleményét a szovjet életre vonatkozólag, mióta megismerte őket. A Szovjetunió képességei, gazdasági lehetőségei csak most jönnek valóban életre és helytelen volna azt lekicsinyelni. “A verseny közöttünk a világ piacán fog eldül- ni”, mondta Smylie. Meggyőződése, hogy az “orosz nép szereti kormányát és nem adja fel Épül a Fiastyuk utcai lakótelep Az uj angyalföldi városrészeken a bentlakó vagy kül- ső szemlélő mindig talál újat, szépet. Mert egyre fejlődik, szépül a lakótelep. A pasztellszínű épületek között idén tcbb mint 500 uj lakás létesül, a tiz üzletből álló bolthálózat pedig hamarosan megkétszereződik. A tavaly átadott iskola is társat kap az idén: egy ÍZ tantermes újabb iskolát. A Rákospatak partján játszótér épül. Épül a lakótelep legmagasabb épülete, a nyolcemeletes lakóház. Lesz játszótér, nem sokáig játszanak az árkádok alatt a gyerekek Az önkiszolgáló boltban friss áru várja a vevőket Szorgalmasan tanulnak a III. osztályos kislányok Ellentmondás: Egy hátralékos előfizető! vwwwvvvvwvvwvvvwwwvwvvvwwwvvwvvvwvwv» A FRANCIA vonatokon Párizs és Lille között olyan telefonrendszert vezettek be, amelynek segítségével a robogó vonatról a világ bármely részére telefonálhatnak az utasok. 'WVWWVWWWWWVWVWW\WVV\WV\V\VWWWWV\W« sem ideológiáját, sem gazdasági törekvéseit.” Ő azért több lehetőséget lát az USA rendszerében. . Robert B. Meyner.New Jersey állam kormányzója feleségével együtt Bécsbe érkezett a Szovjetunióban töltött útjáról. .
